Keresés

Ma 15 órától hatalmas tömeg várható a Ménesi út 1 alatti Szkítia Könyvesbolt környékén (Gellért tér és a Móricz Zs. tér között).
BAYER ZSOLT ott dedikála Szkítia Könyvesboltban.
Egy válasz a mocsok Librinek.

Ezt Mecs Imrenek is meg merned mondani????

Megvetendő az igazság?Bayer csak azt mondta ki,ami nagyon sok magyar száján ott volt és ezért tiszteletet és megbecsülést érdemel.

Ha én téged fel szeretnélek akasztani, az egy szándék lenne. Mégpedig aljas szándék.

Akkor is ha úgy mondom, hogy örülj minden nap, hogy nem akasztalak fel egy lámpavasra.

(U.i.: Nehezen írom le e sorokat, különösen egy ifjú apának. Csak azért írom, hogy értsd, mi a baj Bayer kijelentésével.

Egyébként Te és kedves családod éljen 120 évig. És ne akarjon még képzeletben sem felakasztani senki. De ha kérhetlek, te is tégy le ilyen képzelődéseidről.)

Érdekes. Sokan, nagyon sokan voltak, akik nem írtak alá semmilyen beszervezési nyilatkozatot. Inkább felvállalták önmagukat, és egyenes maradt a gerincük.

Csurka, azért kiemelkedően jó életvitelt folytatott, azért az "egyszerű kis képletes" aláírásért cserében.

Tudod, ha egy hithű keresztény aláírja a lelkének eladását bizonyító ördögi papirost, az ne próbálja utólag beadni másoknak azt, hogy csak jól be akarta csapni azt a patás szemétládát. Az istene páros lábbal rugja majd le oda, ahová már elkötelezte magát.

töf tötö töff!

Idéznéd nekem,ahol ezt Csurka bevallja.

Magyar szemmel

Alkotmányjogásznak lenni ma még nem apáról fiúra szálló hivatás, mert ezt, mint foglalkozást, csak az Alkotmánybíróság 1989–90-es felállítása hozta előtérbe. Előtte csak egyetemi stúdium volt, lehetett ez. Így tehát Halmai Gábor, a híres, és a balliberális sajtó által legtöbbet foglalkoztatott alkotmányjogász, a Soros Alapítvány mostani magyarországi vezetője, nyugodtan mondhatjuk, helytartója, nem örökölhette az apjától ezt a szép tudományt és elköteleződést az alkotmányos demokrácia iránt. Annál is inkább sem, mert az apja, Halmai Róbert sohasem volt alkotmányjogász, hanem kihallgatótiszt volt 1957-ben Kistarcsán. A kihallgatásom körülményeit már leírtam a Havi Magyar Fórumban folyó száraz regényem egyik előző fejezetében, de nem neveztem meg az ott hol fenyegetően, hol a barátságost játszva fellépő kihallgatót – akkor mi nemes egyszerűséggel csak ávósnak neveztük ezeket, meglehet telibe találva, de bizonyíthatatlanul. Akkor még a nevét sem tudtam természetesen, mert csak nekem, az őrzöttnek kellett bemutatkoznom. Gyakran, sokszor pofononként. Halmai Gábor (1951. okt. 2. Bp.) tehát hétéves volt akkor, amikor engem az apja Btk.-oktatásban részesített a kistarcsai internálótábor egy erre a célra berendezett helyiségében, és ez az ismétlődő oktatás abból állt, hogy igencsak kivégeznek, de megúszhatom életfogyttal is. Ha.
A szomorú történet további részleteit, benne az aláírás elvállalásával és magával az aláírással, már többször is megírtam. Először 1993-ban, amikor a Magyar Út Körök Mozgalmat alapítottam, és amikor ennek elnökévé történt megválasztásomkor kiálltam a nyilvánosság elé, és feltártam a múltamnak ezt a foltját, hogy tudják és döntsenek. Döntöttek. Megválasztottak, elhitték, hogy csak ennyit tettem, és aláírásom ellenére nem lettem ügynök. Később, amikor 1998-ban újra képviselő lettem, és az akkor már működő átvilágító bírák elé álltam, benyújtottam ezt az írást, amely megjelent a Magyar Fórumban, a saját lapomban, a testület ezt elfogadta és igazolta: nincs a birtokában még ennyi tény sem ügynökségem bizonyítására. Ha akartam volna, még ezt is letagadhattam volna, mert a beidézett volt ávósok, bocsánat! rendőrtisztek, akiknek az aláírása szerepel az aktáimon, vagy el sem jöttek, vagy nem is éltek már. Emlékezni rám, mint kuncsaftjukra végképp nem emlékeztek, mert az emlékezetünk márcsak ilyen. (Sokára jutok el a regényben eddig a részig, de ott azért érdekesebb lesz, noha a regény: száraz, dokumentumokra épül.) Tény, hogy egyik sem ismert fel, egyik sem vallott rám. A bírák tehát nem találtak érintettnek, különben, ha nem mondok le a képviselőségről, megjelentették volna az érintettségemet bizonyító dokumentumot a Magyar Közlönyben, és rándíthattam volna a vállamat én is, mint Horn Gyula és mások. (Na és?)
Természetesen Halmai Gábor apja, Halmai Róbert sem jött el, meglehet, már el is felejtette ötvenhetes karhatalmista, kihallgató, ellenforradalmár-üldöző múltját, és ha élt – ezt nem tudom –, azt a nyilván nem a legkisebb összegű nyugdíjat élvezte, amelyet karhatalmista, belügyes tiszt, kihallgató minőségében kezdett összegyűjteni. Fenyegetőző, az újra felállt rendszert nagy szenvedéllyel védő, de sokszor a reformert is játszó – emlékszem! – inkább intellektuális, mint brutális kihallgató volt. Később, nyugalmasabb idők következvén „C” vonalra helyezték. Így lett újságíró, majd a MUOSZ egyik vezetője. Volt az Esti Budapestnél vagy az Esti Hírlapnál, de nem sokat írt, inkább focizásokat szervezett, ami után a felfújt bőrt rúgó újságírók sörözni szoktak, ami közben sokat fecsegnek. Mígnem másféle bőr rugdosása után, amikor a bőr alatt vérömlenyek keletkeznek, nincsen ilyen jókedély. Akkor viszont a bőrrúgók maguk között isznak. És akkor nem is kell az értesülés a „C” vonalon. A jajgatás nem számít annak.
Mindezt és az alant következőket azért vagyok kénytelen most elmondani, mert Verebes István a Heti hetesben, „fekete maskarában, fekete szemüvegben leügynöközött, mégpedig a gyűlölettől szinte elfúlóan, amiből én a MIÉP számára rettentő előretörésére következtetek, de amit szó nélkül nem hagyhatok.
A Heti hetes a legnézettebb rejtjelesen politikai műsor, a kamera elé ültetett humoroskodók, akik közül eredeti humora, gyors észjárása csak Gálvölgyi Jánosnak van, a többiek megpróbálják idétlenkedéssel helyettesíteni a szellemességet, ami nem megy, vagy a szerkesztőség által előre gyártott poénszerűségeket mondják el, a saját viccükön előre röhögve, ami a legutolsó kabaréban is tilos. Szörnyű dilettantizmussal van leöntve a műsor. Viaskodnak a poénképtelenségükkel. Ritmusra bevágni csak Gálvölgyi tud. Nos, tehát a vidámkodásnak álcázott politikai alvilágiság, amely túlnyomólag a MIÉP-re és a kormányra, Orbán Viktor magánéletére volt és van kihegyezve, tekintettel arra, hogy egy úgynevezett magántelevízió műsora, és a készítői csak eseti megbízást kapnak, de magas díjat, nincs átvilágítva. A Heti hetes, az MSZP–SZDSZ csodafegyvere, nincs átvilágítva. A törvény lehetővé teszi a Verebes-, Havas-, etc.-féléknek, hogy átvilágítatlanul poénkodjanak másokon. Hej, pedig lenne nagy riadalom, nagy csend és szétrebbenés, ha netán ezeknek a heteknek, vagy közülük egyeseknek is számot kellene adniok fizetett ügynöki múltjukról. (Kíváncsi vagyok, hogyan osztják ki a szerepet, ki próbálkozik meg a válasszal, ott lesz-e az illető egyáltalán, vagy kiosztják a ’72 után született ifjúra, akit már nem kell átvilágítani.)
Mérhetetlen hatalom jelenik meg ebben a nevetőgépre kapcsolt műsorban. Amikor Verebes elmondta a rólam szóló rágalmat, a többiek annyira komor pofával ültek, lévén az állítás perképes, hogy a rendező is késve kapcsoltatta be a röhögőgépet, és így majdnem az jött ki, hogy a közönség nem vette a leügynöközést. Ha nem ülnek ennyire fanyalogva az át nem világítottak, akkor kaptam volna egy hatalmas kiröhögést is, és még inkább nézhetném elszálló választási esélyeim. Mert természetesen erről van szó, és ezt a médiatörvény megengedi, és a gyalázatot, a kirekesztést senki nem teszi szóvá, hiszen ez csak egy magyar emberrel, egy, a rendszerváltásban aktívan részt vett országgyűlési képviselővel történik, akit ugyanezek a Halmai–Verebes–Havas-körök – vajon most miért kurziváltam? – már régen antiszemitának minősítettek, és ugyebár az, akit ezek a körök egyszer valaminek, különösen az őket legjobban érdeklő, mert legjobban honorált antiszemita díszítő jelzővel illettek, az az is. Az ezt soha nem moshatja le. Nincs kegyelem, az ilyen akár hetedíziglen is antiszemita.
Szóba került ez a kérdés az öreg Halmaival is, 44 évvel ezelőtt Kistarcsán. Merthogy az én apám... Aki akkor még élt, jobboldali volt, és a bátyám, aki hat évet húzott le Gheorghiu Dej és Ceausescu alatt Romániában, a Duna-deltában, mégpedig 1956 után, holott nem csinált semmit, csak magyar volt és Csurka, akinek az öccsét, engem, internálták. Én ki, Kistarcsáról, ő be, a börtönbe, előbb Nagyváradon, aztán a Deltában. (És még mondják, hogy nincs közünk Erdélyhez? Csak az ávósaink közösek?) – Péter bátyám csendőrtiszt volt. Halmaiék nemcsak faggattak engem erről az internálótáborban, hanem vádként is felhozták. Milyen lehetek, vagyok én, ilyen apával, ilyen testvérrel? Megérdemeljük mi az életet? De most azért jó, hogy akkor ezt tették, mert ezért merem én most ifjú Halmai alkotmányjogász karrierjét apuka indulásához kötni, és azt feltételezni, hogy a Soros Alapítvány elnöki székéig egyenes út vezet a kihallgatószoba fenyegetőzésein, a „C” vonalas működésen, a sztár-alkotmányjogászi működésig, és végül a magasan honorált, pénzügyi hatalmat jelentő Soros Alapítványig, annak elnöki székéig. Tanulékony ember vagyok.
Megjegyzem: hasonlóan pártállamba, árulásba rohadt életpályát futott be az előző Soros-elnök, Vásárhelyi Miklós is. Véresszájú, halált követelő újságírója a negyvenes-ötvenes évek Szabad Népének, aztán reformkommunista, a Nagy Imre-per tárgyalásán töredelmesen bocsánatot kér a párttól, és kijövén a börtönből, különböző dramaturgiai szinekúrákban végigéli a Kádár–Aczél-korszakot, soha nem kell dolgoznia, és felneveli az SZDSZ-nek Vásárhelyi Máriát, aki azzal kürtöli tele a Nyugatot, hogy itthon, Magyarországon azzal fenyegetik: lámpaernyőt készítenek a bőréből, mint Auschwitzban.
Miért van az, hogy a Soros Alapítvány elnökei következetesen ilyen múltú családokból kerülnek ki? Miért, hogy ezek a körök ezzel a pénztömeggel rendelkezve, folyton-folyvást az antiszemiták kirekesztésére tesznek javaslatokat? Más probléma nincs? Mondjuk a jövedelemeloszlás? És ezeket az antiszemitázásokat a sajtójuk addig erősíti, hangosítja, habosítja, amíg valódi probléma nem lesz belőlük, és Nyugaton is el nem kezdik ugyanezt mondogatni. Mindig kéznél van egy ügyeletes szolgálattranszvesztita, azaz politikai és emberi átváltozóművész, aki tudja ugyan, hogy hazudik, de mondja, a többi pedig a maga átvilágítatlanságának biztos tudatában röhög rajta. Nem ez az idétlen röhécselés tölti be a magyar közéletet? Nem az ávóscsemeték, az át nem világítottak röhögnek a minimálbérért szorgoskodó magyarokon?
Fertőben élünk, és még ők vannak felháborodva, ha a temetőben is kifütyülik őket. Igen, ott ez nem ildomos, kétségtelen. Jöjjenek hát ki egy stadionba. Nem a Franzstadtba, és nem is Újpestre, hanem egy vidéki pályára, amit még nem adtak el. Üljenek fel egy villamosra. Csak úgy őrző-védő nélkül. De még az sem baj, ha az „Apró és Társa Magánnyomozó Betéti Társaság” alkalmazásában álló szakember vigyáz rájuk, mert ők ezt nagy szakértelemmel látják el. Tekintettel ifj. Apró Antal még a rendszerváltás utánra is átkopogtató titkosszolgálati múltjára, gyakorlottságára. Észrevétlenül őriznek bennünket. Csak akkor vesszük észre, hogy itt vannak és vigyáznak ránk, ha leantiszemitáztak bennünket. Hiszen ha tanultak valakitől őrzést-védést, kihallgatástant és egyéb apróságokat, nyilván az öreg Halmaitól is kellett tanulniok. Mester volt ő, később főnök, mint egy nagy futtató, a „C” vonal császára. Az ifjú Aprónak és az ifjú alkotmányjogásznak tehát jó dinasztikus iskolában volt része, és hát miért ne ők lennének a pénz urai, az alkotmány és az alkotmányosság őrei magyar hazánkban? Miért ne ők csodálkoznának legjobban, ha az istenverte nép, pontosabban annak szegény maradéka, rájuk kiált a temetőben? „Ez felháborító! Ez nem demokrácia!” De mikor volt az, apróságaim?
Csak a Kistarcsán gyakoroltat tekintsük hát a demokrácia mértékegységének, vagy azt is, hogy a Soros Alapítvány örökletesen ilyen apró-halmaiban hever, és fogadjuk el, hogy a magyar demokrácia egyetlen hiteles betéti társasága ez a Kistarcsán – persze elfogult ellenforradalmári szóhasználattal – csak egyszerűen ávósnak nevezett társaság lehet? Miért kell ezt nekünk eltűrnünk?
Kiket és meddig kell nekünk olyan magyarokat támogatnunk, akik ezek felett a tények felett mindig, következetesen szemet hunynak? Nem vagyunk mi egy nagy érzékcsalódás áldozatai? Mint amikor az ember egy nagy pofont kap és káprázik a szeme. Halmai nem pofozott meg soha. Ezzel csak a fia próbálkozik mostanában mint Soros-elnök és mint alkotmányjogász.
Egyébként ő már, az ifjú Halmai, fiatal kora óta, a rendszerváltás első idejétől kezdve futtatott szereplő. 1988-ban a Jurta Színházban szerveztünk egy alkotmányozási összejövetelt, amelyre akkor tudományos erőket is szerettünk volna megnyerni, de a párt letiltotta őket. Csak egy fiatal jogász merte akkor elvállalni a köztünk való szereplést, az ifjú Halmai. Meg voltam hatva, örültem, hogy ilyen bátor fiatalemberek is vannak köztünk. Mégis megkérdeztem egyik, berkekben jártasabb barátomat, hogy hogyan lehet ez, s milyen védelmet tudunk mi adni a bátor fickónak? Legyintett. Megnyugtatott, hogy nem kell, fedezve van. Aztán eljött az előadás napja, és kiállt a pódiumra az ifjú. Erősen hasonlít az apjára. Elég jó előadást tartott, de nekünk nem sikerült az alkotmányozó nemzetgyűlést összehívnunk, pedig ha azzal kezdődik a rendszerváltás, talán minden másként lett volna.
Meg kell hagyni, az ifjú Halmai már akkor tudott alkotmányul, mi meg még, lám, bennszülöttek, nem kihallgatók, most sem tudunk. Hogyan van ez?

Tompika az ország nyilvánossága előtt kijelentette, hogy "csak a mások kommunistái büdösek, a mieink nem. " Tehát aki a Fidesz hátsóját nyalja ezerrel, az minden régi vétkétől mentesül.

Koaliciós partneretek, Torgyán, Ugyebár fogalmazó volt, holmi kis vérbíróságon.

A kommunizmus elleni harcotok egyik fő támasza Csurka, meg bevallottan III/III-as ügynök volt.

Rendben. Takarodjon ki a parlamentből mindenki, aki elvtelenül, becstelen módon kiszolgálta a régi rendszert, és bűnözött és csalt. Érdekes váltosások következnének be.

Töftöf.

Aki bevallja, hogy III./III.-as volt, az szintén tűnjön el a politikából. És fizesse vissza a 28m-os előleget kamatostul vagy irány a börtön (tudod jogrend, jogállamiság, miegymás).

Egyébként az 56-os bűnöket elkövetők népes táborát semmi sem mentheti fel, aki valaha is kokettált azzal a rendszerrel, az beszennyezte magát. Ne felejtsük el, nem a MIÉP-es vezérkar, hanem Demszki, Göncz, Mécs ültek. Szóval kedves jobboldali vöröslő fejű barátaim, tűnjetek a francba. Olyanok vagytok, mint a színváltós kisautók: egy kis melegvíz, és már fordultok is a központilag kijelölt "helyes" irányba. Csak az a különbség, hogy ti nem kétszínűek, hanem sokkal több színüek vagytok. A bűnöket pedig ne próbáljátok relativizálni, ezt az értelmes emberek kb. 10-12 éves koruk óta nem teszik.

Próbálj meg a sok 168 Óra és Élet és Irodalom olvasástól elhülyített agyacskáddal józanul előítéletek nélkül figyelni arra,amit mondok.
Van ma még Magyarországon,a demokrácia 12. évében - hála Istennek már csak - pár,magukat értelmiséginek nevező egyén,akik valamiért nem tudják feldolgozni,azt,ha nem ők vannak hatalmon és azt sem,hogy szólásszabadság van.Be vannak most szarva és féltik az irhájukat,mert tudják,bűnösök.Mellettük van néhány egyén,akik részt vettek az'56-os szabadságharc leverésében.Ilyen például horn Gyula,volt pufajkás.
Ezek a pofák merik ma magukat a demokrácia védelmezőinek nevezni,anélkül,hogy a pofájukról a bőr lesülne.
Egy olyan ember támadja a miniszterelnököt édesapja üzletei miatt,akinek az apja ÁVH-s alezredes,vallatótisz és lélekterrorista volt?!
Nos ezek az emberek fogják be a pofájukat és takarodjanak a politikából!
Hogy Európa nyugati részén nem elfogadott az ilyen beszédstílus?Ez így van.
Csakhogy!Európa nyugati részén nem volt ötven év kommunizmus,ami az ilyen és ehhez hasonló beszédet indokolttá tenné.
Azok az eberek,akiknek pedig akik a médiumokban a sajtószabadság ellen uszítanak,szégyelljék magukat!Bayer Zsolt és Lovas István ez ellen küzd.
Óriási támogatottság van mögöttük.Ezt bizonyítja,hogy lakossági fórumokon teltház van,ha ők az előadók,könyveik pedig az eladásí listákat vezetik.
Így hát tudatlan ifjú barátom,gondolkozz el azon,hogy milyen szavakkal illeted ezeket az embereket!

salez, az adakozókedvű

A másik. Ha valaki nem a te szád íze szerint gondolkodik, ír, beszél, az csakis " Coclib " kategória lehet. Más nem? Minden ilyen egyszerűen kétszínű? Én nem hiszem.

Töf tötö.

Egyfelől ugyanis Ő egy kereskedő, és elvileg az lenne az érdeke, hogy legyen jó nagy felhajtás a könyvek körül, és vegyék, mint a cukrot. A könyvbemutatók és más dzsemborik éppen ezt a célt szolgálják.

Másfelől viszont talán elgondolkodott azon, hogy miféle veszélyek lehetnek itt és most egy ilyen rendezvényben. Kik jönnek be, például? Csupa nyájas olvasó csupán, vagy esetleg olyanok is, akik nem vásárolni akarnak, hanem politikai akciót űzni. Ésatöbbi, ésatöbbi.

Arra is gondolnia kell, hogy vannak baloldali szerzők is a kínálatban, akiket ugyanúgy el köll adni, és nem lenne jó elriasztani azt a közönséget sem.

Na, szóval csak annyit akarok ezzel, hogy nagyon nehéz helyzet lehetett, és úgy érzem, hogy nem politikai nyomásra hozta meg a döntést, hanem sokféle más szempont mérlegelése után.

Az pedig végképp hülyeség, hogy a legnagyobb (?) könyvkereskedő lánc létét a 168 óra egy-két cikke megrendíthetné. Ha megrendítheti, akkor ott már amúgy is baj van.

Nem gondoljátok, hogy most már itt lenne az ideje, hogy Bayer könyveit végtelen toleráns módon nyilvánosan elégessétek - és a szerzőt végtelen toleráns módon munkatáborba zárjátok?

:-(

Hányingerem van tőled, és hozzád hasonló téziseket magukból kieregető társaidtól.

Megvetendő az igazság?Bayer csak azt mondta ki,ami nagyon sok magyar száján ott volt és ezért tiszteletet és megbecsülést érdemel.

Egy jóhírére adó, minőségi igényeket megcélzó könyvesbolt vigyáz arra, kiket enged be falai közé, és milyen közönségnek ad otthont. Ha nem ezt tenné, az ártana a bolt nehezen felépített képének, amiből él.

Nem értem mi okozza Bayer sértődését. A viselkedése után a legnagyobb tolerancia jele, hogy nem mondták le a programját, csak máshova szervezik, és ha könyveit nem veszik ki a kirakatból. Ha nem veszik ki.

A Librivel cenzúráztatják a szerzőket
Mester Ákos és Bölcs István hetilapja hamisít és könyveket tiltat be · Két olvasói levél miatt maradt el a bemutató?
2001. november 28.

Bayer Zsolt

Van még új a nap alatt… November 8-án a 168 Óra című lapban megjelent egy olvasói levél, amelyet Nyíri Pál „kultúrantropológus, tudományos főmunkatárs, University of Oxford” jegyez. A levél lényege a következő: nevezett úr mélységes felháborodását fejezi ki amiatt, hogy a Libri könyváruházban egyszerre négy Lovas István-kötetet árulnak. Nyíri úr ezért első felháborodásában levelet írt a Libri igazgatójának, „kérve, hogy Lovas István és a hozzá hasonló szerzők könyveit legalább a vásárlók által különösen jól hozzáférhető kínálópultokról vonják be. Ellenkező esetben (…) kénytelen leszek tudomásul venni, hogy a Libri az intoleranciát támogató vállalkozás. Ezért saját könyveim árusítását a hálózatnál nem engedélyezem, ott nem vásárolok, és ezúton is felhívom ugyanerre a magyar és külföldi írókat, olvasókat és intézményeket” – fenyeget meg bennünket a szerző. Majd miután a Libri értékesítési igazgatója azt válaszolja őneki, hogy „Magyarországon cenzúra utoljára Aczél György idején volt, és azt a Libri nem kívánja újra bevezetni”, Nyíri továbbra is a vásárlói bojkottot szorgalmazza, mint jól bevált eszközt. Majd e sorokkal fejezi be írását: „Ne menjünk tehát az Auguszt cukrászdába, amíg a Magyar Demokratát kínálja vevőinek. Ne üljünk Taxi 2000-be, amíg a Magyar Fórumban hirdet. És talán, ha fájó szívvel is, ne vásároljunk a Libriben, amíg Lovas Istvánt árul.”
Eddig nem foglalkoztatott különösebben az ügy. Bosszankodtam persze, hogy miképpen lehet valaki ennyire ostoba, intoleráns szoci, és sejtettem azt is, hogy a „Lovas István és a hozzá hasonlók” kitétel rám is vonatkozik, mivel a Libri jelenleg három könyvemet árulja, úgy mint a Falig érő liberalizmust, az 1100 év Európa közepén első kötetét, illetve az 1956 – hogy legyen jel című albumomat. Bosszantott továbbá az a leírhatatlan bornírtság, amely a híres és kiváló Auguszt cukrászda bojkottjára szólít fel – Istenem, azok a régi rizsfagyik! –, amely az általam is naponta igénybe vett Taxi 2000 társaságot akarja „likvidálni”, amely társaság egyike a legpontosabb és legmegbízhatóbb taxis cégnek, s amely társaság igen sokat tett azért, hogy a taxisblokád utáni, taxisok iránt érzett ellenszenvemet megtörje. Bosszantott, hogy a 168 Óra idáig jutott (bár lehet, hogy mindig is itt volt, csak én nem vettem észre, hiszen rendszeres szerzőjük is voltam úgy 1996-ig). Bosszantott, hogy 12 évvel a rendszerváltozás után valaki még mindig ki akarja tiltani a könyvesboltokból a neki nem tetsző irodalmat.
A bosszankodásból azonban mára felháborodás lett.
Történt ugyanis, hogy a 168 Óra november 22-i száma ismét közölt egy olvasói levelet, amely újfent a Librivel foglalkozik. E levél szerzője nemcsak ostoba, mint Nyíri, de gyáva is, ugyanis aláírás helyett a „név és cím a szerkesztőségben” formulát „használja”.
(Vagy gyáva, vagy a szerző Mester Ákos maga…) Nos, e második levél továbbviszi azt a gondolatsort, miszerint „Lovas István könyveit hangsúlyozottan főhelyre teszik” – ez volna az eredendő bűn! –, de az ismeretlen szerző figyelmét felkeltette a Képes Extra című kiadvány címlapja is, amely – úgymond – tükrözi a „Libri új irányvonalát”(?), ugyanis ezen a címlapon „Vendégeink voltak októberben – középre szerkesztve Lovas István és Járai Judit fotója” látható.
A mi gyáva emberünk még kikéri magának, „hogy már egy könyvesboltba se léphessek be nyugodt szívvel”, aztán elcsitul.
E második levél tartalmát tekintve nem különbözik a Nyíri-féle elmebajtól, annál inkább különbözik a 168 Óra eljárása, és a levél következménye!
Előbb az eljárásról: a 168 Óra meghamisított egy címlapfotót, a Képes Extra címlapfotóját, hogy a maga eszközeivel is alátámassza a mondanivalót, amellyel teljes mértékben azonosul. Olvasóink kedvéért most közöljük az eredeti képet, illetve azt, ami a 168 Órában is megjelent.
További magyarázatra nincs szükség. Ám a történet csak most kezdődik. Ugyanis tegnap lett volna új könyvem bemutatója a Libri könyvpalotában. Csakhogy a Libri egyik tulajdonosa (Capital Kft., Balogh Ákos) jelezte az igazgató úrnak, hogy szerencsés lenne, ha a könyvbemutatót nem a könyvpalotában tartanák meg.
Eddig négy könyvem jelent meg. Három alkalommal a Libri könyvpalota adott helyet a bemutatkozásnak. Minden alkalommal telt ház volt – csakúgy, mint Lovas István bemutatóin. Üzleti szempontból megkérdőjelezhetetlen a Libri érdeke – egy könyvkereskedés könyveket ad el, és minél többet, annál jobban jár. Lovas István új kötete hatalmas siker, az Élet és Irodalom két héttel ezelőtti számában közölt sikerlista élén áll, maga mögé utasítva az összes Harry Pottert. Amikor pedig tavaly megjelent a Falig érő liberalizmus című kötetem, az akkori sikerlista (szintén az ÉS hozta le) így kezdődött: 1. Lovas István, 2. Bayer Zsolt, (…) 8. Esterházy Péter.
Ezek a tények. No és az, hogy egy Balogh Ákos két, 168 Órában megjelent ostoba levél miatt megijed.
A szocik és a liberálisok „sikere” két dologban rejlik: hihetetlen agresszivitásukban, továbbá abban, hogy még mindig elhiszik egyesek, hogy ők nagyon sokan vannak, és a szavukra muszáj odafigyelni, illetve fenyegetéseiket muszáj komolyan venni.
Nem muszáj.
Nem lett volna muszáj.
2002-ben pedig nem lehet cenzúrázni. És majd meglátjuk, mikor jár a Libri rosszabbul: ha Nyíri Pál és a „név és cím a szerkesztőségben” elvtársai bojkottálják a Librit, vagy ha a mi olvasótáborunk. (Bár én semmiféle bojkottra nem szólítom fel olvasóimat. Mert szeretem a Librit, s mert a könyvolvasás nem bojkott kérdése, hanem az ízlésé.)
Mindenesetre Balogh Ákosnak puszi – olvasóimat pedig időben fogom tájékoztatni, hol és mikor lesz új kötetem bemutatója. S kérem, jöjjenek el minél többen. A demokrácia nagyobb dicsőségére. S nehogy azt gondolja valaki, hogy Balogh Ákoson kívül bárki becsinált két ostoba levélíró és a 168 Óra miatt.

Attila

Attila

üdv!

Klézsei Hunor

Elmarad lapunk publicistája, Bayer Zsolt Hol a pofátlanság határa? című kötetének mára meghirdetett bemutatója. Az eseményt a Libri könyvpalotájában tartották volna, ám néhány napja a Libri Könyvkereskedelmi Kft. a kötetet megjelentető Kairosz Kiadó tudomására hozta, hogy szerencsésebbnek tartaná, ha a könyvet mégsem a Libri könyvesboltjában mutatnák be. A Kairosz Kiadó szerkesztője, Kemény András szerint a Libri visszalépése bizonyára azokkal a támadásokkal magyarázható, amelyek a 168 Óra című hetilapban érték a könyvterjesztő vállalatot.

A 168 Óra című hetilapban az utóbbi hetekben több támadás érte a Libri hálózatát. A Mester Ákos vezette hetilap november 8-i számában Nyíri Pál fejezte ki olvasói levélben felháborodását amiatt, hogy a Libri könyváruházában Lovas István-köteteket lehet kapni, majd a Librivel – mint „intoleranciát hirdető vállalkozással” – szembeni bojkottra szólította fel a nagyközönséget. A 168 Óra november 22-i számában újfent olvasói levél foglalkozott a Librivel, amelynek – kilétét felfedni nem kívánó – szerzője szintén azt kifogásolta, hogy szerinte a hálózat Lovas István köteteit kiemelt helyen kezeli.
Lovas István és Bayer Zsolt köteteit a Kairosz Kiadó jelenteti meg. Kemény András, a kiadó szerkesztője elmondta: a Libri képviselői a második olvasói levél megjelenése után, pénteken este fél nyolckor jelentkeztek a Kairosz Kiadónál, és az iránt érdeklődtek, „mit szólna” a kiadó, ha elhalasztanák a könyvbemutatót. Mint Kemény fogalmazott: a Kairosz Kiadó, illetve Bayer Zsolt megértéssel kezelték a burkolt kérést, és a könyvbemutatót máskor, más helyszínen tartják meg. – Elgondolkodtató a tény, hogy egy baloldali hetilap média-terrorakciója meghátrálásra késztetheti a magyarországi könyvpiac egyik legnagyobb szereplőjét, nem beszélve arról, hogy ez a Libri számára gazdasági szempontból is hátrányt jelent. Egy ilyen könyvbemutatón több száz kötet is elfogy – tette hozzá Kemény András.
Balogh Ákost, a Libri Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. tulajdonosát lapzártáig nem sikerült elérnünk, hogy nyilatkozzon az ügy kapcsán.
A Kairosz Kiadó természetesen a történtek ellenére megtartja Bayer Zsolt kötetének bemutatóját, az új helyszínről és időpontról lapunk is hírt ad majd. – Mindenesetre a történtek számos kérdést felvetnek azt illetően, miként lehetséges, hogy több mint egy évtizeddel a rendszerváltozás után egy könyvterjesztő vállalat a cenzúra eszközével élhet, baloldali nyomásra tiltva meg egy szerző már meghirdetett könyvbemutatójának megtartását. Az eset kapcsán azon is el lehetne gondolkodni, valójában melyik oldal a kirekesztő, és kiket rekesztenek ki – mondta végül Kemény András.

Khmmm: Mindegyik? Vagy csak „azok...” ???

cin-cin