aha. először csak gyanakodtam, majd kb. 1 perces vizsgálódás után úgy döntöttem, talán mégsem. most, a második nekifutás után már én is biztos vagyok benne.
Hopp ezt a hozzaszolast csak most vettem eszre.
Nem tudom, hogy hol hallottam de szimpatikus magyarazatnak tunik es nem is feltetlenul aszinkron lehet, hogy pont az ellenkezoje.:-)
A lenyeg, hogy megfelelo idozitesu. Valoszinuleg tuddomanyosan soha senki nem vizsgalta, de ennek majd utananezek a medline-on.
Szoval az van, hogy elvileg a memoria egyutt jar az idegsejtek egymashoz kepesti pontosan idozitett mukodesevel (tuzelesevel). Ez lehet szinkron mukodes vagy eppen bizonyos kesleltetes. A hippocampus nevu region, ami a rovid tavu es a terbeli memoriahoz kotodik, tobb olyan vizsgalatot is vegeztek ami azt mutatta, hogy az idegsejtek egyforma vagy eppen egymashoz kepest pontosan kesleltetett tuzelesi mintazata szukseges a memoria kialakulasahoz es fenntartasahoz. Ez sok sejt eseten eleg bonyolult mintazatot eredmenyez. Annak, hogy ez a mintazat veletlen tuzelesi mintazatokbol is osszealljon kicsi az eselye de ugy gondolom neha elofordulhat bar nyilvan kevesebb sejt reszvetelevel. Esetleg lehetnek tenyezok amik novelhetik ezt a valoszinuseget (stressz, almossag, alkohol, hasonlo rogzult emleknyom). Ugy gondolom amikor ilyen veletlen szabalyos tuzelesi mintazat jon letre akkor ugy erezzuk, hogy az az esemeny ami most tortenik mar megvan az emlekezetunkben is.
Persze ez csak spekulacio es eleg nehezen tesztelheto mivel a Deja-vu ritkan es szabalytalanul jelentkezik.
De most, hogy elolvastam az erdekessegek elalvas elott es utan topic nyitohozzaszolasat eszembe jutott egy masik megoldas a szubjektiv ido megvaltozasarol errol viszont van irodalom is majd ennek is utananezek,ha lesz idom.
Emberek, én olyan szelíd vagyok, mit egy ma született bárány... talán észre lehetett volna venni az els? hozzászólásom kérd? jellegét, azaz inkább semmit sem állító jellegét..
Szerintem is csak veletlen egybeeses. Ez kb olyan, mint amikor valakinek meghal valakije es egybol azt gondolja, hogy hat en jovobelato vagyok, mert pont 2 napja gondoltam ra, hogy mi lenne ha tortenne vele valami.
Az igazsag azomban az, hogy majdnem minden nap gondolunk kellemetlen dolgokra, atfut az agyunkon, mi lenne ha tortenne ez, az. Persze ha nem tortenik meg, akkor sose mondjuk, hogy, na 18szor ezt gondoltam es nem tortent semmi. Amikor meg tortenik, persze, hogy konyebb...
Szerintem meg te nem erted mirol szol a tudomany (topic).
Nem kell megsertodni. A beszamolodbol tenyleg nem feltetlenul kovetkezik, hogy te a jovobe lattal. Silan csak adott egy alternativ magyarazatot.
Nekem Pl. volt egy baratnom aki megeskudott ra, hogy a deja-vu valojaban jovobelatas mert kozben o tudja, hogy mi fog tortenni, csak eppen olyan rovid tavon, hogy nincs ideje elmondani. Nem tudtam meggyozni, hogy az idegsejthalozatok aszinkron mukodese pont ezt az erzetet eredmenyezi ezert az o beszamoloja nem szamit bizonyiteknak.
Szerintem Vassy Zoltán fizikusra gondolsz, aki ugyan már srácnak talán nem nevezhet?, de valóban kutatott Amerikában ilyesmit, s?t, most Magyarországon kutat. Két könyve is megjelent a témában: A parapszichológia tudományos irányzata, valamint az Utazás Paramerikában. Az utóbbi a weben is olvasható. Nagyon érdekesek.
Most viszont mindjárt itt lesz Iván Gábor, és egy garázsról fog mesélni...
sőt, van is nekem egy könyvem valahol, biztosan ismerik páran. magyar srác, amerikai egyetemen kutatott ilyesmit, pl. atombomlással generált véletlen számok előrejelzése, nem nagyon emlékszem. csak arra, hogy ha igaz amit állít, az elvárhatótól hatalmas különbséggel jelezték kísérleti alanyaik előre a ... , mit is ?
lehet, hogy megkeresem azt a könyvet
Középiskolás koromban bíztató telepatikus kisérleteket végeztünk egyik osztálytársammal, arra a következtetésre jutottunk, hogy másnap az ő és én általam borítékolt előre megbeszélt öt ábra közül valóban a tíz kisérletsorozatban jóval nagyobb volt a találatok száma a véletlen számítottnál.
Kérdés: Lehet e a jövőbelátással, hasonló kisérleteket végezni?
Nem is azzal van a baj, hogy egy hónapig hallgattál, hanem hogy ezután csak annyira futotta, hogy "szerintem nincs igazad". Nem valami tartalmas hozzászólás. Szerinted nincs igazam, oké, és akkor mi van, én ezzel most mit kezdjek? Ez egyszer?en egy értelmetlen hozzászólás. Egy hónap alatt esetleg valami érvet is kitalálhattál volna. Na mindegy, hagyjuk, nem érdekes, mint ahogy az egész téma sem érdekes, felejtsük el.
Asszem ez nekem még sose jutott eszembe, mivel az én macskám négy fal között él, sose megy ki, így nem is kerül érintkezésbe senki idegennel. De te azt írtad, nem nagyon rajongtál azért a macskáért. Akkor nem meglep?, ha a halálára gondoltál.
De egyébként kár a dolgon vitatkozni, hiszen az nyilvánvaló, hogy az eseted semmi esetre sem lehet a jöv?belátás egyértelm? bizonyítéka. Magyarázható másképpen is. Anekdotának jó, az érdekl?dés felkeltésére jó (bár vannak sokkal jobb sztorik is), de a jöv?belátással kapcsolatban semmilyen következtetés levonására nem alkalmas. És hát vegyük figyelembe, hogy a Tudomány rovatban vagyunk.
Egy hónapig vártam, hogy jön ide valaki és hozzászól. De van egy olyan érzésem, hogy Téged ez nem nagyon érdekel, hogy miért csak egy hónap múlva írtam ide.
Amúgy nézz végig a topicba való hozzászólások dátumain...
Nem akarok senkit sem untatni, csak eszembe jutott a gimnaziumi kemiatanarom tortenete (volt neki egypar) a nogyogyaszrol, aki a fogamzas utani napon meg tudta allapitani egyszeru kulso vizsgalattal a leendo baba nemet. Egyszer megy hozza panasszal a kismama, hogy: Doktor Ur, hat nem azt mondta, hogy kisfiam fog szuletni? Mire a doktor: Azt mondtam volna? Pedig nezze, a noteszomba meg fel is jegyeztem, hogy kislany lesz.
Mindenkivel történnek néha ilyen esetek. Az első eset, amit leírtál, eléggé előrelátható volt különleges képességek nélkül is. A második lehetett véletlen egybeesés. Az ilyen mindennapos dolgoknál ezt sohasem lehet kizárni. Létezik azonban valódi jövőbe látás (prekogníció) is, legalábbis igen gondosan elvégzett kísérletek erre utalnak. Ez már a parajelenségek körébe tartozik, és eléggé vitatott. Az általad leírt esetek valószínűleg nem ebbe a kategóriába tartoznak.
Olvashatsz viszont néhány hasonló történetet ezen az oldalon.
Egyébként, ha már itt vagyunk, nem beszélhetnénk a jövőbelátásról?
Nálam ez azzal a gondolattal kezdődik, hogy : "Mi lenne, ha" vagy "Mit csinálnék, ha..."
Leírok egy pár esetet, mert nem tudom, mikor tudnék később megint feljönni a netre.
Egyszer, úgymond nagyon szerelmes voltam, még nem jöttem össze a sráccal. Otthon a Madách Tragédiát olvastam, amikor le kellet csapnom a könyvet, s arra gondoltam: Úristen, mit fogok neki mondani...tudniillik a barátnőmnek, ha ma felhív, s átadja a srác üzenetét (kérdését)
Amit megéreztem, megtörtént, pedig időben akkor éreztem meg, amikor szó sem volt arról a srác és a barátnőm között, hogy ma fel fog egyikük hívni...
Máskor ez, kissé szerencsétlen módon úgy jelentkezett, hogy reggel a macskát simogattam (azt, amelyikért nem nagyon rajongok), s beugrott, mit mondanék neki, ha utoljára látnám. S ennek megfelelően érzelmes búcsút vettem tőle. A sors megengedte, hogy végleg elbúcsúzzam tőle, mert aznap délelőtt elütötték.
