Mindkét félnek kockázatos. A szeretô jó, ha felkészül rá: ha van rajta kívül akár csak 1 alkalmazott is, az megeshet, hogy sérelmezni fog minden olyan apróságot, ami kivételezésnek tűnhet. (Miért mehet el szabadságra, amikor ôt biztosan nem engednék el, stb) Ilyen dolgokkal meg lehet mérgezni bármely klassz kis munkahelyet. Persze az említett "kellô intelligencia" megléte, és teljesen korrekt viselkedés esetén mindez elkerülhetô, vagy legalábbis nem kerül felszínre. De kérdés: megéri-e a kapcsolat mindezt.
Másrészt mi történik, ha a szeretô szuper munkaerô, úgy általában szuper vele minden, de mondjuk féltékeny típus? Ebben a légkörben sem szívesen dolgoznék.
Ha pedig szakításra kerül a sor, megeshet, hogy a szeretô megsértôdik, és bosszúból munkahelyi szexuális zaklatással vádolja fônökét. Ezt elôre sosem lehet tudni: a legangyalibb teremtést is fel lehet annyira bôszíteni, hogy ezt megtegye.
Szóval, nem is tudom... Én szívesebben választom szét a munkát a magánélettôl.
Én kétszer is felvettem. Talán én választok normális lányokat, de semmi probléma nem volt (van) belőle.
Az első esetben egy kis létszámú cégben volt, ott ha sejtették is ki lehet a lány nem éreztették vele. Sem velem :))
Most kettesben, jól dolgozik, megértőbb mint egy sima dolgozó. És milyen jó, ha a sok munka közben megsimogathatod a fenekét, vagy ...
Szóval, ha megteszi az ember az a baj, de ha nem az mégnagyobb baj !! Én két állást vesztettem már el ,mert nem tettem meg !! Érti ezt valaki ?? Már nem fogom elkövetni ezt a hibát ! Mondhat bárki amit akar, FŐKÉNT A NŐK !!!!!!!!!!!!! Nem leszek népszerű , de ez igy történt !!
A mostani párom valóban nem az, az előző kapcsolataim között kétszer is előfordult, hogy a közvetlen főnököm volt. SOHA nem kovácsoltam belőle előnyt, a viselkedésemen, a munkám mennyiségén és minőségén nem látszott, hogy kivételezett helyzetben lennék (nem is voltam, de szükségem sem volt rá). (Ettől függetlenül persze, biztosan csámcsogtak a közel s távoli munkatársak az eseményen, de ez hidegen hagyott.) És természetesen nem viselkedtünk úgy a munkahelyen, hogy bárkit kényelmetlen helyzetbe hoztunk volna.
Egy vállalkozás azonban más tészta, ott ezen (is) állhat-bukhat a siker, nagyon alaposan megfontolandó a dolog, és csak akkor szabad belevágni, ha 100%-ig megbízik a munkaadó a másikban. És a topicnyitó hozzászólásból én nem ezt olvasom ki.
Persze, kevesebb a veszély, ha nem a főnököd. (igy vettem ki a szavaidból) De a topicban arról szól, hogy főnökként felvennéd-e a szeretőd. Ez igy már húzósabb.
"A munkahelyi kapcsolat nem termeszetes." Ezt ki dönti el?
Lássuk csak: kapcsolataim (hangsúlyozom: kapcsolat, nem a szoptatós verzió!) 80 %-a a munkahelyemen köttetett, a jelenlegivel éppen a 3. évet tapossuk (tehát gyakorlatilag non-stop együtt vagyunk, mivel együtt is élünk). Az előzőekkel sem volt semmi probléma a szakításnál (ebben meg, remélem, nem is kerül sor rá :), de abban igazat adok mindenkinek, aki azt állítja, hogy rejt magában kockázatot az ilyen típusú kapcsolat megszakítása - feltételezve, hogy mindketten megmaradnak a munkahelyen. Bár kellő intelligenciával szerintem ez is megoldható.
Én nem gondolnám, hogy az ilyen kapcsolat a természet rendje elleni, főleg nem lehet ezt ilyen kategorikusan kijelenteni.
igazad van...
De ehhez a szituhoz tobb mindent kene ismerni.
Miota a szereto? Vannak-e tervek, hazasodas, stb?
Vagy esetleg van feleseg is mellette? :)
Soha nem szabad keverni a maganeletet a munkaval, meg ha pillanatnyi elonnyel is kecsegtet.
Egy ido utan meg fogjatok unni, s ha neadjisten szakitasra kerul a sor, NAGYON durva dolgok tortenhetnek...
A munkahelyi kapcsolat nem termeszetes. (most nem a WC elotereben valo szopatasra gondolok, bar az sem annyira).
Remelhetoleg nem fog verig sertodni, valahogy add be neki, hogy nem felel meg, stb...
Egyet én is :(. De nem ez a jellemző, ezt a saját és a környezetem példáján látom. Pedig mindegyik teljesen normális kapcsolat, bizalom a tetőfokon. Aztán egyszer csak jön a hidegzuhany. Nem lehet előre megjósolni, ha lehetne, valaki már sokat kaszált volna az ügyön.
Kedves tpapa írod: "Miért nincs kulturált "szakítás"? Miért kell mindig a túl heves befejezés?"
Hát tudom én? :)
Egyébként néha előfordul ilyen "kultúrált szakítás", én már láttam is!
Egyet. :(
Ez kérlek bizalmi kérdés. De mivel nem volt tárgyalva milyen a "szerető", milyen az egyéb családi vonatkozás, mióta tart, mennyire komoly, stb. Hát ennyi. Nem kezdek kapcsolatot olyannal, akiben nem bízom meg. (És fel se venném a vállalkozásomba dolgozni, úgyhogy egál.)
Miért nincs kulturált "szakítás"? Miért kell mindig a túl heves befejezés?
Hát szerintem pont erről beszélnek a kollégák. Amíg minden OK, addig minden OK. Ez ha jól látom egy axióma! :)
Na, de! Amikor valamelyikőtök miatt borul a dolog! Hidd el, egyikőtök sem fog tudni "elvonatkoztatni".
Én a kedvesem vállalkozásánál (is) dolgozom. Szeretem csinálni, és nagyon megbecsülnek (ő és a társa). A munkával semmi gond nincs. Ha összezördülünk (elég heves vérmérsékletűek vagyunk, gyakran megesik), akkor a társa osztja ki a munkát. De ha munka van, mind a ketten képesek vagyunk elvonatkoztatni. Legfeljebb egy-két karsimítás, semmi több. De utána...!
nem.
ha beosztottba szeretsz bele, kirúgod, szeretőt pedig nem veszel fel. egy fontos dolog a szerelem, és egy másik fontos dolog a meló. a kettő nem keverendő!
akit szeretsz, nem tudod objektívan megítélni, esetleg elnézel neki dolgokat, amiket nem kellene, de ha mégsem így lenne, a többi kolléga biztosan ezt fogja gondolni, és akkor cseszheted, mert ahelyett, hogy dolgoznának, egymást fogják cseszegetni. (esteleg vállalhatod, hogy az egyenlő esélyek elvei mentén minden kolléganőt....)
És mi van akkor, ha az asszon hónapok óta hallani sem akar rólad, mert 160 magas, és 110 kg vagy?
És akkor egyszer csak a semmiből előkerűl a huszonnyolcadik senki a cégtől, aki a WC előtérben csak úgy minden előjáték nélkűl leszop?
Na, ember legyen a talpán, aki ellent tud állni az ilyen kísértésnek?
De szeretnék 160 cm magas, 110 kg súlyú milliomos lenni!
