Kőtábla helyett obszcén felirat a Wass Albert-forrásnál
Fotó: Boda L. Gergely Emléktáblával akarták megjelölni szombaton a helyet, ahol Wass Albert pihenni, írogatni szokott egy Szalárd-völgyi forrásnál. A tábla elhelye zésére azonban nem került sor, ugyanis egy községi hivatalnok „meg tiltotta” azt. Az ünnepséget mégis megtartották a holtmarosi református templomban, a késô délutáni órákban pedig a résztvevôk egy része elment a forráshoz, ahol döbbenetes „ él mény ben” volt részük.
A szombatra tervezett táblaállítás előtti napokban olyan hírek láttak napvilágot, amelyek szerint a palotailvai alpolgármestert, Petrişor Teslovant a megyei és a szászrégeni rendőrség értesítette az eseményről, nem a szervezők, ezért azt ígérte, hogy ha nem kérnek engedélyt a rendezvényre, leállítják azt, a szervezőket pedig megbírságolják. Egy másik hír szerint a megye prefektusa úgy nyilatkozott: mivel tágabb körű családi megemlékezésről van szó, nincs ellenvetése, csak akkor helyez kilátásba intézkedést, ha törvénysértést észlel. Szombaton délelőtt azonban Bartha József holtmarosi lelkész bejelentette a külföldről és Erdélyből érkezett vendégeknek, hogy megtiltották a táblaállítást, ezért csak a templomban emlékeznek az íróra. Az Úr asztalán elhelyezett zöld gránittábla, amelyen a Wass Albert Forrás felirat olvasható a szászrégeni Mezei Ferenc kőfaragó aranyvésetében, alig két arasz széles és másfél magas. Furcsának tűnik, hogy egy ekkorka kődarab ennyi galibát keltett.
Már két száműzött A megemlékezéssel egybekötött táblaszentelésen az erdélyiek mellett kilenc magyarországi település képviselői voltak jelen. Eljöttek szervezetek, társaságok képviselői és magánszemélyek Debrecenből, Bonyhádról, Zuglóból, Tápióbicskéről, Gödöllőről, Gyulából, Balatonfüredről, Kalocsáról és Budapestről. Mindannyian részt szerettek volna venni a tábla elhelyezésén, a XX. század egyik legjelentősebb magyar írójára való megemlékezésen, abban a környezetben, ahol az életének jelentős részét töltötte, ahol alkotott. Meg kellett elégedniük azonban a táblának a templomban való elhelyezésével. Immár két száműzött vagy ide menekített ereklyéje van a holtmarosi templomnak. A másik az író mellszobra.
Egy jegyző túlkapása? A templomi ünnepség végén megkérdeztük Bartha József lelkészt, hogy ki tiltotta meg a tábla elhelyezését. „Nem kértem írásban engedélyt, mivel az eddigi tapasztalatok alapján tudtam, hogy úgysem adnák meg. Az esemény előtt elmentem Palotailvára az önkormányzathoz, mivel a követ a Szalárd-völgyében akartuk elhelyezni, annál a forrásnál, ahol Wass Albert gyakran pihent és írogatott is. Onnan átküldtek Dédára, mondván, hogy az ő hatáskörükbe tartozik. Dédán a községháza jegyzője telefonált valahova – ő azt állította, hogy a megyei rendőrségre –, s utána közölte velem, hogy a megyei rendőrparancsnok nem engedélyezi a táblaavatást. Megkérdeztem, hogy a szabadtéri istentiszteletet sem engedélyezik. Azt felelte, hogy azt sem” – mondta a lelkész. Még szombaton megkérdeztük a megyei rendőr-felügyelőség szóvivőjétől, igaz-e, hogy a felügyelőség tiltotta volna meg a rendezvény lebonyolítását. Livia Popa szóvivő cáfolta, hogy tőlük származna a tiltás. „Stupid dolog lett volna, hogy a rendőr-fel - ügyelőség tiltson be egy ilyen rendezvényt” – közölte.
Mázolók éledése A délutáni órákban az ünnepségen résztvevők egy része mégis elindult, hogy legalább a forrást megnézze. A Szászrégen– Maroshévíz közötti országúttól mintegy nyolc kilométerre, a Szalárd-völgyi erdei út mellett van. Az úttól alig néhány méterre, a földből felfakadó víz mellé egy nagyobbacska követ állítottak korábban a holtmarosiak, erre kellett volna felerősíteni a viszonylag kisméretű táblát. Az ide érkezőket azonban meglepő, szégyenteljes látvány fogadta. A kőre és a forrás mögötti fenyőfa öles törzsére valaki fehér festékkel, hatalmas betűkkel obszcén, triviális szöveget mázolt. A helytelenül felírt magyar szavakból lehet következtetni az elkövető( k) kilétére. Valamint abból, hogy a környéken nincsenek házak, nagyon kevés ember jár errefelé.
Kőtábla helyett obszcén felirat a Wass Albert-forrásnál
Fotó: Boda L. Gergely Emléktáblával akarták megjelölni szombaton a helyet, ahol Wass Albert pihenni, írogatni szokott egy Szalárd-völgyi forrásnál. A tábla elhelye zésére azonban nem került sor, ugyanis egy községi hivatalnok „meg tiltotta” azt. Az ünnepséget mégis megtartották a holtmarosi református templomban, a késô délutáni órákban pedig a résztvevôk egy része elment a forráshoz, ahol döbbenetes „ él mény ben” volt részük.
A szombatra tervezett táblaállítás előtti napokban olyan hírek láttak napvilágot, amelyek szerint a palotailvai alpolgármestert, Petrişor Teslovant a megyei és a szászrégeni rendőrség értesítette az eseményről, nem a szervezők, ezért azt ígérte, hogy ha nem kérnek engedélyt a rendezvényre, leállítják azt, a szervezőket pedig megbírságolják. Egy másik hír szerint a megye prefektusa úgy nyilatkozott: mivel tágabb körű családi megemlékezésről van szó, nincs ellenvetése, csak akkor helyez kilátásba intézkedést, ha törvénysértést észlel. Szombaton délelőtt azonban Bartha József holtmarosi lelkész bejelentette a külföldről és Erdélyből érkezett vendégeknek, hogy megtiltották a táblaállítást, ezért csak a templomban emlékeznek az íróra. Az Úr asztalán elhelyezett zöld gránittábla, amelyen a Wass Albert Forrás felirat olvasható a szászrégeni Mezei Ferenc kőfaragó aranyvésetében, alig két arasz széles és másfél magas. Furcsának tűnik, hogy egy ekkorka kődarab ennyi galibát keltett.
Már két száműzött A megemlékezéssel egybekötött táblaszentelésen az erdélyiek mellett kilenc magyarországi település képviselői voltak jelen. Eljöttek szervezetek, társaságok képviselői és magánszemélyek Debrecenből, Bonyhádról, Zuglóból, Tápióbicskéről, Gödöllőről, Gyulából, Balatonfüredről, Kalocsáról és Budapestről. Mindannyian részt szerettek volna venni a tábla elhelyezésén, a XX. század egyik legjelentősebb magyar írójára való megemlékezésen, abban a környezetben, ahol az életének jelentős részét töltötte, ahol alkotott. Meg kellett elégedniük azonban a táblának a templomban való elhelyezésével. Immár két száműzött vagy ide menekített ereklyéje van a holtmarosi templomnak. A másik az író mellszobra.
Egy jegyző túlkapása? A templomi ünnepség végén megkérdeztük Bartha József lelkészt, hogy ki tiltotta meg a tábla elhelyezését. „Nem kértem írásban engedélyt, mivel az eddigi tapasztalatok alapján tudtam, hogy úgysem adnák meg. Az esemény előtt elmentem Palotailvára az önkormányzathoz, mivel a követ a Szalárd-völgyében akartuk elhelyezni, annál a forrásnál, ahol Wass Albert gyakran pihent és írogatott is. Onnan átküldtek Dédára, mondván, hogy az ő hatáskörükbe tartozik. Dédán a községháza jegyzője telefonált valahova – ő azt állította, hogy a megyei rendőrségre –, s utána közölte velem, hogy a megyei rendőrparancsnok nem engedélyezi a táblaavatást. Megkérdeztem, hogy a szabadtéri istentiszteletet sem engedélyezik. Azt felelte, hogy azt sem” – mondta a lelkész. Még szombaton megkérdeztük a megyei rendőr-felügyelőség szóvivőjétől, igaz-e, hogy a felügyelőség tiltotta volna meg a rendezvény lebonyolítását. Livia Popa szóvivő cáfolta, hogy tőlük származna a tiltás. „Stupid dolog lett volna, hogy a rendőr-fel - ügyelőség tiltson be egy ilyen rendezvényt” – közölte.
Mázolók éledése A délutáni órákban az ünnepségen résztvevők egy része mégis elindult, hogy legalább a forrást megnézze. A Szászrégen– Maroshévíz közötti országúttól mintegy nyolc kilométerre, a Szalárd-völgyi erdei út mellett van. Az úttól alig néhány méterre, a földből felfakadó víz mellé egy nagyobbacska követ állítottak korábban a holtmarosiak, erre kellett volna felerősíteni a viszonylag kisméretű táblát. Az ide érkezőket azonban meglepő, szégyenteljes látvány fogadta. A kőre és a forrás mögötti fenyőfa öles törzsére valaki fehér festékkel, hatalmas betűkkel obszcén, triviális szöveget mázolt. A helytelenül felírt magyar szavakból lehet következtetni az elkövető( k) kilétére. Valamint abból, hogy a környéken nincsenek házak, nagyon kevés ember jár errefelé.
Huh van itt 1-2 hozzaszolas amitol egnek all az osszes szorocskem....enszerintem egyik fontos dolog ha Wass Albertrol ir valaki az az, hogy elozoleg egypar fontos muvet vegigolvassa es csak utanna itelje el vagy epp magasztalja az egig, sajnos sokan vannak olyanok akik csak ugy rahuzzak Wass Albertre, hogy zsidogyulolo vagy tomeggyilkos vagy eppen pont forditva a legjobb magyar iro (szerintem az utobbi azert kozelebb all az igaszsaghoz bar olyan, hogy LEGJOBB nem letezik van aki ebben van aki masban jobb), engem az haborit fel a legjobban, hogy fajgyulolonek allitjak be sokan (roman-zsido) pedighat egy dolog szeretni a sajatodat (de nagyon) es megint mas gyulolni az idegent.(WA inkabb a sajatjat szerette de nagyon) Aki Wass regenyeibol (meg a Kard es kasza-bol) azt olvassa ki, hogy gyulolni kell az embertarsainkat, mert azok mas nyelven beszelnek mint mi, hat az ilyen emberekkel baj van de NAGY. Egy idezet a Csaba cimu regenybol (egy roman es magyar beszelget) .... "vannak jo emberek es vannak rosszak. S a rossz embereknek nagyobb a szajuk mint a joknak, s akinek nagyobb a szaja az halad elobbre es sok ember ugy akar jo roman lenni,vagy jo magyar, hogy rosszat cselekszik masokkal. Ha roman a magyarokkal, ha magyar a romanokkal...." Ebbol ki lehet azt olvasni, hogy valaki tul naiv, tul romatikus (eroltetve) de azt, hogy fajgyulolo azt csak olyan emberek olvassak ki ebbol a mondatbol akik az utobbi kategoriaba tartoznak(remelem ok vannak kevesebben)....ja es meg egy idezet ugyanebbol a konyvbol (Wass Albert 1939-ben irta ezt a regenyt)... "...minden nep a maga sorsat fogja intezni...es egy nagy szovetsegben lesznek mindannyian...lesz egy nagy kozos orszag. Megszunnek a hatarok, a vamok. Mert micsoda dolog ez igy. Minden kicsi orszag kerekenveszi magat vamokkal, elzarkozik mindenik kulon-kulon...." ez az ember mar hetven evvel tudott valamit ami fele tartunk es ratapintott egypar dologra amiben melyen egyet kell ertsek vele...ezert ajanlom mindenkinek, hogy olvassa WassAlbert muveit, mert lehet beloluk tanulni(persze csak megfelelo hozzaallassal) egy csippetnyi emberseget, egy csippetnyi hazaszeretetet, egy csippetnyi belatast, egy csippetnyi termesze-szeretetett....de csak az tud tanulni akiben legalabb a csiraja megvan a felsorolt dolgoknak, akiben nincs az olvashatja napestig, mert meg egy fel konnycsepp sem fog a szeme sarkaban megjelenni pedig hat tudok olyanrol aki tobbszor meg kellett szakitsa a WA regeny olvasasat, mert egy ido utan mar nem latta a betuket...lehet tul szentimentalista akarcsak WA de jo, hogy meg vannak ilyenek...
"Szegyellheti magat mindenki,aki magyarnak vallvan magat egy rossz szot is szol a nevrokonomrol,grof Was Albertrol."
Hogy is van ez? Was (sic!) Albert kritikán felül áll áll, de miért? 1. mert magyar (bocs, Magyar)? 2. mert gróf? 3. mert a névrokonod? Nem mondom, ezek egymagukban is roppant meggyőző érvek, hát még együtt!
Csak most fedeztem fel épületes beírásodatat (eddig nem értem rá, mert lefoglalt, hogy eladjam apámat-anyámat egy kis pénzért, tényleg ne tudd meg, milyen keveset kaptam értük!), és egészen meglepett, hogy ti, igaz magyarok ott Erdélyben ilyen magasról leszarjátok az igaz magyar nyelvet és helyesírást. Lehet, hogy Albi középszerű író volt, de legalább a nyelvet tisztelte. Ugorj neki a könyveinek újra, és próbálj meg tanulni belőlük. Magyarul.
2008. jan. 4-én pénteken 16 órakor Emlékünnepséget rendezünk a kiváló erdélyi magyar író, Wass Albert születésének 100. évfordulója alkalmából. Helyszín: Petőfi Sándor Művelődési Központ aulája. Gödöllő Díszvendég: Bartha József holtmarosi lelkész, a Czegei Wass Alapítvány elnöke. Gyertek el, vegyetek részt az ünnepségen! Utána koszorúzás a Műv.Központ mellett álló Wass Albert szobornál.
faludi komcsi pénisze jól ingerelhetné wass jobbos ánuszát. ez lenne az igazi nagykoalíció. ja, a fanny meg olvashatná közben wass irományait, amire csurka brékelne. ekrem kemál meg csókolgathatná faludi furunkulusát. gyerekek, miért nem hagytuk, hogy így legyen???
Egész pontosan meg tudnál említeni pár W.A. művet, amit olvastál, és kifejtenéd, mitől is tűntek ezek számodra középszerűnek? A szélsőjobbos jelző igen hamar rámragadt már megint:) Úgy tűnik, h aki nem kertésszel,faludyval a kispárna alatt alszik el, az csakis nácistajobbikistahungaristamindenfélecsúfságistacsőcselékhuliganista lehet, jóvan, Magyarország 2007.
Karinthy például. Meg Szerb Antal. Meg Hegedűs Géza. Meg sokan mások.
Faludy kiváló mesterember volt - mondjuk Wassnál nagyságrendekkel jobb ő is -, meg főleg költő, nem író, de neki is pechje volt, hogy akkor éltek olyanok zsenik, mint József Attila, Kosztolányi, Radnóti, akik mellett ő labdába sem rúghatott. Más kérdés, hogy mire hazajött 90 körül, tényleg ő volt kis hazánkban az egyetlen költőnek nevezhető betűvető.
Igazán sajnálhatod, hogy a szélsőjobbos szemüveg miatt nem tudod megkülönböztetni a kacatot meg a nemzetiszín giccset az értéktől.
Na ja, kinek mi a jobbik fajta. Valaki Hitlert is annak tartotta.
Írónak meg közepes volt, nem kevés szentimentalizmussal. Ami persze nem rossz, egészen olvasható - bár mondjuk a 3. könyv után már unalmas és kiszámítható -, csak hát vele egy időben éltek azért íróóriások is kis hazánkban, akik mellett labdába sem rúghatott volna akkor sem, ha nincs a II. világháború, és itthon marad.
"A Nyugat és az Illyés Gyula által szerkesztett Magyar Csillag "rettentően lehúzták" és mint rossz írót kezelték. Stílusát tekintve "nagyon bombasztikus, nagyon patetikus, rossz értelemben vett retorikus író volt, aki csak egy szűk értelmiségi réteg igényeit kielégítő felcsavart, lobogó, elavult, 19. század eleji romantikus szövegeket írt, versei pedig könnyen felejthetőek. Kortársa szerint Wass nem akkora író, hogy megérné megbocsátani neki politikai melléfogásait. -Hetek 2003. április 25.-"
Én azt hiszem, hogy az egyszerű szó töbször igazabb, és az egyszerű dolgok szebbek is. Wass Albert művei jellemformálóak, mélyek és fölötteálnak azon, hogy valaki jobb vagy baloldali. Miért akarnak fogást találni rajta? Nem értem miért kell bántani, azt amiből tanulni lehet. Sőt nem is akármit, olyat amit ma nem tanítanak! Emberséget! Aki elfogultságból nem olvas Wass műveket, küzdje le az elfogultságát és kezdjen neki mert érdemes, mondjuk a Funtineli boszorkányt, és utána mondjon bármi rosszat, ha tud! Emberek tanuljatok! Ha másért nem, magatokért, mert ilyet igazán érdemes, és ezeket a dolgokat az iskolában nem tanítják.
Sok mindenben egyetértek veled, de bolondság ilyet kijelenteni hogy itt Magyarországon mindenkiből kiveszett a hazaszeret. Igaz a butítás működik gőzerővel, de vagyunk nem kevesen akiknek igenis sokat számít, hogy MAGYAR!
Az, hogy a vezetők ilyenek az a butítás műve. A sok tudatlan bedőlt a demagóg igéreteknek, sajnos a való világ és a heti zsidó hetes megtette a hatását.
De mielőtt általánosítasz azért gondolkodj el, mert én igenis tisztelem becsülöm a határon túli magyarokat!
Wass Albertetnek pedig nagyon sokat köszönhetek, a művei élményszámba menőek.
Szegyellheti magat mindenki,aki magyarnak vallvan magat egy rossz szot is szol a nevrokonomrol,grof Was Albertrol.Szerintem nincs hozza foghato magyar iro.En olvastam Passuth konyveket,s szerintem o mervado a magyar irodalomban,de Wass Albert egy klasszissal jobb.Sajnos Magyarhonban mar teljesen kiveszett a hazaszeretet,es a magyar haza iranti aggodas.Nalunk Erdelyben meg letezik ilyen.Nalatok[bocsanat a tegezodesert,amit meg se erdemeltek sokan]mindent a penz mozgat.Eladjatok anyatokat,apatokat egy kis penzert.Mi itt Erdelyben szerencsere meg nem tartunk itt.Nalunk meg az hogy magyarok vagyunk egy fontos dolog.Hogy Wass Albert nem szerette a zsidokat,az egy teny,de lehet hogy volt ra oka.Sok regenyeben azert pozitivan beszel roluk.En olvastam szinte minden regenyet.Hogy nem szerette a romanokat,ertheto.Mi se szeretjuk oket,de sajnos egyutt kell elnunk veluk,koszonven ezt a magyar regi es mostani vezetoknek,akik december 5-en is megtagadtak minket,hataron tuli magyarokat,akik szazszor magyarabbak vagyunk toletek,anyaorszagiaktol.Wass groftol a romanok mindent elvettek,ami szent es ertek volt szamara.A Hazat, a földet,a nyelvet,a törtenelmet,az osoket es jott az Oromania-i kecskepasztor,es parancsolni akart,sot parancsolt egy Grofnak aki a grofsagat Szent Laszlotol kapta akkor,amikor romanok meg nem is leteztek.Tehat mossatok ki a szatokat mielott a nevet kiejtitek,mert meg kapca rongya se lehettek ilyen nagy Magyar embernek.
"...És akkorton nagy borzfingnyi szélfuvallatok kacsaríntottak nagymagyar agyaram vásott lyukaiba, ahogy orcázatom belefordítottam a sajgó trianoni orkánba én, a góbé grófházi, grófi szarházi, czegeházy palotagróf, hogy acélizmú karom lendíthetve bűzkucsmás oláhot, nemzetrontó szatócsfajtát, liberális kommenistát a vereshabú Fityfirittybe küldjek bele én. Mert a Fityfiritty csak folyik, folyik, elfolyik, a rá jellemző flegma unottsággal. Mert lehullik majd a veres dávidcsillag, a sárga vöröscsillag, lehanyatlik a veres trikolór, s tilinkózva-tárogatva felemelkend nemzetem. Kis parázs vagyok csak a világ nagy hamvvedrében én, büdös kövér szivarhamú és pipamocsok közt rejtezem, és paplani magányomban önmagam fertezem, csak jönne már egy pántlikás leányjuk, hogy belévethessem tiszta magom, árja déenesem..!" (A "Veres csillag, be csúnya vagy" c. lírai regénytrilógiából)
Valaha én is a Funtinelit tartottam fantasztikusnak. Azóta már jó pár könyvet olvastam tőle, és a pálmát mind közül a Kard és kasza viszi el.
Azon kívül, hogy gyönyörű és objektív és valósághű történelmi regény (kb 1200-tól 1945-ig terjedő időt öleli fel), a Wassok családtörténetéről szól. Éppencsak minden Erőss helyére Wass-t kell behelyettesíteni, és még a helységeket is egyenként meg lehet találni a térképen.
Rákerestem az altavizslában és ezeket találtam:
Ezek itt a hungarian.net-ről valók
"
1998. szeptember 22.
Wass Albert halálára
Ismét meghalt emigrációban, 90 évesen öngyilkos lett egy magyar író Wass Albert. Halála alkalmából a magyar sajtó egy része önfeledten ünnepelte, mint makulátlan személyiséget. Holott egyáltalán nem volt az . Lehet, hogy jó író volt , ezt becsületszóra elhiszem az esztétáknak, magam nem olvastam irodalmi műveit, mindig visszatartott tőle szélsőjobboldaliságát.
Wass Albertet még Nobel-díjra is felterjesztették. Lehet, hogy megérdemelte, hogy nála gyengébbek is hozzájutottak már. De például Knut Hamson norvég író már Nobel-díjasként lett fasiszta kollaboráns, Quislinghez csatlakozó, Hitler-hívő háborús bűnös, amiért le is csukták, és ma, ha Norvégiában vagy máshol foglalkoznak vele, nem tagadják le életrajzának e sötét foltját. Ezra Poundot is jó költőnek tartják, mégsem titkolják, hogy a háború alatt fasiszta-antiszemita uszítást folytatott Mussolini rádiójában. Magam nem tudom és nem is akarom megbocsátani Wass Albertnek, hogy a holocaust idején hangsúlyosan a népirtók oldalán állt, azért is emigrált 44-45-ben Németországba, ahova önként csak azok távoztak, akiknek vaj volt a fején.(Miért nem ment, hogy csak az erdélyi íróknál maradjak, például Tamási Áron?) Akik, mint Wass Albert, fasiszta lapokban publikáltak és elnézték, sőt honfitársaik -igenis, honfitársaik!- egy részét megkülönböztetik, megbélyegzik, vagonba rakják és a halálba deportálják. Én, ha megusztam is élve, ezek közé a honfitársak közé tartoztam, feledhetem-e hát azokat, akik aktív tagjai voltak a másik oldalnak?
Írt jó verseket (is) Erdélyi József, jó regényeket (is) Nyírő József és talán szintén írt jó regényeket Wass Albert, de fasiszta múltja egyiknek sem feledhető, bárhogy működjenek is a szerecsenmosdatók.
Barabás Tamás
(Élet és Irodalom, Budapest)
From: Robert Szalay To: tarsalkodo@hungarian.net Date: Saturday, September 26, 1998 10:23 AM Subject: Wass Albert halala
Nyílt levél az Élet és Irodalom szerkesztőségének.
Tisztelt szerkesztoség. Az alábbi gondolatokat kötelességemnek tartottam eljuttani önöknek. Elore kijelentem, hogy nem sérto és tetemre hívó szándék vezetett, csupán az a mélységes megdöbbenés, mely az ÉS hasábjain megjelent Barabás Tamás tollából fakadt Wass Albert halálára c. "iromány" váltott ki. Tudom, a szerkesztoség a demokratikus társasjáték szabályainak megfeleloen hangot ill. helyet ad a különbözo nézeteknek és azok ütköztetésének. Ez így van rendjén. Ezért bátorkodtam gondolataim rögzítésével zavarni a szerkesztoséget. Hogy csak most reagálok annak oka nem a szellem védelmének elkésett reflexe, hanem az, hogy az említett cikk késve jutott el hozzám. Barabás Tamás írása szinvonaltalan és méltatlan az ÉS lapjaira. Tartalma pedig egyenlo egy kocsmai verekedés alkalmával elhangzott "anyázos" jelenettel, amikor is a borgozös feju "erosjani" CSAKAZÉRTIS provokál, hátha valaki elkezdi a verekedést. Minden hasonló szituációnak megvannak a kliséi, melyeket a kello idoben elohúzva biztos eredményt érhet el az arra motivált egyéniség. Barabás Tamás valószínüleg ilyen típus lehet. (Bár nincs szerencsém ot közelebrol ismerni) Európában, Közép-Kelet Európában és foleg azon belül Magyarországon a Holocaust drámáját személyes provokálásra felhasználók, minden erkölcsi gátlást és jóérzést félretéve próbálják a megtéveszteni a közvéleményt. Alapvetoen teljesen lényegtelen számukra, hogy a célpont esetleg a valóságos tények vagy csupán a rágalom áldozata. Teljesen lényegtelen számukra, hogy Wass Albert, Nyíro, parlamenti képviselo, vagy magyar zászló, himnusz, Szent István vagy Trianon. Ezek mind beillesztheto élesített kézigránátok a kezükben. Gyerekek, a lényeg az, hogy provokáljunk! A gránát robbani fog, és mivel senki nem mer védekezni, mert a Holocaust drámája mögé rejtozün, biztos a siker. Tehát rajta! - De mi van akkor, ha a szerkesztoség nem hozza le- kérdezi az "elso áldozó" terrorista. Á az teljességgel kizárt. 1. Vagy nem meri nem lehozni. 2. Nem ismeri ki az a Wass Albert, így aztán teljesen mindegy neki. Tehát rajta! Szabad a pálya, lehet fröcsögni a rágalmakat. Tisztelt szerkesztoség. Kérem ne vegyék zokon gondolataimat, és ha esetleg megsértenék valakit,akkor már most bocsánatot kérek tole. Az indulat célpontja természetesen nem az ÉS, hanem a "Barabások" szándéka. Hiszen tudom, hogy nagyon jól ismerik Wass Albert szellemi örökségét és jól tudják, hogy egész munkásságát és életét a humanizmus szellemisége hatotta át, ezért nem is szándékom most pontról pontra cáfolni Barabás Úr írását. Ez felesleges és méltóságon aluli, akárcsak a kocsmai verekedés provokátorának "bedolni".
Tisztelettel: Ifj. Szalay Róbert. gróf czegei Wass Albert mély tiszteloje. "
"
Wass Albert nem lett öngyilkos
Századunkban a halált többnyire kizárólag tragédiának értékelik, élik meg s minden bizonnyal így is szenvedik el. Köntörfalazó gyávaságunk menekül a fenségestől, a nagy horderejűtől s legfőképp a megrendítőtől – különösen, ha az elmúlás, tehát a halál a vendég. Amint napjainkban kevés a fölemelő, a hiteles és egyértelmű, azaz igazán emberi élet, úgy – ennek arányában – még kevesebben tudják méltósággal átélni tulajdon átlépésüket a túlsó partra. (Régen a halált exodusnak, exitusnak nevezték, tehát kimenetelnek, kivonulásnak, s ugyanakkor transitusnak, átlépésnek is egy másik világba.) Mivel mai, úgymond felvilágosult korunk tagadja ez utóbbit, kénytelen a nihillel szembenézni. Ennek a szűkölő félelemnek a vektorjellege mutatkozik meg a gyászjelentésekben is, immár fél évszázada.
1998. február 17-én Floridában meghalt czegei Wass Albert gróf, öt héttel kilencvenedik születésnapja után. „Ön gyilkosság: főbe lőtte magát!" – ismételt egymást az anyaországi sajtó, rádió, televízió szinte valamennyi híradása. Tragikus hirtelenséggel? Öngyilkos módon? A nagyvilág, a külföld hamarabb számolt be a temetésről (püspök kísérte utolsó útjára), mint az anyaország. A szülőföld, a Mezőség talán hivatalosan nem is értesült róla – román hírforrások révén. Noha Wass Albert az idei irodalmi Nobel-díj várományosa és a Magyar Örökség Aranykönyvébe méltán besorolandó író, költő, irodalomszervező. A „civilben" nagy vadász maga szabta volna meg az örök vadászmezőkre költözés idejét, helyét és módját?
Az emigránslét „következményének" szeretik beállítani az önkezűséget – Márai Sándorra utalva... S mi a helyzet Wass Alberttel, az erdélyi arisztokratával? Az, aki a Kolozs megyei Válaszút községben született báró Bánffy Ilona és gróf czegei és szentegyedi Wass Endre fiaként 1908. január 8-án (a grófi rangot még Szent László királytól nyerte Miklós ősük bátorságáért és erejéért: az uralkodó életének megmentéséért) s 1945 Húsvétján hagyta el Magyarországot családjával együtt, mert a megváltozott határviszonyok között Romániává lett szülőföldjén halálra ítélték. Magyar honvédtiszti mivolta erre elegendő indok volt...
S ezen ítélet 1998. február 17-ig érvényben is volt! E napig a diktátor és köre meg is tett mindent, hogy végre is hajtassék ezen „legfelsőbb döntés". A jól bevált recept szerint, előbb csendesen, diplomáciai úton kérték kiadatását az Egyesült Államok kormányától. Ám az amerikaiak ragaszkodtak a nemzeti kincsnek számító íróhoz, költőhöz, irodalom-szervezőhöz, kiadóhoz..., a gyermekeiket – egyebek mellett – Európa irodalmával, történelmével megismertető és megszerettető professzorához. De úgyis, mint a hivatalos Magyarország helyett, a megélt történelem tanújaként írott és kiadott köteteinek szerzőjeként olyan köztiszteletben álló személyiséghez, aki a kisebbségbe sodort magyarság tényeit s igazságát dokumentumkötetekbe foglalva ajándékozta az amerikai Kongresszus és Szenátus tagjainak éppúgy, mint az egyetemek, főiskolák könyvtárainak. Tehát a kiadatását határozottan és hivatalosan megtagadták.
S mi történik ilyenkor?A Trianon óta „bevált" forgatókönyvek szerint következett a radikális megoldás (ezek egyikéről maga Wass Albert is szólt portréfilmjében) diplomata útlevéllel oltalmazott „közegek" lőnek rá az utcáról, a tulajdon kertjében rózsáit metsző öregúrra... A módszerek kísértetiesen rímelnek az odahaza, azaz a szülőföldön, Erdélyben tapasztaltakra: felrobbanó televízió vagy közönséges, tőrrel „dolgozó" orgyilkos... a sor folytatható, mert voltak változatok egy témára – ugyanazon végkifejlet érdekében.
Ezek mellett már Amerikába érkezése legelső pillanatától kezdve a lélekkufárok ajánlatai sem kímélték: óriási összegeket kínálván, ha némi „apró" változtatásokba beleegyezik... Ám minden ínsége ellenére sem bocsátotta áruba az igazságot, azaz nemzetét, fajtáját, kereszténységét: a tények hitelét, s tulajdon emberségét.
Wass-ból való volt és az is maradt mindennemű megaczélozási törekvéssel szemben – akárhonnan származtak is. Mert hite szerint az Úristen nem véletlenül őrizte meg már kicsi gyermekként a vipera gyilkos mérgétől, s az élet többi kígyójának fojtogató szorításától. Valóban Isten tenyerén tudta magát, hogy túlélve még egy koponyaalapi törést is, tovább folytathatta a magyarság hivatásáról szóló könyve írását. Ezenközben érte a halál. „Fegyver által, önkezűleg..." (?!?)
A jogász ilyenkor felteszi a kérdést: qui prodest? Tényleg, kinek az érdeke, hogy orvos feleségével boldog és harmonikus házasságban élő és alkotó Utolsó Bölény (ahogyan Kard és Kasza című, családi-erdélyi krónikájában megírta) ne foghasson többé tollat a kezébe? Vajon kinek az érdeke, hogy a kilencvenedik születésnapját „csupán" másfél éves ügyintézési sebességgel – egyéves időtartamra (!) – újra megkapott magyar állampolgársággal ünneplő hazánkfiának hitelét rontsa? Művei hitelét, s a tetteiben arisztokratáét, a mindennapi reflexei szerint is keresztény magyarét? Vajon kinek az érdeke, hogy az összmagyarság szellemi összetartását szolgáló alapítványának céljai meghiúsuljanak?
A literátor az életműben keresheti a megoldást, a rejtély kulcsát. Megtalálja-e a „konfliktus-kezelés" ilyetén receptjét hőseinél?... Igencsak tanulságos, hogy a kulcsregénynek számító kétkötetes műben a végkifejlet, a mindenből kifosztott, mindentől megfosztott, testileg megnyomorított főszereplő – az író mása – az Istenben, a szeretetben megtalált harmónia sugárzója. Szavai, tettei és példája által béke és derű árad, s nyomában öröm, gyógyulás, kiengesztelődés fakad. Hit és élet: egy egész közösség számára. Hol marad a szertekürtölt „fegyver által, önkezűleg" befejezés?
Az újságot el kell adni, a nézőt, a hallgatót le kell kötni. Ehhez pedig kifizetődőbb a szenzáció a tényeknél. Bármi áron.
Wass Albertet a Kolozsvári Református Kollégiumban arra tanították – amint kilencvenedik születésnapján maga idézte –, hogy nem hősi halált kell halni, hanem hősi életet kell élni. Ő megtette. Az utolsó leheletéig. Ami pedig a halál körülményeit illeti, tény, hogy csendesen elaludt. Orvosfelesége tanúsítja. Kilencvenegyedik évében járt. Szerette az igazságot, gyűlölte a hazugságot – ezért halt meg száműzetésben, magyar VII. Gergelyként.
van itt egy életrajz is: www.hungarian.net/EAM/9801/wass.htm
Én spec úgy tudom, nem lett öngyilkos, hanem simán, ágyban párnák közt halt meg. Nem volt kimondottan az az öngyilkos alkat. A nagyapám egyik barátja volt és az én kedvenc íróm.
Erdélyben született, nemesi családban, akiktől mindent elkoboztak a háborúban, rettenetesen kötődik az erdőkhöz, Erdély varázsához, de ez mindegyik könyvében megnyilvánul. Ebből a szempontból kissé túl romantikus nézeteket vall, ami számomra teljesen érthető, mert tényleg gyönyörű az a rész, de a naivitása miatt nem tudok azonosulni vele.
A Hagyatékot most olvasom, jó az is de meg sem közelíti a Funtinelit. Én személy szerint nagyon sokallom a Hagyatékban levő keresztény vonalat, de elmegy. Tervezem is, hogy beszerzem a többi könyvét, 48 db-ot írt összesen, úgyhogy nehéz úgy. Ahogy láttam úgy 10 könyvét adták ki újra itthon. (persze 45 előtt is)
Karácsony előtt olvastam tőle a "Csaba" című regényét. Két háború közötti Erdély nyomorúságáról szól. Olyan közepes. Hasonlít Szabó Dezsőre kicsit. Csak van benne néhány nagyon sematikusan ábrázolt figura. (Pl. zsidó nagytőkés kommunista csemetélye, ami létező tipus volt ugyan, de bosszantó felületességgel van ábrázolva)
Fogalmam sincs mit csinált a háború alatt, de a meneküléshez bőven elég lehetett, hogy eltökélt irredenta volt (a jelző ezesetben minden pejoratív zönge nélküli).
hello! örülök, hogy végre WA topic is van... nekem is nagy kedvencem, nagyon sok művét olvastam már, legalábbis a megszerezhetők közül sokat... többet én sem tudok róla, mint te, de én úgy tudom öngyilkos lett... ha szoktad nézni szombatonként az 1100 év...c. sorozatot, abban is megemlítették anno... nagyon érdekes, hogy különös, már-már ezoterikus dolgokat is belesző az írásaiba, a Funtinelli b. is ilyen, valamint nagyon jó még a Hagyaték... hát ennyi, jó olvasgatást!!! :)
Ismerősömtől kaptam meg a Funtineli boszorkányt, egy bizonyos Wass Albert művét, amit Marosvásárhelyt adtak ki. Jó 900 oldal a könyv és én egyből beleszerettem. Erdélyben játszódik a történet, amikor a Maros mellett építik a vasutat. De a történet nem a vonat körül játszódik, hanem egy látó-képességekkel megáldott/megvert lány története.
Utánanéztem, hogy ki is az a Wass Albert és kiderült, hogy elég ellentmondásos a megítélése: Erdélyi magyar, aki 45.ben ment ki nyugatra, mert Romániában halálra ítélték háborús múltja miatt.
Az ún. nép-nemzeti oldal itthon "felkapta", a Magyarok házában rengeteg könyvét kapni, az ő részükről érthető, hogy miért, hiszen Erdély, magyarság, kereszténység mind fontos elemei Wass írásainak. De mégis más mint a magyarkodók, sokkal türelmesebb, bölcsebb, tisztább.
Viszont sehol sem lehet róla hallani, mintha valamilyen féllegális író lenne. (nagy botrányt kavart a róla elnevezett erdélyi iskola megnyitója is, miniszteri szinten foglalkoztak vele itthon, állítólag zűrös a 45 előtti múltja amiatt nem reklámozzák)
Ki mit tud, ki (volt) Wass Albert?
Öngyikos lett, vagy nem?
Olvassa e valaki a könyveit?
