mert akik könyvek tudásával töltik meg az edény, tudok lesznek, és nem bölcsek. Aki nem elég bölcs nem találkozik vele. ő nem a tudokat érinti, hanem a bölcseket. Rühelli az okoskodást, és ha teljesited a kéréseit, megfizet téged ezerszer
Nem kell foglalkoznod Istennel, csak ha indittatást érzel, kiváncsiságot, mindenáron bizonyosságot szeretnél... Egyébbként az amugy is népes ateisták táborát gyarapitod. De én azt gondolom, az ember életének, vagy életeinek egy szakaszában mindenképpen elkezd ezzel a kérdéssel foglalkozni...
Hogy mi közöd van istenhez? Ahogy igy elnézem nem sok. És rendjén is van ez igy.
Szivem szerint azt mondanám, ha már nincs közöd hozzá örülj neki és ne foglalkozz a kérdéssel.
Node tudom, emberek vagyunk és sokféle kérdés foglalkoztat, sokféle dolog érdekel.
Azon jókat nevettem, hogy "biztos azééé van ez benned, mert az a csunya katolikus egyház...". Igaz, tényleg elég csufi, de a többi se szebb, csak másként randa. Legalábbis a keresztény alapuak. Szvsz.
Viszont a keleti vallások között azért akadhatsz érdekes gondolatokra. Bárha jól látod, a minden isten, majdnem ugyanaz mintha azt mondanánk nincs. De csak majdnem. mert ezen a szálon vallástól függetlenül nagyon érdekes összefüggésekre lehet lelni. Ezzel nem rábeszélni akarlak, de ha már foglalkoztatnak ilyen kérdések arra fele érdemesebb nézelődni.
Ne keverjük a matematikát a metafizikával, mivel az előbbiről Guénon bácsi fitymálolag beszélt, a beavatott magabiztos tudásával szembehelyezve a "mennyiséget" és a "minőséget". Más kérdés, hogy fingja sem volt arról, mi az a matematika, professzionálás szellemi maszturbáns lévén. (Bocsi...)
Azt, hogy mi közöd Istenhez, te döntsd el! Ne azt várd, hogy ezt bárki megválaszolja neked.
Egyáltalán mit szánít az, hogy milyen választ kapsz erre a kérdésre? Mi van akkor, ha mondjuk valaki azt mondja: semmi közöd Istenhez! Akkor jobb lesz, vagy egyáltalán változik valami is, vagy bebizonyosodik valami?
Ha te úgy érzed, semmi közöd Istenhez, és az igazságot keresed, akkor nem teszel mást, mint Istent keresed :) Mindegy végül is, hogy minek nevezed (azt is helytálló, amit mondasz, hogy ha Isten mindenben jelen van, akkor mondhatjuk azt is, hogy nincs.. de ezzel sem változik semmi, hiszen ugyanúgy keresel valamiféle igazságot).
Szóval egyszerően a Te esetedben arról van szó szerintem, hogy keresed az igazságot és a bölcsességet (mint akármelyikünk), csak kellemetlen tapasztalataid miatt ezt nem szeretnéd - és nem tudod - azonosítani a Katolikus egyház Istenével. Ha így gondolod, ám legyen. De mivel mindenkinek más az "útja", ne vesd el azt a lehetőséget, hogy valaki a keresztény hitvilág tükrében látja meg azt az igazságot, amit te más utakon keresel.
:)
Hadd hozakodjak elő az én történetemmel, némiképp az ellenkezője a Tiédnek:
Vallásilag teljesen indifferens környezetben (templomba nem járó katolikus, református családtagok, szerintem még ateista is akadt köztük) nőttem fel, soha senki nem kényszerített sem Isten elfogadására, sem a megtagadására, ráadásul a 70es évek sem nagyon erőltették a hitoktatást, magyarul mondva teljesen tájékozatlan voltam, viszont későb elkezdett érdekelni a dolog, "kívülről" szemlélve különféle vallásokat, olvasva filozófiai műveket, Bibliát, Koránt miegyebet, eljutottam egy saját magam által definiált istenhithez, ami nagy meglepetésemre többnyire megegyezett az egyik legnagyobb vallás tételeivel. Azóta mindenkitől teljesen szabadon ebben a hitben élek. Persze világos, hogy engem motivált valami, az, hogy kíváncsi voltam és egyáltalán nem biztos, hogy mindenki ezt az utat találja meg.
Elképzelhető, hogy igazad van, de mint már alább is írtam, szerintem a lényeget tekintve mindegy, hogy milyen körülmények hatására fogalmazódtak meg bennem ezek a kérdések.
Kár lenne azon filóznom, és nem is jutnék sehova, ha megpróbálnám "kitalálni", hogy hogyan is gondolkoznék most, ha mondjuk buddhistának nevelnek...
Kedves yuntem,
értelek, és elnézést, ha úgy látod, eltereltem a topik témáját, de nem lehetséges, hogy azért vannak elvi aggályaid, mert abban az egyházban, amelyben szocializálódtál, a gyakorlati hitoktatás talán nem tökéletes?
Mivel én "belülről" csak a katolikus egyházat és tanait ismerem, nem tudok hozzászólni ahhoz, hogy más vallások hívői közelebb kerülhetnek-e istenhez. A kérdédeim azonban teljes mértékben filozófiai jellegűek, és azok megválaszolásában szerintem semmi jelentősége nincs annak, hogy ki milyen szervezett egyházhoz tartozik, vagy tartozik-e egyáltalán valahova. Nem a gyakorlati nehézségek kérdését, hanem elvi problémákat vetettem fel.
Tovább mennék ha szabad, én nemkeresztény vallásokról -különösen a két "másik" monoteistáról- is el tudom képzelni, hogy hívői közel kerülhetnek Istenhez közvetítő -papság- nélkül.
Persze nyilván fontos szerepük van a lelkészeknek, papoknak a hívők lelki életének irányításában, mégis úgy érzem, hogy a vallásmagyarázaton túl nem kellene több szerepet vállalniuk, és mintha a katolikus papság ezt lépné túl.
"Szerintem nem sok különbség van az olyan kijelentéseid között, hogy "isten az abszolút, mindennel egy, nincs amitől különálló lenne" és aközött, hogy nincs isten"
Én nem jelentettem olyat ki, hogy "nincs isten."
Olyat mondtam, hogy isten nem csak egy szakállas bácsi, ahogyan sokan hiszik. Ilyen alapon mondhatom azt hogy "nincs isten" (olyan), de az abszolútos és ez a kijelentésem nem egymás ellen irányul...
Jó, de erre válaszolj:
Szerintem nem sok különbség van az olyan kijelentéseid között, hogy "isten az abszolút, mindennel egy, nincs amitől különálló lenne" és aközött, hogy nincs isten.
"Akárhogy is, az eredetileg feltett kérdéseimről nem tudunk vitatkozni, mert te nem egy személyes istenben hiszel."
Igen, tudomásom szerint isten nem csak "személy". Az hogy emberi formában is lehet vele találkozni egy fizikai testen keresztül komminkálva, bonusz...
:)
Amit ki merek jelenteni, isten nem egy szakállas tag a felhő tetején fekve, az elakadásjelző háromszög közepén a sugárzó szemmel...
Szerintem nem sok különbség van az olyan kijelentéseid között, hogy "isten az abszolút, mindennel egy, nincs amitől különálló lenne" és aközött, hogy nincs isten.
Akárhogy is, az eredetileg feltett kérdéseimről nem tudunk vitatkozni, mert te nem egy személyes istenben hiszel.
Sziasztok, úgy vettem ki soraitokból, hogy a "vallás", "hívő", "pap", "egyházi iskola" szavakat egyértelműen a római katolikus egyházra vonatkoztatjátok. Nem szeretném megsérteni a katolikus papokat, főleg nem a hívőket, de nem lehet, hogy más vallások gyakorlói ezt a kérdést másképp látják? Nem lehet, hogy más vallások hívői közelebb jutnak Istenhez? Nem lehet, hogy ők úgy érzik "van közöm Istenhez" ?
Mit gondoltok erről?
"Őszinte hitet és erkölcsöt nem láttam, csak szemforgatást. Azok között a papok között pl, akiket tanáraim lévén közelről is volt szerencsétlenségem ismerni, halmozottan fordultak elő lekileg beteg emberek, amit életellenes elveiknek (szegénység, tisztaság, engedelmesség) és hazug önáltatásuknak tulajdonítok"
Ebben bizony sajnos igazad van. Teljesen más ismerni az utat, és más járni rajta. A gond az, hogy csak üzenetrögzítőként ismételgetik a "tanokat", de fogalmuk sincs az azok mögötti tartalomról, értelméről, logikájáról..
Ja, és pénzt kérnek olyanért, ami ingyen "jár" az embernek.
Nem csoda hogy frusztráltak: meg kell dolgozniuk minden nap a pénzükért.
"Ebből a mondatodból azért úgy látom, hogy szerinted is "akar valamit" az isten az embertől, még ha szerinted ez csak az ember javát szolgálja is."
Nem "akar" semmit.
()
"A lényeg az, hogy miért hemperegne a szakadék szélén az, aki nem fogad el valamiféle isteni útmutatást?"
Ez a példa csak azt szándékozta megvilágítani, hogy ha "ezt meg ezt teszed", akkor azért "ezt meg ezt kapod, nem azért mert jó/gonosz vagyok, hanem azért mert magadnak csináltad".
()
"Egyébként tisztázhatnád, hogy mit értesz isten alatt, ha az EGY mindenkivel? És mi az hogy ő a SZERETET? Számomra ez teljes abszurditás. Ezzel az erővel bármilyen fogalmat azonosíthatnál istennel, én pl. javaslom a gyűlöletet :)
A "gyűlölet" összehasonlít. Azért abszurditás számunkra isten, mert az intellektus nem tudja az "ABSZOLÚTOT" értelmezni, mert egész egyszerűen képtelen erre. Csak viszonyítani tud, mást nem. Isten pedig olyan valami/valaki, amit/akit nem lehet összehasonlítani semmivel, mert nincs amitől különálló lenne.
De az "abszurditás" is isten. :)
()
"Gondolatok, szavak, tettek és azok következményei vannak, akkor is, ha ezek eredményét közvetlenül nem is látjuk."
Ez nyilvánvaló, de mi köze ahhoz amiről beszélünk?"
Csak a tízparancsolatos véleményedhez tettem hozzá. :)
Én hhiszek egy személyes Istenben.
És igazat adok neked. Ha neked nem jelentett ki semmit, ha nem éreztél még semmi szépért, jóért hálát, akkor neked igazad van.
Ha nem így vagy vele, ha módod volt Őt kifigyelni az Ő dolgaiból, akkor gáz van, mert akkor volna miért hálát adnod. Pál szerint ami Istenben láthatatlan, cselekedeteiből meglátható.
Szóval, ha csak a szád lobogtatnád, ha hit nélkül megvallasz dolgokat, szerintem jobban teszed, mintha azt mondod, Uram, ha vagy, valamilyen Általad is elfogadható módon (amit nem akarok meghatásozni, mert ha vagy, Te vagy az Isten) jelentsd ki Magad nekem.
Más szóval ha valaki Istennel szeretne kapcsolatba kerülni, szerintem joga van a tarmészetfelettihez, ha egyszer Isten természetfeletti lény.
Az már más tészta, hogy sokszor csendességben hallani Őt, és sokan tudni sem akarnak Róla.
Engem ne faggass, csak beugrottam ide, nem fogok sem bizonygatni, sem térítgetni, ha kérdeztél, feleltem.
Fentiek más szóval:
Szerintem hitre nézve az a becsületes, hogy nem készít magának istent az, akinek nincs, nem emberek rendeléseit követi, mondván, Isten ezt várja el meg azt, sem a feltételezett istenért mindenféle fogadalmat, kötelmet vesz a nyakába, meg ájtatatoskodik és hülyeségeket, meg mindenféle mantrákat, formulákat mondogat, hanem józan életet él, persze nyitottan az esetlegesen mégis létező Istenre. Ennyi.