Azt kihagytam hogy náluk jobb keresztszülőt nem is almodhsttam volna.Nyugodtak ,aranyosak krsztfater nagyon is, bár a szedáltsága miatt nyugdijazták korán ki.Fizikailag se valami jó allapotú, alig megy.Szerdán találkoztunk hatvanban, elaludt a koncerten.Az otthoni dolgokhoz is mestert hív, nem ő csinálja meg,ha elromlik valami, holott ez korábban nem volt jellemző rá.Nem segít be.Persze 10 éve otthon van, nehéz lehetett megszokni hogy már a felesége is nyugdijaséveit tölti ,meg a lányuk is különrepült..Maradjanak együtt sokáig.
Most pár szóban a saját keresztszüleimről mesélnék.
Születésemtől ismerem őket, de az 7 éves koromig nem rémlik találkozás velük.Persze ez nem azt jelenti hogy nem.is volt,de nem emlékszem.2007 Ben költöztünk új házba, év elején, itt jóval több a hely,(addig 4.emeleten laktunk panelban) kitaláltuk hogy ők is jöjjenek akár ittalvósra is.Jaszberényiek, szinte minden oda köti őket, jelenleg .Mi párszor voltunk a lakasukon, Birinykében(ahogy ők nevezik Jászberényt)legutóbb 10 éve
Tehát mi se sűrűn fordulunk meg náluk hacsak nem strandolás céljából,hisz néha aztatni megyünk megunkat oda is,bár egyre ritkább.Birinyke kinőtte a izlésünket.:
d.:) ahogy az ő kedvüket se villanyozza fel Salgótarján,a mi lakhelyünk.De erről odébb
2007. November 2 an jöttek talán elsőként hozzánk.Az új házba biztos hogy aznap voltak először.Dél tájban érkeztek, kocsival ami asszem akkor Lada szamara volt még.Egy finom ebéd velük, ez az amaz, ők mindhárman(van egy lányuk ami 6 éves volt akkor) a vendégpadon ültek, kersztapám kissé benyomva kettejük (lánya, és asszony) közé ,de velem szembe ült.Ez a későbbi jövetelükkor is eképp volt.
Ebéd után mint mondottam.volt, punnyadtunk kicsit, aztán séta a lakótelepen ahol lakunk.Majd 4 óra tájban indultak haza.Fél napot voltak nálunk, de majdnem annyit utaztak mint nálunk töltöttek.Ráadasul novemberben ugye keveset korán sötétedik így azon se lepődnék meg ha 3 kor már hazaindultak volna tőlünk.
Tudni kell hogy nyaranta a balatoni életre rendezkednek be, mai napig.; van nyaralójuk, június közepétől nyár végéig ott vannak.Ráafásul tanárok (voltak) így van nyári szünetük.Mat mindketten nyugdíjasok.Kersztanyam tavaly, keresztapam pedig már 10-12 ? 3ve leszazalékolt.Nem dolgozik azóta,otthon tölti napjait, mást nem.is csinált a tanári pálya mellett,bár kis ideig fiatalon dolgozott gyárban.Mar 70 év körüli.Keresztanyam 63 éves .Ági a keresztanyám, Keresztapam János.A lányuk Flóra.(24 éves)
János ba jó idösen lett apa, 2001 Ben.Pontosan nem.tudkm a valós életkorát, de már 65-70 közt mozog.Nincsen olyan baja ami igazán komoly lenne de a leszázalékolásának volt oka, ideg alapon.Rendes ember, de már amennyit mi láthattuk belőle.
2008 ban egyáltalán nem.talalkoztunk velük, pedig ugye 2007- Ben el is jöttek hozzánk mondhatni beköszöntek.Bar nem.nsgy táv a Jászberény - Salgótarján, nem 1 napra illő ide jönni, pláne ha nagyobb túrákat is beiktatnánk a programba .Az akkor nem is sikerült.
A balatonra többször lementünk hozzájuk volt hogy ők nem is voltak ott, de oddaadták pár éjszakara a nyaralót.Igy fizetni sem kellett.Azévi nyaralásunk így fasza volt, kvázi tök ingyen,szallasért nem kellett fizetni.És pár lépésre ott a balcsi.Kellett ennél több?
Bár nem tudom hol voltak akkor ha nem ott?
A lányuk gyakorlatilag csak a balatont ismerhette meg kiskorában,mert szinte az egész nyarat ott töltötték,évközben máshová nem.mentek.Ő nem kifogásolta.
2011 Ben ismét jöttek hozzánk egy ballagás miatt, fél napra szintén mint 1. Alkalommal.Mivel. 4 év volt a kettő közt , így nem is tűnt fel.
2012 Ben megtört a jég, méltóztattak ittalvósra jönni.Kocsival jöttek, ezúttal Opel Astrával.Keresztapam vezetett de akkortajt százalékolták le, elég roskatag állapotban töltötte a nálunk vendégségben töltött idejét.Kijött a várba délutan (oda busszal mentünk mindannyian)de ott is csak ült és nézte a messzeséget hol a földet.Le is fotózta.Otthon is ült föleg.
Ez 2012 októberében volt.
2013 tavaszán szintén jöttek hozzánk de vonattal.Nem.volt jogsija kersztapámnak , az asszonya meg bár volt jogsija de tégen vezetett.Akkori latogatasukkor nem nagyon tudtunk kimozdulni , esett 2 napig.Janos bá a kamerával bíbelődött.Ő videókamerával a kezében születhetett ,bár már egy ideje nem használja.
Utanakövetkező években eljöttek ottalvósra hozzánk (utoljára 2016 ban) ezek mindig 1 éjszaka,2 napos dolgok.
Mindig csak a városban mentünk velük mikor megtiszteltek minket a jöttükkel.Néha buszoztunk velük.
Keresztanyám vezet egyre többet, utolsó 3 alkalommal hozzánk is ő vezetett,vissza szontén.Keresztapámnak nincs már jogsija.
2016 ban jöttek utoljára hozzánk.Sajnos nem.hiszem.hogy valaha jönnek ,ittalvósra .
Kényelmesek, meg szeretik a hasukat
Egy erdélyi közös utunkon(1 héz) a keresztanyám végigette az utat ,János ba adta neki.Nem.nevezném papucsnak de fát lehet vágni a hátán amúgy.
Több nyaraláson voltunk közösen velük, akár 1 hétig is.Csehországbsn is együtt voltunk 2016 ban.
Összességében a nálunk töltött időre hegyeztem ki a sztorit, az lehetne több.
Nincsenek messze , beleférne több látogatás.Mi se megyünk sűrűn feléjük,ha megyünk is strandra.De azok is ritkulnak.
Balatonon meglátogatjuk őket évente
Bár Salgótarján se valami lenyűgöző hely, de nem azért nem jönnek.Nem a hellyel van bajuk ,hozzánk is eljöttek többször, csak kényelmesek.A lányuk már kirepült tőlük, Palija is lett.24 éved.
Anyagi kötelezettségük nincs felénk, egyszer megkérdeztem erről keresztanyapam; azt mondta
,,Nincs ilyen kötelezettségünk.A keresztszülő az keresztszülő.Nem pénzeszsák, akit pumpolni lehet,kell a pénzért,, vagy ilyesmit felelt.Ő nem megmondóember amúgy ,szerény.Vele incselkedtem anno.
Köszönöm a véleményed. Nem is tudom hol kezdjem (sértődés és önkényesség nem vezet jóra) hát sajna sértődésre van okom az önkényességre itt arra gondolsz mi saját magunk el döntöttük mennyit fizetünk híd el ha nem így állnánk anyagilag nem ezt választottuk volna. Volt egy nagyon jó mondatod idézem =========Ha őszinte keresztények vesznek körül még a segítségükre is számíthatsz=========== Most akkor leírom egy kicsit részletesebben a történetet. A férjem 2003ban lett rokkant nyugdíjas addig vállalkozóként dolgozott én mellette voltam segítő családtag addig adományoztunk harangláb felújításra harang villamosításra templom felújításra stb. Ekkor jöttek a gyerekek sorban és vált egy kicsit rosszabbra az anyagi helyzetünk . Mikor elkezdték emelgetni az egyházadót ( lehet tegnap nem írtam de folyamatosan jeleztük a fő gondoknak aki egyben a pénzt is beszedi gondok vannak mi ennyit nem tudunk fizetni, ezt azóta minden egyes alkalommal jeleztük neki évente 2x mert azt azért meg tették amióta ilyen magas összegről van szó lehetett 2 részletben fizetni ,itt még azt hozzá írom egy kb. 60 lelkes településről van szó ( ha a fejem jobbra fordítom azt 2 perc múlva a falú végén tudják ) és írok még hozzá egy szépet a rokonsági fok első fokán áll itt értem azt napra készen van a család gondjáról. Akkor szerinted illik ide a te mondatod,kellene bizony de nem így van. De nem csak róla van szó a többi presbiter is ebben a falúban lakik. Nekik is tudni kell hogy hogy állunk. Akár mondhatnám azt is mikor tudtam adni akkor jó voltam most már nem.
Akkor hol van az amit az alattam hozzászóló ==halihó válaszolt vitinek= ,hogy akár évi 1Ft is fizethetnék
hol van a tájékoztatás arról, hogy van lehetőség arra kérjem a gyülekezetet fizethessek kevesebbet amiről te írtál.
Milyen jogon teregeti ki a tisztelendő úr azt,hogy én mennyit fizetek a falúban
a Vitinek írt válaszban azt olvasom nem is tudják ki mennyit fizet
A Tisztelendő úr miért nem vette a fáradságot arra megnyissa az ajtóm és mielőtt körbeadja a falúban tájékoztat a lehetőségekről.
Vagy a főgondnok stb. stb.
2 falúval arrébb egy nagyon barátságos házaspár látja el a lelkészi feladatokat ők eljárnak a családokhoz.
Még egy utolsó milyen jogon fenyegetnek meg ,hogy kizárnak!!!!!!!!!!!!!!!
Végszónak annyit. Írod néma gyereknek az anyja sem érti a szavát igen ebben nagyon benne vagyok de az én manócskám ha elsőre nem is értem meg mit akar másodjára mindig kitalálom de itt nem 1 és nem 2 jelzésről van szó hanem már nagyon sokról és mint tegnap megtudtam nem vagyok egyedül.
Szia, az egyházi adóra az egyház belső törvényei vonatkoznak. Ott nyilván meg van határozva, mennyi az. Ugyanakkor ha ide le tudtad írni, hogy milyen gondokkal nézel szembe, ugyanezt kellene az egyházközségednek is leírni és kérni a megfelelő szervet (gondolom, a presbitériumot), hogy átmenetileg vagy hosszabb időre méltányosságból mentesítsen az egyházadó fizetési kötelezettség alól, vagy az általad megajánlott csökkentett összeget fizethessed. Nem gondolom, hogy a sértődés, az önkényesség jóra vezet, annál inkább a tények feltárása. Ha őszinte keresztények vesznek körül, akkor még segítségükre is számíthatsz, ami bizonyára jól jönne a helyzetedben. Néma gyereknek - Te tudod a legjobban - anyja sem érti a szavát... Minden jót: Druszád.
Azt látom ,hogy már régen volt hozzászóló ezen az oldalon. Nem is ide való az én problémám de mivel itt is olvastam az egyházadóról leírnám ami velem történt ez ügyben. 3-4 éven belül már sokadjára emelték az egyházadót 3600 ról 4800-ra az volt kb. 2 évig majd tavaly lett 5600. Ekkor mi úgy döntöttünk a család anyagi helyzete ezt nem engedi meg így most lehet csúnya amit írok de tetszik nem tetszik alapon 3000ft fizetünk /fő 3 fő után kell fizetnünk, a férjem rokkant nyugdíjas én a 2 saját és 1 nevelt gyermekünkkel vagyok gyesen velünk él még a nagyon beteges 81 éves apósom.A saját kisebbik lányunkat heti 2 alkalommal oda vissza 80km kell hordani beszéd fejlesztésre mert 5 évesen nem beszél.Ez már maga is nagyon megterhelő a család számára. Most tudtam meg a Tisztelendő urunk a falú szájára tette mit képzelünk mi,hogy annyit fizetünk amennyit akarunk ki fog bennünket húzni az egyházi listáról.
Kérdem én olyan nem létezik,hogy méltányosából megkérdezik ki hogy áll anyagilag mennyit bír fizetni miért várják el tőlem hogy annyit fizessek mint aki nagyon jól keres miért kellet ennek a megaláztatásnak minket kitenni és még ráadásul nyugtát sem adnak igazolás képen.
a következő pofon ma ért mikor bejelentették az idén már 7000 Ft az egyházadó.
Reformátusok vagyunk de emiatt a megaláztatás miatt önként gondolkodunk a kilépésről nem kell minket kihúzni senkinek. Köszönöm,hogy leírhattam a gondjaimat és szívesen venném ha valaki tanácsot adna.
Látom, régen írtak már ebben a témában, de hátha valaki olvassa, és tud segíteni.
Párom testvérének a kislányát szeretnénk megkeresztelni.
A kislány 15 hónapos. Az anyuka katolikus, az apuka nincs megkeresztelve. Házasok, de templomi esküvőjük nem volt. A párom is katolikus, és én sem vagyok megkeresztelve, mi nem vagyunk összeházasodva. A kislány is katolikusnak lenne keresztelve.
A kérdésem az, hogy lehetünk-e így keresztszülők?
Van már egy keresztfiunk (az én testvérem kisfiának vagyunk a keresztszülei, ő is katolikus), őt kb 8 éve kereszteltük meg. Akkor el kellett járnunk a keresztelő előtt elég sokáig a paphoz "felkészítésre". És még utána is jártunk hónapokig, mert úgy volt hogy engem is megkeresztelnek majd. De nem jártam végig (nem volt rá időm).
Kérdéseim:
1. Lehetünk úgy keresztszülők, hogy csak az egyikünk katolikus?
2. Az számít valamit (főleg az én részemről, mivel nem vagyok megkeresztelve), hogy már kereszteltünk meg katolikusnak egy kisfiut?
3. Az előző keresztelőn már "átestünk" egy hosszú felkészítésen. MOst is ugyanez lesz a helyzet, vagy figyelembe veszik, hogy egyszer már voltunk ilyenen? (Ugyanabban a templomban lenne ez a keresztelő is, csak már egy új pap van.)
4. Manapság mennyibe kerül egy keresztelő? Mennyit kell (szokás) a papnak adni?
5. Ha azt mondanánk, hogy én református vagyok, annak utána néznek, vagy nem foglalkoznak vele? (Ezt a megoldást mondjuk inkább kizárnám.)
Eddig akárkivel beszéltem (katolikus vonalon), mindenkinek azt mondták, hogy rájuk bízzák, mennyit adnak. Döntően 5-10 e forintot mondtak. Mi októberben lettünk kereszt szülők (ref), ott ugye a kosárba kellett belerakni a ránk bízott összeget. Szal nem tudom, majd mi derül ki..
Csak most láttam a bejegyzésed, nyilván már rég idejét múlta. Persze csak református oldalról tudok nyilatkozni: az éves egyházadónak nincs kötött összege, olyan sincs, hogy a jövedelem százaléka, semmi ilyen szabály nincs. (Az egyházadó kifejezés se szerencsés, hiszen senki se hajtja be, önkéntes hozzájárulásról van szó - ellentétben az adóval.) Elképzelhető, hogy némelyik gyülekezet csinál ajánlást, esetleg lehet országos ajánlás is, de szvsz ez nem kötelező. (Elterjedt önkéntesen vállalt szám pl. a "kemény magban"a jövedelem 10%-a, ami a Bibliában megtalálható, de tudtommal senki se kényszeríti ezt.)
A gondolat összesen annyi, hogy ha valaki tagja akar lenni a közösségnek, az járuljon hozzá a fenntartási költségekhez. (Ugyanis az egyház gyakorlatilag döntően a hívek adományaiból működik. Amit az államtól kap, az döntően az iskolákra, egészégi intézményekre, műemlék épületekre megy.) Viszont senkit se zárjon ki a gyülekezeti életből az, hogy nincs pénze, ezért elvileg évi 1 forintot is fizethet valaki. Viszont akinek jól megy, az fizethet akár évi egy milliót is.
Én meglehetősen aktív vagyok a mi gyülekezetünkben, de fogalmam sincs, hogy ki mennyi "egyházi adót" fizet, nem is tartja számon így senki. (Persze az éves összbevételt tudom, de azt, hogy ebből ki mennyit fizetett, azt nem.)
Azt gondolom, hogy a lelkész ezért beszélt "rébuszokban".
Más keresztény felekezetekről kevesebb direkt tudomásom van, de azt gondolom, hogy hasonlóan működhetnek.
Meg tudná valaki mondani, hogy a mennyi most az éves egyházadó? Vasárnap lesz a keresztelő és a pap csak rébuszokban hajlandó körülírni, hogy mennyit kér.
A római katolikusok nevében nem tudok nyilatkozni. Református felfogás szerint a keresztelő (vagy a konfirmáció, ami a bérmálásnak fele meg többé-kevésbé) a gyermek és az Isten viszonyáról szól, nem a szülők esküvőjéről. (Azért meggyőződésem, hogy a római atyafiak is megkeresztelnek olyanokat is, akiknek a szüleik nincsenek összeházasodva, hiszen pl. a lelenceket is megkeresztelték mindig, de hogy mást ne mondjak Keresztelő János se igen kért annó a Jordánnál esküvői papírokat stb. De - mint említettem - erről nem tudok hitelesen nyilatkozni, ez csak egy laikus magánvélemény, egy eretnek protestáns részéről. :-))
Az, hogy gyakorlatilag kivihető a kettős keresztelő, az nem kétséges. Hiszen ha beállít valaki Alsóborzalmason a lelkészhez, hogy itt a kölök, meg szeretném kereszteltetni, honnan tudhatná a lelkész, hogy a múlt héten megkeresztelték már az ország tulsó csücskiban, akár más felekezetben, akár ugyanabban? Szerintem, ha kiderül akár a rómkat pap, akár a ref. lelkész számára, hogy már megekeresztelték a kisdedet , akkor nem fogja megkeresztelni. (Legalábbis nem lenne szabad neki.) Ugyanakkor a szülők/keresztszülők részéről ez szerintem elvtelen csalás, hazugság, ami véleményem szerint elfogadhatatlan.
Gyakorlatilag van ismerős, aki Pesten az apa családja miatt katolikus keresztelőt tartott, vidéken meg reformátust a másik család miatt (volt ateista vonal is, na azzal nem tudom, hogy számoltak el ;)
(Nem, én, ezzel nagyon nem értek egyet, de létezik.)
Szia! A mi esetünkben a pap (róm.kat.) kizáró okként jelölte meg, ha a szülőknek nem volt egyházi esküvője. (Még a keresztszülők esetére is - mármint, hogy olyan házaspár nem lehet keresztszülő sem.)
A férjem róm.kat, én református vallású vagyok.Nem volt templomi esküvőnk, mindketten elváltunk már egyszer.A nagyobb lányom reformátusnak lett keresztelve.A kicsit római katolikusnak szeretnénk,van ennek a mi esetünkben akadálya?
A nagyobb lányom jár hittanra az iskolában,(róm.kat),és az osztálytársai a nyáron fognak első áldozni.Ő is nagyon szeretne,van arra mód,hogy római kat.-ként is felvegye a keresztséget,vagy az előző hsz.-od alapján,már nem lehet.
Nem vagyok lelkész egyik felekezetben sem, de gyakorló reformátusként a saját laikus véleményemet elmondom.
A második felvetésed szerintem nem megy sem elvileg sem gyakorlatilag. A keresztelőt mind a rómkat, mind a református felekezet egyszeri alkalomnak, szentségnek tartja, nem ismétli. Egyik felekezet se kereszteli újra azt, akit már megkereszteltek bármely keresztény felekezetben. Tehát az semmiképpen nem megy, hogy először az egyik, majd a másik templomban kereszteljetek. Ez a szentség semmibevétele lenne. (Vannak felekezetek, aki újrakeresztelnek, pl. a HIT gyüli úgy tudom.)
Az ökumenikus keresztelőnek én kevesebb elvi akadályát látom, de gyakorlatilag nem hallottam ilyenről, és nem is hiszem, hogy menne. Elvi akadályát azért látom kevésbé, mert elvileg mindenki a Krisztussal való közösségbe keresztel. Ugyanakkor tudtommal mindegyik felekezet keresztelési szertartásában az is benne van, hogy a megkeresztelt ígéretet tesz (vagy nevében a szülei, keresztszülei), hogy az adott felekezet hűséges tagja lesz. Az pedig hülyén venné ki magát, hogy egy szertartás keretében 5 percen belül megígéri, hogy a rómkat majd utána, hogy a református felekezet hűséges és űldozatos tagja lesz... (Ezen nyilván a fordított sorrend sem segít vagy az sem, ha kórusban az egyik szülő/keresztszülő ezt, a másik azt ígéri. :-))
Mindamellett szerintem kérdezzetek meg lelkészeket mindkét csapatból, esetleg azokat, akik annó az ökumenikus házassági szertartást vitték. (Budapesten és környékén tudok ajánlani 1-2 ref. lelkészt, aki szerintem korrekten el tudja mondani a helyzetet.)
Különben fontos nektek a keresztelő? Ti egymás közt hogyan oldjátok meg ezt a kérdést (rómkat-ref)?
Olyan kérdésem lenne, hogy lehetséges-e ökomenikus keresztelő? Mondjuk katolikus templomban katolikus és református pap is közösen elvégezné a szertartást (ökomenikus esküvőnk volt). Vagy esetleg lehetséges-e, hogy először katolikus keresztelő lenne, majd aztán valamikor később református?
Technikailag hogyan gondolod lebonyolítani? Volt Fanninak rendes templomi keresztelője? Már nem emlékszem...
Mert ha volt, akkor "papíron" is utána kellene járni, hogy az egyház engedélyezi-e.
[Abszolút tájékozatlan vagyok a kérdésben, mert bár van egy keresztfiam és egy keresztlányom, akiket imádok, minden tudok rólunk és sűrűn is találkozunk, fontos eseményeken mindig ott vagyok... de templomi keresztelője egyiknek sem volt. Ennek ellenére ha neadjisten történne valami, teljes mellszélességgel vállalnám őket.
Egyébként én a keresztanyámmal mind a mai napig tartom a kapcsolatot, imádom, és nagyon-nagyon sokat segített nekem mindig, bár nem biztos, hogy azért, mert keresztanyám, hanem azért, mert ő ilyen ember. Sajnos már elég idős:(
Sziasztok! Valaki hozzáértőtől szeretném kérdezni, hogy is mondjam, lehet-e keresztanyát visszahívni? :) A lányom keresztanyját abszolút nem érdekli Fanni, évente egyszer látogatja meg a születésnapján, pedig itt lakik egy buszmegállóra. Karácsonyra is anyukája veszi meg Fanni ajándékát, névnapra föl sem köszönti. Fogalma sincs, mit tud a gyerek, szerintem még azt sem, hogy óvodába jár. Mi elmegyünk néha anyukájáékhoz vidékre, pl. húsvétkor, akkor látja Fannit, de szemmel láthatóan a terhére van. Van ott egy másik kislány, azért odavan, és sokkal feltűnőbb, mennyire nem szereti a keresztlányát. Volt, hogy nyolc hónapig nem látta Fannit, nyolc hónap után is azért, mert mi mentünk hozzájuk. Én már többször szóltam neki ezért, most anyukájának is mondtam, hogy nekem ez nagyon nem tetszik. Annak idején direkt kérte, hadd lehessen a lányom keresztanyja, és akkor megbeszéltük, hogy az én szememben ez nem egy "protokolláris beosztás", hanem igazi felelősség. És na tessék.
agraba:
Azt döntsd el, hogy Te és a párod akarja-e a keresztelőt. Ha nem, akkor ne érdekeljen, mit mond az anyósod. Ha igen, akkor előbb utóbb biztos megoldható lesz a dolog.
anyabanya:
Olyan szép, amit írsz, mint egy tényfeltáró riport a Fókuszban.
Nekünk mindig úgy mondták ,hogy Isten nem azt várja el töled hogy tökéletes legyél hanem hogy törekedj a tökéletességre.
A kisfiadnak pedig biztos nem "árt" meg egy kis hittan , én szerettem hittanra járni ,sok gyerek jó hangulat, rajzoltunk ,énekeltünk, azok alapján amilyennek Csabikát leírod biztos szólni fog ha megunja.
Nem tudom, hallottál-e a „janzenizmus” nevű irányzatról, de amit írsz, az iskolapélda. Nem szégyen: nagy emberek is tartoztak hozzá, pl. Pascal. Ennek ellenére mára eléggé általánosan zsákutcának tekinti a katolikus közgondolkodás. A pápák már évszázadok óta :-)
Arról van szó, hogy a janzenisták szerint szentségekhez járulni csak egészen különlegesen összeszedett, bűntől bűnbánatban maximálisan megtisztított lélekkel lehet, azaz gyakorlatilag soha. Mikor mondhat olyat az ember, hogy „most már méltó vagyok arra, hogy Isten megajándékozzon”?
Jézus arról beszél, hogy legyünk olyanok, mint a gyermek. Melyik gyermek méltó bármiféle viszonossági értelemben mindarra, amit a szülők rááldoznak? Azért valahogy mégis működik a dolog. Azok az ajándékok, amiket a gyermekeidnek ajándékozol, egy folyamat kezdetén vannak, és ebből a folyamatból bontakozik ki a felnőtt, értékes ember.
Isten szentségei sem lezárását jelentik valaminek, hanem a kezdetét. „Amikor még erőtlenek voltunk, Krisztus meghalt értünk”. Valahogy így fogalmaz Szent Pál, nem néztem utána. A szentségei az egyén életében teszik láthatóvá ezt a valóságot. Ajándékok. Mivel tudnál fizetni?
Mindenesetre ez az egész a nyolcéves gyermekedet nem érinti. Neki kell ígéretet tennie arra, hogy növekedni törekszik a hitben, Téged a szertartás folyamán senki nem fog kérdezni. Előtte megkérdeznek, hogy megtiltod-e, ezt ugyanis ebben a korban még tiszteletben tartanánk. Nagykorúak esetében már ez sem számít. Hát, egyházilag ezt jelenti a felnövekedés :-)
Persze. csakhogy én ugy gondolom, hogy az igazán hivő keresztény az, aki teljesmértékben meghajlik Isten akarata elött, elismerve bünös emberi voltát, s felajánlja azt mindenestől Istennek, hogy Ő formálja tovább azt. Igy nézve mi bár jó emberek vagyunk, de e jóságban is hordozunk bizonyos kevélységet s semmikép nem vagyunk igazán jó, Biblia olvasó s imádkozo keresztények, s ennél fogva túl bünösök is ahhoz, hogy bármire esküdt tegyünk, akár a házaságunkra, akár arra, hogy gyermekeinket igazi hivő emberré neveljük. Ehhez mi most még kevesek vagyunk.
