"Az Aranykor közeledtével egyre többen keresik az anyagi világból a szellemi sík felé vezető ösvényt; egyre többen fordulnak az őskultúrák elrejtett ismereteit hordozó mítoszok, mesék, képek és szimbólumok birodalmához. Az ember végre ráébredt, hogy az anyagelvű szemlélettel önmagát űzte ki önmaga Paradicsomából és most kétségbeesett vággyal próbálja összeilleszteni a modern kor beköszöntével eltépett köldökzsinórt
A mítoszok és mesék univerzumának egyaránt közismert, kedves szereplői a tündérek, e természetfeletti képességekkel rendelkező, szépséges, nagy hatalmú csodalények. Nincs olyan nép, kultúra vagy közösség, amelynek meséi, elbeszélései ne tudnának róluk, ne hinnének olyan ember nem járta rétek létezésében, ahol éjjelente ők táncolnak vagy ne ismernének történeteket olyan halandókról, akiket nagy bajukban éppen tündérek segítettek meg. Magyar népmeséinkre különösképp illik a tündérmese jelző, hiszen ebben a motívumban igen gazdagok. Erdélyt gyakran nevezték Tündérországnak, ahol számos várat tündérek építettek meg az ősidőkben (Firtos és Tartod várát például a székely mese szerint két tündér-testvér emelte, a jóságos Firtos és a romboló hatalmú Tartod). A kárpát-medencei magyar hagyomány elbeszélésében Árgyilus királyfi hosszas keresés, veszedelmes avatási kalandok teljesítése után jut el Tündérországba, ahol a halhatatlanságot és örök boldogságot élvező nép felett Tündér Ilona uralkodik királynőként. Legrégibb meséinkben Tündérországot az Aranyos Szegelettel azonosítják: ez utóbbi volt a neve annak a messze Nyugaton, a tenger közepén elterült csodálatos szigetnek, ahol a teremtés után a magyarok ősei tökéletes boldogságban éltek, ám Ármány démon mesterkedései következtében a sziget a habok alá süllyedt. Íme, az Atlantisz-hagyomány továbbélése a magyarság mitológiájában is felismerhető!
Hagyományaink tündérmeséi közül a legmegrendítőbb mégis a csallóközi tündérek története. Eszerint a Csallóközt az idők kezdetén aranyhajú tündérleányok lakták, akik minden éjjel dallal, tánccal vigadoztak a réteken; hajnalban pedig láthatatlanná válva tűntek el a levegőben, hiszen az emberek előtt nem szabadott mutatkozniuk. Amikor a környékbeliek reggel kimentek a mezőkre, összegyűjtötték a sok arany szálat, arany szöszt, ami a táncoló tündérek ruhájáról hullott a fű közé - ezért a csallóköziek messze földön a leggazdagabbak voltak. Sajnos azonban egy kapzsi embernek ez sem volt elég: egy fa mögé bújva megleste éjjel a tündérek táncát és amíg azok aludtak, ollóval lemetszette egyikük arany hajzuhatagát. Reggel a tündérek szomorúan látták, hogy egy társnőjüket megfosztották a hajától, ezért megfogadták, hogy többé nem fognak az emberek között élni és csak az igazán tiszta szívű hősöket részesítik ezentúl a látványuk okozta boldogságban... Ez a gyönyörű mese a szimbólumok nyelvén beszéli el az addig mindenki számára jelenvaló Aranykor elveszítését.
Ahogyan a magyar mesékben Tündér Ilona, úgy a kelta (ír) mítoszokban Dana királynő uralkodik a tuathák-nak nevezett tündérek felett. A legenda szerint a tündérek az elsüllyedt nyugathoni földrészről, Avallonról érkeztek Európába, évezredekkel az emberek honfoglalása előtt. Írországot azonban ekkoriban óriás szörnyek, a Fír Bolg-ok kormányozták erődjeikből. A tündérek és az óriások között hatalmas háborúk robbantak ki, végül azonban Dana népe győzedelmeskedett. A mesék elbeszélik, hogy az ír tündérek csodás talizmánokat hoztak ki a habok alá merült Avallon szigetéről: Daghda üstjét, amelyben, ha valakit megfőztek, visszanyerte ifjúságát, Lugh lándzsáját, amely mindig célba talált, Nuadha csodálatos kardját és végül Fál sikító kövét - utóbbi kősziklának az volt a tulajdonsága, hogy ha az istenek által uralomra rendelt király lépett rá, akkor felsikoltott. A tündérek írországi uralmának végül az emberek érkezése vetett véget, akik véres harcokban legyőzték Dana királynő népét. A tuathák titokzatos dombok mélyére vonultak vissza, hogy átadják a helyüket a halandók történelmének. E rejtekhelyek az írországi tündérdombok, az úgynevezett sídh-ek: az emberek félős tisztelettel veszik körül őket, mivel számtalan arra járó tűnt már el e mágikus erővel rendelkező halmok környékén. Az északi népek mind a mai napig úgy tudják, hogy a tündérek egyes, látással megáldott emberek előtt meg is jelenhetnek, szépséges, ám szomorú arcú, könnyű testű, a pillangóéra hasonlító szárnyacskákkal rendelkező férfiak és nők képében: ők az angol néphagyomány elf -nek nevezett szereplői.
Itt említsük meg, hogy az immár Magyarországon is népszerű Gyűrűk Ura-trilógia alkotója, J.R.R. Tolkien pontosan az ír mítoszok tuathái illetve az angol népmesék elfjei alakjaiból alkotta meg a tündék fajtáját. A Gyűrűk Ura-történet tündéi minden olyan sajátosságot felmutatnak, amit a tündérmítoszokból ismerhetünk: a tündék például szintén egy valaha látható, ám egy világkatasztrófa során a téridőfal mögé rejtőzött nyugati őskontinens, Tündehon elérésére vágyakoznak.
Az indiai mitológiában szintén ismertek a tündérek, itt apszarasz-oknak hívják őket és - szépséges leányzók lévén - gyakorta ki vannak téve az istenek és földi hősök szerelmi ostromainak. A Mahabharata című óind eposz főhőse, Ardzsuna ősei szintén egy tündérleány, Urvasí és egy halandó ifjú, Puru nászából származnak. Maga Ardzsuna viszont egy alkalommal a Gangá (Gangesz) folyó partján gyönyörködik az éjszakában, amikor megjelenik előtte a folyó tündérkirályának leánya, Ulupí és magával hívja víz alatti csodapalotájába. A hínárzöld fátylat viselő tündérhercegnő és a halandó hős ölelkezéséből egy kiváló harcos, Iravát születik, aki apja oldalán maga is részt vesz az eposzban elregélt csatában.
A legtöbb nép hagyományában a tündérek egyértelműen az általuk kiválasztott hősök segítésével, szépségükkel és jótékony szerepükkel tűnnek ki. A tündérmitológiát árnyalja azonban a nem jó, vagy éppenséggel ártó tündérek jelenléte is. Egy egyiptomi mesében az újszülött királyfi bölcsejénél hét tündér jelenik meg: közülük hat áldást mond a gyermekre, ám a hetedik megátkozza, hogy kutya, kígyó vagy krokodil okozza majd a vesztét. Csipkerózsika meséjében a lakomára meg nem hívott harmadik tündér megátkozza a királylányt, hogy orsó szúrása által fejezze be életét. Az ilyen tündérek a misztikus szemszögéből nézve persze nem gonoszak, hanem a létezéshez hozzátartozó szükségszerű elmúlás megtestesítői, a Világrend részesei. A Nagy Istennő, minden tündérek édesanyja maga is háromarcú: első szerepében világszülő Szűz, második manifesztációjában Menyasszony és Anya, harmadik létmódjában azonban Halálistennő. A tündérek veszedelmes arculata a legközvetlenebb módon a román néphagyományban tűnik elénk. Az erdélyi románok szerint a tündérek (zinele) úrnője a Doamna Zinelor, azaz magyarul a Tündérkirálynő. Földig érő fekete fátyollal borított jelenségnek tartják, aki egyszerre szépséges és iszonyatos. Ahol éjjelente tündéreivel táncol, ott kiég a fű, vagy szabályos körök keletkeznek a gabonatáblában (az ilyen helyeket a falubeliek félelmetesnek tartják és messze elkerülik). A néphit szerint nevét sem ildomos kimondani, mivel az megjelenéséhez vezethet, az a férfi pedig, aki megpillantaná arcát, a halál fia (ha nő látja meg, akkor avatott papnőjévé válik és részesül az Úrnő végtelen tudásából). Egy szomorú máramarosi román népballada elbeszéli, miként csábított el egy vőlegényt a Tündérkirálynő, egyes havasalföldi népdalok meg arról panaszkodnak, hogy ő rendszeresen elapasztja a tehenek tejét. Mindazonáltal a tündérek gyógyító szerepköre is jól ismert Erdélyben, akárcsak az egész európai tündér-irodalomban: a hagyomány alapján csak ők tudhatják, hol nő a forrasztófű, amely minden sebre, betegségre és bánatra egyaránt hatásos gyógyír.
Jelenkorunkban az emberiség kezdi felismerni, mekkora kárt okozott testének, lelkének és szellemének egyaránt az anyagelvű világszemlélet, amely a mítoszokat kezdetleges világmagyarázatnak, a meséket kitalált, fantáziadús történeteknek, az isteneket és az istennőket képzeletbeli irodalmi szereplőknek bélyegezte és mindent száműzött az ember környezetéből, ami nem megfogható vagy megvásárolható. Az ember lassanként ébred. Egyre többen választják a gyógyszeripar tömegtermékei helyett az évezredes holisztikus gyógymódokat, ismerik fel az ősi misztikus tanok igazságát, alkalmaznak olyan, boldogabb világkorszakokból reánk maradt, létünk megszentelését szolgáló technikákat, mint a jóga, a tantra, a feng-shui vagy a táltostudomány. Az emberi társadalom rádöbben, hogy sorsformáló válaszút elé érkezett és ha hajlandó komolyan venni a fentről érkező tanításokat, egy világkatasztrófa áldozata helyett a legnagyszerűbb szellemi-történelmi kaland főszereplőjévé válhat A mindent éltető halhatatlan Erő adja, hogy így legyen!
Avatara vallástörténész-mítoszkutató"
A mitologikus lények problémája sajnos elég nagy... Ugyanis némely népmesei lényünk más mitológiákból származik - nem egy a roma, nem egy a szláv népek meséiből szűrődött át. Azután pedig, miután kitalálták, hogy finnugor származékok vagyunk, az összehasonlító mitológia hirtelen ott is soknak megtalálta az eredetét.
Szóval attól függ, hova nézünk, hol keresünk, a kutató beállításától függően sok mindent ki lehet hámozni a múltból. Annál is inkább, mivel nagy a köd, és az elősejlő vonalak bármihez, bárkihez tartozhatnak...
Itt van pár lény, amik állítólag a "magyar mitológiához" tartoznak. Bár nem tudom mennyire lehet ezt készpénznek venni itt:
Isten - a "magyar mitológiában" a felsővilág fő alakja. Ő az Isten - hogy úgy mondjam
Boldogasszony, Nagyboldogasszony - eredete és mibenléte ismeretlen. A kereszténység elterjedésével alakja teljesen egybefűződött Szűz Máriával, de valószínűsíthető, hogy eredete ősibb
Szélanya - A világfa ágai között lakozó öregasszony, aki a szeleket engedi ki barlangjából.
Tündér - csodálatosan szép, nőnemű lények. Nevük eredete a "tündököl" szóra vezethető vissza. Egyesek szerint a Csallóközben régen tündérek laktak.
Lúdvérc (lidérc) - Alakja rendkívül összetett, a XX. századi folklór ugyanakkor már csak gonosz-démoni vagy mulatságos tyúk-alakjában őrzi.
Sárkány - A magyar mitológia sárkánya a balkáni sárkányalakokhoz hasonlóan alapvetően időjárásdémon, többek között a jégesőt is sárkány okozza. A táltos feladatai közé tartozhat a sárkánnyal való harc, de nem a fizikai világsíkon, hanem szimbolikus, vagy szellemi síkon. A "sárkányharc-történetekben" a táltos az égbe emelkedik, hogy a felhők között megküzdjön a sárkánnyal, hogy ezzel elűzze a rossz időt.
Boszorkány - vasorrú bába. Alakja gondolom ismerős
Ezenkívül léteznek még turul madarak, törpék és óriások is. Nem beszélve az ördögről.
A magyarok belső-ázsiai eredete engem is érdekel. A térképen Északnyugat-Kína területén gyakran nézegetem Dzsungáriát. Az ujgurok ("új nép") földjének is mondják. A Mongol-Altáj peremének mocsaras vidéke. Szomszédságában ma is türk eredetű népek élnek. A Dzsungár-szoroson átkelve északra tartva az Ob forrásvidékére érni. Szeretnék egyszer eljutni Ujguriába. Ha tudtok valaki(k)ről, aki(k) odakészül(nek), riasszatok.
Filburt: Talán az Alexandrában vagy a kiadó postacímén kellene próbálkozni. illetve van egy új könyvnagyker (könyvesház), aminek a Püski az egyik alapítója. Ott tartanak, mert láttam a katalógusukban... Igyekszem ráakadni megint - abban ott a címük is...
A karácsonyfával kapcsolatban érdemes utánanézni az axis mundi (világtengely)-rítusoknak, annak a mítosznak, amely szerint a hétágú fán (amely a Mindenség 7 szféráját jelképezi) hág fel a sámán az isteni világba, no meg a Rómában is elterjedt Attis-kultusznak.
Utóbbiban Attist, a Cybele (Kübelé) istennő szerelméért meghalt fiatal istent fenyőfával jelképezik, halálakor ezt a fát megsiratják, feltámadásakor pedig ujjongva felállítják és feldíszítik.
Minden karácsonyfa valójában Axis Mundi, Világtengely, amely a Mindenség orientációs Közepét idézi!
Jövő hétfőn, 24-én jelenik meg egy 12 regényből álló sorozat első két regénye,
Szélesi Sándor: Vadásznak vadásza és
Fonyódi Tibor: Isten ostorai című könyve.
Ez a sorozat gyakorlatilag újraírja, amit eddig tudtunk, tanultunk az ősmagyar mitológiáról!
A legendában, ami éppen születik, úgy foglalok állást, hogy a szabír magyarok a Kaukázus déli részéről az Urál alatt lakó magyarok rokonai, és ezer évnyi különállás után "találkoznak" és értik egymás szavát. Innen ered az onogur-magyar szabír-magyar különállás. Két nép de mégis egy.
Hogy a valóságban mi történt, ahhoz kevés az ismeretem, de ez is megtörténhetett...
A steppén a törszszövetségek voltak a jellmzők az "államok" kialakulására, vagyis a legtöbbször a magyar törzsek más néven, "futottak" (nyargaltak), legalábbis a kivűlállók számára. Meg ez azt is jelenti, hogy különböző etnikumú, nyelvű, stb. törzsek egy törzsszövetséget alkottak. A hunok és a nagy türk törzsszövetségek pl. ilyenek voltak.
Szabirokról, meg a Kaukázus környéki magyarokról(?) egyébként mi a véleményed?
Az ám itt a helyzet, hogy nagyon sok azonosítatlan nép keringett a pusztákon akkortájt. Tehát: bizonyos, hogy van valami kínai vonatkozása kultúránknak (pl. a pörkölt is kínai eredetre vezethető vissza - ez elég jó érv, nem?), másrészt viszont biztos, hogy nem kínaiak vagyunk, én a magym részéről nem bírok pálcikával enni... :-))
Komolyan: a szkíta népekkel együtt kellett éljünk, de együtt éltünk a hunokkal is, ám ez nem jelenti azt, hogy mi magunk is azzá váltunk, legfeljebb eltanultunk egymástól ezt-azt.
Vizsgálódásaim alapján egyébként arra a következtetésre jutottam, hogy elkéggé magunknak való nép voltunk/vagyunk... tehát meg tudtunk őrizni önállóságunkat. Ez dícséretes, de nem eléggé, hiszen nyomot a történelemben csak ezeregynéhányszáz éve hagytunk.
Jézus témában én Zajti: Zsidó volt-e Krisztus c. könyvét ajénlanám. És nemcsak Jézus miatt... Van benne egy rész, ahol összegyűjti (pontosabban idéz valakit), hogy az ókori irók miket irtak a szkitákról.. Megdöbbentő...
Ha már itt tartunk, mintha hallottam volna olyat (leginkább táltos Kováts Andris bátyótól), hogy a szkíták (tehát a magyarok vélt ősei) atlantiszi eredetűek, az atlantisziak pedig földönkívüli (szíriuszi) származásúak...
Továbbá hogy Jézus és Mária is szkíta (és/vagy pártus, mi is a közös a kettő közt?) volt, tehát állítólag több közük van a magyarokhoz, mint a zsidókhoz (ill. az utóbbiakhoz tulajdonképpen semmi...).
Sőt azt is hallottam, hogy az egész Bilbia a mi őseinktől lett "ellopva".
Ezek érdekes - nem bizonyított - feltevések (volt már szó a fórumon róluk).
Asszem ez igen kényes téma és úgy érzem, sokak számára meglehetősen indulatkeltő, holott nem tudom, hogy egy ELMÉLET, miért kell, hogy bármilyen érzést is kiváltson, amíg nincs bizonyítva vagy elfogadva,
főleg, ha állítólag van némi alap is a gyanúra.
Tényleg. Van alap a gyanúra ?
Szerintem mindezt ugyanúgy nem célszerű kapásból elvetni, mint azonnal elfogadni...
Na, megtudtam, hogy ki irt le részletesen lóáldozatot. Ez az ember Baráthosi Balog Benedek volt, aki a Burjátoknál irta ezt le a század elején. Feltehetően a "Mongolok, Burjátok" című könyvében. Mostanában kiadják az egész sorozatot (Baráthosi turáni könyvei), de jelenleg a 4. résznél tartanak ez pedig a 11... Hát ennyi.
Próbáld közvetlenül a
http://www.kalandor.hu/hun/index.asp?lap=tab
lapon megnézni. A lap egy flash animációval indul, ez lehetett a stzép feketeség. Ha meg a kukit nem engedi a géped, csak a főlapot látod.
Ha visszanyomozunk az évezredek vonalán népünk eredeti teste felé, akkor a régészeti bizonyítékok a Kr.e. 7. századnál valami kellemetlenül kibogozhatatlanok. Addig magam is elfogadom a szkíta (összefoglaló névként) eredetet. Tehát a magyarság onogur-bolgár és szabír-magyar(-hun) törzsek keverékéből jött létre a Kr.utáni időkben. Ha visszább megyünk, szerintem is szkíta eredetet találunk...
De kétségtelen, hogy valamikor egymás mellett éltünk a finnugor népekkel. Nyilván meg vannak a párhuzamok az ő mitológiájukkal is... (Ez az "és") illetőleg mivel a magam részéről olvastam néhány nagyon elfogadható tanulmányt a sumér eredetről (és ehhez be kell vallanom, én mindig a kétkedők csoportjába tartozom, tehát, ha hagyom magam meggyőzni, akkor azt alaposan átgondolva teszem), megpróbálok közös őst teremteni nekünk és a suméreknek. Akkor viszont a vallásunk legősibb és legmélyebb elemei ahhoz kell közelítsenek.
Mint látod, kedves Waxxable, csupa-csupa "és"-sel dolgozom.
Kösz... A novellasorozat íródik: "A halál napjai". Ez még azt a népet mutatja be, akik a Világfa "szárba szökkenése" előtt éltek a Pusztán az Aranybirodalomból kiszakadva. A varázslatok, istenek kicsit a sumér vonalhoz hasonlítanak, nem véletlenül. Aztán jön a világfa, és miközben kialakul jellegzetes legendánk, kicsit megtermékenyítjük harcainkkal és isteneinkkel a finnugor népek mitológiáját is. Tehát egy ívet húzok a sumértól a saját mítoszainkig, és mintegy ezek jelenségeit félreértelmezve alakítom ki a finnugor népek mítoszrendszerét.
Nem pár oldalas meló, kell hozzá a novellasorozat és a regény. A hősöm (aki később Táltos lesz - nagy T-vel - júniusban akad rá a Világfára...
Mindenkit szeretettel látunk Harrison Fawcett barátommal együtt benneteket a www.kalandor.hu tábortüze mellett.
Percheron: elolvastam. Valóban meglepő és érdekes dolgok derültek ki számomra is. Legfőképpen Sajnovicsról és munkájáról. És most furcsa módon még Papp Gábor világlátása is tetszett. Anno a 90-es évek elején egyszer végigültem egy öt részes előadássorozatát, és akkor egyre idegesebb lettem a logikai csúsztatásai miatt... Nem a tényanyag, hanem a logika hibázott. De a cikkből kicsengő hozzáállás/színvallás valóban megkapott.
És a nyelvvel kapcsolatos megjegyzéseivel is egyet tudok nagyrészt érteni.
Időközbe meg kiderült, hogy az obi-ugorok télleg ma sem mondják ki a medve nevét, hanem körülirják. Szóval lehet valami ebben a szent állat dologban...
Az a baj, hogy annyi létezik, ahányan foglalkoznak vele. Vas ősmagyar-sumer, ősmagyar-pelazg, ősmagyar-dravida, ősmagyar-egyiptomi, ősmagyar-szkíta... stb.
Fehérlófia Könyvesbolt a Rákóczi térnél.
leszállsz a villamosról (Nyugati felől gyüvet) és osztán átmész baloldalra, meg egy picit előre, és meglátod. Egy kapualj fölött Kiakasztott tábla, rajta egy magyar ember arca (süveggel), meg hogy fEhérlófia Könyvesbolt.
naaa... ott minden ilyen témájú (meg sok hasonló) könyvet megtalálsz :-))
A remákok és foranbokorokról... miért ne lehetne??? Igaz, akkor már kissé más világot mutatna be kedves ketchikan.
Viszont a régi növénynevek egészen jól bepasszolnának (könyvesbolt följebb :-))
"Nincs ősmagyar mitológiánk."
Van barátom, van.
Csak nem az iskolában tanítják. Neked kell felfedezni. Teljes (Teremtéstörténettöl a mai napig...Nimród...Magyar-Hunor....Attila....Álmos (turul dinasztia az 1000 éves királyság)....Szent László....Mátyás.....
pl. www.freeweb.hu/eletfa
Komjáthy István:Mondák könyve. Ez nagyon szép, jó könyv. Mostanában nem láttam könyvesboltokban, de könyvtárban biztos megtalálod.
Badiny Jós Ferenc:Jézus király A pártus herceg
Érdekes könyv, jó gondolatébresztő, de azért fenntartásokkal kezelni. Sok mindent a Bibliából idézve támaszt alá. Ne a plazak könyvesboltjaiban keresd:))
Baráth Tibor: A magyar népek őstörténete. Tudományos munkának tűnik, érdekes. Lelőhelye hasonló, mint a Badiny könyvekenek:))
Nem tudom, hogy Kiszely prof-nak milyen irodalma van , de ő róla annyit tudok, hogy egy ismerősőm volt egy előadásán és sokat foglalkozott a magyar őstörénettel.
Ajánlom még a Táltos Mén-Hír nevű újságot a figyelmedbe, ott is írnak iyen dolgokról.A net-ről letölthető.
