"Ebből az ember számára mindaz megismerhető, amit Isten az Igéjén és Szellemén keresztül kijelent"
Elvileg ebben, csak akkor mivel magyarázod, hogy csak keresztény szekta mintegy 3000 van. (A többi világvallásról most ne is beszéljünk.) Engem mindig 'elkápráztat' az, amikor az összes ker.alakulat kijelenti szigorúan hogy persze csakis az ő gyülekezetük hirdeti az igazságot. Már olyan sokféle csapattól hallottam ezt (ráadásul elnéző mosollyal ill. szánakozó lenézéssel kisérve..) hogy számomra ez már maga a botrány - ha botránkozó lennék, így csak nevetséges.
Nem lenne becsületesebb a krisztusi szeretet és elfogadás ?
"Azt hogy érted, hogy "köteles" vagy szeretni az ilyen embereket?"
Alapvetően nincs ezzel problémám, nem szoktam senkivel sem veszekedni, nem jut eszembe senki, akit gyűlölnék, vagy haragudnék rá tartósan. A Biblia azt mondja, hogy ha az ember haragszik is, vigyázzon, hogy le ne menjen a nap a haragján. A haragtartás utána keserűséggé válik, a keserűség pedig már mérgezi az ember szívét. Azonban még nem vagyok tökéletes az is igaz, úgyhogy bár újjászülettem, és az emberekkel való kapcsolatom sokkal jobbá vált (nem csak keresztényekkel, a szüleimmel, más emberekkel is), de előfordulnak még zökkenők. De mindenképpen minőségileg teljesen más a helyzet, mint mielőtt megismertem volna Jézust, és nem csak ezen a területen. Előtte elképzelhetetlen volt, hogy meg tudjak szabadulni mindazokból a piszkos dolgokból, amikről tudtam, hogy helytelenek, de nem volt erőm a megváltozáshoz. Akik hisznek Őbenne, annak Jézus hatalmat ad a bűnök felett. És igen, ez működik, ez valóságos.
"Azt írod, hogy a Sátán ellen viszont harcolni kell. Hogyan?"
A Sátán a hazugság atyja, tehát ellene az igazság fegyvereivel lehet harcolni. Előszőr is, hirdetjük az evangéliumot, és lelkeket mentük a halálból. Aztán épírjük az egyházat, imádkozunk Isten munkájának az előrehaladásáért, és a gonoszság visszaszorulásáért. Véleményem szerint a keresztények Sátán elleni harcának nem képezi részét emberek bármilyen jogának vagy méltóságának bármi féle megkérdőjelezése, megsértése, amint Pál mondja: "nem test és vér ellen van nekünk tusakodásunk".
Azt hogy érted, hogy "köteles" vagy szeretni az ilyen embereket?
Valóban minden ellenérzés nélkül tudod szeretni, vagy önkontroll segítségével, mivel tudod, hogy szeretned kell?:)
Azt írod, hogy a Sátán ellen viszont harcolni kell. Hogyan?
A reinkarnációs kérdéseket folytassuk inkább a Miért vannak a Bibliában topicban.:)
Abszolút igazságot két féle irányból is meg lehet közelíteni, ahogy én értem:
Az abszolút igazság az a mérce, amihez minden mérhető. Az abszolút igazság megtestesítője maga Isten. Ebből az ember számára mindaz megismerhető, amit Isten az Igéjén és Szellemén keresztül kijelent. Az igazság nem csak erkölcsi értelemben értendő (tehát mint igaz, helyes cselekedet), hanem úgy, mint az "igazi valóság". Mivel az abszolút igazság, Isten Igéje egy mérce, ezért minden olyan tény, vagy állítás, ami a kijelentett igazságot tagadja, annak ellent mond, vagy azt relativizálja, hazugságnak tekinthető hozzá képest.
Ezért ha valaki elfogadja, hogy van abszolút igazság, és elfogadja azt, hogy Isten nem skizofrén, az nem fog dialektikus módon integrálni egymással ellentmondó nézeteket, és egymáshoz képest azokat relatív igazságként elfogadni.
Tehát ha én hiszem, hogy Jézus Krisztus átlal van az üdvösség, és ő a testben feltámadt megváltó, akkor nem fogok elfogadni olyan filozófiáját (mégha ez a filozófia Hermész Triszmegisztosz filozófiája is), amely karmáról, titkos ismeret általi szellemi felismerések útján történő tökéletessé válásról és megvilágosodásról beszél. Az alkímia okkult állításait, és a hermészi ezoterikus tanításokat semmi szín alatt nem lehet összemosni a Bibliával.
Még ha ezt egy adott vallási/ezoterikus filozófia a maga oldaláról meg is teheti a kereszténység bizonyos tanításainak "önmagába integrálását" (pl. a Buddhizmus elfogadja Krisztust, mint Isten egy inkarnációját), addig a Biblia a maga részéről a kizárólagosságot erősíti, hisz azt mondja, hogy Jézus Krisztuson kívül nincs más út, és hogy csak az Ő neve által lehet üdvözülni, és a bűnök bocsánatát megkapni. Hogy nincs más Isten, csak az Ábrahám, Izsák és Jákob Istene, és a pogányok minden istene csak bálvány. Tehát ha egy vallási/ezoterikus eszme magába is integrálja a kereszténységet, az, amit már magába integrál nem a kereszténység lesz, hanem egy ahhoz felszínen hasonlító, de lényegileg más, ál-evangélium.
Ezért nem tartom értelmesnek azt a törekvést, hogy Hermész bármilyen téziseit harmóniába lehetne hozni a kizárólagosságra törekvő Bibliával. Persze ez lehet, hogy botrányosnak tűnhet, de nem hiába nevezi maga az Ige Jézus Krisztust is "botránykőnek", akiben sokan megbotránkoznak.
"Te személyesen milyen érzésekkel viseltetsz a rossz emberek, a hazugok, a Sátán dolgai felől?"
Az emberek és a Sátán közt alapvető különbség van. Mint keresztény, köteles vagyok szeretni az embereket, még a személyes ellenségeimet is. A gonosz emberekről a Biblia úgy beszél, mint marionett bábukról, akik a halál szellemének uralma alatt vannak. Ezeknek az embereknek az Örömhírt, Jézusban való megváltást kell hírdetni. A Sátán azonban egy szellemi lény, nem ember. A Biblia azt mondja, hogy "a mi ellenségünk az Ördög". Tehát a személyes ellenségeim nem igazi ellenségek, tehát ahogy Jézus mondja, imádkozom értük, és áldom őket, hogy térjenek meg, de a Sátán ellen harcolni kell. Ahogy az Ige mondja: "álljatok ellene az ördögnek, és elfut tőletek".
Miért nem válaszoltál a vak ember meggyógyításával kapcsolatos kérdésemre:)
Úgy érzem kitértél a válaszadás alól. Miért kérdezték tőle?
Bocs, nem értettem a kérdésed lényegét. Azért kérdezték tőle, mert a tanítványoknak (és általában mindenkinek, hisz Izrael akkor alapvetően bibliai kultúra volt, sokkal inkább, mint a mai Európa) volt látása arról, hogy a betegség a bűn következménye, és hogy az ember nem ok nélkül lesz beteg. Ezért kérdezték, hogy ki vétkezett. A tanítványok valószínűleg ránézésre nem tudhatták, hogy az ember születése óta vak volt, hiszen véleményem szerint akkor nem kérdezték volna, hogy ő vétkezett-e (ha csak nem az eredendő bűnről van szó, de az inkább a "szülei" kategóriába tartozik). Jézus ezután egyértelműen kijelentette, hogy ez az ember nem valami vétke miatt született vakon (már csak azért sem, mert egy ne megszületett ember nem tud vétkezni, a Biblia pedig markánsan elutasítja a reinkarnáció tanítását, hisz "elvégzett dolog, hogy minden ember egyszer meghal, és azután jön az ítélet". Én ezt így értelmezem.
"Miért válaszolták a tanítványok arra a kérdésre, hogy "Kinek mondanak az emberek engem" azt, hogy egyesek Illésnek, mások Jeremiásnak, megint mások azt mondják, egy vagy a próféták közül? Miért mondja Jézus, amikor Keresztelő Jánosról beszél, hogy ő volt Illés, csak nem ismerték fel?"
Azért van erről szó, mert a Malakiás szerint a Messiás előtt eljön Illés. Ez érthető lehet mind az első, mind a második eljövetelére Jézusnak. A kérdés, hogy itt "Illés" mit jelent. Az Illésen levő kenetről van szó, vagy magáról Illésről? Véleményem szerint itt egyértelműen egy Illés kenetével felkent személyről van szó, nem Illésről. Tehát ez nem érv a reinkarnáció mellett.
De hogy ne söpörjem le ilyen könnyen ezt a dolot az asztalról (az tisztességtelen lenne), itt van Illéssel kapcsolatban pár igei tény:
1. Illés azon kevesek egyike volt az Ószövetségben, akik nem haltak meg. Illést egy "mennyei szekér" elragadta testben a mennybe, és nem halt meg. (A másik ilyen személy Énok volt.). Már csak ezért sincs értelme Illés reinkarnációjáról beszélni.
2. Ha Illés testben elragadtatott a mennybe (és azt tudjuk, hogy az ilyen személyek teste megdicsőült, ahogy Jézus teste is a feltámadás után, és az összes hívő teste az elragadtatás után), akkor tudjuk, hogy egy ilyen ember nem tud magzattá majd babává válni, sem pedig újra meghalni. Márpedig János Erzsébet méhében megfogant, majd pedig az élete végén lefejezték.
3. Illés megjelent Jézusnak a szolgálata alatt ("És ímé két férfiú beszél vala ő vele, kik valának Mózes és Illés" - Lk. 9,30"). Jézus előtti korokban az emberek bibliai kifejezéssel élve Seólba (görögül ismerősebb néven: Hádész) kerültek a halál után (még az igazak is), és ott várták a megváltást. Az ige egyértelművé teszi, hogy onnan nem lehet visszajönni az élők közé. Mivel azonban Illés elragadtatott, és nem halt meg, ezért tudott megjelenni Jézusnak. Ez tovább erősíti azt a tényt, hogy Illés végig a mennyben volt, és János nem azonos Illés személyével, és nincs szó reinkarnációról. (Egyébként Mózes úgy jelenhetett meg Jézusnak, hogy bár ő meghalt - Deut. 34,7 -, de a testét és szellemét valószínűleg felvitték a mennybe, de ez is kivétel, senki másról nem tudjuk, hogy ilyet átélt volna. Erre egy utalás a Júd 1,9-ben van: "Pedig Mihály arkangyal, mikor az ördöggel vitatkozván Mózes teste felett vetélkedett, nem mert arra káromló ítéletet mondani, hanem azt mondá: Dorgáljon meg téged az Úr!")
Remélem ez segített megérteni, bár tudom, hogy nagyon hosszú voltam.
Nem akarok elhamarkodottan vitába szállni, ezért szeretném, ha konkrétabban elmagyaráznád, bár ezzel szétoffolom a saját topicomat:
Mit értesz abszolút igazság alatt?
Te személyesen milyen érzésekkel viseltetsz a rossz emberek, a hazugok, a Sátán dolgai felől?
Miért nem válaszoltál a vak ember meggyógyításával kapcsolatos kérdésemre:)
Úgy érzem kitértél a válaszadás alól. Miért kérdezték tőle?
És még egy: Miért válaszolták a tanítványok arra a kérdésre, hogy "Kinek mondanak az emberek engem" azt, hogy egyesek Illésnek, mások Jeremiásnak, megint mások azt mondják, egy vagy a próféták közül?
Miért mondja Jézus, amikor Keresztelő Jánosról beszél, hogy ő volt Illés, csak nem ismerték fel?
"Én azt gondolom, hogy a szellemi öngyilkosság éppen ezeknek a teremtményeknek a nem elfogadása, tagadása, vagy gyűlölése.
A szeretet feltétel nélküli, és MINDEN Isten teremtménye, tehát jó. "
A szeretet feltétlen, és Isten emberek felé megnyilvánuló "agaépé" szeretete feltétel nélküli szeretet. És Isten szeretet, aki minden embert feltétel nélkül, egyformán szeret. Erről a szeretetről megírja a Biblia, hogy "Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal", ugyanakkor "Mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltűr".
A szeretet ilyen. Isten szeretete minden ember felé abban nyilvánult meg: "Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen."
Tehát ez azt jelenti, hogy bár az ember bűnös természete és Isten ellen való lázadása erre nem adott okot, de Jézus mégis mindannyiunk bűnösségét, és azok minden következményét (minden rosszat, a bűn miatti minden elmarasztaló ítéletet) magára vett, és meghalt helyettünk.
Ezzel a lépésével lehetővé tette Jézus Krisztus mindannyiunk számára (kivétel nélkül! - ez válasz a kérdésedre: "Vajon mennyire a Tiszta Szeretet Isten, Jézus, ha kivételeznek emberekkel? Te jöhetsz, te nem? Te élhetsz békében, te nem?"), hogy megigazulhassunk az Ő halálába és feltámadásába vetett hit által, és a kapcsolatunk Istennel helyreálljon. A bűn, ami elválasztott minket Istentől, ezzel el lett hárítva.
Tehát Isten szeretete egyáltalán nem elvtelen, és Isten az ő szeretete miatt nem került szembe saját igazságosságával, a bűn meg lett büntetve, csak ezt a büntetést Krisztus szenvedte el. Viszont akik nem fogadják ezt el, és nem veszik el Isten ingyen ajándékát, a megigazulást hit által, azok továbbra is Isten haragja alatt vannak:
"A ki hisz a Fiúban, örök élete van; a ki pedig nem enged a Fiúnak, nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta."
Ez az idézet szöges ellentétben áll a te véleményeddel:
"Szerintem Fényben élni csak azok tudnak, akikben nincs más, mint szeretet. Hogy Jézus vérébe vetett hit által-e? Szerintem mindegy."
Az embernek a földi élete során van lehetősége dönteni, de ha valaki ember úgy hal meg, hogy nem fogadja el a bűnbocsánatot, az a Biblia szerint elkárhozik. Ezért "Nem késik el az ígérettel az Úr, mint némelyek késedelemnek tartják; hanem hosszan tűr érettünk, nem akarván, hogy némelyek elveszszenek, hanem hogy mindenki megtérésre jusson."
Tehát Isten szeretete mellett Isten igazsága továbbra is ugyanúgy érvényesül, és Isten előtt kedvesnek lenni továbbra is csak engedelmesség útján lehet.
"Az Ő jámborsága, megértése példa arra, hogy az ellentétek magunkban keletkeznek. Ha nem tudok elfogadni valamit, akkor az bennem okoz diszharmóniát, és nem abban a dologban, amit nem fogadtam el. Ha diszharmónia van bennem, akkor nem vagyok tiszta, hiába veszem magamra a víz általi ujjászületést, vagy hiába fogadom el Krisztus engesztelő áldozatát. Először belül kell tisztának lenni."
Valaminek a nem elfogadása nem feltétlenül azt jelenti, hogy bennem van diszharmónia. A Biblia sehol sem mondja, hogy az "igazság toleráns", meg hasonlóakat. Mivel a Biblia szerint van abszolút igazság, ezért ez az igazság természeténél fogva kierekesztő jellegű, hiszen minden, ami ezzel az abszolút igazsággal nem egyeztethető össze, Bibliai szemszögből hazugság. Tehát a diszharmónia nem a bibliai igazságban van, se nem azokban, akik ezt elfogadják, hanem a diszharmónia a hazugság és az igazság konfliktusa miatt áll fent a világban. Ha én az igazságban hiszek, és elutasítom a hazugságot, akkor pont az én igazsággal való harmóniámat védem, és ellenállok annak, hogy a hazugsággal harmóniába kerülve az igazsággal diszharmóniában legyek. :)
"Amikor Jézus elé vittek egy nyomorék kisfiút /vagy vakot, nem emlékszem/, azt kérdezték tőle: Mester! Vajon ő vétkezett-e, vagy a szülei? Szeretném olvasni a te véleményedet erről. Mi ennek a jelentése?"
Egy születésétől fogva vak emberről van itt szó. A betegség a bűnbeesés következménye a Bibliában. Ha nem lett volna bűnbeesés, nem lenne betegség és halál. Azonban a betegség nincs feltétlenül szorosan ok-okozati összefüggésben, mechanikus módon konkrét bűnökkel. A Sátán úgy támadja meg az embereket ahogy tudja. Olyanokat is megtámad, akik ezt nem érdemelték ki. A Sátán nyilván nem azt nézi hogy ki mit érdemelt ki, meg hogy "mekkora bűnhöz mekkora betegség járul", hanem ha valahol van egy lehetősége rombolni, ott rombol. Ezért Jézus nem is a tanítványok kérdése alapján közelítette meg a problémát, hanem hittel azt mondta, hogy nem az számít, hogy miért beteg, hanem az, hogy Isten meg akarja gyógyítani ezt a betegséget, és ez a betegség is Isten dicsőségét fogja szolgálni az által, hogy az Ő gyógyító ereje megnyilvánul. "Mert az Istent szeretőknek minden javára válik".
Hibáztam, amikor az általad idézett mondatot leírtam, mindenkitól elnézést kérek.
Ahogy Tivadar is felismerte, ez a Tizparancsolat a Hermesz Triszmegisztosz által felismert törvényekre épült.
Még egyszer elnézést azért a mondatért.
Üdv!
A kirekesztés, a egyirányúság szempontjából ez egészen mindegy...
Már boccs.. tudod, én is a r.katba járok. ! És megvédem őket más tekintetben.
De ez a gőgös elzárkózás, Jézus Krisztus nevében való kinyilatkozás - ez jellemző több helyen is.
Üdv: t-r
Azt irtad Steve hozzaszolasara, hogy kereszteny/katolikus megkozelites, meg irtad neki, hogy koti az egyhazhuseg. Steve nem katolikus, hanem hitgyulis.
Kedves steVe!
Nincs szándékomban vitatkozni, ezt a topicot nem ezért nyitottam, mégis mivel úgy érzem, másként látjuk a dolgokat, elmondom az én véleményem.
1. Nem tudom, mi kell a megigazuláshoz, viszont ha a Biblia szerint az Úrral való egyesülésnek szellemben és igazságban kell megtörténnie, akkor Jézus élete tökéletes példa erre. Az Ő jámborsága, megértése példa arra, hogy az ellentétek magunkban keletkeznek. Ha nem tudok elfogadni valamit, akkor az bennem okoz diszharmóniát, és nem abban a dologban, amit nem fogadtam el. Ha diszharmónia van bennem, akkor nem vagyok tiszta, hiába veszem magamra a víz általi ujjászületést, vagy hiába fogadom el Krisztus engesztelő áldozatát.
Először belül kell tisztának lenni.
2.
Az Újszövetség azért született, hogy az Ur mindenki atyja legyen. Hiszek abban, hogy minden lelket ugyanúgy szeret, hiszen egyszülött fiát küldte le a földre, aki pedig a bűnösök miatt jött.
3.
Én azt gondolom, hogy a szellemi öngyilkosság éppen ezeknek a teremtményeknek a nem elfogadása, tagadása, vagy gyűlölése.
A szeretet feltétel nélküli, és MINDEN Isten teremtménye, tehát jó.
4.
lásd fentebb.:)
5.
A szellem anyag fölé rendelése számomra azt jelenti, hogy szellemünkkel uralni tudjuk az anyagot, alakítani azt. lásd Mi teremtünk topic.
6.
Szerintem Fényben élni csak azok tudnak, akikben nincs más, mint szeretet. Hogy Jézus vérébe vetett hit által-e? Szerintem mindegy.
7.
Én ezt úgy értelmezem, hogy olyan felismerések után törekedni, mint hogy pl. mind egyek vagyunk, stb.
8.
Amikor Jézus elé vittek egy nyomorék kisfiút /vagy vakot, nem emlékszem/, azt kérdezték tőle: Mester! Vajon ő vétkezett-e, vagy a szülei?
Szeretném olvasni a te véleményedet erről. Mi ennek a jelentése?
9.
A Békességet hagyok rátok, az én békémet adok nektek nekem nem ezt sugallja.
Vajon mennyire a Tiszta Szeretet Isten, Jézus, ha kivételeznek emberekkel? Te jöhetsz, te nem?
Te élhetsz békében, te nem?
Szerintem a Krisztus általi békesség azt jelenti, hogy békében lenni mindennel. Mint ahogyan ő volt.
Én az elejére odaírtam, hogy "akkor nézzük a Biblia szemszögéből". Tehát ha a Biblia világnézeti mátrixát rakjuk rá erre a 10 parancsolatra, én úgy látom, hogy ezek az ellentmondások.
"S ha megnézzük irásodat pontról pontra, kiderül, hogy csak te erőlteted a különbségeket, azok tul.képpen nem is léteznek."
Nos, igen. Tualjdonképpen ha konkrétan a szöveg jelentését vesszük, több ponttal egyet lehet érteni (Az én vagyok az Anyád, meg a karma és az ismeret általi megszabadulás elvét, meg egy két ilyen apróságot kivéve).
Azonban azt akartam minden pontnál hangsúlyozni (ezeket nevezted "erőltetésnek"), hogy az Istennel való békesség, a fényben járás, a megigazulás, az Isten fiúság és az ezzel járó kiváltságok csak az Istennel kötött szövetségen belül, Jézus Krisztus engesztelő áldozata, ás annak elfogadása által érvényes. Tehát egy olyan embernek, akinek nincs személyes közössége Jézus Krisztussal, annak nincs üdvössége sem, nincs Krisztustól való békessége sem, nem ismeri az igazságot, és nem tud fényben járni, mert a Biblia ezt állítja.
Amennyiben ez fundamentalista intoleráns álláspont, akkor én is fundamentalista intoleráns kereszténynek minősülök, de ezt én nem negatív dolognak, hanem pozitívnak tartom. Ez nem jelenti emberek elutasítását, vagy más méltóságának vagy szabadságának megcsorbítását, pusztán ragaszkodom a Biblia által kijelentett igazsághoz, és a véleményemnek hangot adok.
Te most itten bizonyságot tettél arról a keresztény intoleranciáról, mely képtelen elismerni Isten (egy kicsit is) másfajta megközelítését, mint a keresztény/katolikus.
Erre neked totális jogod van, sőt bizonyos szemszögből kötelességed is...
De azért odaírhattál volna egy szvsz-t.
Mint eredeti r.kat.nak nekem ilyenkor mindig felsajdul a szivem, mert mint írtam, nekem nagyon tetszik és nem érzem ellentmondónak az eredeti 10 parancsoplattal.
Ha egyszer mernél elmélyülni, rájönnél te is hogy nem az. De téged kötnek a tanulmányaid, és a vélt egyházhűséged.
Pedig szvsz ez a kor már nem a szekértáborok kora lesz. Nem azt kell keresni ami szétválaszt, hanem azt ami összeköt. S ha megnézzük irásodat pontról pontra, kiderül, hogy csak te erőlteted a különbségeket, azok tul.képpen nem is léteznek.
Én már elmozdultam a katolikus-bunkerből, és nagyon jól érzem magam így. Jézus tud erről a lépésemről, és nem haraxik.
Az atyák meg -- tegyenek azt amit akarnak, nekik is szabad akaratuk van.
S nekünk is...
Üdv: t-r
"Én nem állítottam szembe ezt a tízparancsolatot a Bibliában leírt Tizparancsolattal!:) "
Nos akkor nézzük a Biblia szemszögéből:
"1. Szabad neked felismerni, hogy Te és Én egyek vagyunk."
A Te és Én egyek vagyunk, ez nem igaz, ez nem feltétlenül van így. A Biblia azt mondja, hogy "A ki pedig az Úrral egyesül, egy szellem ő vele.". Viszont az Úrral való egyesülés az imádásban történik meg, amelyről azt mondja Jézus, hogy "szellemben és igazságban" kell történnie. Tehát az Istennel való egység csak akkor jön létre, ha az ember megigazul, bűnös ember nem tudja imádni Istent. A megigazuláshoz pedig az kell, hogy az ember elfogadja Jézus Krisztus engesztelő áldozatát, és befogadja Kriszuts Szellemét a szívébe.
"Szabad neked felismerni, hogy Én a te Atyád és Anyád vagyok."
Isten azoknak az Atyja csak, akik újjászülettek Isten igéje, mint mag által, a vízkeresztségben. Tehát ez sem általánosítható. Másrészt Isten nem anya, hanem Atya Isten.
"Szabad neked egységben velem és minden létezővel élni és szeretni."
Nem minden létezővel szabad egységben lenni, mert van lázadás, és vannak lázadó teremtmények is, akikkel való egység szellemi öngyilkosság.
"Szabad neked harmóniában élni minden létezővel."
U.a. Nem lehet harmóniában élni olyan erőkkel, amelyek a valóságot elferdítik, és a hazugságot képviselik. Ezek a lények diszharmóniában élnek a valósággal, és a velük való harmónia az igazsággal és valósággal való diszharmónia. A világban levő feszültségek és ellentétek valóságosak, nem látszatok.
"Szabad neked a szellemet az anyag fölé rendelni."
Ezt több féle képpen lehet érteni. Markonionista módon nem értek vele egyet. A Biblia szerint a megváltás végső eredménye az lesz, hogy az anyagvilág is megdicsőül, kikerül a "rothandóság igájából", és az anyagvilág és szellemvilág közti diszharmónia meg fog szünni. Az anyagi dolgok nem piszkos és rossz dolgok magukban. Amit Isten teremtett, az "jó".
"Szabad neked mindig a fényben élni."
Igen. Isten világosság. A fényben élés azt jelenti, hogy az ember nem rejteget semmit, hanem Isten előtt kitárja magát teljesen, és a bűnöktől megszabadul. Fényben élni csak azok tudnak, akik megigazultak Jézus vérébe vetett hit által.
"Szabad neked a felismerés után törekedni."
Ha itt Istentől való kijelentésről van szó, akkor egyetértek (de ez is feltételezi az Istennel való igazságon alapuló kapcsolatot). Ha okkult módon vagy gnosztikus módon értendő ez a kijelentés, akkor nem elfogadható.
"Szabad neked magadat a felismerés által az emberiséget kötő láncoktól felszabadítani és a karma kerekét megtörni."
Ez egy az egyben gnosztikus megállapítás. Nem felismerés által lehet megszabadulni a bűn láncaiból, hanem Jézus vérébe és engesztelő áldozatába vetett hit által. Egész addig, amíg az ember nem igazul meg és ismeri meg az egy igazi Istent (Ábrahám, Izsák, Jákob Istenét), nem tud eljutni az igazság ismeretére eljutni. A "karma" elképzelése pedig egész egyszerűen nem létezik a Biblia szerint. A bűn nem pontrendszerben működik, és nem lehet azt ledolgozni cselekedetekkel egy életen vagy több életen át sem. A bűn azonos a lázadással, és az ember hit által meg tud igazulni végérvényesen egy pillanat alatt, ha elfogadja, hogy Jézus helyettünk elhordozta a bűn büntetését, meghalt, és feltámadt.
"Szabad neked a békémet megtartani."
Krisztus azoknak adta a békességét, akik Őt megismerik. Krisztuson kívül csak hamis békesség van.
"Szabad neked a földet becsülni és azt az akaratom szerint újjá alakítani."
Isten akaratát is csak az tudja megcselekedni, akit Isten szelleme vezérel. Ezekről pedig azt mondja a Biblia, hogy ők Isten fiai, tehát ennek az előfeltétele is az újjászületés víztől és Szent Szellemtől.
mert nem erted. Ebben semmi ilyen nincs. Azt csinalsz, amit akarsz, de az egeszseges, ha felismered az alapallast, es visszatersz az aranykor allapotaba.
Félreérthettél:
Én nem állítottam szembe ezt a tízparancsolatot a Bibliában leírt Tizparancsolattal!:)
nem volt szándékomban.
Ha nem érzel erőt benne, az nem baj, bár lehetne ezt is egy kicsit "elemezni", mint ahogy a Bibliával teszik.
Ha egy kicsit belenézel, van azért ebben erő, csak nem szabad felületesnek lenni.:)
Izlelgetni, rágcsálni kell ezeket a sorokat is.
Üdv!
Egy kicsit olyan elvtelennek és langyosnak tartom ezt. Olyan tipikus "szeressük egymást gyerekek", meg pár általánosság, fűszerezve egy kis keleti misztikával, és mintha némi újplatonista beütés is lenne benne. Nincs benne az az erő, ami által az ember tényleg megváltozhat, és felülkerekedhet a bűnön. Szépeket mondani mindenki tud, de erőt adni ahhoz, hogy tényleg megváltozzunk, csak az Igazi Isten, és az igazi Ige tud.
Bocs, hogy ezt gondolom, de szerintem az ilyen dolgok nem túl egészségesek. Az ilyen erő nélküli szeressük-egymást-gyerekek és "legyünk jók" gondolatoktól olyan gyomorrontásos-émelygős érzése támad az embernek. Más nem érzi így?
Ezek által nem lehet megváltozni. Az ember maximum görcsöl egy sort, hogy "jó legyen", meg "minden idilli legyen", aztán rájön, hogy felelseges is próbálkozni. A végén pedig még rosszabbul is lesz, mint a görcsölés előtt, és az ember kereshet egy másik ilyen "szellő ideológiát", amibe próbál belekapaszkodni, csak hogy újra hasraessen.
Nekem nem úgy tűnik, mintha csak egyszerű "átfordítások" lennének... Ez számomra sokkal inkább emlékeztet a Triszmegisztoszi Isten képhez, mint az ószövetség haragvó, büntető Istenének kinyilatkoztatásaihoz.
Írjál még ilyeneket !
Üdv: t-r
