Körmend - Jó volt újra látni őket. A ’76-os körmendi NB I-es csapatot és a klub későbbi nagy egyéniségeit, akiknek még mindig jelent valamit az MTE-családhoz tartozni. Harminc éve legtöbben gyerekként, most pedig gyerekeikkel érkeztek a körmendi kosárlabda élvonalbeli megszületésének 30. évfordulójára azok, akiknek hajdan a Rába-parti döngölt pályáról, majd a kastély Palazzo del Gangójáról indult közösséggel - a későbbi vidék legjobbjával, a ’87-es bajnokcsapattal, a ’90-es évek kupatarolásaival, a ’96-os és 2003-as újabb elsőséggel -vált teljessé a fiatalságuk. Ők szombaton este, a „30 éve az NB I-ben“ gálán - ’76. március 16-ára végre elkészült a sportcsarnok, s 1500 néző előtt itt vívta első hazai meccsét a csapat, amely nyolc ponttal kikapott a címvédő MAFC-tól - visszafiatalodhattak egy kicsit, újra látva a régi csibészeket a parketten.
Merthogy itt voltak, Fodor Pétert kivéve, akit edzői teendői szólítottak Budapestre, így az Albacomp együttesének mestere e-mailen kívánt fergeteges ünnepséget a résztvevőknek. Mi tagadás, az is lett belőle. A Vavra Sándor, Szücs József, Lendvai György, Trummer László, Németh István, Fodor Sándor, Patonay Imre együttes - Vajda József civilben jött - MTE-mezben érkezett, s kiegészült olyan kiválóságokkal, mint Szlávik Csaba, Szendrei Sándor, Zsebe Ferenc, Szalay György, Bebes István, Szájer József és Harry Bell. A hazaiak kispadján a Tanár úr, dr. Kristóf László és Szekeres Jenő foglalt helyet. A másik oldalon hiába voltak olyan játékosok, mint Andrea Gracis, aki Európa-bajnoki ezüstérmes volt ’91-ben, valamint háromszoros olasz bajnok és kupagyőztes, a régi kedvencek fénye ezúttal mindenki mást elhomályosított. A publikum még azt is készséggel megbocsátotta, hogy akárcsak 1976-ban, az MTE szombaton is alulmaradt - a négyszer nyolcperces negyedekből álló találkozón 61:50-re a Vecio Basket Treviso diadalmaskodott - legjobb dobók: Gracis 19/3, Croce 16., illetve Bell 11/3, Szücs 10, Zsebe 9/3. A fiatalabbaknál a Lami-Véd-Körmend (U19) egy korántsem bemutató jellegű összecsapáson, sokkal inkább presztízscsatára emlékeztető küzdelemben 81:68-ra legyőzte (legjobb dobók: Tóth G. 20/12, Máté 19/3, Tompa 11/3, Molnár R. 11/6, Szlávik T. 10/6, illetve Jarmakowicz 21/3, Cazzolato 14/6, Milani 13) a trevisóiak lengyel légióssal megerősített U18-as gárdáját.
A hárompontos dobóversenyt szétlövéssel Tóth Gergő előtt Trummer Rudolf nyerte, a zsákolóversenyt pedig az a Máté Balázs, aki a zsűri szerint szebb gyakorlatot mutatott be a Treviso lengyel ifjú csillagánál, Mateusz Jarmakowicznál.
Az öregfiúk-mérkőzés előtt avatták fel a Körmen- di Hírességek Csarnokát, amelynek elsőként hatan lettek tagjai: dr. Kristóf László, a sportág helyi meghonosítója, a csapat vezetőedzője az első két NB I-es idényben. A dalba is foglalt Patonay Imre, aki 16 (!) szezonban dirigált a kispadról, a legfényesebbek közül két bajnoki és három kupaarannyal gazdagítva a klub dicsőségtablóját. A játékosoknál három generáció is képviseltette magát: a Soproni Textilestől átigazolt pontkirály, Szlávik Csaba (287 mérkőzés - 6548 pont) tizenkét éven át erősítette a piros-feketéket, 125-szörös válogatott. Zsebe Ferenc (516 - 6284) tizenkilenc esztendeig szolgálta a piros-fekete színeket, játékosként kétszeres, bajnok, hatszoros kupagyőztes, kétszer az Év Játékosának is megválasztották. Ifj. Németh István, (176 - 2751) sokszoros válogatott, jelenleg az Euroligában is szerepelt lengyel Prokom Trefl Sopot kosarasa, a 2003-as elsőség fő letéteményese. Az amerikai Harry Bell (100 - 2012) Vasszentmihályon telepedett le, és az osztrák Fürstenfeld utánpótláscsapatánál edzősködik, a klub történetének egyik legjobb légiósa, bajnoki ezüstérmes.
Különdíjakat vehettek át sokéves háttérmunkájukért: dr. Unger Károly csapatorvos, Tahin Gyula intéző és Ulicska István csarnokgondnok.
Bebes István polgármester Molnár László-díjat alapított, amit minden év legjobb felnőtt körmendi játékosa kaphat meg a jövőben. Ez amolyan párja lesz a Mogyorósy Szilárd-díjnak, ami szezononként a legjobb utánpótláskorú kosarasnak jár. Hiába villogott az Eb-ezüstérmes Andrea Gracis, a hazai játékosokra figyelt mindenki 20.03.2006 falussy Péter
A NAP TÉMÁJA. A kosárlabda ott több mint játék
30 éve örvend Körmend
Nemzeti Sport Napilap Őri b. péter - 2006-03-20 02:51 Utolsó módosítás: 2006-03-20 02:51
Fantasztikus hangulat, tomboló közönség, meghatott játékosok, gála Körmenden abból az alkalomból, hogy a kisváros férfi kosárlabdázói 1976 márciusában játszották első NB I-es mérkőzésüket saját pályájukon.
Patonay Imre, ahogy mostanában már ritkán látható
„Győzni kell, győzni kell, hisz tudjátok, győzni kell, ha jön az ellenfél, ne félj, hisz tudjátok, győzni kell!”
Aki valaha is járt már a vasi kisvárosban, az tudja, ha a körmendi kórus énekli a szurkolók himnuszát, a semleges érdeklődő is beleborzong. Ott a kosárlabda több mint játék, több mint sport. Filozófia, életérzés. Nem véletlenül mondta Fodor Sándor egykori játékos, jelenlegi ügyvezető igazgató, amikor köszöntötte a gála olasz vendégeit, hogy a világhírű Benetton Treviso és a Körmend között nagyon sok a hasonlóság: mindkét helyen imádják ezt a sportágat, szeretik a szép nőket és bizony a jó bulikat is nagyon kedvelik.
Tahin Gyula volt technikai vezető még manapság is hihetetlen történetként meséli: az 1987-es bajnokság megnyerése után akkora volt az ünneplés a kisvárosban, hogy másnap a Szabad Európa Rádió azt mondta be, tüntettek Körmenden, mert előző nap húsáremelést jelentett be a kormány.
Méghogy tüntetés?!
A sikerek magukért beszélnek
Fantasztikus ünneplés volt, szinte az utcákon folyt a pezsgő. A mai, megszépült csarnokot látva a Somogyi Béla Utcai Általános Iskolában, valószínűtlennek tetszik az 1962-es kezdés. Szlávik Csaba, akiről még mostanság is ódákat zengenek a törzsszurkolók, arról beszélt, hogy az NB II-es termükben gyakran olyan hideg volt, hogy a bírók az olajkályhánál melegítgették a labdát, hogy pattanjon...
A dicső múlt
Most már nincs olajkályha, nem kell melegíteni a labdát, csak a helyi himnusz változatlan: „Győzni kell, győzni kell…!” A csapat sokszor eleget tett a felszólításnak: a bajnokságban három arany-, négy ezüst- és három bronzérmet nyert, míg a hazai kupában hatszor lett első.
Fiatalok: győzelem, öregek: vereség
A juniorok 81–68-ra verték meg az olaszokat. Az öregfiúk – Bebes Ferenc, Harry Bell, Fodor Sándor, Lendvay György, idősebb Németh István, Patonay Imre, Szájer József, Szalay György, Szendrei Sándor, Szlávik Csaba, Szűcs József, Trummer László, Vavra Sándor, Zsebe Ferenc (Fodor Péter hiányzott, meccse volt az Albacomppal), edzők: Kristóf László, Szekeres Jenő – 61–50-re kikaptak a Benetton Trevisótól. A szervezők a telt ház bevételét a tavaly elhunyt egykori körmendi játékos, Molnár László síremlékének elkészítésére ajánlották fel.
KRISTÓF LÁSZLÓ 67 éves, az 1975-ben NB II-es bajnokságot nyerő csapat edzője, majd két esztendeig az első osztályú együttes trénere: – A nagy edzőt a nagy játékosok csinálják, nekem nagy játékosaim voltak. Sokan állítják, hogy én teremtettem meg Körmenden a kosárlabdát. Ehelyett azt mondom: élére álltam, s való igaz, ha nem így tettem volna, akkor nem lenne kosárlabda a városban.
IFJABB NÉMETH ISTVÁN 27 éves, a 2003-as bajnokcsapat tagja (sérülése miatt lengyel klubja nem engedte el az ünnepségre): – Kiskoromtól arról álmodoztam, hogy a Körmendnek, és ne a Chicago Bullsnak legyek a meghatározó játékosa. Bár sokak szerint ez nem túl nagy cél, én mégis igazán örülök, hogy elmondhatom, ennek a klubnak az egyik meghatározó kosarasa lettem. S talán az én körmendi sztorim sem ért még véget.
ZSEBE FERENC 41 éves, az 1987-es és az 1996-os bajnokcsapat tagja, a 2003-as aranyérmes együttes edzője: – Fantasztikus boldogság, hogy majd húsz éve a legjobbak lettünk, mindig remekül éreztem magam. A tavalyi elmozdításom az edzői posztról kissé sötét folt e gyönyörű palettán, de az sem homályosíthatja el a csodálatos esztendőket. Most mint másodedző teszek meg mindent az újabb körmendi sikerekért.
PATONAY IMRE 53 éves, az 1987-es és az 1996-os bajnokcsapat edzője, jelenleg a klub szakmai igazgatója: – Nem volt könnyű harminc évig az élvonalban tartani e „kisvárosban” a csapatot, remélem, a következő harminc esztendő könnyebb lesz. A legszebb emlék? 1987. április 12.: először nyert vidéki klub aranyérmet, s az a Körmend volt...! Felejthetetlen! Most a fiatalokkal foglalkozom, nagyon sok tehetséges srác jár az edzésekre, nem kell félni a jövőtől…
SZLÁVIK CSABA 52 éves, az 1985-ben bronzérmes együttes tagja, az egyesület csúcstartója: 287 meccsen 6548 pontot ért el: – 1972-ben az NB III-ban kezdtem szabadtéren, a volt lovardában, a későbbi színházteremben, a Palazzo Del Gangóban játszottunk a másodosztályban. Az első hazai NB I-es meccsen nem lehettem ott, mert a Honvédnál voltam katona, az első aranyérem megszerzése előtti évben visszavonultam, mégis szenzációs társaságban kosarazhattam, amiért még mindig köszönet.
HARRY BELL 40 éves, a klub első amerikai légiósa, az 1991-ben ezüstérmet szerző együttes tagja: – Fontosak számomra a körmendi évek. Éppen 100 meccset játszottam a csapatban. Nagyon szerettem itt lenni, 1991-ben ezüstéremnek örülhettem. Jelenleg osztrák állampolgár vagyok, Fürstenfeldben kosarazom, s edzem az U14-es és a 16-os korosztályt. Vasszentmihályon lakom, s angolt tanítok a magyar gyerekeknek.
Jól sikerült a tegnapi gála, igazán jól szórakozott a kilátogató 1600-1700 érdeklődő. Fénytechnika, csilagszórómasinák, újjáalakult tánccsoport, kötélugró gyerekek, lufi, szotyi, körhinta. A 35 éves szerintem még ennél is jobb lesz. :-)
Sajnos Némó elfelejtette kiengedni a kéziféket, ezért nem értünk oda kezdésre, már ment a juniorok meccse, és az olaszok vezettek. Egyenlítettünk, és az utolsó negyedig szoros maradt a meccs, aztán Tóth Gergő (4-5 tripla) és Máté Balázs remek játékával fokozatosan elhúztunk, és a végén 12 pontos győzelemnek örülhettünk.
Nagy ünneplés közepette mutatták be az öregfiúk csapatát - Szlávik, Zsebe, Bell, Szendrei, Németh, Bebes, Fodor S., Szalay, Lendvai, Szájer, Vavra S., Szűcs, Trummer L., Patonay. Fodor Peti klubja bajnokija miatt hiányzott, de küldött egy üdvözlő üzenetet a szervezőknek és a szurkolóknak. A nézőtéren a jelenlegi keret tagjai mellett ott volt még Kardos és Hencsey is.
A veteránok meccsét az összeszokottabb, szorosan védekező, és jobban dobó olaszok nyerték, teljesen megérdemelten. Jól szólt a meccs elején a "Kiverjük a Trevisot, mint..." nóta. :-))
A szünetben tartott zsákolóversenyen csak juniorok indultak, és egész szép dolgokat mutattak. Végül a gyúrónkat is átugró Máté Balázs lett a győztes. Harry Bellt hiába győzködték, nem vállalta be a szereplést - a meccs második félidejében aztán gyorsindítás végén sem zsákolt, viszont kétszer is kihagyta a ziccert.
A tripladobók megmérettetésére beszállt hideg kézzel Trummer Rudi, és 9/15-ös eredménnyel holtversenyben az élen végzett Tóth Gergővel, de a szétlövésben már Rudi bizonyult jobbnak 4/5-tel.
Megtörtént az első hírességek beavatása, és elkészült a VIP-szektorban lévő dicsőségtabló.
Köszönet a szervezőknek és a résztvevőknek. 5 év múlva újra találkozunk!
EZ KÖRMEND!
Az eseményen több stáb is forgatott, köztük a királyi tévéjé is, talán a ma esti magazinban lesz összefoglaló.
Ez is a 30 év....
A második helyezett kezdőirányítóját és a harmadik helyezett edzőjét mi adjuk...
2006.03.09. Nemzeti Sport - Debrecen-Albacomp beharangozó
Egy körmendi kosaras-család két tagja találkozik csütörtökön Debrecenben. Az apa, Fodor Péter az Albacomp edzője fia, Márton a Vadkakasok irányítója.
Pikáns helyzet, ám Fodorék már megszokták, hogy apa és fia egymás ellen csatáznak. Az idényben egyszer már találkoztak, s a november 27-i mérkőzésnek külön érdekessége volt, hogy Fodor Péter akkor debütált az Albacomp kispadján. A fehérváriak 1/4-es mutatóval álltak, amikor a vezetők elköszöntek Predrag Kruscictól, és szerződtették a bajnokságot Dombóváron kezdő szakembert. Aki remekül mutatkozott be, hiszen az Albacomp 97–76-ra legyőzte a Vadkakasokat, majd sorozatban kilenc mérkőzést nyert meg. Igaz, a legutóbbi három fordulóban két vereség rontja a mérleget.
– Nekünk minden mérkőzés fontos, ugyanis feledtetnünk kell az első öt fordulóban történteket – mondta Fodor Péter. – Sajnos Kecskeméten kikaptunk, igaz, az előttünk álló két csapat, az Atomerőmű és a Debrecen is vereséget szenvedett.
– Elfáradt a csapat? – Hosszú volt a sikersorozatunk, ráadásul folyamatosan teher alatt játszottunk, hiszen a rossz rajt miatt nem hibázhattunk.Talán idegileg egy kicsit elfáradt a társaság, bár nem szabad elfelejteni, hogy a magyar bajnokság kiegyensúlyozott, az alsóházi csapatok is bárkit megverhetnek.
– Az Albacompnál viszont magasan van a mérce. – Az alapszakaszban az első négy között kell végeznünk, hiszen nem mindegy, honnan folytatjuk a rájátszásban.
– Hozzászokhatott, mégis pikáns, amikor a fia csapata ellen meccsel. – Sokszor előfordult már ez, de kétségtelenül furcsa érzés. A kezdés előtt összeölelkezünk, ahogy a meccs végén is. Remélem, hogy Marci jól játszik, de a végén gratulál nekem a győzelemhez.
-Körmendről indultak, s azóta többször küzdöttek a fiaival egy célért, de egymás ellen is. – Amikor Paksra kerültem, először Marci igazolt az Atomerőműhöz, Gergő maradt otthon, s kemény, ötmeccses elődöntő-sorozatot küzdött végig egymás ellen a két csapat. Aztán Geri is hozzánk került, s életem egyik legszebb élménye volt, amikor kétezer-kettőben a két fiammal együtt nyerhettem bajnokságot.
– Ha nem egymás ellen készülnek, beszélgetnek a kosárlabdáról? – Még most is előfordul, hogy lelket kell öntenem a fiaimba, vagy tanácsot adok nekik. Az pedig a legnagyobb öröm, ha ők sikeresek.
– Legutóbb Fehérváron összejött, amiről apaként és edzőként álmodhat: Marci jól játszott, mégis nyert az Albacomp. – Hasonló végkifejlettel most is kiegyeznék…
5 éve?????? Jézusom de megy az idő. Ahogy visszalapozok a topic elejére látszik hogy egy fikarcnyit sem javult a fogalmazókészségem, viszont gusztustalanul nyaltam a körmendieknek :)
Emlékszem még a címbeli eseményre, Chris topiknyitására...
Jó látni, hogy ismét eltelt 5 év és a kosárlabda még mindig rólunk (is...) szól.
Azóta egy ezüstérem, és egy arany gazdagította a gyűjteményt.
Már nagyon várjuk a mostani gálát,a régi nagy öregeket, a hírességek csarnokába választottakat, azokat akik jelen lesznek, remélem olyanok kevesen lesznek csak,akik nem tudnak majd eljönni más elfoglaltság miatt, és akik sajnos nem lehetnek már velünk, azokról méltó módon igyekszünk megemlékezni.
Remélem 5 év múlva beírhatok újra ebbe a topicba........
Egykori trevisoi sztárok a körmendi gálán 2006. február 22, szerda
Andrea Gracis, Davide Croce, Paolo Vazzoler, Ezio Riva és Paolo Pressacco, a Beneton Treviso hajdani, több száz olasz bajnoki mérkőzést lejátszó sztárjai is Körmendre jönnek, hogy pályára lépjenek a Körmendi MTE néven szereplő öregfiúk csapat ellen, március 18-án 19 órakor a 30 éve az NB I-ben elnevezésű kosárlabda gálán.
A körmendi csapatot Kristóf László dirigálja és az 1976-os csapatból itt lesz többek között Szűcs József, Lendvay György, Vavra Sándor, Trummer László, Patonay Imre, Németh István, a későbbi gárdákból pedig Szlávik Csaba, Bebes István és Zsebe Ferenc.
Eldőlt, hogy 17 órakor a junior gárdák mérkőznek meg, a trevisóiak a 88/89-es korosztállyal érkeznek.
A Körmendi Hírességek Csarnokába a legesélyesebbek a szavazás jelenlegi állása szerint, edzők: Dr. Kristóf László, Patonay Imre, játékosok: Szlávik Csaba, Zsebe Ferenc, ifj. Németh István, Harry Bell
Vajon idén mire leszünk képesek? Úgy tűnik, hogy egyelőre kicsit kevesen vagyunk, és a tervek szerint már csak egy feka mágus várható 1-es 2-es posztra. Jó lenne újra a 8-ban végezni, sokkal több sajnos nem várható el a csapattól szvsz.
Hajtás legyen, és teltházas csarnok szurkolással, akkor a helyezés már nem is számít annyira.
3. háááát... én is csk 2ön voltam az alsóházban sajna, jó mondjuk itt faszolok Veszprémebn de akkor is :D sajnos meg tudom érteni azt is ki nem jön el. Persze ha 1x még jók leszünk ők lesznek a leghangosabbak, ez mindig is így volt :D
Egyrészt igazad van, hogy nem szociálpolitika. Nem is arra gondoltam, hogy a Gyurcsány vagy a Somos ikrek a mellényzsbükbe nyúlnak, én a körmendi szimpatizánsokat kérdem elsősorban.
Viszont az már meggondolandó, hogy abban az országban, ahol egy ultraszar magyar "focira" milliárdokat, egy triplaszar Debreceni Vadkakákra százmilliókat költenek, nem lehetne-e egy őskövületnek számító Körmendet megmenteni.
Ne menjünk bele, hosszú vita lenne, és fárasztó.
Hogy érdekel-e valakit?
Engem pl. igen. Kérdés, téged érdekel-e.
Sok minden van a világon. Igaz. De az embernek egy családja, egy édesanyja, egy szerelme, egy igazi barátja, és EGY CSAPATA van.
Én ebben hiszek.
1. Nem azt írtam, hogy a legjobb, hanem, hogy az egyik legjobb. Ezzel együtt is túlzásba estem, teljes mértékben igazad van.
Abban meg egyetértünk, hogy hasznos játékos, érdemes lenne megrtartani.
Reggeltől-estig büntetőt kéne gyakorolnia, és még egy kicsit.
2. Ez így van. De akkor is k.jó volt.
3. Igazad van, többnyire nem. Meg is van a véleményem. Mind1. Ha jövőre jönnek az eredmények, akkor megint sokaknak lesz nagy szája. Ez tény.
4. Egyetértünk.
5. Ferencz Csabi korosztálya legjobbja jelenleg.
6. Kutasi Gergő - ma zseniális volt - nagy játékos lehet, és én úgy gondolom, lesz is.
Neki is, Fepunak is sokat-sokat kell(ene) még dolgozni.
7. Én azért még mindig remélem, hogy csak a szezonnak lett vége!
Szerinted kell, hogy érdekeljen valakit? Ez nem szociálpolitika.
Egyébként meg a kosárlabdát szeretőket valószínűleg érdekli, de ettől még nem fog öngyilkos lenni senki. Az utóbbi időket elnézve Körmenden se sokan. Olyan sok minden van a világon.
1. Azért ez elég erős. Az utóbbi pár évben jött egy Sola, egy Toya, talán egy Hainje, aki hasznosságát tekintve egy erősebb csapatban játszotta ugyanazt, vagy többet, mint Vidacak, volt egy Toroman, akiről sokat nem kell mondani, annak a csapatnak a stabil kezdőembere, ahol Vidacak nem kellett, volt egy elég érdekes Ike, aki alapvetően mégiscsak egész jó képességekkel rendelkezett, egy Quadri, aki a szezon első felében nagyjából a liga legjobb tíz játékosa közé tartozott, egy védekezni tudó Williams, akivel nem is voltam annyira megelégedve, és ez tényleg, csak az utóbbi "pár" év. Én is elégedett voltam a teljesítményével (sőt, hajlanék arra, hogy maradjon a következő szezonra is - bár erről inkább később, mert nehéz kérdés), de azért nem nevezném az utóbbi évek legjobb igazolásának.
2. A Debrecen-meccs egy fantasztikus élmény volt, de tényleg csak élménynek jó, ha utána még megközelíteni se tudtuk azt a teljesítményt.
3. Többnyire nem.
4. Ez tény.
5. Igen. Jövőre remélem már nem lesz akadálya annak, hogy a csapat vezéregyénisége legyen.
6. Kezdi megmutatni, hogy tud valamit, de még mindig kiegyensúlyozatlan. Én egy kicsit úgy érzem, hogy elkéstünk vele, ugyanúgy mint Fepuval (még csak ezredszer mondom kb.).
7. Lesz még tíz meccsünk, remélem jó játékkal, és sok fiatallal (most tényleg úgy néz ki, hogy haldoklik az utánpótlás, és ha ez így marad, akkor tényleg vége)
