Döghideg nincs, de dög hideg szerintem van, s nem csak szerintem, a Gugli 2 különírt és 1 egybeírt adatot talált rá (tudom, ez nem sok, de az egzisztenciát bizonyítja). Mivel azonban a dög hideg és a dög?meleg (egybe: 64, külön: 42) előfordulási gyakorisága (még) nagyon nagy különbséget mutat, teljesen indokolt lehet a dögmeleg egybeírása (szemben a dög hideg különírásával).
Érdekes, hogy a jóval nívósabb szövegeket tartalmazó Magyar nemzeti szövegtár statisztikája ilyen: dög meleg (10), dögmeleg (5), dög hideg (4 – igaz, ebből 3 előfordulás azonos), döghideg (0).
Már megint előjött belőled a nyelvtörténész. :-)) A dögrovásnak nyilván semmi köze ehhez a kérdéshez, s a dög partikula feltehetőleg a dögfáradtból szabadult el, miként a tök a tökhülyéből. Ez utóbbit azonban ma már inkább különírnám, merthogy a nagyon hülyével felcserélhetőbbnek érzem, mint a hülye, mint a tökkel. Tudom, az MHSz. nem így jár el.
Lehet, hogy nem fogalmaztam pontosan: a dögmeleg szót már én sem tartom jelentéstömörítő összetételnek: a felsoroltam példák közül ez csak a dögrovás és a dögfáradt szavakra igaz.
A dög[ ]meleg, dög[ ]nagy stb. kifejezésekben szerintem is már egy átértelmezett, fokozó értelmű dög[-] jelző (avagy partikula) szerepel.
A jelentéstömörítést azért vontam ide, mert ez lehet a magyarázat az egybeírásra: eredetileg egybeírt szavakban történt meg a jelentés átértelmezése, innen "szabadult el", a fokozó értelmű dög-, melynek már nincs 'halott'-ra utaló jelentése.
Nekem a 'dögmeleg van' kifejezés nem hordoz információt; olyan meleg van, mint egy dög[lött állat], de a dög felveszi a környezete hőmérsékletét, tehát olyan meleg van, amilyen meleg van. (Ez félig vicc volt.)
... megengedhető lehet az a felfogás, hogy a dög önálló szóként jelzői használatban nem állhat.
Akkor én is óvatosan fogalmazok. Szvsz megengedthető az a felfogás, hogy amint nyomatékosító jelzővé lép a dög- tag, különírjuk.
Meleg van, mint a dög.
Ennél egy kicsit zavarban vagyok. Az biztos, hogy itt külön írjuk, de mintha nem jelző lenne. Hirtelen nem is tudok analóg pléldát mondani: *Hideg van , mint a kutya.
Kedves playboy, LvT és rumci!
Köszönöm a segítségeteket!
Amennyiben úgy alakul, írói munkásságom részeként inkább egybeírom majd, ellenben ha hivatalos iromány része lesz ez a szó, akkor feltétlen külön fogom írni, esetleg a baromi nagy megjelölést használom majd rá.
:-)
Én különírnám, mert a dög-öt ilyen esetekben partikulának tartom (a kutya hideg is partikulás kapcsolat), s így nem beszélnék semmiféle jelentéssűrítésről. A korábbi helyesírási gyakorlat példái azonban ennek némiképp ellentmondanak.
Bár normatívan kétségkívül igazad van, azonban a dög nyomatékosító jelzőt egybeírva találtam az alábbi esetekben:
- Magyar szlengszótár - "dögmeleg van" címszó
- Csoóri Sándor: Forgácsok a földön (1994) - "Álmomban már verekedtem dögnagy sasokkal, de szúnyogokkal még nem."
Egyrészt nemigen vagyok abban biztos, hogy szlengkifejezésekre is rigorózusan alkalmazni kell-e az irodalmi nyelv helyesírási szabályait. Úgy tűnik, stilisztikai értéke van az egybeírásnak az alábbi idézetekben:
- Nagy Lajos: Képtelen természtrajz (1921?) - "A hüllők közé tartozott, gyikszerü, igen nagy, sőt marhanagy állat volt." - Krúdy Gyula: Zoltánka (1913) - "Kutyahidegek vannak erre mifelénk."
Másrészt, mind analóg esetekből kiindulhatunk az helyesírási szabályzat alábbi pontjaiból:
110. A színárnyalatot kifejező melléknévi jelzőt egybeírjuk a színt jelölő melléknevekkel: halványlila, sötétzöld, világossárga, zöldeskék; almásszürke, haragoszöld, mélykék, törtfekete, újpiros; stb. – Az összetett színnevek árnyalatát jelző mellékneveket azonban különírjuk: sötét rózsaszín, világos narancssárga, halvány kékeszöld stb.
111. Az olyan összetételeket, amelyekben a főnév minőségjelzője az összetett szóban levő alakjában vagy jelentésében önálló szóként nem használatos (al-, bel-, köz-, kül-, szak- stb.), mindig egybeírjuk: alelnök, belföld, élüzem, előtag, közérdek, külügy, mellékjövedelem, pótágy, szakember stb.
Ez utóbbi azért is lehet releváns -- bár csak főnevekről beszél, melléknevekről nem --, mert a dög szó ilyen értelmű használatát megalapozó kifejezések egybeírtak: vö.
- dögrováson van (A magyar helyesírás szabályai, 11. kiadás, 12. lenyomat)
- dögfáradt ember (Magyar helyesírási szótár)
Ezek ugyanis jelentéstömörítő összetételek (helyesírási szabályzat 129.): dögfáradt 'a döglött állatok feljegyzésére használatos rovásbot', dögfáradt 'fáradt, mintha dög[lött] lenne'. Ezekben a kijelezésekben értelmeződött át a dög- tag nyomatékosító jelzővé, és mivel itt egybeírt alakban szerepel, megengedhető lehet az a felfogás, hogy a dög önálló szóként jelzői használatban nem állhat.
A fentiek értelmében a magam részéről nem merek állást foglalni sem az egybeírás ellen, sem melette. Magánemberként elmondhatom: én egybeírom.
109. A fokozó vagy nyomósító szerepű melléknévi jelzőt nem írjuk egybe a jelzett melléknévvel: szép piros, szép kövér, jó nagy, jó erős, borzasztó rossz, szörnyű hideg stb. Hasonlóképpen: nagy néha, jó néhányszor stb.
114. Minőségjelzőként nemcsak melléknév állhat, hanem főnév is.
a) A foglalkozást, kort, minőséget, csoportot jelölő, esetleg csak nyomatékosító főnévi jelzőket különírjuk jelzett szavuktól: mérnök bátyám, belgyógyász barátunk, közgazdász szakértő, gyermek király, ajándék könyv, rongy fráter, vendég néni, tüzér tizedes, huszár főhadnagy, rendőr százados; csuda jó, kutya hideg; stb. - Hasonlóképpen különírjuk az ilyen alakulatokat is: igazgató elvtárs, tanár úr, tanító néni, mérnök szaktárs stb.
Kedves Ádám, mondd meg nekem légy szíves, hogy a dögnagy szót így, vagy külön, dög nagynak kell-e írni. Ha külön, akkor indokold is meg, miért. Én úgy tudom, egybe írhatom, de egy kolléga kétségbe vonja ezt. Nem tudom, melyikünknek van igaza, és miért. Köszönöm.
pm
[Illetve ha bárki más tud válaszolni, s megteszi, azt is megköszönném, egy hiteles forrásmutatónak meg különösen örülnék, ahol erről bővebben olvashatnék.]
Javaslom, nézz körül valamelyik irc-csatornán is. Az itteni topicok csak átmenetet képeznek az írott párbeszéd irányába, ott azonban bekerülhetsz a sűrűjébe.
Nekem a kedvencem a B. ú. é. k., ami a helyesírási szabályzat szerint nem mozaikszó, hanem rövidítés, mert nem ejtjük [búék]-nak. :-)) (Ez a fejezete a szabályzatnak az, amelyben ugyan logikus és világos a szabályozás, de szerintem jelentősen több a kivétel, mint a szabályos eset. Lehet, hogy nem is nagyon lehet e kérdéskört a jelen helyzetben szabályozni?)
Hol a határ? Én pl. általában kábé-t, embé-t, eská-t mondok, de ezeket a szabályzat ponttal kb.-nak, mb.-nek, sk.-nak íratja.
Az IMHO pont nélküliségénél én mindenesetre én az amerikai úzust gyanusítom, azon belül is az ún. távírászstílust, amelyből származnak ezek a rövidítések (kezdve az ASAP 'as soon as possible'-on).
A pl.-t példáulnak ejtjük, a stb. satöbbinek, az szvsz-t azonban eszvéesznek, az imho még inkább imhónak, így ez utóbbiak nem rövidítések, hanem mozaikszók, tehát nem dukál utánuk a pont.
Azaz: a többség igénytelen, magyartalan, értelmetlen zagyvaságokat pakol fel a 101 billentyűjével.
Mivel a hozzászólók legtöbbje a helyesírás legalapvetőbb szabályaival sincs tisztában, ezért a "félregépelés", illetve a laza-vagyok-mert-baromságot-írok a "menő", a divatos. Legalább is ezt szeretnék elhitetni - leginkább saját magukkal...
Sziasztok!
Szemináriumi dogámban a topikok nyelvéről akarok írni. Pl. mennyire beszélt vagy írott nyelvi, milyen helyesírásilag, milyen extra szavakat hozott létre a netes beszélgetés. Már van egy pár öletem és anyagom, de kíváncsi lennék a véleményetekre...Ötleteket is elfogadok, hogy melyik topikokban nézzek körül :)
Előre is köszi!