A Torgyán-jelenség
Tizenegy év kellett hozzá, hogy a hazai sajtó megbuktasson egy politikust, igaz, bennem még mindig lapulnak kételyek, hogy Torgyán valóban megbukott-e, vagy csak másik lövészárokba mentette át a támaszpontját.
Az agrárminiszter tündöklését és bukását egyaránt a sajtónak köszönheti, hiszen nincs még egy pártvezér, akinek ilyen jó sajtója lett lett volna, mint neki. Nagy tanulság ő minden politikusnak, hiszen sokáig egyetlen alkalommal, egyetlen interjúban sem mulasztotta el, hogy ne adjon valamit, amitől az adott nyilatkozat -- legyen bármilyen jelentéktelen a témája -- nem került a lap tetejére, vagy éppen a címoldalra. Kezdődött anno azzal, hogy önnön magát egyszerűen kivételes egyéniségnek és brilliáns szónoknak titulálta. Most őszintén, kedves polgárok, mi ebben a sértő? A parlamentben csücsülők zöme ugyanezt gondolja saját magáról, csak éppen nem mondja ki, ami viszont szerintem nem a szerénység erénye, hanem az önmenedzselés és a bátorság hiánya náluk.
Torgyánt tehát tenyerére vette a sajtó, mégpedig azért, mert ő volt az első, és sokáig az egyetlen, aki nemcsak kimondta, hanem gyakorolta is, hogy a média a negyedik hatalmi ág.
Amit viszont nem látott előre, az az, hogy akit magasra emelnek, az nagyot is fog bukni. Torgyán a nyilvánosság előtt, nyílt színen mutatta be a politikai öngyilkosság iskolapéldáját. Ide vezet, ha bármilyen nagy formátumú, vagy magát annak beállító politikus, közéleti szereplő elveszti az önkontrollját, és az őt körülburukkoló párt-galamboknak csak a hízelgését hallja, s azt nem látja, hogy közben le is izélik. Első bakiját a saját portáján követte el, amikor pártja bevastapsolta a köztársasági elnökjelöltségbe, mire ő megszégyenítve híveit visszalépett. Kiderült, hogy mint macska az egérrel, úgy játszik a saját pártjával.
A Torgyán-bomba (lám, még egy terminus, amelyet neki köszönhetünk), akkor robbant, amikor Ópusztaszeren elvette azt a bizonyos kazettát. Innen visszanézve tulajdonképpen még rendes is volt, mert akkor legalább megengedte az újságíróknak, hogy kérdezzenek, és ez mégiscsak gáláns dolog.
Utána lavinaszerűen indult el az összeomlás, és a sajtó lefelé fordította a tenyerét, Torgyán zuhanni kezdett. Nem tehette volna meg, hogy hagyja elszabadulni a lex Pokolt, és végképp nem engedhette volna meg magának, hogy megtiltsa a kérdezést. Jött Székely, a Torgyán-villa, a lázadó frakciótagok, Attila kazettája, egy összehangolt hadjárat, amelyben éppen az áldozat adta a töltényeket a célzók kezébe.
A sajtó lefelé fordította a hüvelykujját, és most elégedett az elvégzett munkával. Kérdéses még, hogy Torgyán pártelnök marad-e, de nem kérdéses abból a szempontból, hogy még az a politikus sem csinálhat viccet az újságírásból, akiről hajdan vicckönyvet szerkesztettek.
Herczeg Zsolt
Torgyán Józsi elhatározza, hogy a választások előtt körbe utazza az alföldet. Éppen egy tanya felé
közelednek, amikor hirtelen eléjük ugrik egy disznó és elgázolják. Torgyán beküldi a sofőrjét, hogy
kérjen bocsánatot és kérdezze meg, mivel engesztelhetné ki a gazdát.
A sofőr be is megy a tanyára. Eltelik egy óra, még mindig nem jön. Eltelik két óra, a sofőr még mindig
sehol. Torgyán már majdnem három órája vár, amikor megjelenik a sofőr, kezében egy kosár tele
mindenféle finomsággal.
Torgyán megkérdezi, hogy hát mi ez a sok minden és miért volt ilyen sokáig.
Mire a sofőr:
- Nagyon barátságos népek ezek, Józsi bácsi. Bemegyek, mondom, hogy a Torgyán József sofőrje vagyok és
megöltem a disznót. Erre körbetáncoltak és elhalmoztak mindenféle földi jóval, alig akartak
elengedni.
A Moszkva térről induló várbusz megállójában rég volt ekkora tömeg. Pedig a péntek délutáni csúcs már elmúlt, fél hat van; igaz, közeleg advent első napja. Tolakodnom kell, hogy az épp beálló kisbuszra feljussak.
A Bécsi kapunál a vezetőfülke fölötti elektromos kijelzőn valami oknál fogva a Szentháromság tér felirat jelenik meg. Erős mozgolódás támad, de az idîs utazóközönség, mintha imádna préselődni, nem hagyja, hogy a figyelmetlenebbje leszálljon.
– Még nem vagyunk ott! A következő lesz a Szentháromság! – hangzanak fel innen is, onnan is a felhívások, majd valaki még hozzáteszi: – Hisz ugyanoda megyünk mindannyian.
És tényleg: a várbusz a következő megállóban teljesen kiürül. A csapat zárt sorokban a Magyar Kultúra Alapítvány Mátyás-templom mellett álló neogótikus palotáját célozza meg. A volt műegyetemi kollégium előcsarnokában mindig bazári a hangulat. A szokásos képző- és iparművészek placcai mellett ezúttal méhészek ütötték fel asztalaikat: mézfesztivál csalogatja, kínálgatja a legédesebb földi jóval, látványos vásárral az emeleti nagyelőadóba igyekvőket. Mi azonban nem ingunk meg. Fontosabb dolgokért megyünk holmi kaptári hívságoknál.
Ezt jelzi rögtön a lépcsőforduló után az adventi pompa: a vörös szőnyeggel futtatott márvány lépcsőfokok mindkét szélén örökmécsesek lobognak. Parányi lángnyelvek kettős sorfala közt kaptatunk fel az előadóterem magasába, ahol az előtérben már a kultúra csarnokához illőn könyvektől roskadoznak az árusasztalok.
De itt se torpanunk meg. Kinek kell a könyv, ha feszültség vibrál a levegőben, és delejesen vonz minket a hatalmas, kitárt ajtószárnyak közül kiáradó fényesség és moraj? Ülőhelyet kell keresnünk, mert e falak közt pontosan hat órakor Torgyán József földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter előadást készül tartani a mezopotámiai ásatásokról és a kumráni tekercsekről. Vajon miket fog mondani? Valami nagyon fontos dolog történhetett Mezopotámiában és Kumránban, hogy a mostanában meglehetősen sajtóüldözött Torgyán József épp erre a két témára kívánja felhívni pártja kisembereinek a figyelmét.
Az országgyűlés tanácskozását döbbenetes incidens zavarja meg. Tizenöt marcona fegyveres terrorista rohan be a terembe, fejükön harisnya.
- Hol van Torgyán József? - ordítja a vezérük.
A szocialisták megkönnyebbülten mutogatnak a másik padsor felé.
- Ott... ott ül!
Mire a terrorista:
- Józsi bácsi! Hajolj le!
Orbán Viktor autóval megy a Parlamentbe , amikor hatalmas dugóba kerül. Egy fel óra várakozás után meglát egy rendőrt, aki az autók között megy ide -- oda .
Megszólítja : - Mondja ! Mi történt ? Miért állunk itt ?
- Képzelje , Torgyán József teljesen depressziós lett !
Keresztbe állt az autójával az utón , és azzal fenyegetőzik , hogy leönti benzinnel és felgyújtja magát . Azt mondja ,hogy őt utálja a családja is , és nincs 33.5 millió dollárja arra , hogy kifizesse , amivel az ügyvédjeinek tartozik .Most körbejárok , és gyűjtök neki .
- Tényleg ? És mennyi gyűlt már össze ?
- Eddig 900 liter , de sok ember még most szívja ki a tankból....
