Az eddigi hozzászólásokat olvasva, egyre erősebb az a véleményem, hogy az ilyen képző jellegű utótagok (remélem ez a szakkifejezés még nem foglalt) bizony egyáltalán nem "hagyományos" összetételeket alkotnak.
Hadd támasszam alá mindezt két érvvel (természetesen a szívemnek oly kedves -barát utótaggal szemléltetve):
1. A "barát" szinte kizárólag főnévként viselkedő névszó (azaz nemigen találhatjuk meg melléknévi szerepben, vö.: szegény, gazdag). A főnév utótagú összetételek ismereteim szerint szinte mindig főnevek maradnak. Több -barát utótagú összetétel azonban kizárólag csak melléknévi szerepben fordul elő (felhasználóbarát, környezetbarát, vállakozásbarát).
2. Van néhány olyan -barát utótagú összetétel, amit a szövegkörnyezettől függően így is, úgy is érthetünk.
a. Erre phls adta a legjobb példát, ő a "szívbarát" szót hagyományos összetételnek értve, helyette a "szívbéli barát" feloldást javasolta. Míg én - amint már írtam - a szóval egy egészségügyi szórólapon találkoztam először a "szívbarát táplálkozás", "szívbarát étrend", "szívbarát életmód" kifejezésekben.
b. A pesti taxisszlengben a "Szentendrei 25, kutyabarát" felszólítás azt jelenti, hogy olyan taxist keresnek a Szentendrei út 25-höz, aki eltűri, ha az utasa kutyát is hoz; azaz "hagyományos" összetételként értelmezik a kutyabarát szót. Egy kerületi újság címeként a "Kutyabarát kerületi önkormányzat" kifejezésben, a "-barát" melléknévképző jellegű utótagként szerepel; azaz olyan önkormányzatról van szó, amelyik nem tiltja ki a kutyákat a parkokból.
c. Kíváncsian várom, hogy mikor alakul ki a "kebelbarát" szónak a melléknévi értelmezése. (Mondjuk egy újság szexhirdetései között. :-) )
Örülnék további, a fentieket cáfoló, vagy alátámasztó példáknak.
Kedves Uraim!
A csevej némiképp a terminológia mezejére csúszott át (azaz némiképp nem a lényegről szól a vita), szeretnék almodhi mellett állás foglalni. Két okból is. Az egyik az, hogy ez a fejlődési tendencia a magyar nyelvben bizonyára megvan, már "a fehérvári hatiútra" ismert alakulásával is láttatván.
A másik, ami miatt vele értek egyet, az a szavak funkcióját érintő lényegi utalás. Magam is úgy látom, hogy a szavaink között, szófajtól függetlenül, nem kevés lényegében olyan szerepet kezd betölteni, mint a névutó vagy a képző, esetleg egy, a mondatnál tágabb szövegkörnyezet figyelembe vételével. A szűk idő és hely miatt csak a kedvencemet: a "rendszer" szó, különösöen bizonyos tudományos stílusban elveszti az önálló jelentését, és azt fejezi ki, hogy a hozzá kapcsolódó fogalmak szabályozottan összefüggenek.
Kis Ádám
Kösz a tippeket, megnézem. A téma címét sajnos nem tudom megváltoztani, ezek szerint a "Képzőszerűutótag-szerű utótagok" lenne a helyes :-).
A témát (többek között) azért nyitottam, mert úgy vélem néhány utótagunk megindult azon az úton, amit a "-szerű" vagy a "-rétű" már végigjárt.
Visszamenőlegesen már átnéztem a "Magyarulez"-t valameddig, de most folytatni fogom.
A "szívbarát" szót félreértetted, ha hiszed, ha nem, egy egészségügyi propagandaanyagban találtam
"a szívnek használó" értelemben; pl. szívbarát táplákozás, szívbarát ételek.
A -barát utótagúak közül néhányat könnyen fel lehet oldani: barátságos a felhasználóhoz, szívbéli barát stb. Az "embernek barátja" már sántít egy kissé, az igaz...
Az ôsiség a szerkezetben nyilvánul meg, nem a hangalakban vagy az írásképben. Ezért szerintem, ha a feloldás nem hosszú vagy nem erôltetett, akkor magyarosabb a ragos vagy névutós szerkezet. Persze az összetétel rövidebb, tömörebb. A felhasználóbarát helyett – fôleg szakszövegben – már nem is nagyon lehet mondani az elôbb említett feloldását, a tűzbiztosét meg egyenesen reménytelen ("a tűzzel szemben biztos menedéket/védelmet nyújtó"). Az ércgazdag vagy a halbô viszont érezhetôen sántít; sokkal jobb az ércben gazdag vagy a halban bô kifejezés.
Egyébként a "képzôszerű utótag" nyelvtani szakkifejezés, és e rovat címében nincs is rendjén említeni, mivelhogy a -mentes, -gazdag stb. nem azok, hanem simán csak utótagok, egy határozós vagy egy bonyolultabb kapcsolatot magába rejtô szóösszetétel utótagjai. Ez e_laca megjegyzésébôl jutott az eszembe: a -szerű, -rét, -féle, -beli és még néhány nem képzô, nem is "rendes" utótag, hanem ezek az ún. képzôszerű utótagok. Attól azok – remélem, jól tudom –, hogy látszik: önálló szóból alakultak, de most már nem azok, és szerepük a képzôkéhez áll közel. A helyesírásukban is tükrözôdik e fonák helyzet. Néhány hónapja Kis Ádám meg rumci írtak bôvebben róluk itt, vmelyik Magyarulez-rovatban. A Tintánál jelent meg a Toldalékrendszerünk vitás kérdései c. könyv (remélem, jól emlékszem a címére); hasznos, idevágó olvasmány.
Én nagyon csodálkoztam annakidején az iskolában, amikor tanultam, hogy a "-szerű", az képző, és nem utótag. Tehát "ésszerű" és nem "észszerű". Annyira utótagnak éreztem és érzem most is, hogy azóta sem értem ,hogy minek kellett átminősíteni képzővé.
Megkönnyebültem, már kezdtem attól félni, hogy elsüllyed a nagyszerű kis topikom (bocs, témám).
Néhány megjegyzés:
>Azért a képzô kitétel elég erôs.
Az. Túloztam, csak arra akartam célozni, hogy néhány ilyen utótagot (ma) sokan képző módjára
használnak. (Vö. emberbarát, kutyabarát, környezetbarát, felhasználóbarát, szívbarát (sic!) - és ezeket elég nehéz ragokkal vagy névutókkal feloldani: a környezettel/felhasználóval barátságos ??)
>E ragos, névutós szerkezetek, mivel ôsibbek, ezért magyarosabbak.
Maradjunk abban, hogy mivel ősibbek, ezért ősibbek. Vagy szerinted az "ürdüng" magyarosabb az "ördög"nél? De ez mellékszál. Én talán úgy fogalmaznék, hogy mivel ősibbek, ezért közelebb állnak a művelt vagy választékos nyelvhasználathoz.
>árvízkár = árvíz által okozott kár
Ez (az egy) nem jó példa. Itt a -kár utótag nem "melléknévképzőként" viselkedik. És szerintem azt sem gondolod komolyan, hogy az "árvízkár" szónál magyarosabb az "árvíz által okozott kár" feloldás.
Köszönöm a példákat, nagyrészt ilyenekre gondoltam.
Vannak-e további példák? Elsősorban az olyan utótagokra gondolok amelyek "képzőszerű"
használata manapság vált divatossá.
Azért a képzô kitétel elég erôs. Ezek jólnevelt öszetételek, legföljebb (a többségük) német hatásra készült. Sok közülük még elvonással meg is rövidült, pl. az adómentes az adómentességbôl stb. Analógiás módon is "szaporodnak", mondván, ha van fizetôképes, akkor "nyilván" van fizetôképtelen is.
Az összetételt a legtöbb esetben határozóragos vagy névutós szerkezettel oldhatjuk fel: üzemkész = üzemre/üzemelésre kész; vészterhes = vésztôl terhes; fényérzékeny = fényre érzékeny; árvízkár = árvíz által okozott kár; stb. E ragos, névutós szerkezetek, mivel ôsibbek, ezért magyarosabbak, mint a "számlaképes"-féleségek. :-)
Az eredeti kérdésedre válaszként íme néhány (már rögtön egy példával):
szenvedélybeteg, tűzbiztos, halbô, kellemdús, pénzéhes, törvényellenes, lisztérzékeny, elvhű, életidegen, igényjogosult, piackész, adóköteles, pénzsóvár, vérszomjas, örömteli, öntelt, tűzveszélyes.
Az utótag azonos voltából nem következik az összetételi típus egyezôsége: az önveszélyes önmagára (nézve) v., de a tűz- nem a tűzre v.
