Én a saját káromon tanultam ezt meg. Most már néhány éve állandó feszültségben élek/éltem, amit csak részben indokolt a szokásos munkahelyi, környezeti stressz. Rájöttem, hogy a médiából zúduló állandó ingerült, felfújt "történések" mérgezik a lelkemet, ezért fokozatosan kezdtem ezeket leépíteni. Ma ott tartok, hogy - hasonlóan főiskolai éveimhez - újra programszerűen olvasok esténként, elkerulve az aktuálpolitikát. Klasszikus zenét (főleg komolyzenét, időnként megspékelve a könnyűzene klasszikusaival) hallgatok/értelmezek.
Megváltoztam; kevésbé vagyok ingerlékeny, s fogékonyabb lettem azokra a dolgokra (természeti szépségek, egyéniségek, stb.), melyek mellett korábban figyelmetlenül elrobogtam...
Nem tudom elmondani, mennyire igazad van!
Nekem nincs is TV-m, ha hetente egyszer a szüleimnél néznem kell, mindig a hányinger kerülget. Úgy kell leszokni róla, mint a kábítószerről. "Television - Drug of a nation"
Végre egy normális ember! Ha tehetem, tévét nem nézek, rádiónak meg csupán a Bartókot nevezem, azt kapcsolom be. Sokkal nyugodtabban érzem magam, ha a kocsiban Verdit hallgatok, mint ha Bolgár Gyurit. Hülye vagyok, mi?
Sőt én továbbmegyek.
Egyáltalán semmi szükség arra, hogy tudjam, mi a másik politikai meggyőződése. Nem érdekel, mert ezzel óhatatlanul beleesünk a csapdába, hogy eddig jól elbeszélgettünk, de mostantól az ellenségem vagy.
Ami itt folyik, hogy megy a hirig a jobb-bal közt az egy káros dolog. Nem akarok úgy felkelni a gép elől, hogy rohadt ...-sek! Ez az egész egyáltalán nem fontos. Azáltal hisszük azt, hogy fontos, hogy az dől a médiából, hogy melyik hülye politikus milyen hülyeséget mondott, vagy csinált. Kit érdekel? Gyilkolják egymást! Az élet nem erről szól. A legkevésbé sem.
Nem akarom minden nap felidegesíteni magam. Ha lehet, eldöntöm, hogy melyik viszonylag tisztességes, normális, és arra szavazok négyévenként 1x.
Már többször írtam e helyt, véleményem szerint a politika(i megyőződés) érzelmi, hogy ne mondjam hovatartozásbeli kérdés. Ha jobban belegondolok, a családom és a baráti köröm széles spektrumát, sőt keresztmetszetét adja a mai magyar társadalomnak. (Talán csak munkáspárti nincs közöttük...)
A válaszom tehát; nagyon nehéz megállni, hogy ne "téríts", ha azonban békében óhajtasz élni a világgal, ezt kell tenned. Ugyanis igazából
SENKI SEM KÍVÁNCSI A MÁSIK POLITIKAI MEGGYŐZŐDÉSÉRE (SE), ezért kár erőlködnünk...
Teljes mertekben egyetertek. Ha valaki normalisan tud ervelni, megfeleloen TISZTAN jatszik, nem szervezkedik a hatad mogott, nem arul el, leevtkozi majomtermeszetet, nem mas f*szaval veri a csalant, akkor lehetunk meg baratok is. DE vannak olyan emberek, nepek, akik ezen elobb felsoroltak kozul nehanyat nem tudnak leevtkozni...
Arról szólna ez a topik, hogy az az igazi tolerancia, ha egy más politikai meggyőződésű embert is képes vagy barátodnak tartani. Mert ugye a híres szöveg, hogy "tilos bárkit faj, nem... politikai meggyőződés... miatt hátrányosan megkülönböztetni" az mintha az utóbbira nem vonatkozna. Pedig ez is éppen olyan - "szellemi" - rasszizmus, mint ha valakit CSAK a bőrszíne alapján ítélsz meg. Az igazán széles látókörű emberek nem ez alapján alkotnak véleményt a másikról. Amiből az is következik, hogy aki azért néz le valakit (csak azért) mert a másik oldalt kedveli jobban, az szűklátókörű. Sőt az is, hogy aki valakit csak azért ölel a keblére, mert u. abba a táborba tartozik, az szintén korlátolt. Van azért még ezer más ami eldönti, hogy ki milyen ember.
Szerintem.
Remélem lesz aki egyetért
