Szerintem a fingás némelyik alfaja is fertőző. Elkezd belül a hasfal pattogni, pufogni, és sokan kezdik szorítani, hogy ki ne jöjjön, hangosan ne durranjon...
En pont egy ilyen temaju cikket forditottam az angol nyelvvizsgmon sok-sok eve:
Ott azt irtak, hogy ez azert alakult ki igy az evolucio soran, hogy a csoportosan elo allatok konnyebben ossze tudjak hangolni a napi ritmusukat. Peldanak a vandorlo csordakat hoztak fel, ahol is eleg ciki lenne, ha mindenki maskor akarna aludni egyet, nem jutnanak messzire :)
Szoval azert ragados az asitas, hogy egyszerre tudjon aludni az egesz csorda.
:)) Ok, bár a nyelvezet nem volt tudományos, a válasz, azért mégis annak lett szánva! :) Mert hogy komolyan így történik a dolog.
De hát akkor vegyünk egy kissé tudományosabb magyarázatot: amikor az ásítás bármilyen (vizuális, gondolati, stb. forrásból fakadó) inger hatására elérkezik hozzád, akkor erre az ingerre úgy reflektál a szervezeted, hogy kicsit kitágul a lágy szájpadlásod és így az egész torkod is, aminek hatására egy újabb inger keletkezik, ami ásításra ösztönöz Téged is.
Egyébként az ásítás pontos definíciója az agytörzs oxigénhiányának múló zavara. Ez az oxigénhiány több okból is felléphet (fáradtság, rossz levegő, stb.), és amikor látod, hogy valaki ásít vagy éppen csak az ásításra gondolsz, a szervezetedet is automatikusan emlékezteted arra, hogy az agytörzs nem kap elég oxigént és máris ásítasz egyet, hogy segíts a dolgon. Ezért van az, hogy amikor nagyon friss vagy, nem hogy magadtól, de még egy ásító ember látványára sem kezdesz ásítozni.
Ez azér van, mer amikor látod, hogy Julcsi ásít melletted, önkéntelenül kinyílik egy kicsit a Te "torkincád" is és innen már automatikus az ásítás. Egyébként ehhez nem kell Julcsinak ásítania, sokszor az is elég, ha csak kimondják az "ásít" szót. Én pld. ásítottam, amikor a topic címét megláttam...:)
