Eröltettnek tartom ahogyan azonosítani próbálod a jelenlegi francia-orosz együttműködést az antantal belekeverve egy kis kommunizmust is. Eleve a francia-orosz együttműködés hagyományai régebbi eredetűek, még a cári időkre nyúlnak vissza. A jelenlegi orosz nagyhatalmi törekvéseknek sincs köze a kommunizmushoz az ex-KGB-bések nem idealisták hanem a mindenkori hatalmat kiszolgáló és gyakorló martalócok. Ha odafigyelsz láthatod, hogy az orosz maffiában is ők a nagykutyák. Ha Oroszország a szélsősége felé tolódna el esetleg az most nem kommunizmus lesz hanem inkább dél-amerikai stílusú katonai diktatúra. Chirac azzal hogy az oroszok szekerét tolja ellensúlyozandó az angolszász befolyást egyáltalán nem mond ellent jobboldaliságának.
Úgy is van! Ha egy francia politikus arab ellenes kijelenetéseket tesz az azt jelenti, hogy zsidóbérenc. Erre a legjobb példa Jean Marie Le Pen, hires francia filoszemita.
Mit kell megköszönnünk a franciáknak?
Bizonyos magyarországi européerek közösségfogalma nem terjed túl egy szűk, önző csoportérdek
határain
Tőkéczki László
Szerző
Felküldve: 2001. március 31.
6 . oldal
Lassan kétszáz éves hagyománya van Magyarországon a hivatásszerű Párizsra figyelésnek, ami érdeklődési
szinten nem kárhoztatható. Sőt, bármely fővárosra mint egy adott nemzeti kultúra szimbolikus megtestesítőjére
figyelés tiszteletre méltó, hiszen mindenkitől lehet tanulni. A magyar Párizsra figyelésnek azonban már kezdettől
voltak sajnálatos vonásai, mivel a Párizsra figyelők közül sokan az önlesajnálók kompenzációs lelkesedésével
nézték a fény városát, saját identitásproblémáikat akarták ugyanis egy állítólagosan emberiségszintű politikával
és kultúrával való azonosulással megoldani. Egyben eleve önként kijelölt helytartósággal (mintegy fehér
komprádor szellemi burzsoáziaként) elmaradott honfitársaik fölé emelkedni.
Párizsra figyelésünk tehát egyben az állítólag saját csoport (nép vagy nemzet) egyértelmű lenézésével is egyenlő
volt. Az européer magyarnak nem sok jó szava volt honfitársairól, sőt az időbeni fejlődés következtében sokan
eljutottak addig, hogy a francia mesterekkel kezdtek azonosulni s szinte követelték elmaradott bennszülött
lakosság-társaik módszeres nevelését, fenyítését mindazokban az esetekben, amelyet általában közvetlenül ők
vagy megbízottaik hoztak a Nyugat tudomására sajtóban, kétségbeesett segélykérésekben, deklarációkban
stb.
A fenti fejlődés egyik első csúcspontja az volt, amikor az első világháborúban vereséget szenvedett
Magyarországot állig felfegyverzett ellenségeivel szemben lefegyverezték, ama humanista balhitben, hogy a
demokratikus Nyugat nemcsak megvéd minket, hanem mint a propagandát szó szerint követő mintatanulókat
meg is jutalmaz azzal, hogy kozmopolitaságukat teljesen egyenrangúnak elfogadva kinevezi őket a bennszülöttek
vezéreinek. Mint kiderült, a nyugati demokratáknak kisebb gondjuk nagyobb volt annál, hogy ilyen távoli
érdektelen provinciára s annak kifinomult nyugati szellemeire időt pazaroljanak, annál is inkább, mivel érdekeiknek
sokkal jobban megfelelt bizonyos nem igazán européer sőt sok tekintetben kifejezetten surmó! felajánlkozó
csoportok támogatása.
Szóval a magyarországi européerek az országnak ártottak, miközben nem kaptak semmit. Ám lelkesedésük
töretlen maradt, nagyobb részük szolgálatait a világforradalomnak is fel tudta ajánlani önhelytartósági megbízatás
fejében. Sajátos módon minden probléma nélkül tudott a Párizsra figyelés a Moszkvától tanulásba átmenni. Bár
nagyon valószínűsíthető, hogy a hazai européerek Kinshasára is rá tudnának hangolódni hiszen, mint tudjuk, az
idegen szép, a magyar pedig minimum lábszagú, s ők mindig szépek akarnak lenni. Ezért azonosultak aztán
később is bárkivel, aki nem volt magyar (kisantant demokráciák, Szovjetunió, különféle haladó erők), s
mindig hálásak voltak, ha kéretlen és ingyenes hódolatuk, köszönetük címzettjei figyelmeztetőleg nevelték a
kirekesztő, reakciós, elmaradott s mi minden negatívumokkal szerintük megvert magyar népet.
Talán még csodálhatnánk is e nagy azonosulási érzékenységet mintegy az emberiséget megvalósítani képes
mindenholi otthonosságot (amely persze ugyanazon logikával valójában homeless-ség) , ha nem látnánk, hogy
bizonyos emberekkel, népekkel, társadalmi csoportokkal és foglalkozásokkal, hitvallókkal bármi történhet is, a mi
emberiséglelkű polgártársaink/ elvtársaink hallgatnak. Érzékenységük tehát nem jár ki bárkinek azt is
mondhatnánk, egyik kedvenc szavukkal, hogy ilyenkor egyértelműen kirekesztők. Ami végül is nem lenne nagy
baj, hiszen gyarló emberek lévén, nem szerethetnek ők sem mindenkit. A baj csak ott kezdődik, hogy ők viszont
elvárják és megkövetelik, hogy őket és az övéiket mindenki szeresse, az ő bajuk mindenkié legyen, az ő
halottaikat mindenki gyászolja.
Sajnálatos emberfajta a haladó/progresszív magyarországi értelmiségi, sokszor nehéz megérteni azt, hogy másokat
mindig és mindenben mechanikusan utánzó buzgóságában miért ragaszkodik ahhoz, hogy magához képest
értéktelen emberek között szenvedjen, mikor állítólag őt várná, sőt ünnepelné bárhol a haladó világ. Persze
jobban megnézve az itteni européereket, kiderül, hogy nincs ennél jobb üzlet a földgolyón, mint haladó (bal)hitű
(?) értelmiséginek lenni Magyarországon (esetleg Németországban). A nyugati liberális, libertinus européerek jó
része ugyanis általában szégyenlené saját hazájának és népének programszerű ostorozását ennél azért
büszkébbek és öntudatosabbak az ottaniak , ezért óriási piaca van a peremvidéki haladó tudósításoknak. Nem
kell egy ismeretlen világot fáradságos munkával megismerni, hiszen européer bennszülöttek szállítják az ítélkezésre
alkalmas és demokratikusan nagyképű kioktatást lehetővé tevő híranyagot a politikai korrektség szabályai
szerint feldolgozva, azaz: manipulálva.
Milyen csodálatra méltó emberek a magyar européerek, amikor nem terhelik barátaikat és érdektársaikat
mondjuk a magyar nemzeti kisebbségek sorsával, sem a kommunizmus csődjéből és a neoliberális
vadkapitalizmus gátlástalanságából keletkezett nagy szegénységgel és egyenlőtlenségekkel, viszont állandóan
napirenden tartják például a mindenhol megoldatlan cigánykérdés magyarországi helyzeteit. Természetesen csak
akkor, ha éppen nem ők vannak hatalmon, hanem a fasiszta-gyanús jobboldal. A mai nyugati emberjogi
Seton-Watsonoknak újra vannak a sötét magyar valóságról hitelesen hiszen az illetők magyar állampolgárok
tudósítói. Eme jól tájékozott kör ugyan nem tudni, miért még mindig a Komintern régi jelszavai és taktikája
szerint osztja kétpólusúra a világot, de nagyon használható, hiszen a haladó világközvélemény részeiként bárki és
bármi ellen bevethető, aki és ami a mindenkori hatalmi és fejlődési szükségszerűségnek ellenfele volna. Szükség is
van egy ilyen rendíthetetlen internacionalizmsura, hiszen egyébként túl bonyolult volna a világ, és senkik sem
nyilváníthatnák centrumnak magukat, hanem mindenki egyenjogúnak gondolná magát.
Azok a magyarországi értelmiségiek, akik köszönetet mondtak a francia hatóságoknak 1956 emlékét
egyértelműen meggyalázva! feltehetőleg tudják, hogy mit cselekszenek. S így aztán személyes bekapcsolódásuk
egy nyilvánvaló hazugságkampányba, amely köztársaságuknak árt, nyugodtan mondható bizonyos tűréshatások
átlépésének is. Miért? Azért, mert a zámolyi cigányok ügyében, egy még csak nem is vitatható vagy
sokféleképpen tekinthető eseménysorban azok oldalára álltak, akik legjobb esetben is nem egészen jóhiszemű
áldozatai tisztességtelen szándékoknak.
A valóság ennél persze jóval egyszerűbb: egy gátlástalan cigány ember ügyesen felfedezi, hogy üzletet és reklámot
csinálhat magának abból, hogy nem könnyű a magyarországi cigányok zömének élete s alkalmanként még
konfliktusos is. Az előzőekben vázolt kapcsolati tőkékre, politikai és médiaérdekekre aztán rátelepítenek egy
hazug történetet az őket ért üldöztetésekről és hányattatásról, s már kész is az a politikai szappanopera,
amelynek alapján beindul egy jobboldali kormánnyal szemben mindig használatos rasszizmusbiznisz, amely egyben
sajátos baloldali etnobisznisz is.
Magyarországon mindenki tudja, hogy a cigányokat nem üldözik. S főleg kormányzati üldözésről nem lehet szó
ellenkezőleg! Ez a kormány tízszeresére növelte a cigány gyerekek ösztöndíjainak számát. Az általában szokásos
nyugati tudatlanságra és az ebben az esetben ordító pártpolitikai, valamint feltehető egyéb csoportérdekekre
támaszkodó liberális handabanda tehát arcátlanság, s akinek fontosabb bizonyos ellenzéki nyugati propaganda,
mint ez esetben teljesen ártatlan hazája érdeke, vajon milyen jelzőt érdemel? Az igazságot az ilyen elit
értelmiségiekkel kapcsolatban már emlegetni sem érdemes, hiszen ők a valós tények tudatában mondanak
köszönetet egy hazugság díjazásáért. Lehet, hogy a zámolyi cigányok hazugságának sikere az emberiség érdeke?
Vajon el tudnak számolni lelkiismeretükkel az aláíró urak és hölgyek, különösen az olyanok, akik egyébként
naponta be szoktak ülni a mások feletti etikai ítélkezés székébe? A hazugság és az állítólagos nagyság eme
önkéntes összekapcsolása remélhetőleg megnyugtató lesz olyan tisztességes magyar állampolgároknak, akik eddig
talán komolyan vettek bizonyos nagy embereket. Újra kiderült, hogy bizonyos magyarországi nagy emberek
(européerek) közösségfogalma nem terjed túl egy szűk önző csoportérdek határain. Ezt a kozmopolita
internacionálét nem érdekli a pillanatnyi érdekén túl semmi. Ez az újabb régi- új osztályerkölcs kemény valósága, a
magyarországi írástudók egy részének újabb árulása.
Ez nem válasz. és főleg nem az érintett hivatalos körök válasza.
Figyeld csak az USA-ból kihajított 50 diplomatát. Nem véletlenül dobták ki őket. Nyilvánvaló az orosz titkosszolgálat általános offenzívába kezdett világszerte.
Ami a kibékülést illeti, nem hiszem, hogy az oroszok túl sokat tetek volna ennek érdekében.
Nem tudok a jóvátételről a százezres elhurcolt tömeg malenkíj rorbotjáért, a 45 éves megszállásért, szabad rablásért, az ellopott műkincsek még ott vannak, az 56-os szétlőtt budapestért sem fizettek egy kopeket sem.
Az biztos is! Nemrég volt a Spetrumon egy dok. film, abban mutatták, hogy az 50-es években az algériai háború idején a saját állampolgáraikat is kinyírták, ha azok algériaiak voltak és a háború ellen mertek tüntetni. Egyszerüen összeszedték őket és Párizs kellős közepén egy rendőrlaktanya udvarán lelövöldözték őket, tekintet nélkül arra, hogy nők vagy férfiak, legtöbbje fiatal egyetemista. Még ma is hallgatnak a franciák a gyalázatos gaztettről.
Ma volt válasz az orosz sajtóban:
Kb.-> A magyaroknak jól jött a brit cikk így elháríthatják magukról a felelősséget.
Továbbá-> Ezáltal csak még kibékíthetetlenebbé tették az orosz és magyar népet.
A hivatalos orosz fórumok hallgatnak, a KGB is hallgat(nem reagáltak a brittl cikkekre), 50 "diplomatát" kilöktek az USA-ból, (vége a demokrata vircsaftnak).
Ez azt jelenti Putyin éleszti az orosz birodalmat újra, a régi módszerekkel. Ehhez aszisztálnak a franciák , szintén a régi módszerekkel.
Az Antant újra működik, bár ebből csak a z orosz-francia szövetség, és persze ez is másképp, kommunista gyökereke, amit az ötvenes évek francia kommunista pártja alapozott meg, még Sztálinnal szorosan együttműködve.
A szomorú, hogy Chirac aki jobboldalinak mondja magát, ehhez asszisztál.
Állítólag a francia kormány elhatárolódott a helyhatóságoktól :-)) (a franciák mndig is tudtak politizálni)
Ezt a gennyes stílust kellene nekünk is megtanulni - kifelé!!! - alkalmazni.
De hát ez foxi-maxin nevelkedett külügyéreknek nem megy, de még Martonyinak sem...
mivel a hugenották kinyírása nem magyarországon történt,
a gyarmatok őslakosságát sem magyarok irtották,
a Dreyfuss ügy idején Magyarországon 100%-os tolerancia volt,
Vietnámban és Algériában kevés magyar fegyver által elpusztított bennszülöttről tudok...
Fogalmam sincs arról, hogy milyen kapcsolata van a "zsidó tőkével", de az fix, hogy ő és népe az utolsó, akik bennünket kioktathatnak toleranciából ezen a glóbuszon.
Ez csak azt jelenti, hogy a volt francia gyarmatokról bevándorolt arba lakosság mögött lényegesen kevesebb gazdasági és politikai erő van, mint az őslakos francia zsidóság mögött, mindamellett tudjuk, hogy chiracnak hagyományosan jó kapcsolata van a francia zsidő tőkével.
Régi igazság, hogy Franciaország soha nem győz, de mindig nyer. Helyette megnyerik nekik a háborúkat az angolok és az amerikaiak. A békét viszont ők csinálják mindig. Az pedig csak hab a tortán, hogy Chirac ritka ellenszenves pofa. Mellesleg rasszista is, de erről kussol a magyar sajtó.
A megoldás megszületett, amennyiben Orbán elmagyarázta, hogy a döntésnek semmi köze a francia kormányhoz, azt a helyhatóságok hozták - tehát nem kell sárgalapot felmutatni a franciáknak, legalábbis nyilvánosan nem.
Remélem a párizsi magyar nagykövet zárt ajtók mögött ezt másképp interpretálta a franciák felé...
Kedves kicsit sem naív!
Én akár ebben a topicban, akár a miért útálnak bennünket a franciák-ban nem általában a fr. népet, hanem a hívatalos fr. politikát emlegettem. Nameg persze, az általuk gerjesztett hatásokat, amelyek az esetek jelentős részében nem a korrekt politikai eszköztárral játszanak, hanem, ha meglököm azt a golyót, az ütközni fog azzal a golyóval, amelyik a falról vissza pattanva....Dehát már a középkorban is ebben voltak nagyok, és ezért volt Dumas az igazi naiv,amikor a Három testőr végkicsengésének azt írta, hogy a Bíboros ellen győzhet Athos,Porthos,Aramis és D'Artagnan!
Hű, de messze menő következtetéseket vontál le!!
Benyomásaim szerint sokkal inkább célravezető lenne, ha az ún. kis országok próbálnának meg jobban közös platformra jutni. Ausztriának abszolút nem érdeke, hogy jelentősen nagyobb nettó befizető legyen az Eu-ban, mint a majd tízszer nagyobb franciák. A németek kicsit joggal félnek, mert a Fr-ák annyit provokálják őket, ha nem "jól viselkednek", hogy megint csak veszíthetnek rajta. Persze a kicsik összefogásától a németek is tartanak, mert egy egyeztetési folyamat nem mindegy, hogy hány szereplős, és meddig tart. Roppant nehéz a dolog, hiszen mindenki nyerni akar rajta, ugyanakkor a németeknek került eddig a legtöbbe.
miért utálnak bennünket a franciák címmel,
gondoltam aktualizálom ezt a topicot, amely hasonló probléma miatt indult annak idején.
Az idézett topicba írók jól látták a helyzetet és mindent összeszedtek ami ide tartozott:
Nem utálnak bennünket a franciák, csak:
- potenciális német szövetségest látnak bennünk, ugyan úgy mint trianon idején
- jobban örülnének, ha a Románokkal egyidöben lépnénk az EU-ba
- mindig is kacsingattak az oroszok felé, tehát egyáltalán nem zavarta öket,
hogy elökerült egy KGB-MOSZAD közös akció alapos gyanuja
- mindig is kavarni szerettek a balkánon, és mivel a románok kellöen frankofonok,
no meg a románánok mindig is ügyesebben és gátlástalanabbul politizáltak mind mi,
ezuttal is ott sejhetöek valahol a hattérban
- magyar-francia szövetség utoljára Rákóczi idején volt, valójában akkor is alaposan
cserbenhagytak bennünket amint pillanatnyi érdekük azt kívánta
- A francia baloldal pedig mindig is aljas és oroszfüggö volt, nem újdonság amit csináltak
- viszont nem biztos, hogy ezek után nem kéne szelid retorziókkal élni és egy kicsit
körmére nézni az alaposan befurakodott francia élelmiszer és energia iparnak,
és elönybe részesíteni velük szemben másokat, egy kicsit adminisztratíve elnehezíteni a mozgásukat.
Amilyen a mosdó olyan a türülközö is.
A politikában csak az erö alkalamazásából értenek.
Én egy dolgot nem értek, de biztos lesz aki felvilágosít!
Én valahogy úgy gondoltam, hogy az EU a nagy egységes EU, a globalizáció mind azt hivatott elérni, hogy a földrészen élők egy egséges gazdasági és politikai környezetben éljenek és így az EU felvehesse a versenyt az USA-val és Japánnal. Számomra teljesen megdöbbentő, hogy ebbe belefér egyes nagyhatalmak nacionalizmusa. Szóval akkor miért is olyan jó ez az EU? Ha mi egy kicsit eleresztjük magunkat, és egészséges nacionalizmusunknak adunk hangot, leugatnak és lefasisztáznak minket.
Fr.o- megteheti No. nem és viszonyt? Vagy hogy is van ez? Lesz ebből egyáltalán egy ugyanazon szekeret toló nagy "csapat"???
Nem tudom, hogy miert vagytok kiakada...
sirák nem "mafar" vagy cseh elnok, megcsak nem is német, hanem egy atomhatalom vezetője, amely a ténnyel sajat német szomszédját fenyegeti inkabb, es ez feler 30millio emberrel, nem?
Azért nem buta gyerek. Ez a szavazati megoszlás arra kiválóan alkalmas, hogy kedvező pozícióból tárgyaljon. Amúgy biztos, hogy a sirák agyában fogant meg a gondolat, merthogy sröder kolléga sem lelkesedik a bővítésért...
Mindenesetre most közös platformra kerültünk a csehekkel, ami ugye erősítheti a két ország kapcsolatát (amire rá is férne egy kis jobbítás)
Ugyanezt akarták eljátszani a lengyelekkel még az elején, de ott a lengyeleknek még volt ideje rámozdulni az ügyre és Németország is melléjük állt.
Elég bugris trükk volt ez, remélem sikerül megfúrni.
biztos, hogy sirak magyar szemmel egy idióta, de valószínúleg jól képviseli az ottani közgondolkodást. most szövetkezhet a vadim tudorral, mint második legnagyobb erővel.
egyébként azért nyomul, mert politikai jövője elég kétséges...
Csak a szokásos: a franciák nagyhatalmi ambiciói tovább erősödtek, miközben gazdasági teljesítményük romlik. Marad a Napoleon-i hozzáállás.
Az EU-ban ma Németország a legnagyobb befizető és népessége neki a legnagyobb. A franciák visszakapják befizetésük túlbyomó részét. Az anarchista múltú Schröder úgy gondolta, hogy jó fiú lesz honfitársainál, és - szakítva Kohl hagyományaival, gondos előkészítés és a franciák előzetes lekenyerezése nélkül - a népességarányokat a szavazatok súlyában érvényesítettni akarta. Ez azt jelentené, hogy 80 milliós No.-nak jóval nagyobb szavazóereje lenne, mint az 50 milliós Fr.o.-nak... Több sem kellett a büszke gall kakasnak, megfújta a riadót: Chirac bejelentette, hogy No.-nak sosem lehet nagyobb szavazóereje a Fr.o-nál az EU-ban, mert ez alapfeltétele a francia-német együttmüködésnek... Azt persze nem ajánlotta fel, hogy ennek érdekében legalább többet fizetnének be az EU költségvetésébe ....aEgy kis intrikáért pedig a franciáknak sosem kellett a szomszédba menniük... Emlékezzünk vissza, a központi eu-bank megnyitása és elnökének kinevezése körüli kicsinyes és önzö francia sz*rkeverésre, vagy a meggondolatlan bojkottfelhívasra Ausztriáva szemben.
Ami új elem: a korábban felhőtlen francia-német viszony már a múlté. Schröder erre nem fektet akkora hangsúlyt, mint elődje Kohl. Kohl sokkal kiegyensúlyozottabb egyéniség, aki mindig vigyázott arra, hogy No. ne játsza az erősebb szerepét, és mindig megtalálta módját, (többnyire pénzzel) elhárítsa a megyegyezés útjába eső akadályokat. Többször is hangoztatta: EU-ban csak egy erős gazdasági/politikai összefonódás esetén lehet elkerülni, hogy a nemzetek ne essenek egymás torkának.
A franciáknál ez nem szempont. Helyesen teszi a magyar kormány, hogy szóvá teszi a dolgot, mert ezek a jelek egyre szaporodnak, ßés egyáltalán nem biztos, hogy az EU egységét mindig sikerül majd megőrizni. tehát ezzel is számolni kell.
Chirac egyébként legutoljára Párizs föpolgármestereként ért el közéleti sikert, amikor is sikerült rendbe tennie a leromlott világvárost.
No azér nem mind soviniszta, aki francia... Biztos volt valami politikai oka, hogy ezst akarta csinálni. De ha mi trianonozni kezdünk, akkor bennünket nem vesznek komolyan, chirac meg kereesztül viszi az akaratát. Inkább meg kéne tudni, mi türtént pontosan...
Chirac megdöbbenést keltett legutolsó javaslatával, melyben Mafarország (csehország) EU képviselőinek számát 2-vel kevesebbre állította be, mint a hasonló nagyságú más országokét.
Az Observer a francia arroganciát bírálja a nizzai csúcs kapcsán
--------------------------------------------------------------------------------
"A franciák megdöbbentették EU-partnereiket azzal, hogy az EU elnökségének tisztségét szűk nemzeti érdekeik érvényre juttatására használták fel." /MTI
"Brüsszel, 2000. december 14. (MTI) - Magyarország helytelennek tartja, hogy az EU nizzai csúcsértekezletén született döntés szerint két hellyel kevesebbet kapna az Európai Parlamentben, mint a szinte ugyanakkora népességű Belgium és Portugália - jelentette ki Martonyi János."
A nizzai szerződésnek az interneten hozzáférhetővé vált - még nem végleges és nem hivatalos - szövege szerint Belgiumnak és Portugáliának 22, míg Magyarországnak csak 20 képviselői hely jutna az EU közvetlenül választott képviselőtestületében.
A külügyminiszter, aki az Észak-atlanti Tanács brüsszeli ülésének szünetében nyilatkozott magyar újságíróknak, hozzáfűzte, hogy ez a döntés nincs összhangban a népképviseleti arányosság elvével; meg kell tehát változtatni, s Magyarország lépéseket tesz majd ennek érdekében.x A miniszter nem részletezte, milyen lépésekről lehet szó, de közölte, hogy ha ezek esetleg nem járnának eredménnyel, Magyarország akkor sem tudná elfogadni a javasolt elosztást. Ebben az esetben a kérdés a csatlakozási tárgyalások egyik fontos témájává válik, nem gyakorlati, hanem elvi és jogi jelentősége miatt.
Ugyanilyen helyzetbe került egyébként Csehország is, így Magyarország a csatlakozási tárgyalásokon az EU alapszerződésének olyan értelmű módosítását fogja kérni, hogy az Európai Parlament képviselőinek számát néggyel növeljék a Nizzában elhatározotthoz képest - közölte a külügyminiszter. +++ /MTI
Chirac úgy látszik nem tanult trianonból. illetve nem is akart.
Lényeg a viszály almájának elgurítása, a divide et impera régi elv alapján.
A különbség az, hogy nem Trianont élünk most, ki állítja meg a soviniszta franciát?
