Nem tudom van-e még valaki (rajongók, zenekari tagok), aki olvassa ezt a topicot. Mindenesetre bemásolom ide is a hozzászólásomat, amit a "sugarloaf - égek, mint a rongy" című fórumon tettem. Ez egy élménybeszámoló, amit szeretnék megosztani veletek a szept. 4-i Placebo koncert kapcsán.
Az elmúlt évben már-már feledésbe merült a zenekar, de idén ismét feltűntek, teljesen új felállásban. A szigetes fellépést nem láttam, de a szept. 4-én nem tudtam kikerülni őket: a Placebo előzenekaraként ismét sikerült megcsodálnom az ország talán egyik legtehetségtelenebb, de biztosan állíthatom, hogy legszánalmasabb zenekarát. Mielőtt a Placebo előtti fellépésről felsorolnám az észrevételeimet, azért rögtön 1 pozitív megjegyzéssel kell kezdenem: a Sugarloaf-ot soha eddig nem hallottam ilyen jó hangminőségban. Sajnos rögtön hozzá kell tennem, hogy ez valószínüleg nem a zenekar érdeme. Mindenesetre a technikai körülményekre nem lehett panasz. A méltatás ennyiben ki is merült. Nos, akkor a kritika:
1. Örömmel tapasztaltam, hogy a zenekar kiszavazta a leggyengébb láncszemet: az énekest. Helyére egy hasonlóan tehetségtelen csajt sikerült bevenni a bandába. Hangterjedelme szinte semmi, a hangszíne próbál kicsit nódábt-os lenni, de csak erőlködik, hiába a 2 háttérvokalista és a harddiskre felvett sávok az eredmény így igazi amatőr megszólalás. Ráadásul a hallásával is gáz lehet, mert szinte végig igen hamisan énekelt, már ha ezt a kiabálást lehet annak nevezni. Frontembernek persze nem lenne rossz, mert ugra-bugrált össze-vissza a műsor alatt, de nem is bírta szusszal a dolgot.
2. Az új énekeshez új dalokat is alkottak a zenekar tagjai, ímmár reá szabva a dalok stílusát. Ezért amatőr zenekarokhoz méltóan, totális No Doubt nyúlás lett az egész. Bár szerintem figyelembe véve a hölgy adottságait a boci-boci-tarkánál nem kéne bonyolultabb zenei formulákban gondolkodni. De ami ennél is vérlázítóbb az a szöveg volt. Sajnos nem tudok ídézni, mert nem jegyeztem le és a csajszi is elég rosszul artikulált, így nem is értettem kristálytisztán mindent, de amit értettem az is elég volt. Kozsó ehhez képest egy géniusz.
3. A zenekar is botrányosan szarul játszott. A dobos "megfordult", a gitáros oltári mellényúlásokat végzett, de legalább megcsodálhattuk miként emeli a fejemögé a Gibsont. A mozdulat Hendrixet idézte, bár ő játszani is tudott méregdrága hangszerén, nem csak pénze volt rá. A fúvósok helyenként igen fals szólamokatű fújtak, illetve néha előrejöttek bohóckodni is, de nem tudtam eldönteni mikor siralmasabbak. Aki egy kicsit is ért a zenéhez annak nyilvánvaló volt, hogy ezek nem tudnak zenélni! Talán a basszer kivétel ezalól, nála nagy tévedéseket nem tudtam felfedezni.
4. A Petőfi Csarnokba ezúttal értő közönség látogatott el, hogy megtekintse a Palcebo-t. Néhány perc eltelte után felismerték, hogy amit a Sugarloaf a színpadon csinál az egy kalap szar. S ezt értéktelen vacak, s mindezt még rosszul is tálalják. Taps egyáltalán nem volt, a néma csendet egy-egy bekiabálás törte csak meg a számok közötti néhány másodperces szüntben. A Sugarloaf ugyanis nem hagyott több időt a véleménynyilvánításra. Lehetséges, hogy már volt tapasztalatuk a porrá égésben. Életemben most először láttam olyat koncerten, hogy a közönség (sokszázan) feltartott jegyekkel próbálja elüldözni a színpadról a bemelegítő zenekart.
Összességében a Sugarloaf totálisan leszerepelt. De ezt nem voltak hajlandóak felismerni a szinpadon, tovább játszották az agyukat és a minősíthetetlenül rossz zenéjüket, szinte provokatív módon. A végén mintegy megkoronázva az egészet, bejelentették, hogy hamarosan megjelenik második nagylemezük. Alig várom...a Media Marktban valószínüleg már a megjelenés hetében a "lemezek 190 Ft-ért" kategóriában lehet turkálni a Sugarloaf CD-jét.
Konklúzió: a "zenekarosdi" készségtantárgy, akinek nem megy ne erőltesse! Pláne ne adjon ki lemezt és ne mutatkozzon a médiában! De a legegézségesebb megoldás az lenne ha nyilatkozatban bocsánatot kérnének a Placebo hallgatóságától és végérvényesen feloszlatnák, ezt az amúgyis totális bukásra itélt iskolazenekart.
SH
