kip-kop... [ajtónyikorgás...] van itt még valaki...?
Bátorkodok kísérletet tenni rá,hogy megint legyen itt beszélés,mert igen eltűnt innen mindenki...:(
Hali!
Na igen... Hogy is kezdődött ez az egész???? Menj ide-oda, csináld meg ezt meg azt... Ha ezt elintézted... (utána már veszekedhetünk). Ezt írtam pár hozzászólással előbb (vagy csak a levélben?) Illetve ez jellemzi az igaz barátság előtti időszakot - legalábbis úgy éreztem. De ezt már párszor leírtam...
Üdv,
Leea
Szióka!
Ez a gondolat igen találó, bennem is fölmerült már párszor, hogy az emberek legtöbbször nem EMBERszámba veszik a másikat, nem mint emberre kíváncsiak rá, hanem szükségük van pl. a tudására, a fizikai erejére vagy valamely hasonló tulajdonságára, de ha más lenne ott, az többé-kevésbé ugyanúgy megfelelne. De az embert önmagáért ritkán veszik észre. Velem gyakran megtörténik, hogy amikor hazaérek, ezzel fogadnak: "Jaj, de jó, pont jókor jöttél haza, úgyis segíteni kéne ebben-abban" (pl. talicskázás, takarítás, miegyéb). Namost tudom, hogy ez nem rosszindulatból van, de egy idő múlva kényelmetlen, és úgy érzem magam, hogy amikor hazaérek, hazajött az "erőforrás", de nem az ember. Vagy nagyon lehetetlenül fogalmazok? Mindegy, lényeg az, hogy tényleg észre kéne venni az embert is, nem csak azokat a dolgokat, amire ő használható. Úgyhogy szerintem nagyon igaza van Hesse bácsinak.
"...Az ember, akire félelemmel, reménnyel, vágyakozással, szándékokkal, elvárásokkal tekintek, az nem ember, hanem csupán akaratom homályos tükre. [...]
Abban a pillanatban, amikor az akarat elszunnyad, és teret nyer a szemlélődés, a tiszta látás és odaadás, minden megváltozik. Az ember innentől nem hasznos vagy veszélyes, érdeklődő vagy unalmas, jóságos vagy nyers, erős vagy gyönge. Természetté válik, széppé és érdekessé, mint minden dolog, amelyre a tiszta szemlélődés irányul. Mert a szemlélődés nem kutatás vagy kritika, semmi más, csak szeretet. Lelkünk legmagasabb és legkívánatosabb állapota: a vágyakozástól megszabadult szeretet.
Hermann Hesse
Elgondolkodtató. Van benne valami...:))) Mi a véleményetek? Hogyan gondolkodtok erről?
En meg azert vagyok ritkabban,mert nem minden oran tudok netezni. Oran kivul meg szinte sose...
Kuldok a koyeljovoben mailt. Ha vegzek, akkor most. Mert ez mar inkabb rola fog szolni.
Jöhet. Hiszen tudod nincs az a hosszú történet, melyre ne lennék fogadóképes.:))))
Leea kedves!
Remélem Te sem hagyod magára a topicot.Persze ha gondolod Te is folytathatod akár e-mailban is.
Tudnotok kell, hogy napközben csak hivatalos levelek, anyagok küldése, fogadása céljából jöhetek fel az indexre, Most éppen egy 91 oldalas anyagot hívok le a nettről, ezért van lehetőségem reagálni a hozzászólásotokra is.
Itt vagyok, megjöttem, most már kb. összekaptam magam, de jól gondolod, a hangulatom akkorákat hullámzik, hogy egy 12-es földrengés ahhoz képest semmi... Kérdezd csak meg Leeát, ő egészen 'online' látja a dolgaimat. Ha van kedved az irtózatosnál is hosszabb mailokat olvasni, szólj, én mesélek, de az utóbbi 7ekben még nemigen bírtam összeszedni mesélhető formába a dolgokat, előzetes lényeg az, hogy ha minden jól megy, holnap v. azután megláthatod az eddigi Legnagyobb Kavarodást Okozó Nő képét (meg pár vonatkozó verset)!
Nem tűntem el, csupán már második hete küszködöm
a megfázás összes tűneteivel. No meg a háború miatt hangulatilag is a béka s alatt vagyok. Visszatérve történetedre csak csodálni tudom azt
az utat, ami a rajongó szerelemtől az igaz barátság érzéséhez vezetett. Igen, ha a másik lányért szerelmi bánatában lerészegedett fiút istápolni voltál képes, nos az véleményem szerint is az igazi barátság, az önzetlen szeretet. Gratulálok. Tanulással, vizsgákkal hogy állsz?
Közben folytatom: Közben keeden buliba azt hitte nem jön a csaj, lekezdett inni. Végül is megjelent a lány a buliban, de akkor már szinte mind1 volt. "Kicsit" leitta magát. Aztán odament hozzá, kicsit beszélgettek, de a csaj nemsokára bement táncolni. Ezen kiakadt, végén úgy kellett "hazatámogatni". Nem mindig, csak néha el kellett kapni, amikor dőlt... :-) Aztán annyira felkaptam ezen a vizet, hogy elhatároztam, beszélek a csajjal, hogy ne gyötörje. Beszéltem is tegnap. Szerintem nagyon jó esélye van arra, hogy összejöjjön a lánnyal. Azóta meg is nyugodott, és mivel a hölgyemény nem szereti, ha vki iszik, ezért tegnap már nem is ivott:-)) Hanem velem beszélgetett 2 órát. Úgyhogy most megnyugodott, nem idegeskedik miatta. Talán összekapja magát, és megmenti még a félévét. Végülis "csak" meg kellene ismerkedniük, mert a csaj csak annyit mondott az "érveimre", hogy "...de hiszen nem is ismerem." Mondta még azt is, hogy ha ilyen jól ismerem, akkor miért nem jövök össze vele. Ezen vigyorogtam egy sort, és mondtam, hogy mi "csak" haverok vagyunk. Szóval most ismerkedni akar:-) (Volt egy nagyon égő szitu: épp beszéltem a csajjal, amikor megszólalt a telefonom, ami épp egy ismerősnél volt, mert játszott vele. Erre kiabál az ismerős: "Telefon, XY (nem írom le a nevét - ez egy nevek nélküli sztori) keres." Épp róla beszélgettünk. Csak 1 kicsit volt égő...:-) Aztán mondtam a srácnak, hogy mondja meg, hogy majd visszahívom.)
Na, ennyit zsinórban, mert ha mindent szó szerint akarnék leírni, az hosszú lenne:-)) Ennyi a lényeg - szerintem. De most megnyugodtam, hogy sikerült megnyugodnia...
ágacska: Szó sem volt az ő részéről szerelemről->nem is múlhatott el a szerelme... Ami az intéznivalókat illeti: nem csak neki intézek el mindent, hanem bárkinek a haverok közül, aki megkér rá.
klia: Azóta rengeteget beszélgettünk, sokmindenről. Nagyon kivan a csaj miatt. 1 hete beszélt vele, de megint nem kapott biztos választ. Ma meg mindenképpen beszélni akar vele, hogy mi is van akkor most velük. Tegnap kaptam tőle cukrot:-))) Meg elmentünk sétálni/beszélgetni. Meg tegnap fenn voltam nála 1,5 órát, és beszélgettünk. Komolyan aggódom érte. El fog szállni a féléve. Hiába próbálok lelket önteni belé. (Nem ez az első, hogy "nőre" megy a féléve...:-() Ma kiderül, mi lesz. És egyre jobban úgy érzem, hogy ez 1 igaz barátság. Már nem érzem azt, amit régebben, hogy csak a nő miatt szorul rám (bár ez kétségkívül benne van a pakliban). Na, ennyit mára, vége az órának:-)
Légy üdvözölve köztünk! Hogy szomorú lenne Leea története? Nos tulajdonképpen, ha visszaolvasunk, a nagy "Ő" soha nem vallott szerelmet neki, nem volt szerelmes belé. Bár, ha őszinte akarok lenni, nekem a külső szemlélőnek, a leírtak alapján, még az sem lenne éppen meglepő. Leea most éppen érzelmeinek egy barátságba való átmentésével küszködik. Meglátjuk, fog-e sikerülni. Mindenesetre egyben biztos vagyok, sokkal fogékonyabb lesz az emberi érzelmekre, vagyis kifejlődik empátiás készsége, tehát mindenképpen gazdagszik.:)) És valljuk be, végtére a beteljesületlen szerelem egyszerre édes, és gyötrelem. Ennek ékes bizonyítéka a megannyi (az évszázadok alatt született) szerelmes vers, irodalmi, és zenei gyöngyszem.
Drága Leea!
Gondoltál-e arra, hogy a beteljesületlen szerelemnek van egy hallatlan nagy előnye? Éspedig nem más, mint a képzeleted, mely felöltözteti Szerelmed szebbnél, szebb tulajdonságokkal, amit a valóság soha, érted, soha, vagy csak a legritkábban képes követni.:)) Persze azért továbbra is szurkolok, hogy bármely formában, de a "Kedves" közelében lehess, szerethesd!:)))) Éljen a szerelem!:)))
Ami a diplomád illeti, mindent bele készülj lelkesen, tanulj! Várom a további fejleményeket!
The Emperor kedves!
Rég nem írtál, az újság sem akar megérkezni. Itt-ott olvaslak. Hangulatilag hol a magasban, hol a béka fenekénél lejjebb talállak. Vajh miért? Hogy is van ez? Ki vele!:))) Mesélj!
Nagyon nagy szomorúsággal olvasom ezt a fájó öszesen bús szerelmi történetet. Nem lehet könnyű elviselni, túlélni, megbírkózni azzal a gondolattal, hogy nincs tovább Ti. De a szeretet szerintem nem csak a másik görcsös megfogásáról szól. A szeretet azt is jelenti, ha eljött az ideje, el kell engedni, fel kell ismerni azt, hogy mi a jó neki, és hagyni kell távozni. Ez valami olyasmi lehet, amikor egy szülő elengedi kamaszodó gyermekét, az sem könnyű, de kisebb-nagyobb problémákkal megoldható. Végiggondoltad-e azt, miért nem tud elszakadni Tőled? Nincsen senki más, akivel ezeket a gondjait megbeszélje? Miért ragaszkodik még hozzád, hogy kínozzon? Így elmúlhatott már a szerelem az ő részéről, hogy azt sem veszi észre, Veled mit tesz? Te figyelsz rá, kiborul-e, ő meg nem lát mást az ő problémáján kívül. Nem jó ez így, nagyon nem jó. Evvel felé sugallod, hogy ő milyen pótolhatatlan (valószínűleg az is), adod alá a lovat. Le kellen foglalnod Magad, hogy ne legyen rá és az ügyeire időd. Valahol megalázkodsz előtte, mégha nem is nyíltan teszed. Mit ér a morzsa, ha esetleg egy másik polcon egész kenyérre akadhatnál? Rázd meg Magad, irány a jövő, új szerelmek, új diploma, nyelvek, munka, haverok, kaland, gyerekek...
Nem vagyok ám ennyire szöveggép, de azt tapasztalom, hogy az edzés is jobban megy, ha teátrálisan buzdítják a delikvenseket. Azt is tudom, kívülről pofázni könnyű, de hidd el nekem, vannak dolgok a háttérben, amitől már mondhatok ilyeneket Nektek. Egyet viszont minden teátrálisság nélkül bizton tudok: nem a múlton való rágódás és a régi csillogás visszaállítása viszi előbbre a dolgokat, hanem a jövőbe vetett hit, az azért végzett munka maga a haladás. Szeretni tudni kell, de aki magát nem szereti, aki magának ellensége, az nem jut messzire. Szeretni és értékelni önmagunkat, ez hozza meg a másik embert szeretni tudás képességét, ez teremtheti meg egy család harmóniáját.
Remélem, nem voltam túl zavaros.
Sziasztok.
Ma szerettem volna hosszan írni Hozzátok. Sajnos lerobbantott egy csúnya megfázás. A szakadatlanul könnyező szemeim miatt olvasni is nehezemre esik.
. A torokfájásomról és lázamról nem is beszélve. De ne adjátok fel a reményt. Jönnek még szebb napok is. Naná, előbb, vagy utóbb minden kiderül...:)) Kérlek írjatok, mi minden történt a házatok táján? Holnap elfogdható állapotban, mert miért is lennék tartósan beteg?, jól fog esni az olvasás.
Szomszéd topicból loptam:
Kovács néni csak nem akar gyógyulni. Ezért aztán kétségbeesetten kéri orvosát: Doktor Úr legalább mondjon valami bíztatót. Hajrá Kovács néni!:)))
Na hiszen ki vagyunk a vízből, de
Hurrá! Örülök. Na látod, ha egyszer valamit nagyon szeretnénk...:))) Még mindig nem tudok
bővebben írni, perceken belül át kell adnom a
gépemet. De, ami késik, nem múlik: jövök.:))
Most én is gyors leszek. És mi van akkor, ha önző szándék van az egész mögött. Úgy értem, hogy igen, az ő boldogsága az első (bármennyire is fáj ez nekem), de ha "hozzásegítem" a boldogsághoz, akkor továbbra is hozzám fordul, tehát továbbra is együtt fogunk tölteni némi időt. Ezt régebben gondoltam így. A múlt heti beszélgetés vmit megváltoztatott. Eddig mindig attól féltem, hogy csak addig leszek a "barátja", amíg kell neki vmi. De a csütörtöki beszélgetés óta úgy érzem, hogy sikerült megtalálnunk a "közös hangot".
A tanár arra hivatkozott, hogy nem akar több embert diplomáztatni. Rajtam kívül 6-an vannak nála. De holnap még megpróbálom. Remélem, most nem üvölti LEEA fejemet :-)))
Ennyit zsinórban. Bár a fenti fejtegetést tudnám még folytatni...:-) A lényeg, hogy 1,5 év óta először érzem azt, hogy tényleg barátok vagyunk... (Hogy ő erről mit gondol, azt talán kis segítséggel szintén megtudom...:-))))
Üdv,
Leea
Engedjétek meg az idő rövidsége miatt - nagyon fáradt vagyok, és álmos - együtt válaszoljak Nektek. Leea kedves úgy tűnik, eljutottál a szeretetnek legmagasabb fokára: Önön érdekeid, érzéseid felé helyezted a "Barátod" boldogságát. Ez olyan szép,hogy szinte már nem is lehet igaz, pedig nagyon is az. The Emperor téged a verseid és a hozzászólásaid mély empátiával rendelkező fiatalembernek mutattak, mostani hozzászólásod csak megerősítette mindezt. Szurkolok mind a kettőtöknek, remélem mihamarabb eljön az igazi nagybetűs Ő mindkettőtök életében. Leea a diploma ügyben járj még egy kört annál a zord tanárnál, hátha...:))) Vajon miért zavart el? Lehet azt tudni? The Emperor kérlek az újságot, amint lehet küldjed. Addig is sok szeretettel kísérem mindennapjaitok történéseit, feltéve, ha továbbra is megosztjátok azt velem.
Először is: Kösz The EMPEROR! :-))
Továbbá: nos a diploma-probláma az az, hogy német szakon októberig le kell adni, hogy jövőre miből diplomázok, de a tanár, aki tavaly megígérte, hogy diplomázhatok nála, elküldött a fenébe... Most vagy visszamegyek hozzá még 1szer, vagy mást keresek, de más diploma 5letem nincs...
Folytatás: Meglepő fordulat. Délután azért bejött órára, és még mellé is ülhettem:-)) (Fogalma sem volt az óráról, én meg voltam az előzőn.) Utána kicsit kezdtem kiakadni, mivel kicsit sokat virrasztottam már a héten (ezt már lent leírtam). Délután meg elmondta már a sokadik haverjának részletesen, hogy mi történt kedden a bulin, nekem meg még mindig nem. De én segítsek neki! Ezt így el is mondtam, ő meg még poénkodott, hogy jó, mondjam meg a csajnak, hogy milyen szemét, mert nem mondja el. A kávézónál voltak, később visszamentem forró csokiért. Akkor már nagyon morc voltam, nem azért, mert nem mondja el, hanem mert kezdtem nagyon elfáradni az említett nem alvások miatt. Mikor lementem kérdezte, hotgy megmondtam-e neki, hogy milyen szemét. Mondtam, hogy igen. (De olyan jó bunkó, ő-féle modorban beszéltem vele végig. Ez volt az első, hogy így beszéltem vele.) Mondta, hogy most biztos miatta vagyok kiakadva, Mondtam, hogy nem, mindenkinek lehet rossz napja. De ő kötötte az ebet a karóhoz, hogy miatta. Mire visszabunkóztam, hogy értse már meg nem miatta, hanem amiatt, hotgy alig aludtam a héten. 7főn szobatáram miatt virrasztottam, kedden The EMPERORral beszélgettünk sokáig, szerdán meg miatta voltam ki (kiborulása miatt). Erre vigyorogva visszaszól, hogy most már nyugodt. Mire én: "Azt mondtam, hogy tegnap voltam kiakadva miattad, és nem ma. Na, csá!" Ezt is ő-stílusban. Aztán felmentem. Nem sokkal később hív, hogy szóljak neki, ha csaj kinn van TV előtt. (Ugyanis a csaj is azon az emeleten lakik, ahol én.) Mire én még mindig bunkózva: "Megbeszéltük, hogy szólok, ha kinn lesz. Na, csá!" És leraktam. Egy jó fél óra múlva megint hív. Azt mondja: "Most már igazán elmondhatnád, hogy mi bajod van. Nem mintha érdekelne, de mondd el." Megint elmondtam, amit előtte, hogy kicsit "elfáradtam". Ő meg megint azt hozta elő, hogy biztos azért vagyok ilyen, mert nem mondta el mi történt kedden. Mondtam neki, hogy nem. Mire azt mondta, hogy ha viszek le neki kaját, akkor elmondja. Vittem le neki (egyébként is vittem volna), és mivel meccs volt, félidőben lementünk a kávézóhoz beszélni. Elmondott mindent, ami eszébe jutott, és utána mondta, hogy kérdezzek. Kicsit meglepődtem, ilyet nem szokott mondani. Aztán másról is beszéltünk, én is elmondtam még egyszer, miért voltam kiakadva, és 1,5 órát beszélgettünk, szinte mindenről. (Elég sokszor előhozta a csajt - bár ez érthető -, de tényleg elég átfogó beszélgetés volt.) Utána még felmentünk buliba, ő előbb elment, és még telefonon is beszélgettünk utána pár órát (ennyit a számlámról...:-)) Másnap még bejött koliba, meg még beszélgettünk egy sort.
Most azért félek, mert bár megint úgy érzem, hogy túl vagyok rajta, de holnap beszél a csajjal. És ha összejön, akkor ki fogok akadni, ezt érzem előre. Ha nem, akkor meg ő fog kiakadni, és én meg aggódni fogok érte, tehát én is kileszek. De ez a csütörtöki beszélgetés sztem a legjobb jele az igaz barátságnak. Mit gondolsz erről, klia? A holnapot meg meglátom. (Nem tudom, mi lenne a jobb...)
Hogy mi visz rá, hogy segítseg neki??? Fogalmam sincs. Azt hiszem sajnálom egy picit, és mivel tudom, hogy nem lesz belőlünk semmi, ezért az ő boldogságát tekintem elsődlegesnek. Tudom, hogy nagyon hülye vagyok... Ez jó is lesz mára végszónak:-)))
Üdv
Leea
