Üdv Mindenkinek!A segítségeteket kérném abban,hogy régi kiadású Rituale Romanum magyar nyelvű kiadását tudna valaki eladót,vagy akár szkennelve is?Az egész könyv kellene összehasonlítási tanulmány elkészítéshez,nem csak az Exorcizmus rész,de ha csak az van az sem baj,azzal is előbbre vagyok...Előre is köszönöm.
Ez igen érdekes téma.
A válaszomom ( d, )
Igen A Biblia beszél Üdvösségröl, gyógyulásról, és szabadulásról. Hogy valaki üdvösséget nyerjen azt a démonok nem tudják megakadályozni, de igen aktivak abban, hogy a ulyászületett személy ne ismerje fel hatalmát, és azt, hogyan tudná ellenük használni. Az emberek töbsége nem hisz létezésükben, de akik megtapasztalták létezésüket azokat senki nem tántorithatja meg látásukban.
Bocs, de nagyon hosszú, és nem is lehet igazán leírni -ahhoz kevés vagyok.
De lényegében találkoztam már szellemekkel (csaupa rossz emlék), démonnal is (egy Mária-szoborba zárva a Nagynémeti temetőben -nem messze Bakonyjákótól), és az utóbbi találkozásomat két másik ember is hitelesíti!
Mert hogy velük voltam ott!
Ráadásul, ahogy mentünk az úton, a patak csobogó hangja olyanná vált, mint mikor egy mocsárban gázok törnek föl a rothadó növényzetből -de itt semmi ilyen szag nem volt!
Álmomban néha találkozom sötét alakokkal -az utóbbi időben laposra verem őket, vagy más módon intézem el.
Csoda, hogy három éve nem voltam influenzás? Pedig aktívan füstölök :-)
Isten létezik, és ez személyes meggyőződésem, nem pedig vallások által rám erőltetett képzet!
Nem gondolsz egy kicsit túl sokat magadról, barátom? mégis csak egy olyan emberről beszélsz, aki TELJESEN TUDATOSAN élte le élete utolsó három évét.
Te képes vagy EGY PERCIG is tudatosan élni?
Jung tagadta, a rossz személytelen voltát (privatio boni).
Szerinten az egyik kulcskérdés, eldönteni, létezik-e személyes rossz (ördög), nyilván nem kevésbé izgalmas a rossz eredetének és szerepének felkutatása sem.
Én a saját, elmondásbeli ill. kultúrtörténeti tapasztalatok alapján a személyes rossz létezése mellett teszem le a voksot. Persze ezek szubjektív észlelések, olyasmi, mintha pl. a halálközeli élmények létezéséről nyitnánk vitát.
Kell, hogy valaki beszámoljon egy élményről, a többiek pedig bírálják el, hogy ez egy archetipus felszínre kerülése, elmebetegség tünete, az agyi ingerületátvitel zavara , találkozás a személyes rosszal, vagy akármi más.
Az én személyes élményem a Gonosszal a következő:
Hypnorelaxációs gyakorlatra jártam, ahol megfelelő zene mellett izomainkat ellazítottuk ill. hypnózis is alkalmaztak. Ezzel egy fajta éberálomszerű létbe merültünk. Tudatunkban álomszerű képek váltották egymást. Az egész célja olyasmi lett volna, hogy a felmerülő víziókat megélve benső érzéseink kerüljenek napvilágra. Egy alkalommal a következő történt: hirtelen egy nagyon vastag fal előtt álltam, amin egy keskeny, postaládalyuk szerű nyílás keletkezett, és azon keresztül egy szempár nézett rám. Ezt a tekintetet nehéz lenne leírni, mindenesetre rögtön tudtam kivel állok szemben. Közel hasonlóan ijesztő ill. fenyegetően gonosz tekintetet sem láttam még soha. Magamhoz is tértem rögtön, a vízió eltünt. Többet nem mentem hypnorelaxálni.
Később a jelenten gondolkozva a látottakból azt a következtetést vontam le, hogy létezik körülöttünk egy lelki fal, mely megakadályozza azt, hogy kívülről bárki-bármi hozzánk férjen, de vannak tevékenységek, pl. amikor érzékeken túli észlelésre törekszünk, ez a fal megnyílhat és kitekinthetünk, de magunkat is fedetlenné tesszük a támadásokkal szemben. Az én résem még kicsi volt, a szempár gazdája nem férhetett át rajta.
Ez az én, lehet kissé banális történetem és az én magyarázatom. Még egyszer hangsúlyozom, szubjektív. Továbbra is kíváncsi vagyok a ti hasonló élményeire. Az enyém enyhébb eset, másoknál súlyosabb dolgokat is tapasztaltam.
Még egyszer hangsúlyozom, nem elsősorban elvi vitát szeretnék, hanem élményeket ill. az ezekre irányuló kritikákat.
Most pár hétre elutazom és addig topikot rátok bízom.
A mesekönyvek szereplői nem valóságosak. De azok a tulajdonságok, archetípusok, amelyeket megszemélyesítenek (érthetővé, felfoghatóvá tesznek), valamint azok az archetipikus történetek, amelyeket lejátszanak (legkisebb királyfi elindul, legyőzi a sárkányt, megmenti a királylányt, elnyeri a fele királyságot stb.) nagyon is létezőek, elég, ha kicsit mélyebbre nézünk a tudatalattinkat a hétköznapi valóságtól elválasztó fátyol mögé (ld. pl. Jung munkásságát).
Meg merem kockáztatni, hogy minden ember ilyen történeteket (történet-mintákat) játszik a saját életében, mindenki a saját személyiségének és körülményeinek megfelelő köntösben. Vannak egy egész életre kiterjedő kör, azon belül kisebb körök (élet-korszakok), azokon belül megint kisebbek, egészen le a hétköznapi cselekvésekig, mint a teafőzés meg ilyenek. (Tulajdonképpen minden tett egy időfeletti idea megvalósítása.)
A kérdésed szerintem inkább arra vonatkozhatna, melyik volt előbb, a mese vagy a valóság (azaz a mese tekinthető-e a valóság tükröződésének, vagy a valóság idomult a kitalált mesék világához). Szerintem az előbbi (Azaz nincs semmi, amit ki lehetne találni, csak az ideavilág tartalmait lehet úgymond "felfedezni", aztán megnyilvánítani, tudományban, művészetben, filozófiában, életben, bármiben, ami adatott).
Persze, hogy van ördög, sőt hétfejű sárkány is, meg kurtafarku malac is aki az óperenciác tengeren túl túr. Csak azokat a könyveket ahol ezek szerepelnek úgy hívjúk, hogy mesekönyv.
Valóságos annyiban, hogy a rituálé, a metodika - vagy inkább a bennük való hit - által segíthet egy spirituális krízishelyzet feloldásában. (hasonlóképpen, az ima ereje is csodákat tehet)
Illuzórikus azért, mert valójában nincs ördög, akit kiűznek. Az ördög csak egy kellék, amire az adott személynek szüksége volt a fejlődéshez. (és az Istenről alkotott fogalmunk is ilyen kellék, ami a tapasztalatunkat orientálja, és így lehetővé teszi, hogy fejlődjünk)
Tudomásom szerint nem csak az ördögi lelkek rangfokozata határozza meg a befolyás mértékét. Vannak akik nem önszántukból, hanem valamilyen tevékenység kapcsán (pl. okkultizmus, ezoteria, kábítószerélvezés) kerültek ördögi befolyás alá, náluk ez talán nem is neveszhető megszállottságnak, inkább zaklatásnak (ez a gyakoribb). És van a lényegesen ritkább valódi megszállottság, amit az ördöggel történt egyezség ill. a bűnben való tudatos kitartás eredményez. Ekkor az egyén feladja saját akaratát és a sátánnak rendeli alá.
e./ létezik alantas szellemi hierarchia, az ördög (= sátán = lucifer) kb.-ző szintű rossz szellemei, akik fokozatuk szerint tudnak ártani, és űzésük is eszerint nehéz v. könnyű.
Köszönöm a megjelöléseket, szivesen venném ha valaki élménybeszámolóval is jelentkezne, saját életéből vagy a környezetéből egy hiteles történettel, egy-kettő nekem is akad, alkalomadtán elmondom.
"Jézus evangéliumi tevékenységének elég terjedelmes része a gonosz ill. tisztátalan lelkek kiűzése. Manapság erről, legalábbis a valóságban elég keveset hallunk."
Tökéletesen egyetértek
Én a d) választ jelölöm meg:
"van ördög, sokakat kínoz, de ők vagy nem tudják mi a bajuk, vagy nem tudnak kihez fordulni."
Nekem szerencsém volt. Jézus megérintette a szívemet, több mint 10 évvel ezelőtt, és rávezetett arra is, hogy sátán nagyon is létezik. Hála Istennek, Krisztus egy olyan közösségbe is elvezett, ahol a gonosz, tisztátalan szellemektől való szabadulást ma is igen intenzíven végzik.
Jézus evangéliumi tevékenységének elég terjedelmes része a gonosz ill. tisztátalan lelkek kiűzése. Manapság erről, legalábbis a valóságban elég keveset hallunk.
Lehetséges okok:
a) nincs Isten, így ördög sem, nincs kit kiűzni, marhaság az egész
b) Isten van, de ördög nincs, szintén nincs kit kiűzni
c) lehet, hogy van ördög, de max. a pokolban, hagyjuk békén, had sütödesse saját pecsenyéjét
d) van ördög, sokakat kínoz, de ők vagy nem tudják mi a bajuk, vagy nem tudnak kihaz fordulni.
