Akkor talán én választottam a legjobb módszert?
Szinte nincs olyan lelkiállapot, ami ne jönne rendbe nálam az edzés után.
Megszoktam, és megnyugtat. Egy irányba tereli a gondolataimat, nem tudok az aktuális gondra koncentrálni.
Murdock
Ghenniaaaal! Köszönöm összes lírára éhes társam nevében.
Egyébiránt erről eszembe jutott egy új móccer, csináltam is valamikor. Ez a tükörírás. Össze is ütöttem egy kis költeményt anno, és itt most közkinccsé is tenném,(nem mintha a babérjaidra akarnék törni)JÖN!!!!!
Míg leköt a tükörírás, ó,
Nem neked ás még a sírás ó.
Majdnem mindent csináltam, amit nem szabad. Mégis döbbenten és örömmel meg elégedetten látom, hogy 20 éves lányom teljesen normális életet él. Nincs szüksége arra, amire nekem volt. De ez hosszú.
Nincsen olyan, hogy "normál" tudatállapot. Minden helyzetre más és más tudatállapotba kerülünk. Az más kérdés, hogy ez egészséges-e vagy nem, kellemes-e vagy nem, hasznos-e vagy nem, konstruktív-e vagy nem, aktív-e vagy nem, stb, stb.
ismeretségi körömben azt figyeltem meg, hogy mindenki használ valamit, hogy elérjen egy normálistól eltérő tudatállapotot.Van, aki zabál,van aki vedel, van aki prostikhoz jár,pedig nem volna rá szüksége, van aki szív, van aki durvább-ban nyomja. Van, aki szappanoperákon él. Van, aki alvásba menekül. Van, aki nyugtatókon, antidepresszánsokon él, vagy ezekkel visszaél.Ki lehet egyáltalán bírni egymást és magunkat permanensen normál tudatállapotban? 2.: Ki hogyan csinálja, ha megy neki, és mit tesz, hogyha nem?
