Kit nevezel te komoly újságírónak, olyan talán nincs is. Márhogy most itt Magyarországon. Mindenestre ott volt még a Havas Henrik, meghívták a Bayert meg az index főszerkesztőjét, ők nem jöttek el.
Tamás: Ha már az etikánál tartunk...én nem engednék olyan embereket szerepelni a közéletben, mint Torgyán József vagy Csurka István.
Csontos: Én meg az nem birom elképzelni, hogy egyáltalán felmerül Medgyesi Péter miniszterelnökségének gondolata.
Tamás:[kis csend után] Erről van szó, mind a két oldalon szükség van a tisztánlátásra. De azért higgyék el kérem, kevesen fognak fennakadni a rostán, hiszen a legtöbben, akiket akkor beszerveztek, már kiöregedtek, vagy meghaltak.
Aztán Tamás elmesélt egy történetet: Szegeden lakott egy darabig, mint a Népszabadság munkatársa, amikor megjelent nála egy idősebb, általa nagyrabecült újságíró kollégája, hogy Szegedről kérdezze, mert csak őt ismerte onnan. A beszélgetés során szóbakerült a politika, és Tamás úr csak úgy mellékesen említett néhány nevet az ellenzéki társai közül. A rendszerváltás után, talált egy iratot a Párt valamelyik gyűjteményében, ahol abc sorrendben álltak az általa említett nevek.
Tegnap egésznapos, reggel kilenctől este 21 óráig tartó, sajtó/média összejövetelt tartottak a Károlyi Palotában(a ferenciek terénél). Ellenzéki és kormány párti újságírókat, médiumokat hívtak meg az előadásokra, ahol többek közt Eötvös Pál beszélgetett Liszkay Gáborral és Csontos János Tamás Ervinnel. A beszélgetések teljesen korrektül zajlottak, csak néha vágtak alá a felek egymással, egyenesen véleményt nyílvánítva, vagy néhány gunyoros (olykor alig észrevehetően) megjesyzéssel.
Az összejövetel igen jól sikerült (legalábbis amig ott voltam), csak az volt az egyetlen baj, hogy kevesen jöttek el, talán mert rosszul volt a rendezvény meghírdetve. A beszélgetések során szóbakerült az átvilágítás (hallgatói kérdés nyomán), az újságírók etikai alapállása. A jobb/ bal oldal térnyerése a magyar újságkiadványokban.
Leginkább a két publicista (Csontos, Tamás) dialogusa volt figyelemre méltó. Avatalan szemlélő akár együtt gondolkodó embereknek hihette volna őket, de néha kilógott a lólább (olykor erősen) :-)))
