Magustanonc:a szeretet nemcsak ad, hanem befogad is.
Én úgy fogom fel a szeretetet, mint a fényt, sugárzik mindenre és mindenkire, (ami és aki a környezetében van), függetlenül attól, hogy ki fogadja be és ki nem. A szeretet a forrás, a befogadó pedig az ami, ill aki nélkül a szeretet, vagy a fény nem tud megnyilvánulni.
Njutka: Milyen egyensúlyteremtő módszert tudtok ajánlani?
Mindig tedd fel magadnak a következö kérdést amikor mondani, vagy tenni készülsz valami lényegest:
Mit tenne most a szeretet?
Persze én a feltétel nélküli szeretetre gondolok, olyan szeretetre amelynek nincs szüksége senkire és semmire. Nem éget, nem fáj, nem kér, és nem vár el semmit sem, csak ad.
Njutka: Milyen egyensúlyteremtő módszert tudtok ajánlani?
Mindig tedd fel magadnak a következö kérdést amikor mondani, vagy tenni készülsz valami lényegest:
Mit tenne most a szeretet?
Persze én a feltétel nélküli szeretetre gondolok, olyan szeretetre amelynek nincs szüksége senkire és semmire. Nem éget, nem fáj, nem kér, és nem vár el semmit sem, csak ad.
Hosszú, emil megy.
AZ ember egész élete során folyton alkot - ha így értelmezzük tevékenységét. Fizikai, szellemi síkon. Amint már írtam, ennek minősége szerintem az egyéntől függ elsősorban. Az ember teremt magának egy fizikai környezetet, a többi emberről is alkot egy képet, aztán a világ működéséről.
Szerintetek mi lesz az ember szellemi alkotásaival? Azzal az energiával, amit rájuk fordított?
Kedves Visit!
Spirituálisra gondoltam(hogy legújabb, igen tanulságos és elgondolkoztató olvasmányomat idézzem). Egyébként sok gondolatot tartalmaz a teremtésről is, a megközelítése szokatlan. Az egyén felelősségéről ir, a létezés értelméről. A címe: Ősi bölcsesség. modern világ - erkölcsi gondolatok az új évezredre. A dalai láma írta, mellesleg :-).
Sziasztok!
Sikerült jól összezavarodnom mindezt elolvasván, amit írtatok!
Végignéztem az utcán az embereket, és elképzeltem először egyet csak a játék kedvéért: a születésétől kezdve mindazzal a zsákjában, amit az ősei fizikailag és szellemileg ráhagytak, illetve amire beprogramozták, aztán vágyaival, elképzeléseivel, különböző szintű alkozásaival (az aznapi reggelitől kezdve a lakókörnyezetén át az eszmerendszeréig).Miután ez megvolt, hozzávettem a többi embert is, de ekkor már kezdett egy kissé bonyolult lenni az "alkotás".
És akkor még a fizikai környezetet ki is hagytam, mindazokkal az emberekkel, akiknek kezenyomát magánviseli.
Szerintem az ember alkotóképességét saját maga határozza meg: milyen a pillanatnyi állapota, igényei, felhalmozott tudása, stb.
Jó, jó. Egyetérték. Úgy értettem, hogy ha egy gondolatot nem akarsz fenntartani, ne adj neki több energiát. Tekints rá, fogadd el, s végül engedd, hogy elenyésszen. Mindenesetre ne szállj vele szembe, mert akkor csak tovább erösödik.
Visit:Én akkor azt mondtam, hogy az anyagnak pl. idő kell az átalakuláshoz.
Ugyanígy idő kell ahhoz is, hogy a körülmények "összeálljanak", hogy találkozz azzal az emberrel, azzal a könnyvel, stb.
Lehet, hogy nem is az anyagnak, ill. a körülményeknek kell idö, hanem inkább a hit erössége a lényeg.
Minél jobban közelítesz a mesteri szinthez (s itt Jézus az etalon), annál rövidebb az idö a gondolat és a megvalósulás között.
Hisz Jézus is azt mondta a tanítványainak (idézet szabadon): Ha akkora lenne a hitetek, mint ez a mustármag a kezemben, s azt mondanátok ennek a hegynek, hogy ugorjon a tengerbe, hát bizony beleugorna.
Nem lehet semmit megszüntetni. A dolgok nem azért vannak bennünk, hogy ellegyenek mint befőtt, s ha nem kell dobjuk ki.
Max másfelé lehet forditani az energiáját, node ez az amihez többnyire kevesek vagyunk. Mert nehéz megtalálni a jó irányt és egy elvétett irány még rosszabb is lehet mint az eredeti
"Ezért ha az ember tudatosan teremt, megpróbál minden körülményt pontosan maga elé képzelni a lehető legrészletesebben. "
Bizony :)) A részletek nagyon fontosak.
Egy alkalommal teremtettem valamit, de elfeledtem, hogy a másik fele is kéne. Hát mit mondjak, jobb lett volna inkább ha semmit se teremtek. :)
