amúgy sztem nagyon sokat változtam azóta.. legalábbis a hozzám közelállók így gondolják. de úgy tűnik tényleg nem szeretnéd megosztani velem, hogy ki is vagy... nem tehetek mást, mint elfogadom.
Sokat gondolkodtam, hogy hogyan könnyíthetném meg a dolgodat, de nem jutott eszembe semmi. Azt kell hinnem, hogy teljesen jellegtelen figura vagyok, akinek az elmúlt 16 év során semmi köze nem volt hozzád.
furcsa , mert az eredti listán rajta voltam, de aztán erre a mailre, amit elmítesz, nem emlékszel... hmmm. asszem talán totyától tudom, hogy mennyi gyűlt össze. és persze felmerült, hogy ugyanezt megtehetnénk zoli családjának is.
ezek szerint te is az első évfolyamon voltál. én teljesen a sötétben vagyok - segíthetnél...
Nem mondom, hogy nem mernék akár nagyobb összegben fogadni, de a jelöltem rajta van a Kati-féle listán, te viszont ezek szerint nem olvastad azt a levelet, amiben elküldte. Ami persze nem zárja ki egymást.
Meghalt a példaképünk, Alpek Zoltán Valér. Élt 29 évet. Ő volt az elsőszülött gyermekünk, akire már akkor fel kellett nézni, amikor megszületett. A legbecsesebb kincsünk volt, aki valódi értelmet adott az életünknek. Nem kényeztettük, de már egész apró gyerek korában Uramnak szólítottam. Nem is tudom miért, de kijárt neki ez a megszólítás. Jókedvű, fegyelmezett kisfiú volt, felnőttes kérdésekkel. Ezekre a különös kérdésekre tanárai is jól emlékeznek. Szinte el sem akarták hinni, hogy egy gyerektől hallották ezeket. Pedig tőle hallották, a Zozikától, aki mindenre tudni akarta a választ. - Rengeteget segített a ház körül, és úgy 14 éves koráig csak kérdezett. Aztán fordult a kocka. Attól kezdve én kérdeztem tőle, és halála napjáig nem tudtam olyant kérdezni, amire Zozó fiam ne adott volna logikus választ. Igazi bölcs ember volt már zsenge legényke korában. Szerette hasznosítani magát. Gimnazista korában folyamatosan tanított is. Elsősorban a testvéreit és a szüleit tanította - tőle tanultuk meg például a számítógép használatát már a nyolcvanas évektől folyamatosan, de mindig voltak más tanítványai is. Angolt, matekot, fizikát tanított, a főiskolán tanulás mellett közgazdász hallgatóként az informatika tanszéken tanársegédkedett. Tanított. amit csak kellett. A tanításból lett saját jövedelme. Ebből fedezte vakációinak nagy utazásait. Tizenöt évesen már önállóan megjárta Rómát, aztán rá két évre a nagyanyját is elvitte az Örök Városba. Nagyon fontos volt neki, hogy adhasson. Kifogyhatatlan szeretete, áldozatkészsége beragyogta a környezetét.
Igyekeztünk biztosítani számára minden lehetőséget. Nem is elégedetlenkedett, csak egy alkalommal jegyezte meg szomorúan, hogy mindene megvan, de testvére nincsen. Ez sajnos így volt 15 évig. -Talán a Zozó óhaját hallotta meg a Jóisten, mert sok év várakozás után végre testvére is született, a Balázs. - Azt az örömöt, ahogy a testvérét fogadta az akkor már szépszál Zozó, el sem lehet mondani. Ma is könnyeket fakaszt, ha rágondolok, milyen szeretettel tudta kézbe venni a kis jövevényt. Lett végre testvére is, azután, mire felnőtt lett, még megszületett a Bence és a Kata, hogy végtelen sok szeretetet adhasson és kaphasson testvéreitől is.
Hamar megtalálta élete párját, Minit, aki két gyönyörű gyermekkel ajándékozta meg. Dávid Zsolt és Dóra Zsófia az unokáink. Első munkahelye a MÁV Nemzetközi Osztálya volt, majd a MOL-hoz került. Sokat utazott a világban, sokat látott és tapasztalt. Munkája Moszkvába szólította, ahol több évig dolgozott volna. A felesége és a gyerekei is oda készültek, hogy együtt lehessenek. Ők maradtak árván a szörnyű moszkvai tömegszerencsétlenség után, amelyben a Férj, az Édesapa, a Fiunk, a Példaképünk, ZOZÓ életét vesztette.
Őt gyászoljuk. Nyugodjék békében! Utolsó útjára 2003. július 10-én, csütörtökön 14 órakor kísérjük.
