"Egy kertész levelet írt a Földművelési Hivatalba:
»Mindennel megpróbálkoztam, amit az Önök könyvecskéje ajánlott, és minden tanácsukat megfogadtam arra nézve, hogyan lehet megszabadulni a pitypangoktól. Ennek ellenére tovább nőnek.«
Postafordultával a kertész kézhez kapta a következő tanácsot:
»Kedves Uram! Ha Ön megpróbálkozott mindennel, amit mondtunk Önnek, és még mindig vannak pitypangjai, akkor már csak egyetlen dolgot tehet, megtanulja szeretni őket!"«
( Harry Lorayne )
" A gyerekek az "Óriások , varázslók, törpék" nevű játékot játszották.
Mintegy nyolcvan, 7-10 év közötti gyerek volt a felügyeletemre bízva, szüleik felnőttdolgaik után jártak.
Nem könnyű feladat egy szobányi besózott kisiskolást két csapatra osztani, elmagyarázni a legfontosabbakat, tisztázni, ki kivel van, de elszántak voltunk, úgyhogy végül sikerült, és minden készen állt a kezdéshez.
A kergetőzés izgalma a tetőfokára hágott. Elkiáltottam magam: Most mindenki döntse el, mi akar lenni: ÓRIÁS, VARÁZSLÓ vagy TÖRPE!
Miközben az összebújt csoportok lázasan sutyorogtak, valaki megcibálta a nadrágszáramat. Lenézek, egy kislány áll ott, és vékony, aggodalmas hangon kérdezi: - És hova álljanak a sellők?
-Hova álljanak a sellők?
Hosszú csend. Hosszú, hosszú csend. -Hova álljanak a sellők?- kérdeztem.
-Igen. Tudod én sellő vagyok.
-De olyan nincs, hogy sellő.
-Dehogy nincs. Én is az vagyok.
Nem akart sem óriás, sem varázsló, sem törpe lenni.Tudta pontosan hová tartozik.Ő sellő. Esze ágában sem volt, hogy kiszálljon a játékból, és a fal mellé álljon szomorkodni. Részt akart venni benne, úgy ahogyan a sellők, anékül, hogy feladná méltóságát és személyiségét. Biztos volt benne, hogy a sellők számára is van valahol hely, és hogy én tudni fogom, hol.
Nos, hát hová is álljanak a sellők? A "sellők" , mindazok, akik különböznek, akik nem felelnek meg az előírásoknak, akik nem hajlandók beleülni a rendelkezésükre bocsátott skatulyába.
Aki erre a kérdésre választ tud adni, iskolát, országot, egész világot építhet rá.
Hogy ebben a pillanatban mit feleltem? Nos, néha sikerül meglelnem a helyes választ. -A sellők ide állnak, a Tenger királya mellé. (Igen, ide, a Király bolondja mellé, gondoltam.)
Ott álltunk hát, kéz a kézben, és a varázslók, óriások és törpék csapatait szemléztük, ahogy vad összevisszaságban rohangáltak fel s alá.
Egyébként nem igaz, hogy nincsenek sellők. Egyet ismerek személyesen. A kezét is fogtam."
(Robert Fulghum)
Amikor egy híres diplomata New Yorkba utazott, egy barátja óvta őt, az amerikai riporterektől. Amikor megérkezett, az egyik riporter megkérdezte tőle: "Lord Selwyn, szándékában áll meglátogatni valamelyik éjjeli klubot New York-i tartózkodása alatt?"
Selwyn a következőkkel hárította el a kérdést: "Egyáltalán vannak, New Yorkban éjjeli klubok?"
Másnap a riporter újságjában megjelent egy tudósítás, ami ezzel a mondattal kezdődött:
"Vannak New Yorkban éjjeli klubok?" Ez volt Lord Selwyn brit diplomata első kérdése, amikor tegnap megérkezett...
nemnem. :-)
egészen konkrétan pl a quark-ról, a coreldraw-ról és hasonló grafikai ill. tördelő programokról van szó. az ezekben megoldandó feladatokkal szokik meggyűlni az emberek baja időnként. ezeken pedig a megjelent frissítések ugyebár nem segítenek, mert itt más a probléma gyökere. :-)
Úgy érted, ez véletlen? :-) Mondjuk olyan nem lehet, hogy rossz a program, ezért hirtelen mindenkinek baja támad vele, és mikor kijön a javítás, a problémák megoldódnak? :-))
hasonló, de mégis más dolgot figyeltem meg a múltkoriban ill. azóta folyamatosan. a munkahelyemen sok emberrel beszélek, és azt figyeltem meg, hogy mintha minden megrendelőnek egyszerre gyűlne meg a baja egy adott programmal, egy adott művelettel...
aztán egyszer csak mindenkinek elmúlik a problémája és jön a következő, mindnekinek ugyanaz...
Azon gondolkodom, vajon miért van, hogy mostanában megtalálnak az versek, idézetek. Az is lehet, hogy most én vagyok nyitottabb, fogékonyabb, és eddig is kerestek, csak nem vettem észre őket.
EZ a novellát is nemrég olvastam, akkor nagyon megfogott, de most, hogy véletlenül rátaláltam, ő is rám talált.
"Amerikában a "mondd meg, milyen autód van, és megmondom, ki vagy" szabály van érvényben. Menj csak ki a garázsodba! Na látod!
Öreg tragacsom a napokban egy roncstelepen fejezte be pályafutását, így hát új autóra(identitásra)van szükségem.
Szerintem a bőrüléses, mestálszürke Mercedes nagyon is illett, hozzám, a bankom azonban nem így látta, sajnos. A fényes, fekete, oldalkocsis BMW motor sem áll tőlem távol, de a feleségemtől igen, különösen az oldalkocsi. A fegyvertartós, lövő nyílásos Land Rover is megfelel a személyiségemnek, de manapság kevés a környékünkön a vadban gazdag erdő. A Fogyasztók lapja a Volkswagen Rabbitet ajánlja első helyen,de hát én nem vagyok nyúl. Még ha Volkswagen Rozmárnak vagy Volkswagen Vízibivalynak hívnák, esetleg hagynám magamat rábeszélni, de így szó sem lehet róla. A Chrysler Coupé sem az én esetem, semmi kedvem nincs egy múzeumi darabbal járni.
Az egyik diákom azt tanácsolta, vegyek az összes pénzemen kábítószert, azzal aztán annyit utazhatok, amennyit akarok. Ez sem tetszik túlságosan, mert az ilyen utakon nem én vezetek.
Nyilvánvaló, hogy a legdivatosabb egy szép, elegáns, de praktikus, sokoldalú és gazdaságos autó volna, valami olyasmi, mint a Kleenex Porsche-furgonja, természetesen metálszürkében.
Az igazság az, hogy én az autókban nem az identitásomat keresem, egyszerűen kellemesen szeretném érezni magamat bennük."
"Történetesen én nagyon szeretem a pitypangokat. Minden tavasszal szépséges, sárga virágszőnyeg borítja kertemet anélkül, hogy a kisujjamat is megmozdítanám. Ők is teszik a dolgukat, én is. A fiatal levelekből pikáns salátát lehet készíteni. A virágok kellemes zamatot és elegáns színt kölcsönöznek a kitűnő, könnyű bokroknak. Ha a gyökerét megpörköljük, megőrőljük és leforrázzuk, az eredmény kellemes, kávészerű ital. A legzsengébb hajtásokból kitűnő tea készíthető. A kifejlett levelek szárítva lazító hatásúak, magas vas-, illetve az A- és C-vitamin-tartalmuk.
A pitypangot a méhek is kedvelik: első osztályú mézet készítenek nektárjából.
Ez az élő kövület mintegy 30 millió éve él a Földön. Legközelebbi rokona a saláta és a cikória. A hivatalos besorolás szerint a fészkesvirágúak családjába, a Taraxacum fajhoz tartozik. Neve francia eredetű, jelentése: oroszlánfog. Egész Európában, Ázsiában és Amerikában elterjedt növény, s mindenhova a maga lábán jutott el. Ellenáll a rovaroknak, melegnek, hidegnek, esőnek, szélnek, emberi lényeknek.
Ha a pitypang ritka volna és kényes, az emberek boldogan fizetnének 14,95 dollárt egy cserépért, saját kezűleg, üvegházban nevelgetnék őket, pitypangegyleteket alapítanának és így tovább. De a pitypang mindenütt él, semmi szüksége ránk, és azt csinál, amit akar. Ezért aztán gyomnak tituláljuk s irtjuk, ahol csak érjük.
Én azt mondom, Isten kegyelméből,igenis virágok, és ami azt illeti, nem is akármilyenek. Megtiszteltetésnek tartom, hogy a kertemben nőnek, és akarom, hogy ott legyenek. Sok jó tulajdonságuk mellett ráadásul varázserővel is rendelkeznek. Amikor a virágból bóbita lesz, ha a szárnyas magvakat mind szertefújod, teljesül egy kívánságod. Igazi varázslat. S ha épp szerelmes vagy, gyönyörű koszorút fonhatsz belőle kedvesednek.
Lefogadom, hogy a szomszédom kertjében nincs olyan növény, ami a pitypanghoz fogható volna!
És ha ez még mindig kevés, ne feledd, a pitypang ingyen van. Senki nem büntet meg, ha leszakítod. Annyit vihetsz haza, amennyit csak elbírsz. Még hogy gyom!"
(Robert Fulghum)
Tegnap az utcán sétálva gyereküvöltésre lettem figyelmes. Vélhetően anyai nevelést gyakorolt valaki a gyermekén. Mégis összeszorult a szívem, amikor a kölök szájából a következő kétségbeesett mondat ismétlődött újból és újból: "Segítsen nekem valaki!" . A kisgyerek nemsokra ment azzal, hogy a távolból "láthatatlanul" szorítottam neki...meg az egész vitának, hogy normális mederbe terelődjenek a dolgok. Azt viszont igenis tudom, ha egy ember (s talán igaz ez a kicsikre is) LÁTJA vagy TUDJA vagy ÉRZI, hogy drukkolnak neki, akkor sokmindent könnyebben elvisel, túlél...
Nekem a "köszönöm-virággal" a helyére kerültek szívemben a dolgok. Amit addig csak sejtettem igen mélyen, ezzel egyértelművé vált számomra. Beszélt a CSEND...egyértelműen, tisztán és érthetően.
Kedves DINGO! Örülök, hogy "látlak". :o)))))))))))
Elgondolkodtam azon, amit írtál...
Szeretném, ha igazad lenne, DE a szívem mélyén még nem tudtam igazán megnyugodni. Elmesélek valamit, hogy jobban megérts:
Nemrég kaptam egy "köszönöm-virágot" valakitől hosszas törődés, gondoskodás hálájaként. Nem szeretem a hálálkodást, hiszen ha valamit teszek úgy teszem, hogy nekem is jó legyen. /Ezért pedig ugye nem jár hála.../ A meglepi mégis fantasztikusan jól esett akkor és ott. Visszaigazolása volt annak, hogy érdemes szépen élni az életet. Jó volt szembesülni azzal, hogy az illető megérezte a szeretetet, rajongást, amit tőlem kapott. Én láttam a szemében azt, amit ő a virággal akart jelezni.
S hogy ez most hogy jött ide? Csak eszembe jutott, hogy amikor én a már általam korábban említett kislánnyal összefutottam, nem volt nálam semmi, amit neki adhattam volna. Egy icipici apróság sem, amivel kifejezhettem volna, hogy mennyire aggódtam érte, s milyen jó, hogy újra látom. Az idő rövidsége miatt még a szememből sem tudta kiolvasni az érzéseimet...
...Azon a dombon, ahol a hét hársfa állt, találkozott a Tigrissel.
-Hrrr-morgott a Tigris -, hogy merészelsz!
-Jaj,de szép hangod van!-mondta Brunella, és közelebb lépett.-Nem morognál még egyet?
A Tigris meglepetésében teljesítette a kérést.
-Hrrr-morgott még egyszer, de most már sokkal szelídebben.
Aztán észbe kapott,igyekezett borzasztó pofát vágni: még ez a kis mitugrász lányka akar vele kukoricázni?!
-És az arcod is olyan kedves-mondta erre Brunella.-Megsimogathatom?
A Tigris tekergette a nyakát."Még hogy kedves az arcom?-Gyorsan belenézett egy tócsába.
-Igaz is, elég kedves arcom van"-állapította meg elégedetten, és mosolyogni próbált. Az állkapcsa csikorgott, mert a Tigris hét éve mosolygott utoljára.
-Kedves kislány vagy- mondta, megsimogathaszt.
Brunella megsimogatta a Tigrist, és azt mondta:
-Örülök, hogy találkoztam veled. Szeretlek, Tigris.
A Tigris boldog lett, ugrált és bukfencezett.Amikor kiugrálta magát, csodálkozva Brunellára nézett.
-Mit keresel itt, kislány?
-Eltévedtem - mondta magabiztosan Brunella-, a patak partján lakom, abban a piros cserepes házban.
-Tudom - mondta a Tigris-, pattanj a hátamra, egy darabig elviszlek.
Brunella a Tigris hátán ült. Csodálatos volt száguldani.
Egy ligetnél megálltak.
-Tovább nem mehetek-mondta a Tigris-, erre menj, egyenesen.Hazatalálsz...
...és megígértem magamnak, hogy egy év óta végre hozzászólok a fórumhoz, de csak akkor, ha már kiforrta magát. A darazsak nagyon tudják csípni az embert, különösen egy fészek kellős közepén...
...A napokban találkoztam egy kisgyerekkel, akit a SORS elszakított szeretteitől. Véletlenül futottunk össze. Képtelen voltam abban az 1-2 percben bármi értelmeset is kinyögni...
/Pedig annyi mindent kellett volna mondanom neki!/
Már korábban eszembe jutott, de pontosan idézni csak most tudom:
"A zöld réten piros bika áll.
-Öljük meg és lesz élelmünk bőven.
Durran a puska ám a bika egyre
áll akár a nap olajzöld
fenyők fölött.
-Boruljunk földre hisz ez maga
Mohamed!
-Egy frászt-mondta a bika-csak
elgondolkodtam egy kissé.
(Összeroskad.)"
/Soóky László/
