Például ha lelülök akármilyen számítógép elé, automatikusan kihúzom a fiókót, mégha a billentyűzet az orrom előtt is van -- még írás közben is, amikor hosszabb töprengés után újra nekiállnék pötyögni a klaviatúrán. (Legtöbbet kihúzható klaviatúrájú ámítógép asztalnál ülök, ha dolgozom.) Különösen bájos, ha más fiókját nyitogatom. (Azért még 'gépelni' sosem kezdtem el a fiókban és így nem találtam kínos-vicces személyes tárgyakat sem.)
Reggelente (azaz munkakezdéskor) akármilyen autóba ülök be, első, hogy bekapcsolom a rádiót. Majd nyitom a tachográfot, hogy beleteszem a korongot -ez akkor érdekes, ha nincs is tachográf az adott járműben. Kis fejvakarás után elindulok (yesss, /me néha kicsit szőke), és olyan autóban is kapcsolnám a 6. sebességet, amiben nincs.
Gyalogosan "tükörbenézés", egér helyett a monitor mellé tett mobil tologatása, mi több, "kattintgatása" nálam is megvolt. :o)
Automatikus mozdulatsor még a nyakláncaim piszkálgatása, tudniillik 4 lánc van a nyakamban, és 3 medál rendszerint össze szokott akadni. Néha akkor is morzsolgatom a láncokat, mikor nincsenek is összeakadva.
Legautomatikusabb mozdulat -ezt már egy párszor megszívtam ezzel már póruljártam párszor- álmos reggelen cukorlapátolás a forró kávéba. Még akkor is, amikor már kitöltve, beízesítve veszem fel a konyhaasztalról...
Bocs a hosszúságért... De hirtelen eszembe jutott egy pár...
Én megszoktam, hogy a csapból meleg víz folyik, ha a piros jelzésű bigyót tekerem, és hideg, ha a kéket. Amióta valaki tévedésből fordítva tette vissza egy szerelés után, azóta mindig pórul járok első próbálkozásra... :(
Sokszor teszem le a telefont az egér mellé és rengetegszer rakomrá a kezemet amikor elolvastam az oldalt és tovább akarok görgetni,aztán rá jövök ,hogy ez a mobil:))))
Múltkor kirángattam egy pólót a rakásból, persze minden felgyűrődött, nekem meg mozdult a kezem, hogy ráklikkeljek a "visszavonás" gombra!
Aztán csak álltam ott, lemerevedett aggyal, hogy most akkor mivaaaaan?
Nálunk a konyhában van a szemetes (meglepő módon), de automatice mozdulat, hogy ha kihozok valamit a konyhából, akkor azt beteszem a hűtőbe, mert úgyis kaja (lásd: tej, vaj, párizsi), nehogy megromoljon. Így esett meg már többször, hogy fura dolgokat találtam a frigóban, úgymint hamutartó, tévé távirányító, cigi, tetején öngyújtóval, stb.:))
Szemüvegről kontaktlencsére váltásnál nekem is hetekig volt fura, hogy hova raktam az ókulát, bennem volt a mozdulat, hogy megigazítom, és nem volt ott.
Sőt, volt ennél rosszabb is! Fürdőben kontaktlencsét betettem, kezemet megmostam, minden mütyürt elraktam a helyére, és mindezek után felvettem a szemüveget. És néztem, hogy miért nem látok.:))
Ilyen velem is volt egy időben, pedig csak utasként hurcolták a fenekemet. Gyalogosan voltam és nem mentem be a behajtani tilossal jelzett utcába... :o))
1. Otthonról távozás: Bezártam az ajtót?
2. Tömegben zsebek ellenőrzése: Telefon, kulcs, pénztárca. Aztán, ha valami otthon maradt, parázás, hogy most akkor ellopták?
A hajdobálás (illetve fül mögé simítás) nálam is megvolt :-)
Meg a szemüveg is, 12 éven át hordtam, amikor végre a lézeres műtéttel sikerült megszabadulni tőle, több hét eltelte után is előfordult, hogy ágyba bújáskor már nyúltam is az orrnyergemhez, hogy az éjjeliszekrényre pakoljam az okulárt...
A számteches berögződések is megvannak, próbáltatok már kézzel írt szöveget menteni? Vagy pl. sok Unrealezés után, ha sietsz az utcán, nem fordul meg a fejedben, hogy előveszed a teleportot? :-)
Amit mástól hallottam: sok vezetés után, már gyalogosan a zebránál megállva jobb váll fölé nézés, visszapillantás gyanánt.
Az örök dilemma: vajon kihúztam a vasalót a konnektorból? Egyszer, amikor hazafelé mentem, egy csomó tűzoltóautó tartott a házunk felé. Rohantam, mint az őrült, biztos voltam benne, hogy most leégettem a lakást a vasalóval… Persze a zsinór ott mosolygott a földön. :o)
a legsúlyosabb magamon, hogy bármit képes lennék ctrl+C-zni, akár könyvet olvasva is azon kapom magam, hogy az agyam utasítana már, csakhát ugye minek.
talán még nem késő...
Elég gyakran szoktunk filmeket felvenni a TV-ből és mikor megnézzük a videón egyszerűen áttekerjük a reklámokat. Kényelmes megoldás, úgyhogy amikor TV-t nézünk és jön a reklám rész, automatikusan nyúlunk a távirányító után, hogy tekerjünk. Persze aztán csalódottan vesszük tudomásul, hogy ebben az esetben hiába.
Miután levágattam a hajam, még hetekig dobáltam hátra nem létezö sörényemet.
Akkor is meg szoktam igazitani a szemüvegemet, amikor kontaktlencse van rajtam. :)
A kutyam mindig a lepcso aljan aludt az eloszobaban, es este, amikor nem egett a villany, mindig vigyazva mentem le, nehogy ralepjek. Szegeny elpusztult mar lassan egy eve, de meg mindig vigyazok, hatha ott van...
Rengeteg van.
Fel is tűnnek.
Volt egy nyakláncom, egy medállal. Mindig nyomta a szegcsontomat, mert egy karom volt benne holdkővel. Párszor elszakadt a lánc, és leesett a pólómba. Szerencsére nem hagytam el, de utána mindig a mellkasomhoz nyúltam, hoyg megvan-e még. Már rég nem hordom, de a mozdulat megmaradt. aztán rájövök, csak lélekben hordom már, és így nem zavar...
Automatikusan fűszerezek... Vagyis nem nézem a feliratot, mindig minden ugyanott van... Egyszer anyu feljött az apjának kaját csinálni, mikor nem voltam egy hétvégén.... Kellett neki a bors is, a fahéj is (mindkettő ugyanolyan barna üvegben, őrölve).... De azért következő héten időben le tudtam mosni a húst :o)))))
Nálam is teljesen automata a kocsi zárása, egyszer-kétszer nyitva is maradt. Soha nem emlékszem rá. De ilyen az is, hogy reggel (két ebresztő órám van), az egyik vekker csengése után reflex-szerűen megyek lecsapni a másikat. Ami néha nincs is "élesítve".
