Nem lehetne ezt a Topicot áthelyezni a "Technika és haszálata - Fegyverek, emberek, félemek" be át rakni?? Mert én zöldfülű vagyok és nem nyithatok topikot :(
"Csaták néma tanúi" - csata- és hadszíntérkutatók harmadik konferenciája. 2003.10.18. 15,30, Hadtörténeti Múzeum - Dísztrem. Előadások: hadigeológia, első világháborús harcok a Mrzli vrh-n, T-34-es roncsai Gyulamajornál, második világháborús összecsapások rekonstrukciója a küzdőtérkutatás módszereivel.
Nem kell hogy M16-legyen a hordozó.
Az M203 és a HK gránátvetők bármely nyugati típusra, a GP-25,30 gránátvetők a legtöbb AK-ra ill. AK-klónokra felszerelhetőek.
Viszont az M16-ra panaszkodtak a katonák, hogy a sivatagi körülmények közt nagyon könnyen "koszolódik" a belsô szerkezet. Állítólag a régi M14-est is szívesebben használnák...
Amit te írsz az az állványos automata változat.
Konkrétan az M203,HK69,GP-25 kategóriára gondoltam, ezek azért fél kiló alatt vannak.
Minden rajban legalább egy kellene, a gránátokból 4-12 darabot szoktak hordozni hordhevederben.
A nehéz állványos változatok a lövészpáncélosokon volnának a legjobb helyen.
Ok! Ez így már érthető. Noha antik - műveltségem már valóban megkopott, de ez még nekem is rémlett. Ugyanakkor ebből az következik, hogy nem fogalmaztam elég világosan, amit most korrigálnék! A "legjobb eset" a "legrosszabb eset" ellentéteként a stratégiai tervezésben azt jelenti, hogy a tervezést a legideálisabb viszonyok követelményeinek megfelelően hajtják végre. A legideálisabb körülmények alatt értsd, hogy soha nem lesz háború Európában, a NATO minden körülmények között megvéd minket és a számunkra legideálisabb gyorsasággal küldi ide csapatait, ha arra szükség lenne. Azaz a legminimálisabb kockázati tényezőkkel számolnak.
Számomra az arany középút itt azt jelentené, hogy a nemzetgazdaság teherbíróképességeinek legikább megfelelő módon, de a mainál magasabb (nem csak a most belátható távlatban)veszélyeztetettségi fokra készülnének a számvetések és tervek, szem előtt tartva azt a tényezőt, hogy a biztonságpolitikai körülmények még történelmi statisztikák alapján is képesek gyorsan és gyökeresen megváltozni.
A tűzerő kérdésköréhez kapcsolódva.
Nagyon rég volt szó a lövészrajok fegyverzetéről, pedig még a jelenlegi harcászatban is alapvetően fontos.
Akár a hivatalosan megfogalmazott követelményeknek akarunk a jelenleginél jobban megfelelni, akár az ideális állapotra törekszünk, korszerűsítéseket kellene végrehajtani a kézifegyverek terén is.
Golyószóró és karabélyra szerelt gránátvető megfelelő mennyiségű rendszeresítésével kellene növelni a lövészraj tűzerejét.
Ha tovább megyünk az álmodozásban, akkor (elektro)optikai irányzékokkal és a jelenleginél ergonomikusabb kialakítású gépkarabélyok rendszeresítésével kellene csökkenteni az átlagos lövészkatona reakciósebességét.
Ez felveti azt a kérdést(és sok egyéb kérdést is) hogy milyen lőszer(ek) és karabély használata volna a legideálisabb.
Arisztotelész szerint az arany középút az erénynek megfelelő. Éppen megfelelő, tökéletes. Például a bátorság esetében a bátorság a gyávaság és a vakmerőség közé esik.
Rossz sokféleképp lehet az ember, erényes viszont csak egyféleképp – mondja Arisztotelész. Az arany középút tehát messze kiemelkedően a legjobb eset! Te viszont ezt írtad: „A megoldást az arany-középútban látom és nem a legjobb eset favorizálásában.”
Dragonfly! Véleményeddel és megjegyzéseiddel teljesen egyetértek. A nevezett anyag bennem még több kérdést és kételyt vetett fel. Írtam erről egy több oldalas reakciót is, de őszintén megmondva mikor másnap a felrakás előtt elolvastam, jobbnak éreztem, ha törlöm még a „szemetes kukából” is! Kavkaz. A számomra többé (!!!!) – kevésbé szimpatikus változatod pont egy olyan „mini tömeghadsereget” vázolt fel, amit immár a kormányunk is teljes mértékben elvetett.
Az önálló tevékenységre alkalmas haderő békében valóban nem költség-hatékony. Egy hadsereg soha sem az békeidőszakban! Egy hadsereg hatékonysága és gazdaságossága, sajnos csak éles helyzetben derül ki (ha kiderül!). A 2006-ra tervezett hadseregünk a mostani tervek és szerény meglátásom szerint abszolút alkalmatlan lesz önálló tevékenységre és még a legalapvetőbb harci támogató és harci kiszolgáló támogató kapacitásokban is a szövetségre lesz kénytelen támaszkodni. Arra sem leszünk képesek, hogy egy iraki misszióhoz hasonló helyzetben saját erőből eljuttassuk a postát a katonáinknak, nem hogy veszély esetén gyorsan evakuáljuk őket. Az ilyen „bonyolult” (valószínűtlen?) helyzetben bíznunk kell a szövetségeseinkben, hogy adnak megfelelő tűztámogatást és légi szállítási kapacitást, amely biztosítja a feladat biztonságos és gyors végrehajtását.
A jelek szerint bizalmatlan vagyok szövetségeseinkkel szemben, amire semmi alapom. Valamilyen oknál fogva (talán a történelem?) csak abban bízok, amit magunk szerveztünk meg. Persze kudarc esetén könnyebb a másokat okolni annak bekövetkeztéért!
A katonasajtóból már lehetett értesülni róla, hogy jelenleg folyik egy többszintű (harcászati – hadműveleti – hadászati) szintű parancsnoki és törzsvezetési gyakorlat (Acélos Akarat 2003 – Védelem 2003) , amely már a 2006-os állománytáblákkal számol. Nagyon kíváncsi leszek, hogy mit fog kijönni belőle és azt hogyan fogják azt tálalni.
Azt tudni kell, hogy már 1990-ben sok gondot jelentett, hogy a rengeteg járulékos feladat mellett (katasztrófa-elhárítás, készenléti szolgálatok, laktanya karbantartás, őrség, reprezentáció, egyéni gondok, stb. – alig lehetett kiképzésre időt folytatni, pedig akkor még nem is voltak külföldi missziók és a létszám is jóval nagyobb volt, mint jelenleg. 2006-ig a MH igyekszik sok járulékos feladatot lepasszolni a nyakából (pld: őrség, konyhai munka, laktanya-karbantartás, stb.), de nem hiszem, hogy az egyre több külföldi feladat és a csökkenő létszámok miatt a kiképzés hatékonysága növekedne még a szerződéses állomány arányának növekedése és a hadkötelezettség eltűnése mellett sem. A szerződésesek zöme 2-3 évenként cserélődik, ami igen is megköveteli az újabb kiképzést, hogy a feladatok speciális jellegéről ne is szóljunk.
Több nyugati országban igen komoly gondot jelent az állomány fizikai és pszichikai túlterhelése a csökkenő létszámok miatt. A külföldi missziókban ez teljesen érthető, de talán az sem elképzelhetetlen, hogy mit jelent ez az éppen itthon maradóknak, akiknek el kell látni az éppen külföldön tartózkodó kollégák feladatait is! Nos, amikor 7 harcoló zászlóaljból 2 talán folyamatosan külföldön lesz, (2 hazajött és jól megérdemelt szabadságát tölti, esetleg egyéni karrier-továbbképzést folytat, készültségi szolgálatokat ad, stb., 2 felkészül a következő turnuskent történő váltásra) akkor ki fogja ellátni a politika által megkövetelt többi feladatot és ki fog kiképzést folytatni? Nem kell ide semmiféle háború, még arra sem lesz elég katonánk, hogy egy az országon átvonuló többnemzetiségű hadosztály esetleges átvonulását „lecelebráljuk” az elvárásoknak megfelelően. Azt pedig el se képzeljük, hogy mi lenne, ha a határaink mellett esetleg kiújulnának bizonyos etnikai ellenségeskedések! Egyszerűen nem lesz, akit légi úton az átsodródott irreguláris erők ellen a helyszínre szállítsanak! Pedig addig, amíg a helyzet nem válik igazán fenyegetővé, ne várjunk itt NATO-erőket. (Lásd Törökország a mostani iraki válság idején!)
A kiképzés is modul rendszerű lesz (?): Lesznek katonák, akik csak konvojt tudnak kísérni, lesznek akik csak védelmi harcot fognak tudni folytatni, lesznek, akik csak támadni tudnak, stb. stb. Mert arra nem igazán lesz idő, hogy mindent profi módon elsajátítsanak profi katonáink! Arra pedig főleg nem, hogy ezen ismeretek mindegyikét magas szinten is tartsák! Ez nem professzionalizmus, hanem szakbarbárság lesz!
A családot pedig egy katona felejtse el, amíg katona! A humán tényező mellékes! Vagy éppen a távházasság a jó házasság alapja? A németeknél például igen kiugró mértékben megnőtt a válások száma az olyan családokban, ahol a család katona tagja (ez nem csak férfi lehet!) többször is külföldi misszióban vett részt. Ezek után egy hivatásosnak még azt is meg kell emésztenie, hogy bármikor utcára tehetik, noha ő életpályának választotta ezt a hivatást és ennek megfelelően hozta érte az áldozatokat is. Az bizonyára köztudott, hogy nyugaton a hivatásos állami alkalmazottakat egyszerűen nem lehet (köztük a hivatásos katonákat sem!) utcára tenni, ha csak bűncselekményt nem követ el. Ezzel szemben mi van nálunk? Érdemes egyáltalán ezek után hivatásosnak lenni?
Szia Karhago! Isten hozott! Egy kicsit talan lehetne bövebben?
Végül is itt van, milyennek látnám a Magyar Honvédséget akkor, ha csak dicsérni tudnám az állapotát és felkészültségét.
Volt egy sikeres fegyvernemünk egykor. A könny-lovasság. Akár nomád lovasság, akár a végvári katonaság, a hajdúk, akár a huszárság kerül szóba a gyözelem a nevükhöz kapcsolható. A taktika gyorsaságra, furfangra és támadás esetén kis területen koncentrált nagy ütöeröre épült. A fö kulcsszó a gyorsaság volt.
Most akkor nézzük mire épül a XIX. században, a tömeghadseregek kora után a modern harcászat:
-gyorsaság.
-mozgékonyság.
-a korábbinál kevesebb létszámmal megoldani nagyobb feladatokat. Ergo: egy célra koncentrálni az eröt.
Az ilyen modern hadsereg a tömeghadseregekkel és az anyagháborúval szemben nem állja meg a helyét, de vajon léteznek e még tömeghadseregek. Létezhetnek e, amikor 40 millió dollárba kerül egy használható harcigép és a hadfelszerelést már nem a nemzeti ipar, hanem a nemzetközi konszernek állítják elö Kötve hiszem, hogy egy modern hadseregnek egy modern tömeghadsereggel kellene a jövöben szembenéznie.
Tehát, hogy nézne ki szerintem egy modern könnyülovasság:
-jelentös tüzerö
-nagy mozgékonyság
-nagyon precíz logisztika
Harckocsik, legalább 350/400darab, PSZH-k legalább 5-600darab, a legtöbbje páncévadász eszközökkel is felszerelve. A tüzérség mindenképp önjáró, kivéve néhány hegyivadász és kommandós alakulatot aknavetökkel és néhány könnyü ágyútarackkal felszerelve. Fö, hogy a rendszeresített szállítóhelikopterbe beférjenek a tüzérségi eszközeik.
A PSZH-k száma alacsonynak tünhet, de számításba vettem, hogy egy könnyen páncélzott terepjáró (pl: HUMWEE) hatékonyabb lehet, mind a csapatlégvédelem, mind páncélvadász eszközökkel felszerelve. És mozgékonyabb csapatszállításra. Csapatszállításra inkább terepjárókat, mint teherautókat kellene használni, így egy század mozgékonysága jóval nagyobb lenne, mintha több ember volna kevesebb gépjármühöz kötve, ráadásul a tüzerejük is nagyobb. A csapatokat ki kell képezni légi szállítás útján történö bevetésre. Mindenképp hatékonyabb, ha több szállítóhelikopter és szállítórepülö útján át lehet csoportosítani akár több század méretü eröt is néhány óra alatt egy a felderítés álltal jelzett jobb pozícióba, mintha ehhez a hadszíntér amúgy is túlterhelt közútjait, neadjisten vasútjait kell használni.
Miután a legfontosabb cél, hogy a csapatok gyors helyváltoztató képessége, a hadszíntéri eseményekre adott reakcióidö lerövidítése, ezért nagy szükség van arra, hogy a hagyományos szárazföldi úton kívül az utánpótlás szállítása légi úton is történhessen. Fontosnak tartanám, hogy a szállítórepülöknek jelentös gyakorlatuk legyen a hadszíntér körülményei közt rögtönzött szükségrepülötereken való landolásra. Legalább két teljesen feltöltött századot tartanák szükségesnek (24db). Fontos, hogy mozgékonyság végett nagyon komoly utászképességekkel rendelkezzen a hadsereg! Ez a kárpát medence földrajzi adottságai közt nem is kell magyarázni.
A harckocsikat a hadmüveleti területhet lehetö legközelebb települt harcihelikopterek is támoganák. Fontos, hogy a válsztott helikopter tábori körülmények közt is könnyen szervizelhetö legyen és ne igényeljen túl komoly kiszolgállószemélyzetet. Legalább egy ezrednyi eröt látok szükségesnek egy modern honvédségnek.
A légierö szerepe lenne a legfontosabb.
Legalább három ezredet látok szükségesnek. Képesnek kell lenniük az ellenséges légvédelem megsemmisítésére és a légifölény kivívására. Természetesen aktuálisan a legerösebb szomszédunk repülöcsapatait és légvédelmét figyelembe véve. Fontos, hogy rendelkezzenek az ellenséges szárazföldi erök hk-i és egyéb gépjármüvei elleni hatékony fegyverrendszerekkel. A Gripent kicsiny bombaterhelhetösége miatt nem tartom szerencsés választásnak. Alapvetöen egy csapásmérö feladatokra optimalizált légieröre lenne szükség. Hiszen mindenképp jobb az ellenséges repülögépet a földön megsemmisíteni, mint a saját terület felett védekezni ellene. De persze a manöverezö légiharc képzést kiemelten kezelném a mürepülökészség fejlesztésével együtt. (magas rep.óraszám!) Miután egy könny?fegyverzet? oktatógép felszállása olcsóbb, a szintentartást szolgáló gyakorlatokat így kellene megoldani. A rep.idö legalább felerészében.
A felderítést, részben automata eszközökre, részbe mikromüholdakra bíznám. Szükség lenne, fotofelderítö müholdakra mindenképp. A harctéri helyzet órára, percre kész állapotának ismerete egy a mozgékonyságra, az ellenség gyenge pontjainak kihasználására épülö taktika alapvetö része. A mühold ma már nem szuperhatalmak játékszere. Mostanra elérhetö áron hozzá lehet jutni és ráadásul a magyar kutatóintézetek is elég fejlettek elöállítására.
Fontosnak tartanám, hogy rendelkezzen a légierö saját légi felderítö (AWACS) képességgel és a szárazföldi csapatok kommunikációját összehangoló repülöre telepített harcálláspontokkal is, amelyekröl a friss felderítési eredményeket is közvetíteni lehet a megfelelö alakulathoz.
A kommunikációban is fontosnak tartanám a saját müholdas kapcsolat biztosítását. Fontos, hogy a legkissebb szervezödési szintig el legyen látva a katonák olyan kommunkációs eszközzel, amelyen multimédiás eszközök is elérhetök, például térkép a felderített ellenséges állásokkal.
A hadsereget két részre osztanám, egy 60-80.000 fös elit hadseregre, amelyröl a fennti rész szólt és egy változó, de legalább 500.000 fös nemzetörségre.
A nemzetörség megkapná a mostani honvédség technikai eszközeit. Az országot öt katonai körzetre osztanám:
Észak Dunántúl
Dél Dunántúl
Észak magyarország
Tiszántúl
Dél és közép magyarország (budapest is ide tartozna)
Véleményem szerint a nemzetörség szervezete így tudna a leghatékonyabban védekezni. A nemzetörségröl már beszéltünk. A fegyverüket otthon tartanák. Minden nemzetör szabad fegyverviselésre kapna jogot. Szabadon vásárolhatna akár géppuskát, vagy RPG-t is és persze kézigránátot is, hiszen ha jobban fel akarja fegyverezni magát, az ellen miért tiltakoznánk?
Természetesen fegyvert csak az és csakis az viselhet aki nemzetör, honvéd, rendör, vagy határör. A civil alkalmatlan a fegyverviselésre, azt hiszem nem kell különösebben indokolni miért is.
Támogatnám továbbá, hogy a nemzetörök a civil életben pick-up kisteherautókat, vagy platós, ponyvás teherautókat használjanak vállalkozásaikban (ez adókedvezmény, állami támogatás a vásárlásra, stb...), Kicsit unalmas lenne ugyan, hogy az ország tele van zöld teherautókkal, de hasznos! Ha összejönne a létszám a nemzetörség körzetenként egy hadsereggé szervezödne, területvédelmi célból.
Nos, lehet, hogy sci-fi kategóriának tünik, de az is lehet, hogy ez lenne a normális, csak a jelen helyzetben kerül a STAR-WARS kategóriába...
Végig olvastam az előző hozzászólásodat is, de erre írok néhány gondolatot, mert most hétfő reggel (bár már 6 és fél órája ketyeg a nap) ez ébresztett előbb gondolatokat bennem.
A NATO nem várja el a kisebb tagországoktól, hogy teljes képességspektrumú, drágán korszerűsíthető és fenntartható haderővel, úgynevezett tömeghadsereggel rendelkezzenek. Lehetőségünk nyílt ezért, hogy a korszerű hadviselés követelményei, a szövetségesi tehermegosztás és a gazdaságosság figyelembevételével a közös képességekhez modulelemekkel hozzájáruló haderőt építsünk, amely hazai és nemzetközi környezetben egyaránt magas színvonalon tudja ellátni feladatát. Ez természetesen azt is jelenti, hogy a mi rendszerünkből hiányzó modulokat szükség esetén a szövetség biztosítja hazánk számára. A szárazföldi harci erők esetében ezt a modult az a hét önállóan is alkalmazható, akár egy hónapig is önfenntartó lövészzászlóalj jelenti, amelyet bármely, akár hazai vagy szövetségi dandárparancsnokság alá rendelhetünk. Ezek a zászlóaljak rendelkeznek a feladatuk ellátásához szükséges harci támogató és kiszolgáló alegységekkel.
Ezzel a gondolattal csak az a problémám, hogy ez egy szép elképzelés, de szerintem semmit nem lehet kezdeni vele.
1. Feketén fehéren leírjuk, hogy nemkívánjuk megtartani az ország (biztonságpolitikai érdekeink) megvédésének eszközeit, sőt a magjait sem szeretnénk őrizgetni.
2. Bedobjuk a köztudatba, hogy szükség esetén bárhol egy másik ország fegyveres erőinek alárendeltségébe utaljuk ezen nehezen meghatározható képességű zászlóaljainkat... Politikailag nem kívánom minősíteni a dolgot, de ez jelentheti pl azt, hogy egy konfliktus esetén a debreceni dandár 2. zszlje Törökország keleti felén kerül harcbavetésre? Monnyuk egy Spanyol dandár részeként?... Szerintem hagyjuk.
3. Ez a nemzetközi dolog nagyon szép, de hogyan próbáljuk meg ellátni ezt a zászlóaljat? Támaszkodunk annak a magasabbegységnek a logikájára, amelynek részét fogjuk képezni? Esetleg saját logisztikánk fog ellátni bennünket kajával, piával, üzával, lőszerrel, s minden földi jóval, pl Afrika szavannáin???
Ha az első változat jön részre, akkor minek a harmadik haderőnem (logisztika) ily jelentős létszáma-szerepe? Ha a második változat jön össze, akkor ez hogyan működne? Hogyan jutna el katonáinkhoz a szükséges ellátmány, utánpótlás? Ismereteim szerint jelenleg ilyen repülőeszközökkel nem rendelkezünk, bérelni civilgépet válsághelyzetbe történő repüléshez macerás (+drága), más ország szállítására számolni szerintem hülyeség.
Mennyünk tovább.
Lényeges szemléletváltozáshoz vezetett a határbiztosítási feladat kezelésének újszerű megközelítése. Mivel a biztonságpolitikai előrejelzések szerint még az esetleges határ menti harci cselekmények sem hazánk ellen irányulnak, illetve a széles határszakaszok felügyelete nem biztosítható hatékonyan a hagyományos értelemben vett védelemmel, a légi mozgékonyságú határbiztosítás került előtérbe. Vagyis a haderő nem ássa be magát a határ mentén - ehhez száz kilométeren amúgy is húsz zászlóaljra lenne szükség -, hanem bázisain készen áll arra, hogy a határőrség, a rendőrség vagy a katonai felderítő rendszer riasztására helikopterek fedélzetén gyorsan ott teremjen a fegyveres behatolás vagy átsodródás helyszínén. Visszatoloncolja a fegyveres csoportot, és rövid idő múlva újra képes legyen hasonló feladat végrehajtására akár a határ egy távolabbi pontján is.
Ugyanez a manőverező harcmodor lesz a területvédelmi feladatokban is meghatározó. A Magyar Honvédség valamennyi harci és támogató egységének a nagy mozgékonyság és kellő tűzerő lesz a jellemzője. A mobil műveletek megnehezítik, hogy az ellenfél aktuális adatokat gyűjtsön erőinkről. Egy esetleges honvédelmi művelet érdekében a Magyar Honvédség valamennyi egysége
hazarendelhető.
Az elképzelés szép és jó, csak ennek a mobil harcászkodásnak az eredménye képpen a megjelenő híradások szerint a MH most szünteti meg (alakítja át) azt az alakulatát, amelyik legalább nagyából ismeri a légimozgékony tevékenységek alapját (1KVE). Hol van itt a logika? Tudom ne keressem, DE az 1KVE képességinek kialakítása közel 10 évbe és több milliárd forintba került. Szerinted mi indokolja a tollvonással könnyű lövésszé degradált átalakítást. Esetleg nem egy olyan képességet készülünk megszüntetni, amelyet meg akarunk tartani??? Szerinted mennyi idő kiképezni egy zászlóaljat légimozgékony (deszant, légiroham) tevékenységekre. Pénzről nem is merek beszélni. - csak csendben jegyezném meg, hogy értelmezésemben ez legalább 1 századnyi erő egyidejű alkalmazását jelenti.
Ugyan akkor a Tata és Debrecen jelenleg azt keresi, hogy hogyan tudja kialakítani a saját "könnyű" képességeit. Tapasztalatokat keresnek az 1KVE-nél, de tartok tőle, hogy amikor a légi része az ezrednek elveszik, jelentős csökkenést fog elszenvedni az ezred, hiszen a tiszthelyettes és a szerződéses állomány fizetésének jelentős részét teszi ki a spec képességekből származó pótlék.
További kérdés, hogy pl a jelenleg alkalmazott helikoptereink mennyire teszik lehetővé a légimozgékony tevékenységeket, azaz mennyire alkalmasak pl a deszant gyors kirakására, navigáció, éjjeli alkalmazás, kommunikáció a földi elemmel (Repülő-roham csapat), stb.?
Nem látom igazán, hogy hogyan is fog ez működni, de nagyon remélem, hogy sikerülni fog. Minimális a siker lehetősége ezen a területen, mert nem hiszem hogy (nem tudom elhinni), hogy aki ezt leírta az kiszámolta volna, hogy mekkora pl szállítási igénye van a dolognak (pl hány helikopter kell egy ilyen századnak a térségbe történő szállításához?) Nem látom, hogy hogyan működik a dolog, valaki rosszalkodik (tételezzük föl, hogy válság van valamelyik határunk mellett) és a rossz fiuk kissebb nagyobb létszámban 20-150 fővel át-át jönnek. Risztanak 1-2 századot, indítják a felderítőket. (kiket? honnan?....) majd az ellenséges erőket lokalizálva, lehet dönteni a saját erők alkalmazásának helyéről, idejéről, módjáról....
OK idáig csak apró kérdések merülnek fel, viszont ki viszi légi úton ezeket a harcosokat a harcérintkezés helyére... azaz a harcérintkezés (csata, harc, stb.) helyére, vagy biztonságos 2-3 km távolságba viszik ezeket a harcosokat? brrrrrr egyre inkább nem látom át, hogyan fog ez működni, hiszen mondhatja valaki, hogy nem is helikopteren történik mindez, (nincs elég helikopter, nincs elég kiképzett állomány, gyalog nincs elég tűzereje a katonának, helikopter nem bírja el a szállítójárművet ÉS a harcosokat, stb.), hanem lábon, azaz BTR80-al történik mindez....
És vajon, hogyan is fog ez működni? Visszatoloncolás? Az jelenthet harcérintkezést? Ha igen akkor nem kellene azt az erőt -("Visszatoloncolja a fegyveres csoportot, és rövid idő múlva újra képes legyen hasonló feladat végrehajtására akár a határ egy távolabbi pontján is.") - pihentetni, ne adj isten feltölteni emberrel, lőszerrel, stb???????? Ha a visszatoloncolas nem jelent harcérintkezést, akkor mit jelent? Feszítenek a katonáink és ijesztő hangokat adnak ki? Vagy mit? ..... No Comment
A békefenntartás napjainkban egyre fontosabb feladatot jelent, ami elől nem szabad és nem lehet kibújni.
Viszont:
A 2002 novemberében a NATO prágai csúcsértekezletén tett felajánlásaink jelentős része is éppen azt a célt szolgálta, hogy a jövőben a magyar haderő még nagyobb szerepet játsszon a nemzetközi porondon. A prágai felajánlások (PCC) keretein belül hazánk vállalta speciális képességek létrehozását, így a felülvizsgálat során műszaki (hídépítő és vízellátó), valamint katonai rendész specializáció megteremtését irányoztuk elő.
Itt csak az a gondom, hogy megint szép elgondolás, de HOGY A CSUDÁBAN GONDOLJÁK A KÉPESSÉG ELJUTTATÁSÁT A MŰVELETI TERÜLETRE????? Miként fogjuk fenntartani-ellátni őket? Szinte vizionálom a hídépítő alakulatunk Irakba történő eljuttatásának kérdéskörét...
A katonai rendész kérdéskörrel csak annyi a zavarom, hogy mire akarjuk őket használni. Lesz nekik olyan kiképzettségük amely valódi MP feladatok végrehajtására ad lehetőséget? Módosítjuk a vonatkozó törvényeket, hogy VALÓBAN és ne csak nevükben legyenek MP-k? Ha ez nem történik meg, akkor lövészeink lesznek, akik kapnak egy kis rendész képzést és a vállszalagjukon MP felirat díszeleg.
Emellett jelentősen növekszik a bárhol bevethető,
telepíthető harcoló hadrendi elemek száma: a két kialakítandó szárazföldi dandár valamennyi harcoló eleme, illetve a légierő harcászati repülőgépeinek és helikoptereinek egy része, valamint a számukra szükséges támogató elemek - politikai döntés után - részt vehetnek az ilyen jellegű nemzetközi missziókban."
A honvédséghez kapcsolódó gondok egyik sarok pontja oldódna meg, ha ez a politikai döntés megszületni.
Zárószóként annyit szeretnék még hozzászólni, hogy nem szeretném csak fikázni a fent vázolt koncepciót, de végigolvasva ezek a kérdések merülnek fel bennem. Jelenleg nincs más út előttünk, mint könnyíteni a seregen (egyetértek), alakulatok megszüntetése (fájdalmas - de egyetértek), képességek megszüntetése (csökkentést elfogadok, de megszűntetést (légimozgékony, páncélos) - teljesen ellenzek). Később talán lehetőségem lesz építőleg is hozzászólni, de most mennem kell.
Végig olvastam az előző hozzászólásodat is, de erre írok néhány gondolatot, mert most hétfő reggel (bár már 6 és fél órája ketyeg a nap) ez ébresztett előbb gondolatokat bennem.
A NATO nem várja el a kisebb tagországoktól, hogy teljes képességspektrumú, drágán korszerűsíthető és fenntartható haderővel, úgynevezett tömeghadsereggel rendelkezzenek. Lehetőségünk nyílt ezért, hogy a korszerű hadviselés követelményei, a szövetségesi tehermegosztás és a gazdaságosság figyelembevételével a közös képességekhez modulelemekkel hozzájáruló haderőt építsünk, amely hazai és nemzetközi környezetben egyaránt magas színvonalon tudja ellátni feladatát. Ez természetesen azt is jelenti, hogy a mi rendszerünkből hiányzó modulokat szükség esetén a szövetség biztosítja hazánk számára. A szárazföldi harci erők esetében ezt a modult az a hét önállóan is alkalmazható, akár egy hónapig is önfenntartó lövészzászlóalj jelenti, amelyet bármely, akár hazai vagy szövetségi dandárparancsnokság alá rendelhetünk. Ezek a zászlóaljak rendelkeznek a feladatuk ellátásához szükséges harci támogató és kiszolgáló alegységekkel.
Ezzel a gondolattal csak az a problémám, hogy ez egy szép elképzelés, de szerintem semmit nem lehet kezdeni vele.
1. Feketén fehéren leírjuk, hogy nemkívánjuk megtartani az ország (biztonságpolitikai érdekeink) megvédésének eszközeit, sőt a magjait sem szeretnénk őrizgetni.
2. Bedobjuk a köztudatba, hogy szükség esetén bárhol egy másik ország fegyveres erőinek alárendeltségébe utaljuk ezen nehezen meghatározható képességű zászlóaljainkat... Politikailag nem kívánom minősíteni a dolgot, de ez jelentheti pl azt, hogy egy konfliktus esetén a debreceni dandár 2. zszlje Törökország keleti felén kerül harcbavetésre? Monnyuk egy Spanyol dandár részeként?... Szerintem hagyjuk.
3. Ez a nemzetközi dolog nagyon szép, de hogyan próbáljuk meg ellátni ezt a zászlóaljat? Támaszkodunk annak a magasabbegységnek a logikájára, amelynek részét fogjuk képezni? Esetleg saját logisztikánk fog ellátni bennünket kajával, piával, üzával, lőszerrel, s minden földi jóval, pl Afrika szavannáin???
Ha az első változat jön részre, akkor minek a harmadik haderőnem (logisztika) ily jelentős létszáma-szerepe? Ha a második változat jön össze, akkor ez hogyan működne? Hogyan jutna el katonáinkhoz a szükséges ellátmány, utánpótlás? Ismereteim szerint jelenleg ilyen repülőeszközökkel nem rendelkezünk, bérelni civilgépet válsághelyzetbe történő repüléshez macerás (+drága), más ország szállítására számolni szerintem hülyeség.
Mennyünk tovább.
Lényeges szemléletváltozáshoz vezetett a határbiztosítási feladat kezelésének újszerű megközelítése. Mivel a biztonságpolitikai előrejelzések szerint még az esetleges határ menti harci cselekmények sem hazánk ellen irányulnak, illetve a széles határszakaszok felügyelete nem biztosítható hatékonyan a hagyományos értelemben vett védelemmel, a légi mozgékonyságú határbiztosítás került előtérbe. Vagyis a haderő nem ássa be magát a határ mentén - ehhez száz kilométeren amúgy is húsz zászlóaljra lenne szükség -, hanem bázisain készen áll arra, hogy a határőrség, a rendőrség vagy a katonai felderítő rendszer riasztására helikopterek fedélzetén gyorsan ott teremjen a fegyveres behatolás vagy átsodródás helyszínén. Visszatoloncolja a fegyveres csoportot, és rövid idő múlva újra képes legyen hasonló feladat végrehajtására akár a határ egy távolabbi pontján is.
Ugyanez a manőverező harcmodor lesz a területvédelmi feladatokban is meghatározó. A Magyar Honvédség valamennyi harci és támogató egységének a nagy mozgékonyság és kellő tűzerő lesz a jellemzője. A mobil műveletek megnehezítik, hogy az ellenfél aktuális adatokat gyűjtsön erőinkről. Egy esetleges honvédelmi művelet érdekében a Magyar Honvédség valamennyi egysége
hazarendelhető.
Az elképzelés szép és jó, csak ennek a mobil harcászkodásnak az eredménye képpen a megjelenő híradások szerint a MH most szünteti meg (alakítja át) azt az alakulatát, amelyik legalább nagyából ismeri a légimozgékony tevékenységek alapját (1KVE). Hol van itt a logika? Tudom ne keressem, DE az 1KVE képességinek kialakítása közel 10 évbe és több milliárd forintba került. Szerinted mi indokolja a tollvonással könnyű lövésszé degradált átalakítást. Esetleg nem egy olyan képességet készülünk megszüntetni, amelyet meg akarunk tartani??? Szerinted mennyi idő kiképezni egy zászlóaljat légimozgékony (deszant, légiroham) tevékenységekre. Pénzről nem is merek beszélni. - csak csendben jegyezném meg, hogy értelmezésemben ez legalább 1 századnyi erő egyidejű alkalmazását jelenti.
Ugyan akkor a Tata és Debrecen jelenleg azt keresi, hogy hogyan tudja kialakítani a saját "könnyű" képességeit. Tapasztalatokat keresnek az 1KVE-nél, de tartok tőle, hogy amikor a légi része az ezrednek elveszik, jelentős csökkenést fog elszenvedni az ezred, hiszen a tiszthelyettes és a szerződéses állomány fizetésének jelentős részét teszi ki a spec képességekből származó pótlék.
További kérdés, hogy pl a jelenleg alkalmazott helikoptereink mennyire teszik lehetővé a légimozgékony tevékenységeket, azaz mennyire alkalmasak pl a deszant gyors kirakására, navigáció, éjjeli alkalmazás, kommunikáció a földi elemmel (Repülő-roham csapat), stb.?
Nem látom igazán, hogy hogyan is fog ez működni, de nagyon remélem, hogy sikerülni fog. Minimális a siker lehetősége ezen a területen, mert nem hiszem hogy (nem tudom elhinni), hogy aki ezt leírta az kiszámolta volna, hogy mekkora pl szállítási igénye van a dolognak (pl hány helikopter kell egy ilyen századnak a térségbe történő szállításához?) Nem látom, hogy hogyan működik a dolog, valaki rosszalkodik (tételezzük föl, hogy válság van valamelyik határunk mellett) és a rossz fiuk kissebb nagyobb létszámban 20-150 fővel át-át jönnek. Risztanak 1-2 századot, indítják a felderítőket. (kiket? honnan?....) majd az ellenséges erőket lokalizálva, lehet dönteni a saját erők alkalmazásának helyéről, idejéről, módjáról....
OK idáig csak apró kérdések merülnek fel, viszont ki viszi légi úton ezeket a harcosokat a harcérintkezés helyére... azaz a harcérintkezés (csata, harc, stb.) helyére, vagy biztonságos 2-3 km távolságba viszik ezeket a harcosokat? brrrrrr egyre inkább nem látom át, hogyan fog ez működni, hiszen mondhatja valaki, hogy nem is helikopteren történik mindez, (nincs elég helikopter, nincs elég kiképzett állomány, gyalog nincs elég tűzereje a katonának, helikopter nem bírja el a szállítójárművet ÉS a harcosokat, stb.), hanem lábon, azaz BTR80-al történik mindez....
És vajon, hogyan is fog ez működni? Visszatoloncolás? Az jelenthet harcérintkezést? Ha igen akkor nem kellene azt az erőt -("Visszatoloncolja a fegyveres csoportot, és rövid idő múlva újra képes legyen hasonló feladat végrehajtására akár a határ egy távolabbi pontján is.") - pihentetni, ne adj isten feltölteni emberrel, lőszerrel, stb???????? Ha a visszatoloncolas nem jelent harcérintkezést, akkor mit jelent? Feszítenek a katonáink és ijesztő hangokat adnak ki? Vagy mit? ..... No Comment
A békefenntartás napjainkban egyre fontosabb feladatot jelent, ami elől nem szabad és nem lehet kibújni.
Viszont:
A 2002 novemberében a NATO prágai csúcsértekezletén tett felajánlásaink jelentős része is éppen azt a célt szolgálta, hogy a jövőben a magyar haderő még nagyobb szerepet játsszon a nemzetközi porondon. A prágai felajánlások (PCC) keretein belül hazánk vállalta speciális képességek létrehozását, így a felülvizsgálat során műszaki (hídépítő és vízellátó), valamint katonai rendész specializáció megteremtését irányoztuk elő.
Itt csak az a gondom, hogy megint szép elgondolás, de HOGY A CSUDÁBAN GONDOLJÁK A KÉPESSÉG
Emellett jelentősen növekszik a bárhol bevethető,
telepíthető harcoló hadrendi elemek száma: a két kialakítandó szárazföldi dandár valamennyi harcoló eleme, illetve a légierő harcászati repülőgépeinek és helikoptereinek egy része, valamint a számukra szükséges támogató elemek - politikai döntés után - részt vehetnek az ilyen jellegű nemzetközi missziókban."
