Adott a kovetkezo helyzet: Az amugy nagy irodaban 3-an ulunk egyutt egy kis szobaban. 2-en nyugis, koncentraciot igenylo munkat vegzunk, mig o foleg telefonal. Nem csak ez lenne a dolga, de ez mindegy. Napi minimum 2 oraban orditva meseli el a ceges telefonon a maganeletet a baratnoinek, amirol termeszetesen mi is ertesulnk... Es az a hangszin!! Az a frekvencia!! Az a hangero....
A masik vicces tenyezo a munka ugyes atpasszolasa a kollegaknak, akiknek a hatan felmaszik a rangletran.. 2 telefon utan egy cigi a teraszon, majd 1 telefon, aztan a targyaloban beszelget egy kicsit a fonokkel. Lassan merni kellene, hogy valojaban a munkaidejenek hany szazalekat tolti a szekeben, MUNKAVAL... :)
Sajnos egyelore nincs esely a valtozasra, mashova ulni nem fog es nem is tud, kirugni egyelore szerintem nem fogjak, o meg hulye lenne elmenni a kenyelmes kis allasabol... szoval most csak panaszkodtam egy jot..
Vajon csak en jarok ebben a cipoben? Vagy mindenkinek csak jofej kollegai vannak?
Az milyen, amikor excelben vezeti, hogy ki mikor jön, megy, és ha nincs, átadja a kollégájának a feladatot, akivel olyanok, mint a Sziamiau meg a Hókuszpók :-)
És ez egy igen magas beosztásban dolgozó kolléga, ráadásul olyanokkal foglalkozik, akik nem is tartoznak alá, és semmi köze hozzájuk.
Azután persze megy szeánszra a nagyvezérhez.
Azt mondanom sem kell, hogy ő maga persze elég kevés időt tölt a munkahelyen, sokkal inkább maszek ügyeit intézi.
Amikor viszont itt van, énekel (vonyít), dúdolgat, dobol az asztalon, vagy maszekban telefonál, persze csak ordítva.
Találtam valahol egy jó képet, ezt helyeztem el néhány helyen a szobában, hátha megtalálja :-)
Sziasztok!Nekem is gondjaim vannak a kollégáimmal, de most oly mértékben le vagyok súlytva, hogy nem tudok róla beszélni, de azthiszem ide fogok jönni kisírni magamat...:-((
székelj rá szerintem [már bocs, hogy így belekotyogok].. nyüzsögjön akinek elhivatottsága van a nyüzsgéshez. ha a dolgát az ember elvégzi akkor normális esetben nem lehet gáz, max a nyüzsgős nagyobb prémiumot kap.. na bumm, örüljön neki
ha viszont tényleg komoly hátrány van a nyüzsgés hiányából, akkor amint lehet le kell lépni, keresni egy normálisabb munkahelyet
Hát akkor te „rosszabb helyzetben” vagy mint én. Szerencsére én meg tudom azt tenni, hogy az ötleteimet a főnököm előtt mondom el, nem az ominózus kolléga előtt. Egyébként te ezt hogy viseled?
A másik ami zavar egyre inkább, hogy nálunk mostanában megy a "vetélkedés". Sajnos, vagy inkább nem sajnos én sohasem tudtam "nyalni". Nem tudom tenni-venni magam a főnöknőm előtt. Feleslegesen nem járok a nyakára mindenféle problémával. Csendben teszem a dolgom. Ezért úgy érzem, hogy aki jobban nyüzsög, azon jobban látszik az is, hogy "dolgozik", holott én is, csak csendben, nem nyüzsgősen. (Remélem, hogy ez nem így van.) Van valami ötlet? Nyüzsögjek én is? De ez annyira nem az én stílusom! A munkát pontosan, jól leadom, ennyi nem elég? :-((
Nekem a kozvetlen fonokom szokta ezt csinalni. A legkellemesebb az, amikor a tárgyalásra elvisszuk az általam osszeallitott iromanyt, es miutan kiemeli a kezembol, bemutatja a jelenlevoknek, mint sajat koltemenyt.
Szerintetek mit lehet olyankor tenni, ha az én korábban elhangzott véleményem a kollégám szájából úgy hangzik el, mintha az ő véleménye lenne? Elég sokszor ismétlődik és kezd idegesítő lenni.
a kibirhatatlan kollegám épp most siránkozza el harmadszorra hogy tegnap a mekdonálcban kellett ennie egy rokonával és milyen drága mulatság volt.
(>500e ft fizetés)
szegény. úgy sajnálom. :O))
nyugtassatok meg hogy nektek még kibirhatatlanabb kollegáitok vannak...:O)
Új munkahely, új bolondok... :-(
A főnökömből nem tudom hetek óta kihúzni, hogy megfelel-e neki az az időbeosztás, amit közösen kidolgoztunk, és csak "még egy kis átgondolást" igényel. Arra hivatkozik a t. főnököm, hogy az ő főnöke kompetens a döntést illetően, beszéljem meg vele. Ez utóbbi azért nehéz, mert bent sincs a munkahelyen, vagy ha mégis, nem ér rá ilyen "piszlicsáré ügyekkel" foglalkozni...
A közvetlen kollégám meg azzal nyomaszt, hogy ha azt az időbeosztást tarom be, amit - ld. fentebb - kitaláltunk, akkor - a főnök döntése alapján - neki kell engem helyettesítenie, és ez nem OK.
Úgyhogy per pillanat fogalmam sincs, mikortól, meddig, milyen napokon kell dolgoznom, azt viszont sejtem, hogy valakinek mindig baja lesz vele.
Az meg már csak hab a tortán, hogy harmadik hete dolgozom itt, és még nincs munkaszerződésem. Persze ez nem lenne megelepő pl. egy kis kft-nél,de ez a hely egy jónevű közintézmény, a rá vonatkozó közalkalmazotti törvény hatálya alatt!
Még egy kis adalék: az említett közvetlen kollégám folyamatosan jótanácsokkal lát el, hogy melyik kollégával miért kell vigyázni, mik a viselt dolgaik, és hogy úgyis jól meg fognak szivatni...
Most úgy érzem magam, hogy ha lenne munkaszerződésem, ami alapján biztosan megkapnám az eddigi béremet, felmondanék a francba... De így meg nem akarom hagyni elúszni a (nagyonminimál) zsetont...
Leginkább azt szeretem, amikor a rosszul sikerült hétvége miatt hétfő reggel paprikás a levegő.
Pl: tegnap reggel én értem be elsőnek és feltettem kávét, teát, kipakoltam a mosogatógépet.
Bejött a kolléganőm/ én egyáltalán nem figyeltem, hogy mit csinál/ és kiöntötte a frissen kifolyt teát. Mikor öntötte, érezte, hogy meleg. Jól leba..tt a következőkkel" miért nem szóltál? Végignézed, hogy kiöntöm?" Természetesn üvöltöttem vele. Állati rosszindulatú. Miért gondolja, hogy nekem jó, ha ő kiönti a friss teát?
Ha hülyeséget csinálok, akkor először magamat hibáztatom és csak utána mást.
Most mosolyszünet van.
