naivság, naivság, naivság a köbön. persze, hogy nem kell neki a kaja, bevételi terve van - ha nem is neki, de a "főnökének". hozni kell a tervet, nincs kecmec. koldusmaffia, mindegy, mit találnak ki. persze, mindenkinek megvan a kedvenc hajléktalanja, annak ad, ha éppen van nála.
mostanában mintha fogynának...
Kisebbségek/rászorultak támogatásának első szabálya: készpénzt soha ne adj!
És ez igaz a csángó magyaroktól a kovásznai "menekülteken" át a gyermekeket védő képeslaposokra és kulcstartósakra. Tudom, hogy keményen hangzik.
Csekken küldtünk már pénzt a Máltásoknak, Gyermekmentőnek (Szent Márton alapítvány), Aerocaritas, SZájjal és Lábbal festőknek. Ezek ugyanis léteznek. Kulturáltan és értelmesen kértek, értelmes célokra. Van bejegyzett alapítvány vagy szervezet, számlával. Köszönőlevél. Utcán nem adok senkinek sem, egyszer a főnökömmel a nyugatinál fogott meg a cigányasszony, csöcsön a gyerekkel, hogy éhezik és aggyunk pézt. Mondta főnököm, hogy itt a kaisers, gyerünk be, kap kaját, a gyerek is, nem gond. Erre a cigány megátkozott bennünket hetedíziglen, annyi rákból amennyit összehordott már francia éttermünk lehetne.
Sajna az a helyzet, hogy a sok kókler és szemét akik ebből akarnak pénzt elfordítja az embereket azoktól akiknek tényleg kell. A nyugatinál meg amúgy sem javallott a koldusmaffiát támogatni mert rászoknak az emberre és fürtökben lógnak rajta ha arra jár.
Ami legjobban idegesit, a ramenosseguk, amikor mondom, hogy bocsi, nem erek ra, o meg jon mellettem es csak mondja, mondja...
Ha megszaporazom a lepteimet, az nem eleg: kocog mellettem es mondja a magaet.
Legdurvabb az volt, mikor mar a buszrol lattam, hogy egy adomanygyujto mellett visz majd az utam, ugyhogy mikor leszalltam, kimentem az uttestre, latvanyosan kikerulve a fiatalembert (a piros 7-es majdnem elutott, de gondoltam, megeri a veszely). Srac odajott, mire felig-meddig kiabalva (nagyon ritkan merem felelmelni a hangom) megkerdeztem tole, hogy nem kerultem-e ki eleg feltunoen, es mondtam neki, hogy nem erdekel, mire gyujt.
Megjegyzem, regen meg meghallgattam oket. Neha penzt is adtam, bar nekem se volt tul sok. De ez a mostani ramenosseg, es az, hogy ugyse oda kerul a penz annyira bosszant, hogy mar meg se hallgatom oket.
Ha utcán állítanak meg, udvariasan, de határozottan azt mondom, sajnálom, nem hordok magamnál készpénzt. Mindig bejön.
Ha becsöngetnek, azt mondom, most hagytuk ott a készpénzkészletünket az élelmiszerboltban, de ha cskket tudnak adni, azt megköszönjük, és át fogunk utalni egy nélkülözhető összeget. Ilyankor vagy morogva elhúznak a francba, vagy igazolványt mutatnak és csekket adnak. Még arra is volt példa, hogy tényleg utalványoztunk egy összeget. Főleg igy van ez, ha a számlaszám leinformálható (mondjuk előző nap emlegették a szervezetet és a számlaszámot a tévében).
Amitől kiakadok, az a Fedél Nélkül A5-ös formátumba lefénymásolt borítójával való kéregetés. Sőt nem is kéreget, csak mutatja és tartja a tenyerét (valszeg mert elájulnék a szeszszagtól, ha kinyitná a száját). Marha nagy regisztrált hajléktalan lehet, ha még igazolványra meg valódi újságra sem futja.
Köszönöm a tanácsokat. Nekem eddig még az "otthonhagytam a pénztárcámat" jött be legjobban. De két süket-néma kulcstartóm meg néhány képeslapom azért lett.
Alapítványnak nincs joga kereskedelmi tevékenységet végezni. Ha kezedbe nyomnak egy csomag képeslapot és pénzt kérnek érte, az kereskedelem. Aki ilyet tesz, az szélhámos, nyugodtan el lehet küldeni. Egyébként minden alapítványi "pénzgyűjtő"-nél kell lenni valami igazolás (igazolvány) az alapítvány részéről (elvileg), tehát azt el kell kérni tőle.
Szerintem sem szabad ilyeneket vásárolni.
Ha mégis úgy érzed, hogy lehet igaz lehet az ügy, akkor el kell kérni az adott cég nevét, telefonszámát és számlaszámát. (Ha ezt nem képes prezentálni, akkor már tudhatod hányadán is állsz)
Aztán mondd meg neki, hogy majd befizeted csekken.
És után még mindig van rá lehetőséged, hogy utánanézz a cégnek - ha van rá időd és elszántságod.
Igaz ami igaz...nem szabad adakozni....legutóbb 50 Ft-ot adtam vkinek...de délután újra össze futottam vele /Szegeden történt/, éppen számolta a pénzt másik két társával...na mondom most nyomozó leszek követem őket. Szerencsére egy közértbe mentek be és nem piát hoztak ki, úgyhogy ez egyszer jól tettem hogy adtam....de ma pl engem is megrohantak a kis kölkök...viszont úgy, hogy kezembe akartak nyomni, egy azaz egy képeslapot igaz nem kértek érte pénzt, de azért biztos hogy reméltek.....hát én meg nem akartan bunkó lenni montam neki, kössz nem....ennyi..
Hmmm..látom nem vagyok egyedül ezzel az észrevétellel, hogy igencsak megszaporodtak a képeslapot-árulok-segítsen- ha-lehet emberek.
Nekünk a lakásba csengetnek be rendszeresen, és mivel a földszinten lakom, hozzám tuti hogy minden hittérítő, adománykéregető, stb. benéz. Eddig elég türelmes voltam, de kezdem ezt a jó tulajdonágomat elveszteni. Ha nem adakozom, azt mondják bunkó vagyok, és nem egyszer hallottam már a hátam mögött, hogy jaj de sietős. Nos amikor legutóbb egy krsna hívő szólt be, nem átalottam szó nélkül. Mert ugyan mi köze van hozzá, hogy én ugyan hova sietek, mi dolgom van. Ha normálisabbal kerülök szemközt akkor elmagyarázom hogy én a munkámmal kívánok segíteni (szociálpedagógus lennék vagy mi) a hátrányos helyzetűeken, de urambocsá nem vagyok hajlandó 2db képeslapért 600 forintot fizetni. (persze itt az eszmei értéket kell nézni bla, bla, bla.)de mint a tudjuk a pénznek nincs eszmei értéke...
A nyugati tényleg durva, általában azért megyek oda ugye, mert vonatoznék, az meg indul ugye, amikor kell neki. Nagy csomaggal mennék, de mostanában nem jutok előre, majdnem lekésem, mert jönnek az aktivisták. Látja, hogy sietek a vonathoz, nem vagyok milliomos, mert akkor taxival érkeznék metró helyett, vagy nem is járnék vonattal, de azért nem hagy továbbmenni. Annyira utálom az ilyesmit. Legalább azt idegesítené, aki nem siet.
Egyszer becsöngetett valaki, hogy tányéralátét lószert gyárt, hogy támogassa szegény beteg kishúga külföldi kezelését..
Majdnem bekaptam a brokit.
ÁÁÁmm minig is kétkedő alak voltam, megkérdezem, hogy mi baja a kishúgának?
Aszonta nem tudja orvosi papírokkal igazolni.
Én meg megmondtam, hogy ilyen betegséget nem ismerek:-)
Komolyra fordítva a szót, még arra se vette a fáradtásgot, hogy kitaláljon valamit, amikor rákérdeztem, mellébeszélni kezdett, s akkor már el tudtam küldeni (persze nem a fenn leírt módon..:) )
Sokan az emberek szánalmára építve próbálnak profitálni. Eccerűbb, ha az 5 forintos szart 100 ért a szegény gyerekek számára kínálnak, mintha 6 Ft ér szimplán kiállna az aluljáróba.
Ki van ez találva kérem szépen, ne tessék bedőlni a 'cihológiai nyomásnak!
Szerintem általában az igazán rászorultak -főleg ha jó emberek is- maguk erejéből próbálnak valamit kűzdeni.
Egyszer a Nyugati aluljáróban megkérdeztem a lelkes fiatal aktivista leányzót, ugyanmár mondja meg annak az alapítványnak az adószámát: "Minek az, te biztos valami könyvelő vagy, ugye?" volt a válasz. Hát én azóta egyértelmű mozdulattal elhajtom az ilyeneket.
Utcán sosem adok pénzt. Illetve közvetlenül sehol sem. Idén elég sok adomány ment gyerekekkel foglalkozó szervezeteknek, de most már nem adok egyiknek sem, mert gyanúsak. :(
Amint az első kettő sikerrel járt, rögtön megjelent még vagy öt, és felmerült a gyanú, hogy ezek kereskednek a tejelő telefonszámokkal. Szóval bizalmatlan lettem. Pedig adományozni szeretnék eztán is, de kellene találni egy biztosan korrekt szervezetet. Ötlet?
Mostanában jártomban-keltemben folyton agresszív egyénekbe botlom a nagyvárosok utcáin, az aluljárókban, akik képeslapokat próbálnak rámtukmálni, mondván, hogy ezzel segítem a rászoruló gyermekeket.
Nem tudom, mit higgyek erről. A múlt héten ez minimum tízszer megtörtént, és karácsony közeledtével ez még rosszabb lesz. Egyszer megvettem a képeslapokat, volt köztük egy csomó obszcén-pikáns... Tényleg ilyenekkel gyűjt pézt egy alapítvány a gyermekeknek?
Aztán elég sokan csinálják ezt igen lelkesen. Nem jellemző kis hazánkra ekkora emberbarát szellemiség a nonprofit szférában, legalábbis eddig nem volt az, ez is gyanús.
Na és ha nem vezsem meg, mert annyi pénzem nincs, hogy minden nap kétszer-háromszor 6-800 FT-tal segítsem a koraszülött/rákos/mozgássérült/mittudoménmibajavan gyerekeket, akkor bunkónak kell magam érezni, legalábbis azt éreztetik velem.
Kíváncsi vagyok, nektek mi a véleményetek erről? Mi ez? Tényleg igaz, amit mondanak? Vagy szélhámosság?
