Kedves ......!
Leveledet továbbítottuk Tepszics Ignácnak, aki a következő tájékoztatást adta:
Az alapítvány sajnos nem kiemelten közhasznú, így a befizetőknek nem tudja azt a kedvezményt nyújtani, ami az adóalapból történő levonáshoz kellene.
Tepszics Ignác tájékoztatása szerint keresik a jogi, illetve egyéb megoldásokat abból a célból, hogy minden ferencvárosi érzelmű adózó, adója 1%-al segíthesse a Fradit.
Amennyiben egy ilyen lehetőség adódik, természetesen a Ferencváros minden rendelkezésére álló eszközzel propagálni fogja a dolgot, így biztosan lesz lehetőségünk a 100% Fradiban és az FTC.hu-n is reklámok elhelyezésére, valamint egyéb kiadással nem járó felületek használatára, ahogyan sikerült ezt elérni pl. a rasszizmus ellenes kampány esetében a Nemzeti Sportnál és egyéb médiumokban.
Üdvözlettel:
"Gratulálok" a kezdeményezönek. Nehogy véletlenül továbblássatok a fövárosnál és az orrotoknál. és arra a számlára utaljatok pénzt ahol a szököár 200.000 áldozatán próbálnak segíteni jóérzésü emberek. Fö, hogy a "nemzet büszkesége" a Fradika, még több pénzt kapjon.
Bocs, hogy lehűtöm a lelkesedést, de én 2 éve odautaltam az 1%-ot, majd jött egy
levél nyáron az APEH-től, hogy a Fradisták a Fradiért alapítvány nem felelt meg az xxx törvényben előírt feltételeknek és az 1%-omnak annyi.
G
Tizenegy szakosztályt mentett meg a futballcsapat értékesítése
Idén a legvisszhangosabb hazai sportügyletnek a Ferencváros labdarúgócsapatát működtető kft. nyolcvan százalékának eladása bizonyult. A vevő az a Fotex Rt. volt, melynek első embere, Várszegi Gábor 1994 óta személyes érdekeltségein keresztül jelen van az MTK Hungária együttesénél is. A kft. értékesítése a Fradit mint egyesületet mentette meg az összeomlástól.
Várszegi Gábor Fotex-vezér a kék-fehéreknél előbb szponzorként jelentkezett, majd 1996-ban kezdeményezte a labdarúgó-szakosztály kiválását az anyaegyesületből, és egy önálló futballklub megalakítását. Különös házasság köttetett, hiszen a két patinás, ősidők óta rivális gárda - ha különböző cégek tulajdonában is áll - gyakorlatilag egy kézbe került. Az ügylet heves indulatokat váltott ki, s nem csak a szurkolók körében: Bognár Lászlónak, a MIÉP képviselőjének július végén elhangzott kritikája a parlamentbe is bevitte a Fradi ügyét, a politikust pedig közösség elleni izgatás miatt feljelentették.
A tranzakció értékelésekor rendszeresen elhangzik, hogy a bajnokicím-védő Ferencváros labdarúgócsapatánál Várszegi belépésével megszűnt az anyagi bizonytalanság, s a cél egy olyan gárda felépítése, mely a nemzetközi porondon is versenyképessé válik, s esélye lesz bekerülni a pénzügyi szempontból remek üzletnek mondható Bajnokok Ligája-sorozatba. Arról kevesebbet hallani, hogy a kft. értékesítése valójában a Fradit mint egyesületet mentette meg az összeomlástól. Nem véletlen, hogy az FTC-Fotex megállapodás kapcsán Furulyás János, a Ferencváros elnöke is azt hangoztatta, "a focicsapat elvegetálna, de a befektetőtől érkező pénz létfontosságú a Ferencváros tizenegy szakosztályának, ahol hónapok óta elmaradtak a fizetések".
A Fradinak 1899 óta huszonhat szakosztálya volt, de ebből tizenöt időközben megszűnt. Az idei év elejére azonban a megmaradt tizenegy is végveszélybe került, s nyilvánvalóvá vált, hogy már a vegetáló állapot is csak legfeljebb néhány hónapig tartható fenn. Az 1984-től tizenöt esztendőn át az FTC alelnökeként dolgozó, majd 2001-ben elnökké megválasztott Furulyás a Heti Válasz megkeresésére nem tagadta, hogy hivatalba lépésekor azonnali intézkedéseket igénylő állapotokat talált. A 67 esztendős üzletember, aki civilben a vácszentlászlói mezőgazdasági szövetkezet elnöke, gyorsan felmérte, hogy egyéb eladható érték híján azt kell piacra dobni, ami a Fradi zászlóshajója: a futballszakosztályt. De ha lehet, úgy, hogy a labdarúgók ügyeinek intézésébe a korábban a kft.-ben százszázalékos tulajdonos egyesületnek továbbra is beleszólása lehessen, és a többi szakosztály sorsa is rendeződjön.
Az aggodalom, hogy a futballisták önállósodása után csődhalmazzá válik a "maradék" klub, korántsem volt alaptalan, mert miközben az MTK Hungáriát a magyar labdarúgás egyik mintavállalkozásaként szokás emlegetni, az MTK sportegyesület a talpon maradásért küzd. Várszegit ugyanis kizárólag a futball érdekli, a többi szakosztályra nem áldoz pénzt. A múlt esztendőben a kék-fehérek még működő tizenegy szakosztályának költségvetése Jóny István ügyvezető elnök szerint az ötvenmillió forintot sem érte el. A pénztelenség miatt olyan sztársportolók intettek búcsút az egyesületnek, mint például a vívó Kovács Iván vagy az evezős Haller Ákos (és az utóbbi években olyan sikeres, a sportágukban fellegvárnak számító szakosztályok szűntek meg, mint a női kosárlabda vagy a sakk). A legendás vívóedző, Szőcs Bertalan az év közepén arról panaszkodott, hogy a vívóknál már három hónapos csúszások voltak a fizetésekben.
Százmilliós elmaradások
Nem volt sokkal rózsásabb a helyzet a Ferencvárosnál sem. Az idei év elején a hírek 400 millió forint körüli tartozásról szóltak, egyetlen sportoló sem kapta meg a fizetését időben, akár féléves elmaradások is voltak. Azaz a Fradi csapatait tulajdonképpen ki is lehetett volna zárni a bajnokságokból (mi több, az új sporttörvény értelmében már a sportegyesület ellen is el lehetett volna indítani a felszámolási eljárást), s hogy ez nem történt meg, kizárólag a sportolók türelmének köszönhető. A Fotex-üzlet nyélbe ütésekor Furulyás szerint nem volt két hétnél hosszabb időre szóló tartaléka az FTC-nek, vagyis kézzelfogható közelségbe került, hogy az Üllői úton lehúzzák a rolót.
A csődállapotról a klubelnök azt mondta: az a Torgyán József fémjelezte korszak hagyatéka volt. Az 1998 szeptemberétől kisgazda-irányítás alá vont Fradinál pénzügyi manőverekkel a korábbi adósságok egy részét eltüntették. Ezt alapvetően úgy tették, hogy az agrártárcához kötődő cégeket rávették, "önként" csatlakozzanak a Ferencváros támogatói köréhez (bár a hírek szerint 200-250 milliós hiány így is megmaradt). A korábbi szponzorokkal ebben az időben nemigen törődött a vezetés - olykor szinte már el is marta őket a klubtól -, a magánosításról pedig hallani sem akart, helyette folyamatosan nemzeti kincsnek nevezte az egyesületet.
A Szabadi Béla-korszakban 300-400 milliós bevétellel lehetett számolni e szponzorálási technika révén, s megmaradtak egyes hagyományos támogató cégek is, amelyek néhány tízmilliót tettek a kasszába. Torgyán és csapatának távozása után azonban a Fradihoz bekényszerített vállalatok vezetőinek szinte első dolga volt, hogy felmondják a megállapodásokat. A remélt 300-400 milliónak így a hírek szerint a harmada sem jött be, hiába voltak meg a szerződések. Utóbb Furulyás megkísérelte elérni, hogy a kialkudott pénzeknek legalább a fele befolyjon, de jellemző a helyzetre, hogy az egyik, egyéb ügyei miatt amúgy is a lapok címoldalára került FVM közeli vállalatnál a 40 millió forint helyett legfeljebb ötmillió forint kifizetéséről voltak hajlandók egyezkedni. S akkor időzített bombaként ott volt még az 1996-ban az élsportolók megvásárlásának megkönnyítésére alapított Fradi Befektetési Rt. (A társaság a kiszemelt sportoló vételárát részben vagy egészben meghitelezte, így az alapító okirat szerint megszerezte az illető játékjogának a befektetéssel arányos részét, illetve később, a sporttörvény módosítása miatt, a játékjog feletti rendelkezés jogát.) Az rt.-ben 1999 elején irányító befolyásra tett szert az állami stratégiai készletek felvásárlására és tárolására életre hívott Tartalékgazdálkodási Közhasznú Társaság. A társaság Torgyán bukása után visszakövetelte azt a 220 millió forintot, amit a befektetési rt.-be ölt. Furulyás hadakozhatott volna, de elmondása szerint azért vállalta, hogy három részletben visszafizeti az összeget, mert a Fotex a vásárláskor ragaszkodott a jogtiszta helyzethez, azaz egy elhúzódó jogvita akár meg is hiúsíthatta volna a futball-kft. eladását.
Zűrzavaros viszonyok
A pénzügyileg átlátható állapotot a Ferencvárosnál nem volt könnyű megteremteni, hiszen az anyagi viszonyok már-már hagyományosan zűrzavarosak voltak. Ezek érzékeltetésére Furulyás János egyetlen példát említett. A nevezetes 1996-os Bajnokok Ligája-meneteléskor 520 millió forintot kerestek a klubnak a futballisták, amiből a különféle kiadások után (ezek nem csak a BL-szerepléssel kapcsolatos költségek voltak, a hírek szerint akkoriban jutalmakat osztogattak még az adminisztratív dolgozóknak is) 170 millió forint maradt a számlán. Akkoriban a keresztfinanszírozás volt divatban, vagyis hiába a futball révén folyt be egy összeg, az a közös kalapba került, s abból tartották életben a többi, egyébként önfenntartásra képtelen szakosztályt.
A 170 millió forint kapcsán az a döntés született a klubot vezénylő egyesületi tanácsban, hogy a pénz elosztásáról döntsön a Fradisták a Fradiért Alapítvány. Furulyás azt állítja, hiába kérte, hogy nyomon követhesse e folyamatot, a pénzek végül "láthatatlan csatornákon elfolytak". Manapság már szigorú költségvetés szerint jutnak a forintok a szakosztályokhoz - állítja az elnök -, és a feszes terv csekély mozgásteret engedélyez az apparátusnak. A futball-kft. 2,4 milliárd forintos vételárának első részletéből - 670 millió forintból - első lépésben a sportolókkal szembeni tartozásokat rendezték, átutalták a befektetési rt. visszafizetendő összegének már említett első részletét, illetve a Magyar Labdarúgóliga által a ferencvárosi labdarúgó-kft.-nek megszavazott hitelt (a hírek szerint 260 millió forintot). Ami máig fennálló adósság, az a befektetési rt. pénze, illetve egyelőre megjósolhatatlan, milyen ítéletek születnek a Fradit érintő perekben. Köztudomású, hogy zajlik a bírósági eljárás az FTC, az Agrárinnovációs Kht., illetve az Agrármarketing Centrum Kht. ellen egy úgynevezett életmódnap megszervezésére költött 32 millió forint plusz áfa értékű szerződés semmisségének megállapítására. (Ez ügyben november végén a Központi Ügyészségi Nyomozó Hivatalban az FVM volt politikai államtitkárát, Szabadi Bélát is kihallgatták. Bár az életmódnap kétségkívül elmaradt, a Fradi azzal védekezik, hogy a szerződést a maga részéről teljesítette.)
Jóval nagyobb a tétje a Lisztes Krisztián eladása miatti kötélhúzásnak; a Brémában légióskodó középpályást korábban egy kft. négymillió forintért vette meg azzal, hogy az eladásából származó pénzen majd osztozik az egyesülettel. Az akkori klubvezetők azonban Lisztes értékesítésekor "elfelejtették" átutalni a gazdasági társaságnak járó részt, a vitatott összeg állítólag 75 millió forint. A pervesztések tehát súlyos terheket róhatnak a Ferencvárosra, ezzel együtt Furulyás úgy véli, a 670 millió forintnak köszönhetően 2002. július 1-jéig a tizenegy szakosztály működése pénzügyi problémáktól mentes lesz.
Más kérdés, hogy a nyári gyorssegély az összes gondot azért nem orvosolhatta, mert nem minden versenyzőnek volt türelme kivárni az adósságok rendezését, és több sztár is engedett a riválisok csábításának. A pólószakosztály és az amúgy is sanyarú helyzetben lévő jégkoronggárda például jó néhány kulcsemberét elveszítette. A vízilabdázóktól az olimpiai bajnok Székely Bulcsú és Kósz Zoltán távozott, a hokisoktól többek között a magyar nemzeti gárdában szereplő Jánosi Csaba és a román válogatott Salamon Jenő köszönt el, a krónikus játékoshiány miatt pedig vissza kellett hívni azt a 43 éves Kiss Tibort, aki az elmúlt esztendőkben elsősorban edzősködött, mi több, bajnokságot nyert az FTC egyik riválisával, az Alba Volánnal. A legnagyobb közönséget vonzó csapatjátékok közül valós esélye a bajnokságnyerésre csak a női kézilabdázóknak van.
A jövőt illetően adódik a kérdés: noha a Fotex pénzével sikerült rendbe tenni a Ferencvárost, az is tény, hogy az első átutalt részlet java elfogyott, s a kft. vételárából fennmaradó pénz sem egyszerre, hanem négy év alatt érkezik majd a számlára. Vagyis jogos a félelem, hogy a Fradi átutalástól átutalásig csak-csak eléldegél, de ha elfogy a 2,4 milliárd, megint kezdődhet a koldulás korszaka. Furulyás kizártnak tartja, hogy ez az állapot bekövetkezzen, az elnök számításai szerint a 2,4 milliárdból másfél milliárd forint tehető félre. A kamatokból remélhető 150 millió forinthoz 2002-ben jöhet még a központi költségvetésben utánpótlás-nevelési célokra megszavazott százmillió forint, s ehhez kellene éves szinten további 90-100 millió forintot összegyűjteniük a szakosztályoknak.
Tőzsdei megmérettetés
E tekintetben példaként állítható a női kézilabda 31 milliós saját bevételével, de Furulyás azt sem titkolta, hogy "például a jégkorongozókat egyesületi szinten vélhetően támogatni kell majd". Mindehhez hozzátartozik, hogy a női kézilabdát már az egyesület százszázalékos tulajdonában lévő kft. működteti, s hasonló szervezeti átalakulást terveznek a pólósok, valamint a hokisok. Furulyás János elképzelhetetlennek mondja, hogy a szakosztályok bármelyikének is be kellene dobnia a törülközőt, sőt egy titkos álmát is elárulta a Heti Válasznak: az elnök szeretné feléleszteni a még 1958-ban megszüntetett férfi kosárlabdát.
Ugyanakkor bármennyire különálló szervezeti egység is a futball, a Fradi élete szempontjából kulcsfontosságú a labdarúgók szereplése, hiszen a közvélemény szemében mégiscsak egy nagy családot alkotnak az FTC szakosztályai. S ha a focistáknak jól megy, a többi szakosztályhoz is szívesebben mennek a támogatók (főleg ha hirdetéseiket viszontláthatják a futballstadionban). A futballisták őszi szereplése mindazonáltal a legenyhébb jelzővel is visszafogottnak mondható, de a nyersebben fogalmazók kínos kudarcról beszélnek. Pedig játékosvásárlásban nem volt hiány, s nem egy focista igen sok pénzébe került a Ferencvárosnak, hiszen például Pinte Attila 200 ezer, Szűcs Lajos 150 ezer márkába került. Ennek ellenére huszonkét forduló után az ötödik helyen ragadt Csank János együttese, így viszont megjósolható, hogy a tavaszt egy átformált állományú Fradi kezdi majd meg. (Az átalakítás a csapat élén elkezdődött: a múlt héten Csank helyett Garami József, az MTK szakmai igazgatója vette át az irányítást. Garami az év végéig szerződést bont a kék-fehérekkel.)
Az is jelentős változásnak ígérkezik, hogy a futball-kft. a jövő év elején részvénytársasággá alakul, s a tervek szerint két éven belül a tőzsdén is megjelenik. Hogy e megméretésnek üzleti szempontból értelme legyen, nemzetközileg is értékelhető eredményeket kellene felmutatni. Várszegi Gábor egyszer az MTK-val már kudarcot vallott, a kék-fehéreket nem sikerült felzárkóztatni az európai elithez. A Fradi-kísérlet végeredménye - a futballszakosztály önállósodása dacára - áttételesen az egész klub jövőjét meghatározhatja.
ez azthiszem egy 99-es cikk
MEGYESI GUSZTÁV:
Mancit, sajnos, nem veszek
Arra akár rávenni engem Szále László barátom a Nemzeti Sportban, hogy vegyem meg a Fradinak Telek Mancit. Nem egyedül persze, mert a szlovákok csak minimum 150 ezer márkáért hajlandók eladni a játékost, hanem úgy ezredmagammal, szurkolóilag, olyan neves ôsfradisták társaságában, mint Sinkovits Imre, Koós János, Aradszky László. Telek ugyebár mindig is karizmatikus egyénisége volt a klubnak, teljes szívével az Üllôi úton akar futballozni, a szakmai vezetés is számít rá, úgyhogy itt a lehetôség, hogy az Erkölcs-Erô-Egyetértés jegyében a Fradi-drukkerek összefogjanak, a klubnak nincs egy fillérje sem. Én szeretem Lacit. Fradista is vagyok, de hát most mit csináljak. Még sohasem vágtam bele hasonló üzletbe, pláne nem Sinkovits művész úrral. De tegyük fel, belevágok. Összejön a pénz, átadjuk a Fradinak, Telek a miénk. Akkor mi van? Abba most nem mennék bele, hogy tényleg mi történik, ha Telek már a harmadik meccs után megsértôdik Muchára, mert az edzô más felfogású játékot kér tôle, mi több, edzés elôtt ki is oktatja ôt futballból, tehát mennie kell. Akkor visszakapjuk a pénzünket? Vagy fordítva: Telek óriási formát mutat, s szezon végén a Fradi újra el tudja ôt adni félmillió márkáért. Akkor tejel nekünk a Fradi? Ad valami jutalékot, elvégre az üzlet az üzlet? Plusz az adóvonzatok, ki fizet adót, illetéket, s kinek a tulajdona lesz a játékos? Jó, ezek technikai részletek, semmiség. Hanem, hogy itt most megint az Erkölcs-Erô-Egyetértésre van hivatkozva. Tegyük fel, van erkölcs. Nos, ha nekem van akárhány márkám és ízig-vérig fradista vagyok, és erkölcsös fradista, akkor eszembe se szabadna hogy jusson Mancit, akárkit venni. Nekem az erkölcs jegyében elôször is az egy éve hitegetett játékosok elmaradt bérét kellene kifizetnem, de még elôtte Nyilasi és a többi edzô pénzét, mert nekik nagyon is erkölcstelenül és cinikusan nem fizet a klub az erkölcsös Torgyánnal az élen. Ami az erôt illeti, a Fradi-szurkoló csakugyan erôs, tegyük fel, anyagilag is. Csak kissé furán venné ki magát, hogy az a klub fogad el egy 150 ezer márkás ajándékot a szurkolóitól, amely sorozatosan becsapja ôket. A mai napig nem számoltak el a klubnál a BL-tôl kapott félmilliárd forinttal, s teszem azt, Lisztes vételárával. Az Erkölcs-Erô-Egyetértés jegyében egy szemüveges könyvelônô fogja elvinni a balhét, ôt fogják kiüldözni a városból, a többiek sehol. Ha van erkölcs meg erô, akkor vegye meg a Teleket zsebpénzébôl a Szívós, a Páncsics, a Plank kft. Havasinéval az élen, karitatívkodjon a Havasi is, a szaknévsoros Bodnár, a Fradi alapítvány vezetôi meg az álmenedzserek, akik az öltözôben lapulnak a sarokban és kaszálnak. Vegye meg Mancit az összes volt Dicobe-párti, meg akik elzavartak minden más érdeklôdôt, akik üzleti alapra akarták helyezni a Fradi működését. A Fradi ugyebár Magyarország. Akkor pénz se kell, elég az eladhatatlan vízidisznókat meg az eladhatatlan búzával, tojással, tejeskannával megrakott szekereket szurkolóilag az Üllôi útra terelni, a zseniális üzletember Torgyán és Szabadi alelnök majd eladja az árút, az érte kapott pénzbôl miénk még a Ronaldo is. S volna persze, az egyetértés. Ha most összedobnánk a pénzt Mancira, szem nem maradna szárazon. Ódákat zengene mindenki a Fradi-család összefogásáról, egyetértésérôl, a klubvezetés ezt a gesztust aztán reflexszerűen a beléje vetett bizalom és az eddigi munkája sikerének jeleként fogná fel, ami még hagyján, de az elôzô vezetôk, pénzeltüntetôk mind legitimizálva éreznék korábbi tevékenységüket, hiszen a szurkoló megbocsátott. Jönne vissza a régi. A lényeg nem változna, hiszen minek, majd a szurkoló segít, arról nem is szólva, hogy az ilyen karitatív akció minden volna, csak piacgazdálkodás nem. Vissza a szarba, romantikus alapon. A régi modell a szurkolók pénzesszatyrából összerakva. És ha már megvettük Mancit, a hülye szurkoló megvehetné Vincze Ottót is, visszahozhatná Pálingot (legalább annyira ôsfradista, mint Telek), és idehozzuk Rivaldót is, elvégre centenárium van, nemzeti érdek, hogy a Fradi bajnok legyen. Semmi se drága. Sôt, szurkolóilag összefogva befejezhetnénk a székház felújítását is, csak kis maltert kérünk, utána befedjük a stadiont, a Laci által említett Fradisták a Fradiért Alapítvány bankkártyáját meg személyesen adnák át a klub prominens vezetôinek, költsenek belôle kedvük szerint, abból mindig a klub jött ki jól. A legszebb viszont a Kennedyre való hivatkozás, miszerint „ne azt kérdezd, mit tett érted a klub, hanem azt, hogy te mit tehetsz a klubodért", ami tényleg szíven bír ütni. Csak hát az én gesztusom ennek a Fradinak maximum annyi, hogy hétrôl-hétre ha jegyet veszek, s mikor úgy látom, hogy az Üllôi úton tiszta és átlátható minden, azt se bánom, ha tizedikek. Mert ki találta ki azt a marhaságot, hogy minden áron, bármi áron bajnoknak kell lenni?
