A következő írásban nem tudom mennyi a judeo, de plutokrata az van benne rendesen:
A FED történeti alapjai
Az USA monetáris politikája (és a pénz maga) nem az USA kongresszusának és népének a kezében van. Ezeket a magántulajdonban álló Federal Reserve Corporation (az USA jegybankjának szerepét betöltő bank) irányítja. A tulajdonosok között számos külföldi kapcsolódású és külföldi tulajdonú bank szerepel, olyannyira, hogy az USA statisztikai hivatalának adatai szerint 1993-ban az USA összes banki eszközének 30%-a állt külföldi érdekeltségek irányítása alatt.
A Fed mindeddig megtagadta a könyvei auditálására vonatkozó kéréseket, amit megtehetett, hiszen nem kormányzati szerv, hanem magántulajdonú vállalkozás, amely profitot termel tulajdonosainak.
Összeesküvéssel állunk szemben? A tények azt mutatják, hogy igen. 1913 december 23-án Woodrow Wilson aláírta a Fed felállításáról rendelkező törvényt (Federal Reserve Act), mellyel létrehozta a magántulajdonú központi bankot, a Federal Reserve Corporation-t, valamint az első országos jövedelemadót, melyet az IRS (Internal Revenue Service) részére kell befizetni. Az IRS szintén magántulajdonban van, és nincs semmilyen szervezeti vagy jogi kapcsolatban a pénzügyminisztériummal.
A központi bankot azért hozták létre, hogy az országba beáramló, és az onnan kiáramló pénzek mozgását ellenőrizze. Az alkotmány ezt a felelősséget kizárólag a kongresszus hatáskörébe utalja. Ilyen értelemben a Federal Reserve Act elfogadásával Wilson és a kongresszus árulást követett az alkotmány és a nép ellen.
Ezzel éles ellentétben 1836-ban Amerikában nem volt sem szövetségi jövedelemadó, sem központi bank. A hetedik elnök, Adrew Jackson felszámolta korának két legnagyobb betegségét: a központi bank intézményét és az államadósságot. 1829-37-ig tartó elnöksége alatt kifizette a teljes államadósságot, majd 1836-ben megszüntette a USA központi bankját. Bátorságáért majdnem életével fizetett egy 1835-ös merényletkísérlet során. Amerika 1860 előtt központi bank és szövetségi jövedelemadó nélkül is virágzott. Ezzel szemben 1913 óta a Fed megfojtotta az amerikai munkást az adókon és az etikátlan kölcsönzési politikán keresztül.
David Rockefeller nagyapjának, Nelson Aldrich szenátornak és egy new yorki bankárcsoportnak a támogatásával Paul Warburg, a hamburgi székhelyű legnagyobb német magánbank pénzügyi zsenije építette fel a Fed-et. Ezek a férfiak 1910 novemberében találkoztak titokban Jeckyll Island-on és sikeres esküdtek össze az USA monetáris politikája feletti ellenőrzés megszerzésére. Aldrich szenátor hatalmas nyomást gyakorolt a kongresszusra a séma elfogadtatása érdekében. Wilson elnököt korábbi szeretőjéhez írt leveleivel zsarolták, melyeket Bernard Baruch pénzmágnás vett meg az illető hölgytől, Mary Peck-től, hatvanötezer dollárért. Paul Warburg 1914-ben lett a Fed elnöke.
Még érdekesebb, hogy ezeknek az embereknek milyen volt a kapcsolata az idegen hatalmakkal. Az egész egy Cecil Rhodes nevű angollal kezdődött, aki 1872-ben született. Célja, mint azt végakaratában megfogalmazta "egy titkos szervezet felállítása a brit uralomnak az egész világra való kiterjesztése érdekében ... valamint az Egyesült Államok a Brit Birodalomba történő visszaillesztése ... az angolszász faj egy birodalomban történő egyesítése érdekében".
Lord Rotschild segítségével a Rhodes tulajdonában levő dél-afrikai DeBeers bányatársaság a világ gyémánt termelésének 90%-át vonta ellenőrzése alá 1891-re. Rhodes-nak komoly érdekeltségei voltak a világ aranybányáiban is, valamint számos kiadóvállalat is a birtokában volt. Amikor 1902-ben meghalt, vagyonát Rotschild-ra hagyta, hogy titkos társaságát a Rhodes ösztöndíjon keresztül továbbra is fenntartsa.
A Rotschild-ok Anglia pénzügyi vezetői voltak (és ma is azok), mivel gyakorlatilag birtokukban volt (van) a Bank of England. Az amerikai kolóniák feletti ellenőrzés elvesztésekor megesküdtek György királynak, hogy egy nap visszaszerzik az uralmat. Ennek érdekében finanszírozták az 1812-es háborút az USA ellen. Napjainkban véletlenül éppen ők a Fed lagnagyobb tulajdonosai. Rothschild pénz támogatott olyan birodalmakat az USA-ban, mint a Rockefellerek, a Baruch holdingok, a J.P. Morgan, a Drexell család, Henry Ford, a Guggenheim család, Fisher (General Motors), Bache & Co., Goldman Sachs, Lehman Brothers, Guaranty Trust, Mellon Bank, Crocker Bank, és majdnem minden nagy banki intézményt, beleértve a Chase Manhattan bankot és a Citibank/Citicorp-ot. Ezek a pénzügyi óriásoknak majdnem sikerült a kolóniákat brit uralom alá vonni az általuk megálmodott Új Világrend alapján. Bankjaik Cecil Rhodes vízióját finanszírozzák, mely egy egységes, nemzetállamok nélküli világ, amelyben egy valuta van, az elit tanácsának fejeként egyetlen vezető irányítja és egyetlen vallás van megtűrve benne, de az is kiváltságként és nem jogként.
Ezek pontosan azok a célok, amelyek érdekében az ENSZ-t létrehozták. Miért minősítette a NAFTA a vallást "ipari kategóriának"? Erről nem szólnak a hírek, ami nem csoda, hiszen a Simon and Shuster, a Washington Post, a Chicago Tribune, a CNN és a New York Times is ugyanezen pénzügyi hatalmasságok kezében van.
Winston Churchill, Bernard Baruch, Lord Rotschild és Paul Warburg közeli barátja 1929-ben 54 napra az USA-ba ment, éppen elég hosszú időt töltve ott ahhoz, hogy az általuk kitervelt tőkepiaci összeomlást megtekinthesse. A tőzsdekrach másnapján utazott haza, és később azt írta visszaemlékezésében, hogy a fekete kedden "nem éppen véletlenül" tartózkodott a new yorki tőzsdén.
A krach előtt Baruch és más pénzmágnások felvásárolták a világ aranyát, részvényeiket pedig fokozatosan eladták, közben pedig a dolgozó középosztálybeli amerikaiakat arra biztatták, hogy fektessenek részvénybe és így gazdagodjanak meg. Ez része volt annak a jól megalapozott tervnek, hogy a pénzt az amerikaiak kezéből kivegyék és megszerezzék a pénz fedezetéül szolgáló arany piaca felett az ellenőrzést, így szerezve meg a pénzügyi hatalmat. A terv sikerült.
A legtöbb amerikai tönkrement, míg kevesek meggazdagodtak. A részvénypiacot úgy manipulálták, hogy hatalmas részvénycsomagokat adtak el egymásnak egyre alacsonyabb áron. Ez dokumentálva van. Ráadásul az amerikai népet hibáztatták a gazdaság összeomlásáért.
Az 1930-as évek elejére Amerika romokban hevert. A dollár aranyfedezetre épült, de nem volt arany, ami fedezetül szolgálhatott volna, ezért a Fed több milliárd dollárt vont ki a forgalomból. Az amerikaiknak nem volt pénzük. De hová tűnt az arany? 1929 novemberében csak a new yorki bankok több mint 16 tonna aranyat szállítottak Franciaországba. El lehet képzelni, hogy mennyi aranyat küldött át a Fed többi bankja. Amikor már majdnem minden aranyat elszállítottak, elhatározták, hogy Amerika elveti a pénz aranyalapját, és betiltja az arany birtoklását és felhalmozását.
Jelenleg a Fed óriási aranytartalékok felett rendelkezik, és ha újra bevezetésre kerülne az aranyalapú pénz, az számára biztosítaná a korlátlan uralmat.
Winston Churchill mondta 1932-ben: "A világ előrehaladása kiváló tulajdonságú egyénektől függ és sohasem politika gépezetek hozzák azt létre. Óriási tévedés azt képzelni, hogy az népeknek olyan kormányuk van, amit ők akarnak ... olyan kormányuk van, amiről elhitették velük, hogy ők akarják."
(lawgiver.org)
