Nem válaszoltál a kérdésemre. Te mit tennél, hogy mindaz megvalósuljon amit az 55-ben leírtál? Tényleg érdekel az ötleted!
Egyébként én tettem érte valamit, de nem jutottam semmire.
Ne haragudj, de nekem pl. a mentol büdös. A friss zöld, vagy szárított menta nem, csak az az agresszív verzió, amivel a fogkrémeket, rágógumikat, szájszagosító izéket illatosítják. És ez nekem rámfújva is annyira büdös, hogy nyáron megesett, hogy le kellett szállnom a zsúfolt buszról, hogy ne legyek rosszul a szagtól.
Legyen büntetendő? Szóval, a mi a büdös, azért tényleg nem egy objektív valami.
"Az alkotmányba bele kellene venni hogy a pihenéshez, regenerálódáshoz, az emberi minöségü élethez való jog legalább olyan szent, mint a szabadság (pl. kutyatartás joga)."
Szerintem az alkotmány teljesen korrekt. Úgy emlékszem ez így nagyjából szó szerint benne van. És persze semmi olyasmi nincs benne, hogy a kutyatartás az alapvető jog.
Úgy látom, a keveredés inkább növekedni látszik. A probléma sokkal bonyolultabb, mint elöször látszott, gyökerét a mai társadalom egyre növekvö anarchiájában látom. A cucilizmus igája alól felszabadult társadalom átrendezödése folyamatban van, és nem jó irányt vett. Ebböl jó nem fog kisülni. Az anarchia az erösebb kutya törvényét jelenti ami csak keveseknek lesz jó (de ök fizetik a sajtót, a "közírókat" meg az alkotmánybíróság is nekik ugrál). Ez a keserü véleményem.
Az látható (és a börömön is tapasztalom sajnos) hogy a hivatalos szervek, hatóságok nem állnak a helyzet magaslatán, vagyis még a létezö törvényeket se tart(at)ják be. A törvényi háttér is nagyon hiányos, helyenként ellentmondásos, következetessége alacsony szintü.
Ezért végleges megoldást - szerintem - még az sem hoz, hogy most lesznek a válszatások, usgyi gyakoroljuk a nyomást a jelöltekre. Ugyanis jelenleg még azt sem tudjuk megmondani hogy minek az érdekében gyakoroljunk nyomást. Kívánságlistáinkból sajnos csak olyan törvényjavaslatok lesznek, amiket sorra visszdob az alkotmánybíróság.
Frappáns és tökéletes megoldást szerintem nem lehet adni. Valamit azonban tenni kellene, mert a topicnyitóban is érintett probléma létezik és sajnos egyre növekszik. Elöször valahogy rendbe kellene szedni hogy miröl is beszélünk, és mi az amit tudunk, amiböl ki lehet indulni.
1. Az lépten-nyomon látható hogy az önkéntes jogkövetés nem müködik. Tehát valamilyen külsö kényszert kell alkalmazni hogy az egyének tudják (és kénytelenek legyenek) mihez tartani magukat. Az egyelöre nyitott kérdés, hogy:
- Milyen törvényekre alapozódjék a kényszer. Például hol húzódjon a még éppen elviselhetö és a nem tolerálható zavarás határa
- Ki legyen aki ellenörzi a törvény betartását.
- Ki szankcionáljon
- Mekkora büntetéseket kell alkalmazni. (arányosság kontra visszatartó erő)
2. Sok zavarás oka az hogy az emberek nem megfelelö lakókörnyezetben élnek. Például az ételszag (ami egy belvárosi ház udvari lakásaiban igen zavaró tud lenni) nem probléma annak aki családi házban lakik. Ugyanez igaz a közös falakon átjövö zajhatások ellen. Az elsödleges megoldás tehát az hogy a gazdasági és egyéb lehetöségek maximális kihasználásával minden embernek biztosítani kell egy bizonyos magánszférát ahová visszavonulhat a zavarás elöl. Ennek megvalósítására legalább politikai deklaráció legyen, és a sajtóban folyamatosan szem elött kellene tartani a problémát.
Ennek a magánszférának a jellemzöiröl és a megvalósítás lehetöségeiröl sokat lehet beszélni, de el kellene már kezdeni össz-európai szinten. Vagy legalább magyarországi szinten, aztán az európaiak csináljanak amit akarnak.
3. Milyen egyéb védekezési lehetöségek vannak a magánszféra védelmére (pl. zajszigetelés) és mik ennek a költségei. Kik fizessék ezeket a költségeket?
Ez utóbbira egy példa: az autópálya zajszigetelését (védöfal, védösáv) az autópályát építö finanszírozza, amit végül az autósok fizetnek meg. Ugyanakkor az ugatós kutya tulajdonosa -amely akár 10-20 decibellel többet "nyújt" számunkra mint egy autópálya- aligha vehetö rá hogy a házam hangszigeteléséhez hozzájáruljon néhány 100ezer forinttal.
4. Fontos kérdés, amit csak az eddigi agyonhallgatás miatt kellene társadalmi szinten megtárgyalni: milyen mértékü és jellegü károk származnak a megoldás elmulasztásából. Meg kell próbálni számszerüsíteni ezeket a károkat, mert általában ez alapján lehet viszonylag objektív döntést (pl. törvényt) hozni.
Ez a számszerüsítés nem egyszerü, de vannak rá többé-kevésbé objektív módszerek, szempontok. Sok embert (a károkozókat) az is kellemetlenül fog érinteni, hogy szembesül a károk igazi mértékével! Az ö ellenállásukra sajnos számítani kell. Ezért nagyon fontos az objektivitás, és az, hogy általánosabb elvek rögzítése után kell konkretizálni. Valami alkotmányfélét kellene készíteni, majd ez alapján, egységes szempontok és mérték szerint kezelni az élet valamennyi területén jelentkezö zavarást. Vagyis például ne legyen más megengedhetö decibel egy autóriasztóra mint egy kutyára vagy egy fürészüzemre. Vagy pl. az okozott veszély nagyságát pontosan számszerüsíteni kellene, és ne legyen más szabály egy 10-5 valószínüséggel halált okozó gyorshajtásra mint egy ugyanekkora veszélyt okozó nagytestü kutyára vagy éppen völgyzáró gátra, medvék és farkasok betelepítésére egy területre, vagy emeletráépítésre.
Mind a törvény, mind a szankcionálás legyen egységes.
Szerintem ahhoz hogy ezek az elvek következetesen megvalósuljanak még az alkotmányt is módosítani kell. (Szóval nem lesz gyors diadalmenet.) Az alkotmányba bele kellene venni hogy a pihenéshez, regenerálódáshoz, az emberi minöségü élethez való jog legalább olyan szent, mint a szabadság (pl. kutyatartás joga). Ehhez alapot adna ha a zavaró hatások okozta károkat fel tudjuk mérni és tálalni tudnánk, hogy íme itt van (ha ezt egy kupacban a Parlament lépcsöjére lehetne tenni elborítaná fél Pest megyét, sajna).
Lehet hogy kicsit zavaros amit leírtam, de a célja csak az elgondolkodtatás, erre talán jó.
Akkor tuti hogy mind a tizenhárom nálunk tölti a munkaidejét (hiába na frekventált helyen lakom!)
Mert én mostanában minden nap találkozom velük, kettesével járnak, de még nem láttam kétszer ugyanazokat. Vagy rossz az arcmemóriám, vagy nem.
Ők nem az autókra vannak ráállva, mint mondtam ,hanem a kutyásokra, azok közül is csak a nem veszélyes fajtákra. Pl. rám!
Igaz mit is kezdenének szegény 600-as, meg 5-ös, meg 7-es( és még számolhatnék) fiúkkal?
De valahogy az nem zavarja a környezet őreit, hogy mivel minden 10 méteren található egy iszolda, az összes lump alak itt gyűlik össze és még egy hajléktalan szálló is van a környékünkön.
Na most azt hiszem nem kell hozzá különleges képzelőerő, hogy fogalmatok legyen az itt uralkodó állapotokról.
Most Budapesten 300 közterületfelügyelő lehet. AZ kerületenként 13. Mivel nekik is 40 óra a heti munkaidejük, ez annyit jelent, hogy egszerre egy kerületben 3-an volnának szolgálatban. Mivel párosával járnak így egy ekerületben egy adott pillanatban egy vagy két járőr van. (Elvileg, gyakorlatban én is nagyon kiváncsi vagyok hol vannak).
A parkoló autó bírságolástól, amit valami rejtélyes okból a fő feladatuknak tekintettek, szerintem már megszabadultak, mert azt magántársaságok végzik már.
El tudom képzelni, hogy mindenhol más a problémák sorrendje, de nálam a kutyák okozzák a legtöbbet, azon belül a kutyaszar talán a legzavaróbb. Mondjuk télen se nagyon látni fehér havat (csak sárgát). A kutyaszar meg nem olyan szinten van, hogy esetleg véletlen belelépsz, hanem hogyha nagyon figyelsz, akkor választhatsz, hogy csak a régebbi kutyaszar nyomba lépsz és nem a friss kutyaszarba. Belvárosról ne is beszéljünk, a kis utcákba hányinger bemenni vagy kiszállni a kocsiból. Mindez nem menti a sörösüveg meg csikkdobálókat, természetesen.
Undorodok a rengeteg szeméttől. A barátom szüleinek a házában, lakik egy család, akik folyamatosan az ablakot hiszik szemétledobónak. Pedig nem lenne rossz a környék, park, padok, szemetes kosarak, virágok. Sajnos nem lehet rájuk bizonyítani.
Egyébként én dohányzom, és sokszor vagyok gondban, mert sehol a környékemen nem találok olyan szemetest, amin lenne hamutartó is. Ilyenkor cipelem magammal a csikket. Sokszor még szemetest sem találok.
Úgylátszik a kutyaszarba erősen beleragadtunk, mintha nem lenne ennél nagyobb probléma. Nem akarom elbagatellizálni a dolgot, mert engem is bosszant, ha belelépek úton útfélen.(mint tudjátok nekem is van ebem ,de nekem nem derogál összeszedni utána a végterméket) De! Mi van azzal a sok "szervetlen" anyaggal, amit kedves embertársaink felejtenek szét a környezetünkben? A kutyáknál szükségből van, de a homo sapiensnél mi a kényszerítő körülmény? És erről miért nem esik szó? Én úgy gondolom, hogy azért ez megérne egy misét! Szerintetek mi a veszélyesebb, ha pl egy kisgyerek a játszótéren kszarba lép, vagy a homokozóban darabokra tört sörösüvegbe? (saját gyűjtés)
A közterületfelügyelők nevükkel ellentétben csak a parkoló autók megbirságolására, illetve attól való eltekintésre képesek.
A IX. kerben hozta egy rendeletet a kutyaszaratásról, kutyaszar járdán hagyása x ezer forint bírság:
1. Nemsokkal utána éppen előttem szart a kutya, túloldalon közterületfelügyelők a parkoló kocsikat vizslatják. Átmegyek, szólok nekik, ott a túloldalon, tessék betartatni a rendeletet. Aszondják, hogy jó, meg röhögtek.
2. Az önkormányzatot megkérdeztem, egy év tanulsága a rendeletnek? Aszonták, hogy 0 (nulla, zéró) darab ügy volt kutyaszaratás miatt. Pedig helyenként térdig gázol az ember a kutyaszarban.
Ugyanúgy nem foglalkoznak a közterületen hagyott, azonosítható autóroncsokkal, semmivel. Csak a parkoló autókkal, talán mert ott le-leesik egy kis jatt?
Az aluljárókban meg a rendőrségnek kellene rendet rakni, de ilyen melegben csak a bugyi-zokni-paradicsom-paprika-elem-csoki-miegymás árusoknak éri meg ott lenni.
(Szvsz a törvények megvannak, csak érvényt kellene szerezni.)
Az utcák tisztaságát illetően, a közteresek az illetékesek. De ők hol vannak nap közben? Mit csinálnak egész nap? Mert én nem látok soha egyet sem. Az aluljárók állapota is az ő felügyeletük alá tartozik. Mégis tele vannak csövesekkel, árusokkal, meg olyanokkal, akik egy kartondoboznyi kiskutyára hivatkozva kunyerálnak. Ahelyett, hogy elmennének dolgozni.
ez az ellentmondás lehet az egyik pont, amiért ezek a jogszabályok a levegőben lógnak. Pl. az állam hozza a jogszabályt, de nincs komoly szervezet, akire rábízza a betartatásukat (a közterületfelügyelőkre nem bízhatják, mert nem az övék). Vagy hasonló eset, Budapesten, az én *kerületemben* van kutyatartásra szabály, csakhogy a közterületfelügyelők összbudapesti kézben vannak, nem kerületi szinten. tehát megint nem lehet kire bízni a betartatást.
Szvsz egy önkormányzati rendelet, nem erősebb egy kormányrendeletnél. Mind a zaj, mind a kutyaszar Kormány rendeleti szinten szabályozott. Csak nem tartják be.
Az a baj, hogy vannak olyan intézmények, amelyek működését senki nem ellenőrzi.
Van egy ellentmondás, hogy a közterületfelügyelők, most tisztán önkormányzati szervek (önkormányzat is fizeti őket). Úgyhogy ebben a felállásban a zaj vagy kutya szabályozás is csak önkormányzati szinten történhet.
Ez szerintem rossz, legalább valami módszertani központ kellene, mint a tűzoltóknál (ott ennél több is van).
Én sem. Meg még azt sem láttam soha, hogy a belvárosi utcákra szaró kutyák tulajdonosát megbüntette volna. Mármint ha nem szedte fel. Csak a kutyaszart látom.
És vajon miért nincs pénz több ember megfizetésére ezeken a területeken? Hova kerül az a rakás lóvé, amit befizetünk? (Ez csak költői kérdés volt.)
ha nálunk a kutyásokat helyretennék, akkor máris megszűnne a problémák nagyobbik része. Szerwencsés helyen vagy ha ennyi a közterületfelügyelő, de ez nem általános, én már a belvárosban se szoktam látni őket.
