vickie!
Meg jo, hogy nem Pancsaval szorultatok a liftbe! Egyebkent pedig, ha a foldszinten laksz, sokkal tobb tormelek omlik ratok, meg Mancs sem talal meg. Megoldas->Koltozes ;o)
En a pokoktol voltam befobiazodva egy idoben. Egyszer Balatonon meglattam egy pokot a hazikoban es inkabb kint aludtam a kocsiban. Amiota kertes hazban lakunk nemileg megbaratkoztam veluk, tekintve, hogy tele volt veluk a haz nyaron. Annyira osszehaverkodtunk, hogy a kezemen is maszkalnak mar, bizonyitva Gaborkanak, hogy milyen bator az apa. :o)
A nagy szelet en kifejezetten szeretem. Olyankor olyan vilagvege erzes fog el. Egyebkent is birom az olyan szituaciokat, amikor a termeszet megmutatja mire kepes. Tavasszal egy giga viharban lementem setalni a kisfiammal, aki akkor meg bekesen aludt a babakocsiban. Tokre elveztem, hogy @#%rra azom. ;o)
Szerencsés vagy Vickie!
Én nem laktam még - és nem is akarok - liftes házban lakni. Mi az elsőn lakunk,ide meg gyalogosan is fel lehet menni, így aztán nem is szoktam hozzá, de nem is akarok!
A munkahelyemen sincs - szerencsére - igy ott nincs probléma.
Érdekes, ott nem félek, pedig nem régen beszorultam a munkahelyemen több, mint fél órára, a végén villany sem volt. Amikor kiszabadultam akkor mertem csak arra gondolni, hogy de jó, hogy nincs bajom tőle...
Még eszembe jutott, hogy ha nagyon sötét felhőt látok elfog a hányinger és a hátam bizsereg. A döglött hal kikészít engem is, de csak akkor, ha a hasa felfelé van fordulva és úgy úszik a vizen. Többekközött ezért vonult ki a lakásból az aqvárium, mivel nem voltam hajlandó kitelepíteni az elfeküdt darabokat. Sőt, rá nézni sem.
A dolgok elébemenése tényleg beválik, a sötétnél bejön nálam is. A szélben nem hinném, hogy kellemes lenne ácsorogni:o)
Akkor mit csinálnál ha gyakran kellene repülôgépen útazni ? ( Ha már a lift is gondot okoz )
Szerintem , minden fóbiát ugy lehet a legjobban kezelni hogy gyakran hozod magad olyan helyzetbe, amibôl a fóbia ered.....pl. gyakran liftezel , ( klausztrofóbiásoknak javalt )
Engem egy idôben zavart a mélység... ezért kitaláltam hogy minden lehetséges alkalmat megragadok és magas helyeken fogok mászkálni...Azt nem állítom hogy könnyü kis terápia,
de müködik.
én azt gondolom.... (bocs, Evil Spider :-), hogy az apró-cseprő fóbia önmagában nem gond, kezelhető, tudjuk, hogy létezik, érzékenyebbek vagyunk rá talán, mint a környezetünk, kész, van.
én a munkahelyi lift fóbiámat csak úgy gyártottam magamnak. mióta megmutatta egy képesített, gyakorlott liftkezelő, hogy hogyan kell vész esetén kiszabadítanom a liftben ragadt egyéneket, nos én azóta nem szállok be a liftbe :-) mert én sem tudnám kiszabadítani, ha kellene (kicsit túl műszaki dolog ez nekem, hogy kapcsolóállás így, úgy), és ezt feltételezve a többiekről is, marad a lépcső :-))
Nekem speciel akkor meredezik a ször a hátamon, amikor valaki ugy kezdi a mondanivalóját hogy.......... ÉN AZT GONDOLOM....stb.
Fôleg akkor zavar a dolog , amikor sok müvelt ember üldögél egy asztal körül , és mindegyik ezzel kezdi a mondatot. Egyszer megszámoltam hányszor hangzik el egy este a TV-ben
ez a pár szó. 35-nél nem bírtam tovább.... Szerintem ez már fóbia a javából. :))))
Elcsodálkozva figyelem az ismerőseimet, hogy kinek milyen fóbiája van. Vér, magasság, bezártság stb...
Engem spec. a szél készít ki. Ha hallom a süvítést, iszonyat halálfélelmem van. Félek, hogy elfúj, nem kapok rendesen levegőt, elkap a bizonytalanság, de tartósan. A másodikon lakunk, így mindig azon agyalok, ha elfújja a házunkat (ezt olyankor sajna mindig komolyan is gondolom), akkor hogyan folyik majd a mentés a romokba. Néha azon gondolkozom, hogy jobb lenne a földszinten lakni. Talán egy pszichológus segítene:o)))
Nektek mik a fóbiáitok?
A legelképesztőbb a galamb és szőrös állat fóbia. Ezt igazán elmesélhetné valaki, hogy miből is fakad.
