Köszi, köszi, köszi.
Pesti vagyok és Kiss Irén.
A Musset-vel akkor már ne strapáljátok magatokat, a Novalis azonban még várat magára.
Elég, ha csak az alapokat írjátok le, ugyanis Kiss Irén elvan magában is, ha látja, valamit tud az a szerencsétlen diák.
Ha pesti vagy, akkor Kiss Irén? :)
Én egy hete fejeztem be a Musset-t. Nagyon röviden (és hozzátenném az anyázások elkerülése végett, hogy szubjektíven, kérek mindenkit, csak semmi "ha neked csak ez jött le, jó hülye vagy", jó? ez egy összefoglaló Lucának):
A főhős, Octave épp kiábrándul a szeretőjéből, mert rájön, hogy megcsalja egy barátjával (leejti a villát és az asztal alatt meglátja, hogy egymás kezét vagy lábát fogják, pontosan nem emlékszem), pedig ő teljes romantikus őrjöngésével szereti (azt hiszem, O. már egészen tizenkilenc éves ;). Kihívja a barátot párbajra, ahol megsebesül, egy csomó ideig lábadozik és önsajnál, éjszaka lázasan kiabál az égre, hogy "hát tényleg üres vagy?!?" (ez különösen megmaradt). Hosszan szenved a szakítás után is, amiből némileg kiábrándultan materialista idősebb barátja, Desgenais próbálja kitámogatni(pl. felajánlja a saját szeretőjét). Kipróbálja az élvezetek hajszolását és a mértéktelenséget, mint felejtési módszert, mégis a nő ablaka alá jár sírni éjjel, akiről kiderül, hogy a másik szeretőjét is megcsalta valakivel. Közben a barátainak bizonygatja, hogy ő közönyös.
Aztán meghal az apja, vidékre utazik átvenni az örökséget, és ott összetalálkozik egy özveggyel, aki szép és szomorú és komoly és a helyi betegek irgalmas jótevője. Beleszeret, megpróbálja titkolni, mert túlságosan becsüli időközben kialakult barátságukat, de egyszer egy erdei sétán bevall mindent, kiderül, a nő már rég tudja, és ő is szereti. Egymás szeretői lesznek (van közben egy plébános unokaöccse, aki próbál keverni, de mégis összejönnek), de a kezdeti boldogság után előjönnek Octave depressziós rohamai, olyankor teljesen ok nélkül bántja a nőt: a régi szeretőihez hasonlítja, azzal vádolja, hogy megcsalja, úgy tesz, mintha már nem szeretné, stb. A nő néha sír, de tűri, és elnézően mosolyogva megbocsátóan szenved (idősebb O.-nál). O. utána persze bocsánatot kér mindig. Egyszer megtalálja a nő naplóját, amiben végrendelkezik, meg egy üveg mérget, amit akkor akar meginni, ha O. elhagyja. O. megrémül, elveszi a mérget és el akar utazni, mondván, jobb lesz az úgy. A nő utána megy, visszatérnek a faluba. Eltelik egy kis idő, O. rohamai folytatódnak, a faluban mindenki arról beszél, milyen rosszul bánik a szép és kedves Madame X-vel(holnapra megnézem a nevét). El akarnak utazni a szóbeszéd elől, sok huzavona után (nem érdekel, mit mond a nép!-de azért érdekli) Párizsba mennek, ahol azt tervezik, hova utazzanak Európában, amikor jön Madame X. egy kedves, szorgos, szegény rokona, aki további rokonoktól hoz rosszalló levelet, hogy ha Madame X. elutazik Octave-val, a család kitagadja. Madame X. szenved, de O. érzi, hogy valójában nem a levelek miatt. Közben a fiatalemberrel (neki is megnézem holnapra a nevét) összebarátkoznak, O. kicsit lelkizik, hogy ő milyen semmirekellő élvhajhász, míg ez a szegény, becsületes ifjú azért gürcöl, hogy a húgának hozományt szedjen össze. Kiderül, hogy Madame X-nek a férje előtt volt egy gyerekkori barátja+nagy szerelme, akihez nem mehetett hozzá, mert az szegény volt. Octave gyanakodni kezd, állandóan figyeli őket, hogy megcsalják-e, de nem lát semmi bizonyítékot, csak azt, hogy a nő állandóan szomorú. Végül az eddig halasztgatott utazással próbálja kiugratni a nyulat a bokorból. A nő sír, de hajlandó vele menni és nem mond semmit. Ekkor O. azt mondja, elhagyja, ha nem árulja el, hogy mi a baja, mire a nő zokog ("Szerencsétlen gyermek, nem tudod mit teszel!"), majd elájul. O. ott őrjöng az ágya körül, meg akarja ölni magát, a nőt, kábé tíz oldalon át elmélkedik életről, halálról, szerelemről, az igazságról és más apróságokról, majd mégsem öli meg. Aztán snitt, egy vendéglőben vannak, épp szakítanak, nyugodtan, kulturáltan, a nő kicsit sír, "azért téged is szeretni foglak", elválnak, O. pedig elégedetten, hogy a 3 boldogtalan embert egyre redukálta, elutazik. Vége.
Amúgy Musset a George Sanddal folytatott viszonyát dolgozta fel, de azért jól átgyúrta.
Novalis:Heinrich von der Ofterdingen, vmint
Musset:A század gyermekének vallomásai című műveit
nem sikerült elolvasni, ezért kéne a tartalom rövid leírása, (nincs benne a 111 híres regényben:)ill. infó a művekről.
Az idő sürget, a vizsga időpontja közelg.
