szerintem az önbizalomhiány egy bizonyos erkölcsi-lelki határig fejleszthető. Az erkölcsin azt értem, hogy nyilván nem fogok az önbizalom-terápia után sem olyan döntést hozni, ami erkölcsi percepciómmal ellentétes; de ezt már nem az önbizalom hiánya fogja okozni (jujj, én ezt nem merem megtenni), sokkal inkább a morális józanság. A lelki határon pedig azt értem (és ezzel egyetértek veled), hogy a vele született ill. az évek során beszedett 'sebek', amelyek az önbizalom várán estek, nem gyógyíthatók maradéktalanul. Viszont erőteljesen orvosolhatóak, odáig, hogy csak igen éles szitukban jön ki visszafogó, romboló hatásuk.
Ebben van valami, talán egy Európa Kiadó számban van, hogy "...ne taníts ölni ha élni akarsz...", a szivatás tényleg jó lehet rövid távon, de előbb-utóbb a gonoszság, meg az ilyenek meglátszik az ember arcán, mozdulatain, az egész lényén. Megfigyeltétek már?
Meg nyilván ezek a szivatóművészek, a saját dolgaikból kiindulva maguk is mindenben átbaszást orrontanak, és így tényleg nem lehet jó élni...
Teljesen igazad van, nyilván aki önbizalomhiányban szenved (én is) az ugrik minden dologra, ami ... nem is tudom. Ebben biztosan van valami.
Sokszor visszagondolva a saját dolgaimra, amikor u.n pechszériám volt és utólag végiggondoltam a dolgot, mindig megállapítottam magamban, hogy persze, nem is lehetett máshogy mert ez ebből, meg abból következik én meg a hülye fejemmel elhitem, hogy én talán valamiféle kivétel vagyok...vagy valami ilyesmi...
Az átragasztásról talán annyit, hogy, nyilván, mint vágot fa hever egymáson minden, és persze így minden determinált (copyright J.A.).
"Most azon dolgozunk, hogy megváltoztassuk ebből a szempontból is."
Nem tudom mennyire lehet ezt intellektuálisan megcsinálni? A "dolgozás" talán rossz kifejezés. Ezek biztosan nem intellektuális dolgok, mert persze tudja az ember, hogy mi van mégsem azt csinálja.
Hogyan jön vissza az ember önbizalma? Mikor győzi le a gyerekkorban, meg a fene tudja, hol összeszedett sérüléseket, rémeket? Legyőzi-e egyáltalán valaha?
Valahol a mélyen tudja az ember, hogy elszúrt valamit De pont ez az, hogy e pechszériám mindegyik eleme önhibámon kívül következett be, magamat nem vádolhatom: nem tudtam volna semmit teni ellene - kivéve , ha nem ismerem meg, de mondom, szeretem, nincs ezzel baj.
A peches esetek közt olyanok, amelyek csak bosszantóak, de vannak olyanok is, amelyek komoly anyagi veszteséget okoztak.
Szóval szerintem ő ilyen , aki vonzza a bajt. És azt vettem észre, hogy ez összefüggésben lehet azzal, hogy kóros önbizalomhiányban szenved. Az ilyen emberek kifejezett céltáblái a pecheknek, vonzzák a balszerencsét. És ami a gáz, át is ragasztják.
Most azon dolgozunk, hogy megváltoztassuk ebből a szempontból is.
Átragad az tuti, de nem hinném, hogy ez ilyen karmikus, aurisztikus dolog. Tuti, hogy nem az.
Ha csőstől jönnek a bajok, annak biztosan valami oka van, ami a múltban gyökeredzik, én ilyenkor nagyokat szoktan kussolni, aztán idővel elmúlik az magától is. Valahol a mélyen tudja az ember, hogy elszúrt valamit aztán ebből törvényszerűen következnek utána dolgok, de ezt csak utólag lehet marha okosan megállapítani, az meg persze nem sokat ér...
Biztosan vannak emberek akik vonzzák a bajt, minden balul sül el amit csinálnak. Ismerek én is ilyet, pedig elsőre karakán, korrekt figura az illető, közben meg egy két lábon járó csernobil.
Ennek a feltárása azt hiszem meghaladja a képességeimet, de ezek biztosan nem véletlen dolgok.
De ha szereted, akkor nagyon OK.
Akkor megtaláltam az emberemet, mert az a srác aki az aksi kifekvéskor kijött újraéleszteni a skodagépet az kb. hajadzik a leírásodra.
Különben tényleg én eleve idegenkedtem ettől a kocsi témától, de már kezd érdekelni. Talán ez sem akkora ördöngősség. ( A fenét nem az!!)
Persze mindenben nem lehet botcsinálta szakember a palimadár. Azt hiszem nincs is annál rosszabb, amikor valaki félinformációk tudatában rettentő benfentesnek, szakértőnek képzeli magát, aztán így okoskodik jobbra-balra.
Vagger, nsemmi rosszat nem akarok szólni a csjomról, imádom meg minden, de ő UGYANILYEN, csak ő inkább peches, mint balek. De a következmény ugyanaz: az esetek döntő többségében áldozat lesz.
A gond az (nem tudom, hogy nálad így van-e), hog ő mindezt ÁT IS RAGASZTJA a környeztére. Mióta vele vagyok, volt 1 műtétem (akkor derült ki a rendellenesség, miután megismertem), aminél fellépett egy olyan komplikáció, ami az esetek 10 %-ban lép csak fel, és újabb műtétet igényel; 2x meghúzták a 9 hónapos új kocsimnat, szintén azon az idősávon belül, hogy ismerem - mindkétszer önhibámon kívül; a lakásban elkezdtek pattogni a radiátorok, olyan szinten, hogy nem lehet tőlük aludni; ugyanez a gázórával - mióta megismertem. És érzem, hogy ez az aur következménye, amit kisugároz. Van, lehet ilyen?
Mondjuk annyi hasznom lett a dologból, hogy most már kezdem pedzeni, hogy mi történik akkor, ha az emberfia elfordítja a slusszkulcsot...
Igazából megszabadaltam attól az arisztokratikus felfogástól, hogy beülök az autóba oszt' az meg megy magától.
Persze gondolom a szerelő annyira mocskos, mint az orvos, vagy a bankban ülő hitelügyintéző, szóval azok akikkel szemben az ember valamilyen szinten kiszolgáltatott, mert egyszerűen nem ért a dolgokhoz.
Rali, szerinted mik azok az ismérvek amiről a rendes szerelő megismerszik? Úgy értem: hogyan viselkedik, mit látni a műhelyében, mit tom' én honnan lehet eztet megtunni?
Egy haveromat is ugyanígy átbaszták, pedig ért a kocsikhoz, plusz dörzsölt, plusz ismerőstől vette. Mindenki belecsúszhat, elég egy pillanatnyi kihagyás.
Ja, utána beszélhetnék a szerelőkről is...
Summa summárum pallérozni kellen a műszaki műveltségemet, mert szerintem ezek a szakik kb. 10000 méterről kiszúrták, hogy fingom nincs a dolgokról...
Szal' vettem egy Skoda Favoritot. Persze a hülye fejemmel egy neppertől. Úgy elsőre tényleg jól nézett ki, meg minden. 485 píz volt. Aztán egyszer csak rossz az önindító, szétesett a termosztát, ki kellett cserélni a vízpumpát, az aksit, most azt hiszem a kuplung van soron. Mindegy közben ettől függetlenül megszerettem az autót, mert olyan jó srác, egyébként... Igazából azt hiszem azt szívtam meg, hogy úgy 300-500 között akartam kocsit venni, és a favorit ebbe a kategóriába esett én meg ész (és hozzáértés nélkül) nélkül megvettem...
Ja az összes elektromos szűzmária át van benne kötve, de ez csak később derült ki.
Persze megkérhettem volna valakit, aki ért hozzá, hogy nézze meg, de addig már annyi kocsit megnéztem, annyi véleményt hallotttam, hogy gondoltam tarsa meg mindenki a véleményét, a skoda egy jó cucc..
Az benne a vicc, hogy nem igazán hiszem, hogy a világ rohadt mocskos, mert makacs meggyőződésem, hogy az emberek töbsége alapvetően rendes figura.
Persze az ember nő és tanul... Semmi esetre sem szeretnék egyedi esetekből messzemenő, általános következtetéseket levonni.
Kettéválasztanám a mindennapi átbaltázásokat az ordas, előre megfontolt szivatásoktól.
Namármostan én azt hiszem ebbe a mindennapi szivatásban vagyok gyenge, azokban a dolgokban, ami még bőven belefér a kevésbé ártalmas játékok közé, mert a végén igazán senki nem sérül komolyan ti. nem veszti el a hajlékát, nem válik munkanélkülivé stb. Az ilyen jellegű csalás más kategória, bár néha biztosan nehéz elkülöníteni, szóval összemosódhat a dolog.
Az biztos, hogy van egyfajta alkat (én is ezek közé tartozom) akiket könnyű megvezetni, mert ilyen-olyan oknál fogva hajlamosak mindent elhinni...
Jó lenne ha valaki írna egy példát hogyan vezették meg; olyasmit, ami nap mint nap előfordul: és azt gondoljuk, hogy szegény ördög elhitte..., közben másnap mi is simán belemegyünk ilyesmibe.
1 Szerintem kétszer téged se lehet át verni... lassan te is kitanulod a dolgokat.
2 Rá kell végre ébredni ez a világ moc*kos szemét ge*i....
Sajnos sok ember van a világban aki mások johiszemüségéböl él...rohagyon meg az összes befőtjük:))))
Tulajdonképpen az a lényeg, hogy mire fáradságos munkával rájövök, hogy átvágtak, meg ennek a technikájára, addigra mindig kiderül, hogy ez tulajdonképpen egy több száz éves trükk csak valahogy én nem ismertem...
Má' hogy nem vágnak át?
Persze én sem vagyok egy Teréz Anya, az biztos, de úgy érzem nem vagyok elég "dörzsölt" vagy mi a szösz a mindennapi életben. Valahogy nem is igazán akarok az lenni és emiatt rendszeresen átröpülök a palánkon.
Azt hiszem átvágtak a kocsivásárlásnál, de ha jól belegondolok nem ez az első eset, mert általában az a gyanúm, hogy palira vesznek, meg átvágnak a palánkon meg ilyesmi. Túl naív vagyok, vagy túl hülye, vagy rá van írva a fejemre, hogy úgysem merek reklamálni, hőzöngeni meg ilyesmi?
Egyszer valahol olvastam, hogy van ilyen, hogy victimologia, szóval, hogy áldozatnak is születni kell...
