Pedig a mágikus hatások igazán elvarázsolják az embert. Nagyon kellemesek voltak gyermekkorom karácsonyai, jézuskával, télapóval fűszerezve.
S nem kell félni, olyan ez, mint a húsvéti nyúl: ha már felnőssz, úgy sem fogsz hinni benne!
Nem fogod elhinni, hogy a jézuska hozza az ajándékot...
Mese az egész, s a gyerekek egy idő után már nem hisznek a mesékben!
Elkezdenek hinni másban... ekkor kell hagyni őket kibontakozni!
Szegényes ez a fórum a beszélgetésre és a valódi gondolatcserére. :))
Jó példa erre a mi párbeszédünk, ami jórészt abból áll, hogy bizonygassuk, nem gondoljuk másképp csak még nem volt érkezésünk ezt is kifejteni. :)
Szoval: Igen, a szertartások, ha nem probáljuk mágikus hatásokkal, babonás hiedelmekkel fűszerezni nagyon kellemesek, sőt hasznosak is lehetnek ugy a gyermek, mint pl. a felnőtt számára.
A karácsonyfa, a csengőszó, az ünnepi halvacsora, a beigli, stb., stb., mind hozzátartoznak az ünnephez és jótékonyan gondoskodnak róla, hogy a fenyőillat, a gyertyafény felidézze valamikori karácsonyok meleg hangulatát, a gyermeki örömet és (álalában) mindenkit kellemes érzésekkel töltsön el.
Pontatlanul fogalmaztam, nemcsoda, ha nem értettél meg.:-)
Amikor azt írtam, hogy mindenkinek muszáj hinni, arra gondoltam, hogy VALAMIBEN.
Tehát ebből a szembpontból mindegy, hogy Istenre, vagy esetleg egy emberi erkölcsi érték, magatartás megfogalmazására gondolunk.
A hit megélésének a módja az, amit átvehet a gyerektől a szülő. Hogy ez mennyire kötelező erejü, formális, szertartásokkal teli, vagy szívbőljövő, a mindennapi életre is kiható, amihez szerencsés ragaszkodni akkor is, ha éppenséggel nem látjuk közvetlen hasznát.
Mindenesetre a szertartások, a formalitás (gondolok itt nem vallásos hitre is!) is lehet olyan irányu, ami segít a megértésben, a megérzésben.
Az ünnepek meggyőződésem, hogy segítenek ebben mindannyiunknak, ha nem vagyunk tele előítéletekkel.
"Na, a kerdesem pont erre vonatkozott.
Hogy (Es mit) beszelsz pl. Jezusrol Karacsonykor, hogyha Te (Lehet, hogy pont nem Te) nem hiszel benne? (Ez kerdes, nem itelet)
Elmondod, hogy volt valaha egy tortenelmi szemelyiseg, aki kb. ketezer eve szuletett, es egy vallas szerint O az Isten Fia, de hat ez persze hulyeseg, az akkor nep megprobalta megmagyarazni a szamara megmagyarazhatatlant, es letezett egy igen nagy hatasu vezeto. Es most az o szulinapjat unnepeljuk, keverve mas babonakkal, ugyhogy tessek, en annyira szeretlek, hogy itt a karacsonyi biciklid. ;) "
Nem vettem itéletnek. :))
Amit leirtál ide, az egy-két mondad. Ennyivel nem lehet elintézni a gyerek "felvilágositását".
Tudod, amikor el kezdünk készülni a karácsonyra, december közepe tájékán, akkor már beszélgetünk róla. Mesék hosszu sora előzi meg az ünnepet és persze sok sok beszélgetés az ünnepekről a szeretetről és még nagyon sok másról.
Ezt nem tudom neked itt két mondatban összefoglalni, remélem megbocsátod.
Amit ma tud a lányom, az az, hogy sokféle vallás van, sokféle hagyomány és ünnep. Ezek egyike a karácsony, amikor a hétköznapoknál is jobban előtérbe kerül a szeretet, az odafigyelés egymásra, az örömszerzés, a meglepetés, stb.
Izgalmas játék közösen kitalálni, hogy milyen legyen az idei fenyő. (pl. tavaly épp sk. fa volt, napokon keresztül közös élmény volt a diszek készitgetése és gyönyörű lett az ünnepi fa)
Az előkészület, a sugdolodzás, hogy ki mivel lepi majd meg a másikat.
És persze a karácsonyt megelőző esti mesék között nagyon sok bibliai történet is helyet kap, ha kell és a gyerek kérdez válaszokkal beszélgetésekkel.
Alkalmasint szoktunk beszélgetni azonban buddháról is, Siváról is, a görög mitologia alakjairól is.
Jártunk már a Krisnafaluban éppugy mint a magyarországon fellelhető dzsámikban és természetesen templomban is.
Nos nem tudom mit mondhatok neked itt és most erről többet.
Ha van kérdésed szivesen válaszolok, amennyiben ez belefér a forum kereteibe.
Ha nem akkor akár emailban is.
"Nem hiszem, hogy kevésbé van szükség mesefigurákra csak azért, mert hús-vér emberek veszik kürül, a racionális vásárlási szokásaikkal. "
Persze hogy nem. Természetes, hogy minden szülő, legyen bár ateista vagy hivő, mesél a gyermekének. És azt hiszem, hogy attól hogy mesél, egy hivő sem akarja elhitetni a gyerekkel hogy létezik hétfejű sárkány.
Azt hiszem mindenki elmondja a kicsinek, hogy ez csak mese. Annyi a külömbség hogy én a jézuskáról is elmondom, hogy csak egy mese.
"Meg aztán a hit elsajátításának módját is alkalma van a szülőnek megadni. Mennyire érzelemteli, mennyire nyitott.
Mert hinni minden embernek muszáj még akkor is, ha gyerek. :-) "
Tiszteletben tartom, hogy hitre tanitod a gyermeked. Én inkább pont az ellenkezőjére.
Hinni inkább saját magában, a saját értékeiben, önnön biztonságában.
Én ugy érzem ezzel többet adok neki, mint hogy imádkozni tanitsam.
Már többször és több helyen leírtam topicjaimban, hogy néhány pénz és hataloméhes ember rájött már korábban a gondolatkapcsok szerepére a marketing kampányokban.
Nos hogyan adják el mostanában a kávét, vagy a cigit.
A kávé eladása:
Spot: (reklám:)
Meleg családi környezet, barátságos szinek, nyugalom , a kandalló pislákol, a kutyus únalmasan nézi a tüzet. A nagypapa megpuszilja a kisunokát, mindenki boldog.
A boldogság jó, a kandalló jó, a nyugodt családi környezet jó, na ládod a kávé is ilyen jó.
A kávé kicserélhető Istenkére, Jézuskára, télapura, vagy bármi másra. Müködik bevált. Nem csak a keresztények, Göbbelsz, Sztálin propagandistái, de a mai multinacionális cégek is alkalmazzák ezt az ősi pszichés manipulációt tartalmazó marketingfogást.
"A gyereknek attól még, hogy nem bolonditjuk télapoval, nyullal, jézuskával el lehet mesélni, hogy mit is, miért is ünnepelünk."
Na, a kerdesem pont erre vonatkozott.
Hogy (Es mit) beszelsz pl. Jezusrol Karacsonykor, hogyha Te (Lehet, hogy pont nem Te) nem hiszel benne? (Ez kerdes, nem itelet)
Elmondod, hogy volt valaha egy tortenelmi szemelyiseg, aki kb. ketezer eve szuletett, es egy vallas szerint O az Isten Fia, de hat ez persze hulyeseg, az akkor nep megprobalta megmagyarazni a szamara megmagyarazhatatlant, es letezett egy igen nagy hatasu vezeto. Es most az o szulinapjat unnepeljuk, keverve mas babonakkal, ugyhogy tessek, en annyira szeretlek, hogy itt a karacsonyi biciklid. ;)
Remelem, erted, en mit nem ertek... ;)
Off:
Nem erdemes azt hinni, hogy aki (meg akinek a szulei) hisz egy felsobbrendu lenyben, az nem kaphat es nem tanulhat a szuleitol szeretetet, oszinteseget segiteni vagyast es tudast.
Sot. (Jobb esetben...)
Az onnallo alkoto es teremto erore Istenhittel egyutt is szerencsere szamtalan gyonyoru pelda van.
Hogy lehet a halal utani elettol
szeretetet varni?
Telapo (Azert inkabb Mikulas... ) lete: ajanlom a Telapo letezek ...ooo ugye c. topikot.... ;)
Az már szentigaz, hogy a gyerek a szüleitől várja a biztonságot, a szeretetet.
Azonban a világ mégiscsak ott van körülötte. És amit a szülein kívül tapasztal, az legalább olyan fontos számára.
Nem hiszem, hogy kevésbé van szükség mesefigurákra csak azért, mert hús-vér emberek veszik kürül, a racionális vásárlási szokásaikkal.
A szeretetet pedig tanulni kell.
Nem lehetséges, hogy az élet minden pillanatában úgy éljük meg, ahogy azt valóban kellene. Ezért kellenek ilyesmi emlékeztető események, hogy lehet másként is. Mégha rövidebb időre, tűzszünetet is tartva az önzés hidegháborujában, meg kell ünnepelni az érzelmek fontosságát.
Meg aztán a hit elsajátításának módját is alkalma van a szülőnek megadni. Mennyire érzelemteli, mennyire nyitott.
Mert hinni minden embernek muszáj még akkor is, ha gyerek. :-)
A gyereknek attól még, hogy nem bolonditjuk télapoval, nyullal, jézuskával el lehet mesélni, hogy mit is, miért is ünnepelünk. Mint ahogy a születésnapján se kezdünk mindenféle misztikus dolgokat ráfogni, csak egyszerűen elmondjuk, hogy ezen a napon születtél és ezért ez a te napot. Mi örülünk annak hogy köztünk vagy, hogy megszülettél ezért ezt a napot ünnepeljük.
Azt hiszem, sokan abban a tévhitben élnek, hogy ha nem azt mondják a gyereknek, hogy a nyuszi dugta el a kertben a csokitojást, hanem mi az ő kedvéért ekkor kevésbé lesz lelkes, kevésbé fog csillogni a szeme.
Talán offnak hangzik itt és most, de egy kis analogia jutott az eszembe.
Ha gyerek abban nő fel, hogy a szüleitől kapja a szeretetet, a biztonságot, az őszinteséget és a segitséget, nagyobb eséllyel fog felnőtt korában saját szeretetében, belső biztonságában és önnön alkotó és teremtő erejében hinni, ahelyett hogy azt a való világon kivül, egy felsőbbrendű lénytől, rosszabb esetben a halál után élettől várja.
Szerintem pontosan ez az, amit nem szabad. A gyermekre sokként hat az a pillanat, mikor megtudja az igazságot, és maradandó gyermekkori sérülést szenved el. Később neurotizálódik, és sohasem lesz harmonikus nemi élete. Ugye ti is vágytok unokára?
Igen is "hülyíteni" kell a kisgyerekeket, ahogy annak idején Téged is "hülyítettek". Aztán idővel rájön, hogy miújság. De addig is legyen tágranyílt, csillogó szeme a gyerkőcnek.
,,Ugyanmár! Mindenki tudja, hogy igenis VAN télapó! Attól, hogy egyesek azt mondják, hogy NINCS, sőt TAGADJÁK a létét, ő továbbra is lesz. Mert én érzem, hogy létezik.
Bebizonyítani ugyan nem tudom, de kit érdekel? Hiszen karácsonykor mindenki érzi a szeretetet, tehát léteznie kell! Ezt illenék elismerni még a tévelygő, alvó, fénytelen atélapóistáknak is.
Jönnek itt ezek a tisztátlanok, hogy a tudomány bebizonyította, hogy nincs télapó, mert az ajándékot az anyuciék csempészik a fa alá. Ha-ha! A tudomány is tévedhet, sőt téved. A tudományos vallás követői hivakoznak csak efféle észérvekre.
A télapó transzcendentális, szal eleve nem lehet efféle aljas, logikai fondorlatokkal bebizonyítani, hogy nincs.''
Manapság gyarkan mondanak nekem ilyeneket, csak nem télapóról, hanem egy másik témában. ;)
Sokan sok helyen leirtak/elmondtak mar, hogy szerintuk miert nem a Mikulas, a Jezuska, a nyul hozza az "ajandekot".
Mert hogy jobb a gyereknek, ha nem "hazudoznak" neki ossze-vissza. Meg azt is, hogy lenyegeben a szeretet szamit.
Idaig tokeletesen ertheto ez a gondolatmenet, de hogyan tovabb?
VAgyis, hogyha nincs Mikulas, akkor minek kell cipot tisztitani? Vagy ha meg azt sem kell, akkor mivel magyarazzak (magyarazzatok), hogy dec. hatodika korul hirtelen ajandekozos kedve lesz a mamanak-papanak?
Illik? Vagy mert a szomszed gyerkoc is kap?
Ugyanigy miert valik egy nap a szeretet unnepeve?
(Ket megjegyzes: termeszetesen csak sajat tudatlansagom folytan szoritkoztam a kereszteny unnepekre. A fenti problema termeszetesen mas vallasokra is ugyanugy igaz.
Es a masodik: az megint egy mas tema, hogy nem az ajandek a lenyeg, nem ezt kellene unnepeli)
