Magányod mély és ha kitörsz belőle Zúzott fejjel hátrálsz vissza, te dőre! Nem tudod még? Nincs otthonod, hazád már Csak a betű, amelyen nincsen áldás Még egyszer fény ragyogja át magányod Lakodból gyermeksírást hallani Aztán csönd lesz. Felejtsd el ezt az álmot Már versben sem tudod elmondani.
A félreértések elkerülése helyett, jobb tisztázni az állapotomat. Kezdődő őrületem van, melynek oka az elnyomorított életem, melyben nagyrészt a magyar társadalom járult hozzá.
S mivel nem vagyok sem szent, sem gyenge, úgy tűnik a bosszú marad csak.
Egy mongol férfi várja vendégségbe magya(u)r ''barátját''.
-Üdvözöllek kedves barátom, örülök,hogy megérkeztél épségben,egészségben. Nagy megtiszteltetés nekem,hogy szerény hajlékomban tudhatok egy igazi lovas nemzet férfiú utódját.
-Üdvözöllek én is kedves barátom. Igen, nagy büszkeséggel tekintünk mi magyarok eleink lovas nemzetére, és nagy becsben is tartjuk. Az ott mi?