A kézcsók és a köztársaság
2003. június 13. (6. oldal)
http://www.mn.mno.hu/index.mno?cikk=151983&rvt=15
Dudás András
A kézcsók a Kárpát-medence legveszélyesebb gesztusa. A honi liberális közvélemény ugyanis, amelynek hangja létszámához képest különösen erős, mentálisan képtelen feldolgozni, hogy ilyesmi még létezhet. Anakronisztikus őslénynek, modoros pojácának, túlbuzgó alattvalónak tartják azt, aki adja. Ugyanakkor középkorból itt ragadt keleti despota szerintük az, aki fogadja a kézcsókot. Utóbbit nevezik még neonácinak, esetleg minidúcsénak. Bizony, így kell itt nekünk élnünk-halnunk, sóhajtanak föl ezek a liberálisok elkeseredetten, valahányszor egy cuppantást hallanak valahonnan.
A kézcsók ennek ellenére a legtöbb művészt megihleti. Macskássy Izolda például, miután megalapította a Magyar Út Köröket, visszatért gyökereihez, és 2001 szeptemberében egy kampányinterjúban már azt is meg tudta mondani, ki kinek illetheti csókkal a kezét. Politikusok esetében szerinte a gesztus szégyenteljes.
Ám a kézcsók rendkívül kitartó, alkalmazkodóképessége a világűrt átutazó baktériumokéval vetekszik. Újabban tehát – a sors fintoraként – megfigyelhető a köztársaság eszméjét hirdető balliberális rendezvényeken is. Csak kicsit másként, hogy még egy atilláját sutba vágó festőnő is örömét lelje benne.
Történt nemrégiben, hogy Szeged napját ünnepelték a népek Európa kapujában (így becézik mostanság a lelátogató hatalmasságok a Tisza-parti várost). Egy ilyen rendezvény mindig jó alkalom a szocialista köztársaság mibenlétének világos megfogalmazására. Demonstrálni lehet, hogy pártunk és kormányunk mélyen beágyazódott a kultúrába, neves művészek örökbecsű alkotásai és alakításai is azt hirdetik, hogy a most uralkodók a nagy elődök cselekedeteihez méltón rugaszkodnak neki a mai kor kihívásainak. Szemben az előző négy év – úgymond – aktuálpolitikai céloknak alárendelt ünnepeivel, most igazán őszintén borulhattak össze mindazok, akiket Szeged régi-új urai még nem nyírtak ki egzisztenciálisan, nem aláztak meg emberi mivoltukban és nem üldöztek el politikai okokból. Kiadós kampány zajlott tehát a torony alatt, ahogy itt említik az elbeszélésekben a városházát.
A kampány egyik főszereplője Gregor József énekművész, kiváló basszista (copyright: Dél-Magyarország) volt, aki még véletlenül sem ülne ki egy polgári körös rendezvény tribünjére, ám most, Szeged napján, díszpolgári címet kapott. Éppen kihámozódott Botka László polgármester férfias öleléséből, amikor elé penderült a színház nemrég kinevezett direktora, Székhelyi József. Furcsán néztek ki egymás mellett, termetük jócskán különböző voltát tovább fokozta az SZDSZ-hez közel álló, de saját bevallása szerint nem politikai okokból kinevezett igazgató teátrális meghajlása. A jelenet, ha itt véget ér, még belül maradhatott volna a jó ízlés határain. Ám a máskor oly harcias színigazgató megragadta Gregor kezét, és szabályos csókot cuppantott rá. A meglepett művész nyilván nem számított ilyen fordulatra, azért nem tette Székhelyi kezére a sajátját, s nem hárította el egy öleléssel a gesztust, mint ahogy azt Macskássy Izolda ajánlotta volt annak idején egy hasonló – bár nem ilyen perverz – szituációba került politikusnak. Egy pillanatra áramütésszerűen futott végig minden szemtanún a döbbenet, ám az ünnepi hangulatot senki nem rontotta el hangos kuncogással vagy obszcén bekiabálással.
Így lett a kézcsók demonstráció. A baloldal jelezte, mekkora ívben sajnálja le a két férfi kézcsókját gusztustalannak, szégyenteljesnek, alviláginak tartó alacsonyabb rendű emberek Kossuth és Dísz téren szocializált táborát. Gregort, aki tudvalevőleg elsőként gratulált az új igazgató kinevezéséhez, és a hírek szerint rendszeresen tanácsokkal látja el, azóta sem nevezik Szegeden Don Gregorleonénak. Hiszen minden – magára valamit is adó – Big Brother-rajongó tudja, szoros kapcsolatuk nem azt jelenti, hogy az önkormányzat baloldali vezetése a háttérből az ő kezével rángatja marionettként Székhelyit. Ilyet csak egy jobboldali feltételezhet. A hivatalos verzió tehát az, hogy amikor cuppant a basszista mancsán a direktori ajak, csupán két művész hódolt egymás zsenialitásának.
Így értékelhette ezt Macskássy Izolda is, amikor kicsivel később átvette a Pro Urbe-kitüntetést, és örömében egymás után öt csattanós csókot nyomott Botka László kissé már megizzadt arcára. Még soha nem kaptam egyetlen kormánytól sem semmit, motyogta magában idősebb és ifjabb Hegedűs Loránt, valamint Dávid Ibolya barátnője, miközben igyekezett elérni a termetes szocialista magasan hordott orrát. Nem festettem soha képeket pártmegrendelésre. Én prostituálhatatlan vagyok! Ezt majdnem ki is mondta hangosan nagy igyekezetében, amikor végre sikerült lekászálódnia a polgármester nyakából. Ám ekkor átsuhant a termen a köztársasági gondolat, amitől könnybe lábadt minden balliberális szem, s így nem láthatták, hogy a nagy elődök a fejüket fogták a falon lógó festményeken, majd lehuppantak a földre – és lesütött szemmel egyenként kioldalogtak a teremből.
Hi! Csak Kunczénéről jut eszembe, hogy nála érettségiztem (érettségi elnök volt 1999) és akkor azt mondta, hogy kiegyensúlyozottabb az életük, amióta nem kormánypolitikus a férje. Ebben egészen biztosan igaza van, mert akármilyen politikusnak irtó strapás az élete.
Hát a második fordulóra: Kedves Kunczéné Dr. Fellegi Katalin! Sok nyugodt és boldog évet kívánok még Önnek és kedves férjének.
Most amikor világosan látszik az Orbán-Torgyán kormány bukása ideje lenne megköszönni annak a kedves öreg hölgynek azt a kézcsókot.Legalább 200000 szavazót köszönhet neki a baloldal:-DDDDDD
Hovatovább már semmi sincs az SZDSZ mai politikai retorikájában, aminek az ellenkezőjét korábban ne hangoztatták volna. Nem is csak arról van szó, hogy a megveszekedett antikommunizmusukból hogyan jutottak el odáig a szabad demokraták, hogy ma ők a kommunista utódpárt legfőbb (és egyetlen) szövetségesei. Vannak jelentéktelenebbnek tűnő, hétköznapibb anomáliák is, amelyek híven mutatják, hogy még az ellenkezője sem igaz annak, amit kétségbeesett, keserves kínlódásukban manapság állítanak.
Legújabb kampányfogásuk is jó példa erre. Adva van az óriásplakát a készülődő kézcsókkal. Mellesleg ez az ötlet sem eredeti. Történetesen a Fidesztől való. A ’90-es választási kampányban volt egy olyan fideszes plakát, amelynek felső részében Brezsnyev adott nyelves puszit Honeckernek, az alsó részében pedig egy fiatalember csókolt meg egy csinos lányt. De vissza az SZDSZ-es óriásplakátra, Orbán Viktor, illetve Kuncze Gábor kézcsókjára. A plakát egyik felén egy idős asszony éppen arra készül, hogy a magyar kormányfő kezét megcsókolja, a plakát másik felén az SZDSZ-es pártelnök készül kezet csókolni egy nőnek. Mit sugall a kép? Eléggé egyértelmű, pedig – szokás szerint – itt is összekeverik a szezont a fazonnal. Egyrészt abban nincs semmi, ha egy többször bukott Kuncze Gábor – még ha jelenleg éppen egy parlamentbe bejutásért küzdő párt elnöke is – kezet csókol egy csinos hölgynek. Másrészt a magyar miniszterelnöknek a tevékenységéért, a magyarság iránt érzett felelősségéért, értük tett erőfeszítéseiért a tiszteletét és a szeretetét egy netán a kisebbségi létében többszörösen meggyötört, megalázott vagy az árvízkárosultak részére nyújtott példátlanul nagyvonalú kormányzati segítségért érzett háláját egy idős asszony ilyen formában is kifejezheti. Az SZDSZ egyre csökkenő számú híveinek és MSZP-s sorstársaiknak persze lehet erről más véleményük, de…
Nézzük meg a Nők Lapja 1994. április 22-i számát, ahol az akkori hat parlamenti párt hét-hét legsármosabb képviselőjének – köztük Fodor Gábor, Demszky Gábor, Kuncze Gábor és Pető Iván SZDSZ-es politikusoknak – tettek fel amolyan „nőklapjás” kérdéseket, mint: Miben alszik? Ki vezeti a családi autót? Szeret-e csókolózni? És hogy „Csókol-e kezet nőnek?”
A válaszokból kiderült, hogy a képviselők jelentős része igen öntudatos és csak kivételesen, az alkalomtól és a helytől függően csókol kezet, de például Fodor Gábor olyan választ adott, hogy soha, semmilyen körülmények között sem csókol kezet, Kuncze pedig csak a feleségének, ha ízlik az ebéd. (A plakát ezek szerint egy finom ebéd után készült Kunczééknál, ámbár a hölgy mintha nem Kunczéné lenne, vagy már ilyesmikben sem szavahihetőek az SZDSZ-esek?) És hogyan csókol kezet nőnek az SZDSZ akkori elnöke, Pető Iván? Mit mondott erre az azóta az SZDSZ elnöki székében szintén megfordult Demszky Gábor budapesti főpolgármester?
Demszky: Szimbolikusan sem. A csók más célra tartogatott gesztus. Pető: Csak viccből.
Így csókol kezet az SZDSZ legutóbbi három elnöke.
Viszont, „Ha ön nő lenne, miért szavazna a saját pártjára?” kérdésre az SZDSZ-es pártelnök azt a választ adta: „Mert az SZDSZ veszi leginkább figyelembe a nők érdekeit, ebben a pártban van a legtöbb női képviselőjelölt, itt becsülik meg leginkább a nőket.”
Ma már persze senkit sem lep meg ez az anomália. Emlékszünk még, mit válaszolt Pető Iván SZDSZ-elnök arra a kérdésre, hogy a szülei álltak-e az ÁVO szolgálatában. (Nem.) És mit bizonyítottak a korabeli dokumentumok? (Igen.) De még arra sem voltak tekintettel az SZDSZ-es imázstervezők (vagyis nemcsak összevissza beszélnek, hanem hanyagul is dolgoznak), hogy nem is olyan régen a koalíciós partnerük külügyminiszterével (Kovács László) is megesett, hogy az egyik határon túli magyar területen kezet csókolt neki egy meghatódott magyar asszony. Az SZDSZ tipikus orwelli (másként: bolsevik) párt. Mindig másokra mondja, ami saját magát jellemzi. Hogy is mondta Fodor Gábor a kézcsókos óriásplakát-avatón? Hazudtak, rombolták a politikai kultúrát, és szembefordultak a szabadsággal. Menniük kell, elég volt, ennyi volt.
ha ugyanazok irkálnak ugyanarrol akkor mi van??!!
ez a pofátlanság. majd kihalnak a topikok, ha nem érdekel senkit, de ezekbe mi a szarért kell kívülről belenyúlni?
nem hiszem hogy helytakarékossági okokbol történt az összevonás. valoban nem: "...mivel tartalmuk gyakorlatilag azonos volt". a ket topicban reszben ugyanazok az emberek beszeltek es teljesen ugyanarrol.
nincs ülözési mániám aha, szoval csak szimulalsz!
átmenetileg nem elérhető... beszarás mi hianyzik?
bemasolom ide.
csak most.
csak neked.
:)
1. en vontam ossze.
2. ez volt a nagyobb.
3. a topicot mindig at lehet nevezni.
4. a beleolvasztott masik topicban levo hozzaszolasok szoftverhiba miatt atmenetileg lathatatlanok (de nyugo megvannak). ha a hiba kijavul, elojbujnak.
5. nyugi, nincs minden bokorban ellenseg :-)
amugy ki a fene moderálta totál szét ezt a topikot? mi értelme így az egésznek?! csak 3 napig voltam távol, és minden a tetején van.
moderáld ki ezt is, ultrajobbos baromállat moderátor!
...a kézcsók... nos én elítélem az SZDSZ negatív kampányolásását - mint ahogy valami halovány emlék épp a fidesszel kapcsolatban is van bennem hasonló negatív kampányról
A fidesz nagyon sikeres negatív kampányt folytatott 1994 tavaszán. A párt másfél évvel korábban még 30% fölötti népszeruségét eloször a székházügy tépázta meg (bár én máig nem értem, mi az ügy abban, ha egy párt eladja a székházát). Erre még rátett egy lapáttal, hogy Orbán Viktor pártelnök választási kampánya pedig nem állt másból, mint a kommunista restaurációval való fenyegetésbol, illetve az MDF kormány leváltását hangsúlyozó gyümölcskösaras plakátból ("ha unod a banánt, válaszd a narancsot").
Az szdsz mai kézcsókos plakátja a fidesznek erre az idoszakára emlékeztet, azzal a nem elhanyagolható különbséggel, hogy a fidesz 1994-et tizenegynéhány százalékkal kezdte (amit a negatív kampány során fáradságos munkával megfelezett, hogy kijöjjön a 7%-os listás eredmény).
A családi támogatásokat csak példának szántam, nem biztos, hogy a megfelelo ponton ragadtam meg a különbséget a két párt hozzáállása között.
minden párt önös érdekek mentén működik
A pártok többrétegu intézmények. A párt belso magját nem anyagi érdekek hajtják. A Maslow féle igényhierarchia diagramon ok már az "önmegvalósítás" mezot ostromolják: céljuk az, hogy maradandót alkossanak, a nép szeresse oket, nevük fennmaradjon. A hétköznapi értelemben vett "önös érdek", azaz anyagi érdek valahol a pártok harmadik rétegénél kezdodhet, de igazán jelentos mértékben azokban a párton kívüli gazdasági érdekcsoportokban van jelen, akik mindig az aktuális kormányzó párthoz csapódnak, attól remélve a versenyszférában pénzre váltható elonyüket (netán direktben pénzt).
Egy nagyon fontos dologra szeretném felhívni a figyelmedet. A vitánk kiindóulásától kezdve hozzászólásaid szépen lassan haladt a személyeskedés fele, mígnem most már az arány 100% Már szó sincs Orbán-diktatúráról, a Rákosi-Orbán párhuzamról, SZDSZ-es AVÓs csemetékről, jogutódlásról, FKGP szétveréséről és nem utólsó sorban Torgyánról és Szabadiról.Ebből arra merek következtetni, hogy ezekben a témákban meggyőztelek, mert további érveket nem sórakoztattál föl.
Kérdés érdemes folytani most, hogy 100% személyeskedés van.
Szerintem nem. Legfeljebb IRL. Úgy viszont nyitott vagyok folytatni a diskurzust.
Üdv!
