Egy nemzetis színész haveromtól hallottam, hogy amikor az MSZP megnyerte anno a választásokat, rögtön egy fekete lobogót tűzött az erkélyére, amit négy évig le sem vett ...
Még mindig az Úr hangja:
kérem szépen, nekem szokták dicsérni a hangomat. Azt mondják érdekes, különleges baritonom van. Én úgy búcsúztam Sinkovits Imrétől, hogy elszavaltam egy részt a Tragédia elejéből. Csak úgy, magamnak. Sokszor nekifutottam lassan, tagoltan, dörgőn és halkan. Nem ment. Siralmas volt, de nagyon; rettentő kevés voltam hozzá...
Ma kaptam egy ilyen levelet. Ez egy olyan lanclevel amiben kivetelesen teljesen egyet ertek. Nekem tul messze van (1200 km) de akinek van egy kis ideje...
> > > Kedves Barátom!
> > >
> > > A múlt héten temették el - nevéhez illoen - "királyi"
> külsoségek között
> > > Zámbó Imre eloadómuvészt. Az elozetes becslések szerint
> 70.000 embert
> > > vártak
> > > a temetésre. A kereskedelmi televíziók a temetésen
> megjelentek pontos
> > > számáról azóta mélyen hallgatnak - valószínuleg nem jött
> be a becslésük.
> > > Egyes állítások szerint 50 millió forintot fizetett az egyik
> > > bulvár-televízió a temetés közvetítési jogáért. Hogy megtérült-e a
> > > befektetés, nem tudni, egy biztos: nagy tömeg kísérte
> utolsó útjára
> > > Jimmy-t.
> > > A mesterségesen keltett kultusznak azóta áldozata is van.
> Egy tizenéves
> > > lány
> > > lett öngyilkos - tudósított a temetésrol is hírt adó
> televízió hamis
> > > együttérzéssel.
> > >
> > > Arról kevesebbet, kevesebben hallhattunk, hogy január
> 18-án, 73 éves
> > > korában
> > > meghalt Sinkovics Imre. Színmuvész. A Nemzet Színésze.
> Már ha létezik
> még
> > > ilyen, már ha szükség van még ilyenre ebben az országban.
> Egy olyan
> > > országban, ahol a kultúra fogalma átlényegült szórakoztatássá, a
> muvészek
> > > szórakoztatnak - vagy pályát változtatnak. Sinkovics
> Imrét, aki egy
> olyan
> > > kor gyermeke volt, amikor az emberi érték méroje a
> muveltség, tudás,
> > > szorgalom, a közösség iránti huség és jó szándék volt,
> jövo pénteken,
> > > február 2-án helyezik örök nyugalomra. Soha életemben nem
> voltam még
> > híres
> > > ember temetésén. Nem szeretem a mufajt. A temetés, a
> gyász a barátok, a
> > > szerettek tulajdona. Nem sajátíthatom ki magamnak a fájdalmat csak
> azért,
> > > mert tiszteltem tárgyát, amíg élt. Most azonban úgy
> döntöttem, elmegyek,
> > > és
> > > jelenlétemmel tiltakozom. Ottlétemmel szavazok egy kultúrált,
> civilizált,
> > > európai országra, ahol nem az a kultúra, ami sok pénzt
> hoz, nem az a
> hír,
> > > amitol mindenki felháborodik, vagy megrémül, nem csak az a sikeres
> ember,
> > > aki sok nullát írhat a bankbetétjén rendelkezésre álló összeg elso
> > > számjegye
> > > mögé. És ezúton elnézést kérek Sinkovics Imrétol, családjától és
> > > barátaitól,
> > > hogy temetésén nem csak miatta, hanem egy talán nála is
> fontosabb ügy
> > > miatt
> > > veszek részt. Ez eddig magánügy.
> > >
> > > Közüggyé attól válik, hogy most mindannyiunknak
> lehetoségünk van arra,
> > > hogy
> > > tegyünk valamit a tudatunkat folyamatosan és tudatosan romboló
> > > bulvárkultúra
> > > ellen. Szimbolikus a cselekedet ugyan, a szimbólumok
> világából azonban
> > > jobban ért az ember, mint a tiszta szóból. Mutassuk meg a szellemi
> > > környezetünket fertozo médiaisteneknek, hogy jelentos célcsoportot
> > > alkotunk!
> > > Hogy szükségük van ránk, mert ha mi nem vagyunk,
> lehúzhatják a WC-n a
> > > rádiójukat, tévéjüket, újságjukat! Mutassuk meg, hogy
> jelentos részét
> > > alkotjuk a társadalomnak mi, akiknek még nem tompult el
> az agyunk, az
> > > érzékelésünk. Akik még tudjuk, hogy az eloadómuvészet
> színvonala nem az
> > > oktávok számától, hanem az énekelt mu tudatunkat építo, vagy éppen
> > leépíto
> > > hatásától, még egyszerubben: állati ösztöneinkre, vagy emberi
> > > képességeinkre
> > > és igényeinkre hatni akaró jellegétol függ. Minél többen
> jövünk el,
> annál
> > > meggyozobben tudjuk igazolni, hogy nagy számban,
> mondhatni tömegesen van
> > > szükség még olyan dalokra, rádió- és televízió-musorokra,filmekre,
> > > alkotásokra, amelyek nem csak szórakoztatnak: muvelnek.
> És elsosorban
> > > muvelnek.
> > >
> > > Kérlek, ezért gyozd le minden ellenérzésed, lustaságod, kifogásod,
> > > influenzád, és gyere el Te is. Találkozzunk 2000. február
> 2-án, pénteken
> > > az
> > > Óbudai Temetoben (III. kerület Bécsi út), ahol 15.00-kor kezdodik
> > > Sinkovics
> > > Imre temetése, és reményeim szerint egy csendes és nagy létszámú
> > > szimpátiatüntetés az eltunoben lévo kultúra mellett. Ha
> teheted küldd
> > > tovább
> > > ezt az emilt mindenkinek, akit csak ismersz, használjuk
> végre valami
> > > szépre,
> > > jóra, hasznosra az új média adta lehetoségeket!
> > >
Én utoljára a Retúr c. filmet láttam. Kitűnően alakított benne. És a többiek is. Sajnos már ketten nem élnek abból a csapatból.
Ja, és a Hupikék törpikék Törpapája...
I. M. Sinkovits Imre :-(
Üdvözletem és tiszteletem Néktek!
Én azon a napon (...) délután kettőkor bekapcsoltam a rádiót. A hírek kellős közepébe nyúltam, csak az érdemeit méltatták. Akkor egy picit megijedtem, fel is hívtam szüleimet, de ők nem hallottak semmiről. Este, otthon a nyolc órás hírek előtt megkérdeztem Édesanyámat, hogy mi van Sinkovitscsal? És akkor mondták....Felpattantam és majdnem elbőgtem magam hirtelen...
És csak álltam, mint a cövek és mukkanni se bírtam.
Gondolom előttem már bőségesen kitárgyaltátok a sajtó reakcióját és a királyruhába bújt udvaribolonddal való összehasonlítását. Nem is kívánok ebbe belefolyni túlzottan.
Ő nem volt király, nem is született annak, szerintem nem is tetszene neki, ha annak tekintenék. Ő szolga volt, a szó legnemesebb értelmében. Szolgálta Hazáját, Nemzetét, Tháliát és Téged és engem. Őszinte ember, akinek hangja akár dörgött, akár simogatott, úgy szólt, mint a megtestesült költemény. Nem hebegett, nem kertelt, minden szava, s kevés kötőszava átfogta egész életét, egész Nemzetünket. Nem volt divat. Sosem, és remélem sose válik azzá. Amit Ő tett, és ahogy élt az örök, és földöntúli. Csak a szenvedés köntösét vetette le, higyjétek el! Csak a lelkét szemüveg nélkül nem látjuk...
Fáj, hogy a rohanó világra hivatkozva mindig halogattam a Balkáni gerle megtekintését, és mostmár bárki is játssza el, nem lesz hiteles az aggódó, de reális apa szerepe. Nem is fogom megnézni. Legfeljebb, ha a TV felvételről leadja. Ővele!
De láttam a Nagymamát, az Ők tudják, mi a szerelem, és még most fel sem tudom sorolni, mi mindet, és egyszer kezet is rázhattam vele egyszer...
Főiskolás lévén vizsgázom pénteken, vidéken, igy félő, hogy nem érek ki időben. De ott leszek, Óbudán, melynek díszpolgárságát nem érhette meg. Én utcákat, tereket, városrészeket neveznék el Róla, az egyik utolsó igaz magyar emberről.
Gyertek el minél többen, lássa meg ország-világ, hogy van másik oldal, él még magyar e földön, és ha nem is leszünk tízezren, de akárhányan is legyünk, mind képviseljük a soha ki nem húnyó
Szomorúságom és tiszteletem mellett annak azért örülök, hogy nem maradtam le a Balkáni gerléről és a My fair lady előadásairől a Művész úrral.
Valóban lesz mire emlékezni, és szerencsére emlékét a filmek megőrzik.
A Balkáni gerle jó felvétele nemrég ment valamelyik köztévén, friss felvétel.
A hangján legutóbb valami érződött, de gondolom, hogy nem bírt A Színház nélkül élni.
Elment Tolnay Klári, Sinkovits Imre, most már lassan tényleg át lehet írni a volt Nemzeti Színház cégtábláját, marad egy a pesti színházak közül. (Minden tiszteletem ettől az élőknek...)
Egy barátom történetesen ugyanabban a házban lakott, mint o, és egyszer együtt utaztam vele a liftben. (Volt vagy 10 évvel ezelott.) Éppen fel voltam dobva, és amikor felismertem, nekiálltam áradozni, hogy mekkora muvész, milyen jó ember sat.sat. Leintett, és mosolyogva mondta: "ugyan, ne beszéljen butaságot, fiatalember..."
Ha semmi mást nem játszott volna, csak a Tótékban a Tótot már akkor is halhatatlan lenne.
Néhány hónapja abban a kitüntetésben volt részem, hogy bemutattak neki. Az arcán már látszott, hogy nagyon beteg, de a kézszorítása férfias volt, a szeme sugárzó és a hangja erőteljes.
Az értéktelenség és a hitványság megdicsőülésének korszakában a Művész Úr egész élete legyen példa arra, hogy melyik oldalon a helyünk.
Nyugodjon békében!
Szerintem többet érdemelt volna az indextol, mint egy hírecskét a kongói elnök meg a magyargyulölo cigányvajda legújabb beköpése között. Úgyhogy ha már az indexben is Jimmy a téma, itt az origó:
Elhunyt Sinkovits Imre
2001. január 18., csütörtök, 21.01
Életének 73. évében, január 18-án elhunyt Sinkovits Imre Kossuth-díjas, kiváló muvész, a Nemzet Színésze cím birtokosa. A színész hosszú ideje beteg volt, de hivatásában a végsokig kitartott: halála elotti este is játszott a volt Nemzeti, mai nevén Magyar Színházban.
Azok, akik nem látták színpadon, két emléket fognak orizni Sinkovits Imrérol. Az egyik a határozott, magát minden helyzetbol kivágó Tizedes alakja Keleti Márton A tizedes meg a többiek címu 1964-es vígjátékából, ami valószínuleg a hazai televíziókban a legtöbbet játszott magyar film. A másik mély, öblös, mégis mindig az általa megformált figura személyiségéhez idomuló hangja, amelyben mindig volt emberség, akkor is, ha keményen, netán kegyetlenül döngött, és amely olyan ízesen-gyönyöruen dalolt a nagy drámai szerepek, versek súlya alatt.
Azok, akik látták színpadon, számtalan emléket fognak orizni Sinkovits Imrérol, hiszen emlékezetes alakításait hosszasan sorolhatnánk. Színpadi szerepei közül jelentos Madách Imre Mózes címu drámájának címszerepe, Németh László drámájában Husz János megformálása, Kurrah a Csongor és Tündében, Prospero a Viharban, Bódi Vencel Süto András Advent a Hargitán címu darabjában, és Örkény Tótékjának egyik foszerepe.
Az 1928. szeptember 21-én Budapesten született, a Színház- és Filmmuvészeti Foiskolán 1951-ben diplomát szerzett, majd ezt követoen - néhány éves kitérot leszámítva - az egykori Nemzeti Színház, jelenlegi nevén Magyar Színház társulatában játszó Sinkovits haláláig aktívan dolgozott, színháza jelenlegi repertoárjának szinte minden darabjában színpadra lépett, például Pickering ezredesként a My Fair Lady-ben, Shakespeare Tévedések vígjátékának Égeonjaként, Süto András Balkáni gerléjében Schuller Medárdként, az Ármány és szerelemben a muzsikus Millerként, vagy a Várszínházban Molnár Ferenc Hattyújában, mint Páter Jácint. Már ez a felsorolás is kelloképpen érzékelteti Sinkovits sokoldalúságát, átalakuló képességét. Színészete drámákban volt a legeroteljesebb, amikor uralni kellett a - történelmi - helyzetet (és a színpadot).
Az ötvenes évektol a nyolcvanas évek elejéig rendszeresen vállalt filmszerepeket. Maradandót nyújtott a Két félido a pokolban, a Fure lépni szabad, az Egy szerelem három éjszakája és az Örkény István Tótékjából készült Isten hozta, ornagy úr címu filmekben. Utoljára Palásthy György nyugdíjas-filmjében, a Retúrban lépett a kamera elé.
Sinkovits Imrét a gyerekek is a szívükbe zárták, hiszen o volt a Hupikék törpikék címu népszeru rajzfilmsorozatban Törpapa magyar hangja, s számos további népszeru rajzfilm szinkronjában hallhatták narrátorként, szereploként.
A színpad mellett a politikában is szerepet vállalt; 1956. október 23-án a Petofi-szobornál o szavalta el a Nemzeti dalt, majd a rendszerváltozás idején elkötelezte magát a konzervatív politikai erok mellett, és egy ideig intenzíven segítette az MDF választási kampányát (bár a pártba nem lépett be). Szívesen szavalt verset az Erdély Muvészetéért Alapítvány Vármegye Galériában rendezett kiállításainak megnyitóin, ezzel is kifejezve, hogy szívén viseli az erdélyi magyarság sorsát, kultúráját.
Sinkovits Imre a Magyar Színház társulatának örökös tagja, munkásságát 1966-ban Kossuth-díjjal ismerték el, két alkalommal (1955-ben, és 1962-ben) részesült Jászai Mari-díjban, érdemes muvész címet 1970-ben, kiváló muvész kitüntetést pedig 1974-ben kapott. A Magyar Örökség-díjat 1996-ban ítélték neki oda, 1997-ben bekerült a színésznagyságainkat magába foglaló Halhatatlanok társulatába. Tavaly az [origo] 2000 magyar szavazásán olvasóink beválasztották az ezredforduló magyarjai közé, tagjai közé választotta a Magyar Muvészeti Akadémia és ugyancsak tavaly ítélték neki a Nemzet Színésze címet, amelynek augusztus 22-i ünnepélyes átadásán betegsége miatt nem tudott részt venni. A színmuvész október 5-én vette át a kitüntetést.
Kollégái tudták, hogy nagyon beteg, de o optimista volt, hajthatatlanul játszani akart. A halála elotti estén a Tudóst alakította a Csongor és Tündében. Olyan gyenge volt, hogy járni is alig volt ereje, de végigcsinálta az utolsó eloadást is. A sors különös ajándéka, hogy a szívéhez és alkatához egyaránt közeli Vörösmarty Mihály színmuvével búcsúzott. Sinkovits Imrét Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma és a Magyar Színház saját halottjának tekinti.
Emlékezetes pillanatok Sinkovits Imre filmjeibol
Színésztársait és kollégáit lesújtotta Sinkovits Imre halála
Kedves gReg!
Szivembol szoltal. Orulok, hogy gondolataidat leirtad es igy nem nekem kellett fogalmaznom, mert nem sikerult volna ilyen tisztara.
Sinkovits Imre nem csak a magyar szinjatszasnak, de az egesz nemzetnek vesztesege.
Emlekszem egy Bank ban eloadasra, ahol a szerepebol kilepve raszolt a nezoteren randallirozo iskolasokra. Egy olyan embertol, akinel a szinhaz az elete ez oriasi aldozat volt, es hogy ezt megtette, az fantasztikus emberi jellemrol arulkodott.
Fellepett egyszer egy homurfesztivalon is(1980?), es eloadta valakinek az irasat a kovetkezo cimmel: Edes ekes apanyelvunk. Ez egy nyelvtoro szintu, a magyar nyelv fordulataira, szohasznalatara, szinonimaira epulo monolog. Oriasi volt.
A filmjeirol, szerepeirol mar irtatok, ezert nem teszem meg. A topicban itt-ott feltuno Zambo Jimmyre utalasok ellen valoszinuleg elsokent o emelne fel a HANGjat.
Jó, hogy 3 ilyen topik is van. Megnyugtató. Nem baj, ha 300szor is elismétlik, hogy hiányozni fog, nagy veszteség mindenkinek, akinek fontos a magyar kultúra.
Sok kiváló szerepe (sajnos keveset láttam :-( ) és szinkronja mellett bennem is valszeg mindig meg fog maradni az Úr hangjaként, én a Margitszigeten láttam. Ahogy megszólal valahonnan fentről, szinte égi magasságból (a víztoronyból) az a hang... A tizedes és a többiek pedig nálam is bestof-listás... rulez.
Nyugodjék békében.
1. Retúr (1997)
2. Honfoglalás (1996) .... Álmos ... aka Conquest, The (1996) (USA)
3. Új földesúr (1988)
4. Ök tudják mi a szerelem (1983) (TV) .... 5. Hektor
6. Az a szép, fényes nap (1981) (TV)
7. Különc, A (1980) (TV) .... László Teleki
8. Kard, A (1976) .... head of a department in the National Museum
9. Dorottya (1973) (TV)
10. Irgalom (1973) (TV)
11. Ki van a tojásban? (1973)
12. Lyuk az életrajzon (1973) (TV) .... Szabó
13. Lányarcok tükörben (1972)
14. Volt egyszer egy család (1972) ... Gendarme
15. N.N. a halál angyala (1970)
16. Szerelmi álmok - Liszt (1970) .... Ferenc Liszt ... aka Loves of Liszt, The (1970)
17. Utazás a koponyám körül (1970)... aka Trip Around My Uranium (1970) (USA)
18. Isten hozta örnagy úr (1969) .... Lajos Tóth
19. Örökös, Az (1969)
20. Egri csillagok I (1968) .... István Dobó ... aka Stars of Eger I (1968)
21. Egri csillagok II (1968) .... István Dobó ... aka Stars of Eger II (1968)
22. Egy szerelem három éjszakája (1967)
23. Orvos halála, Az (1966)
24. És akkor a pasas... (1966) .... Director ... aka Egy filmrendezo feljegyzesei(1966)
25. Tizedes meg a többiek, A (1965) .... Corporal Ferenc Molnár
26. Kár a benzinért (1964)
27. Szeptember (1964) (TV)
28. Álmodozások kora (1964)... aka Age of Illusions (1964) (USA)
29. Fotó Háber (1963)
30. Párbeszéd (1963) .... Laszlo Horvath ... aka Dialogue (1963) (USA: literal English title)
31. Tücsök (1963)
32. Isten öszi csillaga (1962)
33. Két félidö a pokolban (1962)... aka Last Goal, The (1962) ... aka Two Half Times In Hell (1962)
34. Utolsó vacsora, Az (1962)
35. Alba Regia (1961) .... Officer of gestapo
36. Megöltek egy lányt (1961)
37. Arc nélküli város, Az (1960)
38. Füre lépni szabad (1960)
39. Nagyrozsdási eset, A (1957)
40. Csodacsatár, A (1956)
41. Életjel (1954)... aka Fourteen Lives (1954)
42. Vihar (1951) .... Szucs Elek... aka Storm, The (1951)
43. Torta az égen (????) (TV)
es ezek csak a filmjei voltak.. ott volt megannyi szinpadi szerep meg szinkron.
Nagy veszteseg a magyar szinjatszasnak.
gReg,
ne simitst kerlek. Sinkovics, ha akart volna akkor nyilvan lehetett volna "pop" enekes es sikeres nyalgep.. mondjuk az 50-es hatvanas evekben. Ne feledd, hogy akkoriban egy szinesztol elvartak, hogy tudjon enekelni es tancolni.... o inkabb szinesz akart lenni.
Az osszehasonlitas persze mindenkeppen hulyeseg...
Én '89 decemberében láttam az Advent a Hargitánt. Jó előre megvettük a jegyeket, nem sejtette senki sem előre, hogy pont akkor ki fog törni a forrasdalom(?) Romániában. Az előadás vége után Sinkovits a taps helyett kijött a színpadra, és mondott egy rövid beszédet arról, hogy gondoljunk azokra, akik most (=akkor) a Hargitán, ill. bárhol Erdélyben küzdenek. Tőle ez elfogadható.
Tudtátok, hogy a rendszerváltás után levelezőnelvégezte a hitoktatóit, és heti 2-3 órában tanított hittant? Azt hiszem, hogy aki közületek (ellentétben velem) nem hisz, az is tudja az ilyesmit értékelni. Hogy a nemzet egyik, ha nem a legnagyobb színésze bemegy az elsősökhöz, és elkezd nekik beszélni a Jóistenről. Azt hiszem, senki nem panaszkodott otthon, hogy "Anyu! Nem értjük, amit a hitoktató bácsi mond!"
...és akkor a "Volt egyszer egy Vadnyugat" c. film végén a földön fekvő Henry Fonda felnéz az Charles Bronsonra aki lelőtte....és kérdez.....
..."KI VAGY??"......
Nagyon szeretném megköszönni fantasztikus soraidat. Nem szégyellem bevallani, de nagyon meghatódtam. Ennyire tisztán, érthetően még senki nem írta le, mi is az én érzésem valaki (akárki) halálával kapcsolatban.
Az Advent a Hargitánt véletlenül pont a 100. előadáson láttam. Utána Sinkovits olvasta fel Sütő András üdvözlő levelét, aki addig egyszer sem látta a darabot, mert nem engedték ki a románok. Megrázó pillanat volt.
Mikor meghallottam a hirt,nem hittem el!Miért pont ő?Nincs igazság!Még annyit adhatott volna nekünk.Most is előttem van,a Balkáni gerlében,sajnos én csak abban láttam ill. a SK által emlitett darabban,de nekem ő volt A szinész!Megnézném mikor lesz még egy ilyen tehetség!
"bárcsak hinni tudnék abban ,hogy a jó elnyeri jutalmát a tulvilágon,de nem tudok!"-sajnos én sem:((((((((((((((((((((((((
Emléke mindig itt él velünk,ezt ne felejtsük!
Hogy közhelyet használjak:egy ember csak akkor hal meg,ha elfelejtjük!
arabella
Ps.:Sánta Kutya (SK) ! a darab cime:Társasjáték New Yorkban!
Nem sok értelme van Zámbó Jimmy, illetve Sinkovits Imre halálát egy fekete-fehér, vagy jó ember-rossz ember ellentét szintjére degradálni. Nem túl szerencsés - különösen ZJ halála után - úgy nyilatkozni róla, mintha egyenesen jó lenne, hogy végre feldobta a talpát, mégha vannak akik ezt így is gondolják.
ZJ-t lehetett imádni és megvetni is azért amit csinált, de ez még egyáltalán nem ok arra, hogy halála után ilyen méltatlan összehasonlításnak legyen alávetve. Sok embernek legalább annyi örömet szereztek romantikus, gyakran érzelgös dalai, mint amennyit másoknak Sinkovits müvészi géniusza.
Kettejüket már csak azért sem érdemes tehát összehasonlítani, mert hivatásuk alapvetöen meghatározta azt a pályát, amit életük során befutottak. Jimmy soha nem lépett színre Az ember tragédiájában, de ugyanígy Sinkovits sem tudott volna nagy karriert befutni popénekesként. A lényeg az, hogy kedveltük ZJ-t, illetve az általa képviselt stílust avagy sem, el kell ismernünk, hogy szakmája terén egyedülálló helyet töltött be, (csakúgy, mint Sinkovits) és hagyott most maga mögött üresen, milliók bánatára.
Lehet, hogy ZJ emberileg egy nagy 0 volt, lehet, hogy nem, ezt nem tudom. Abban, mindenesetre, hogy halálából ekkora felhajtás lett, már végképp nem ö tehetö felelösse, tehát ne mocskoljuk be azzal egyik müvész emlékét sem, hogy ilyen igaztalan és értelmetlen összehasonlításnak vetjük alá öket. Mindkettejüket ugyanúgy gyászolja egy-egy megrendült család, mi is adjuk hát meg nekik az ilyenkor kijáró tiszteletet.
