Az biztos, hogy - hacsaknem teljesen tisztában van az író az underground metal színtérrel - úgy hallgathatta az Empiricismet, mintha egyenesen a Marsról küldték volna a CD-t ajánlott csomagban.
"Empiricism finds Borknagar leaning heavily on a grand piano and even bringing in some plucked acoustic guitar here and there, all with a view toward broadening the metal plate. When it works, it's anachronistically exhilarating. Imagine Emerson, Lake and Palmer after pumping iron and gulping andro for six months, and you're not far from the grafting of Yessongs-style sweep to the unbridled aggression that Borknagar practices. On songs like 'The Stellar Dome,' it's hard to resist raising a lit Bic in the air and going with the flow. Stadium rock for the 21st century? It could happen."
~ Los Angeles New Times
Elsüllyedt a topik, és mondjuk ki nyugodtan, ez Zoli bácsi miatt van. Egy topikgazdának illene odafigyelni a gyermekére, ráadásul még kérdeztem is tőle valamit, arra se válaszolt.
;-)
Na, beírok egy ilyet, hogy olvastam egy amerikai (!) kritikát, amiben a Borknagar zenéjével kapcsolatban az Emerson Lake & Palmert és a Yest emlegették... És egy költői kérdést tesznek fel a végén: "Stadionrock a XXI. századnak?" Hah. Ez azért érdekes. Már az összehasonlítás is, hát még a kérdés. Előttem van, hogy Vintersorgék 70 ezer eksztázisban üvöltöző néző előtt játszanak a színpadon, és Oystein alig bírja összeszedegetni a színpadon a feldobott bugyikat. Közben félájult 14 éves rajongó tiniket hurcolnak el balra a színpad mellett. Koncert után groupiek serege próbál átjutni a kordonon, de a fiúk már beszálltak a fekete Limuzinba, így tömegverekedés tör ki, két ember meghal. Másnap az amerikai média máris ízekre szedi a zenekart, és a sátán eljöveteléről beszél. Szülők tiltakoznak, politikusok szólalnak fel a parlamentben, de a szellem már kiszabadult a palackból. A kis gumi Borknagar-figurák kurrens cikké válnak. A rádiók éjjel-nappal az egyes Borknagart nyomják a háziasszonyok nagy örömére, mert lehet dúdolgatni a dallamokat.
De rég írt ide bárki is. Zoli bácsi, azóta már biztos megvetted a lemezt, mi a véleményed? Már persze ha most tovább látsz az új DT-nél :-) Mindegy ráér, csak gondoltam, ne haljon be ez jó kis topik.
Van egyébként még régi dzsekim (nem bőr, nem is farmer), amin a Maiden Sanctuary-s képe van kicsiben. Plusz a Saxon Wheels Of Steelje. Most majd előkeresem.
Nekem egy húgom van, aki nem kifejezetten érdeklődött a rockoncertek iránt. Ezzel együtt '91-ben kijött velema Népstadionba a Monsters Of Rockra, elsősorban az AC/DC miatt, és élvezte.
Tény, hogy sokat gondolkoztam azon, hogy a nem létező öcsémmel több közös időtöltésünk lett volna.
Azon filózok, hogy most gecizel vagy nem gecizel. Az Iron Maiden póló mondjuk szarul hangzik, de végül is elfogadnál családtagnak, ez talán jót jelent, vagy nem...?
Zoli bácsi, te hogy gondolod ezt?
Zoli bácsi, nem voltak ökör kérdések és nem is röhögtem, mert én nem olyan vagyok. Íme a válaszaim:
Jól emlékszel, gitáros barátunk nyomult a nyakában a kalapáccsal. Ami alatt egy nyakláncot értsél medállal (a kalapáccsal), ne a gitárt.
A Thor kalapács elég egyedi formájú, bár több fajta ábrázolása is van, csakúgy, mint a kelta keresztnek. Nem igazán tudnám jól leírni, ha valamikor egyszer összejövünk, megmutatom majd, mert az én nyakamban is van egy picike :-) O.-é nagyobb. A nick sem onnan származik tehát, hanem a nyakláncom miatt van. Meg azért, mert az északi metal és folk zene a szívem csücske. Az egy csoda, hogy mennyi nagyszerű zenekar terem arrafelé.
Egyébként Thor ugyebár a három germán főisten (Odin, Tyr, Thor) egyike volt, aki sok egyéb mellett a föld termékenységéért volt "felelős". A kalapács az csak úgy volt neki, igazából a mondákban is csak úgy jön elő, hogy néha ellopják tőle, és akkor egy Loki nevű másik isten segítségével szerzi vissza. Tehát nem csinált vele semmi különöset, egyszerűen csak azzal együtt ábrázolták. Egy kultikus tárgy. Röviden ennyi, hogy ne untassunk senkit sem nagyon.
Meghallgattam a Genuine Pulseot, mert azt le lehetett tölteni AGról, hát nekem eléggé teccik, bár mintha kicsit lájtosabb lenne, mint a Quintessence számai, az elején az a zongora nagyon tetszik kis lelkemnek. Hangzás kicsit fább mint vótt, Vinter csávó hangját meg még szoknom kell.
Még valami, nemcsak Borknagar-ügyben, bár őket is érinti.
Valahogy az az érzésem, hogy rengeteg zenekar, akiknek a Century Media adja ki a lemezeiket, hasonló életet élnek, hasonló helyzetben vannak.
Sokan készítenek zseniális albumokat, óriási zenéket, mellette mégis dolgozniuk kell. Nemcsak Borknagar, hanem Nevermore, Pain Of Salvation, stb.
A Gathering pl. azt mondja, hogy azért akarnak lelépni a Century-tól, mert egyáltalán nem foglalkoznak a lemezek rendes promóciójával.
A kérdésem csupán annyi, hogy vajon egy csomó zseniális zenekar, akik a CM-nál vannak, lehetne-e sokkal szélesebb körben is sikeres (persze kommersz irányba tett engedmények nélkül), amennyiben több gondot fordítanának a lemezeik marketingjére?
Most veszem észre, hogy nem is írtam végül is semmit a lemezről. Persze, mert állandóan kölcsön volt adódva a lemez, mióta megvan.
Pedig nekem is "egyes véleményem" van. Ugyanis szerintem sem lett jó ez a hangzás. A dob rossz, a gitárok zúzhatnának kicsit jobban is. Az egyetlen pozitívum, hogy így viszont hallatszik, mekkora témák jönnek a billentyűstől. Óriásiak! Viszont a zene 100 pontos természetesen! Ez a zenekar egyszerűen képtelen hibázni, minden albumuk hibátlan. És most már egyértelmű, hogy ez Oystein miatt van így.
Egyszóval hatalmas zenekar, hatalmas lemez. Vita nélkül.
