Keresés

:))))))))))))))))))))))))

Mit lehetett azon nem érteni?
Távirányított b@szás.. :o)))))

Valóban ebben a filmben van vmi hasonlóttudó szerkezet, de nem biztos, hogy Hacsek barátunk is ilyenre gondolt, mert amiről ő ír azt nem értem igazán még most se, de asszem nem is baj:) a film pedig nálunk A pusztító címmel megy

Szerintem is .:-))

Lásd még... Még látnom kellene, mert eddig még nem láttam. Sly használ a filmben egy ilyen készüléket??? :o))

Házi hálózatban remek vagyok. :) De az nem megoldás, ha az ember a párjával ICQ-zik otthon. Sokkal jobb összebújva beszélgetni kikapcsolt tévé és számítógép mellett, mint ujjat koptatni... :)))

Hav

Üdv mindenkinek!
Nekünk ugyan van két gépünk otthon, de nettezni csak az egyikünk tud. Kéne egy kis házi hálózat! :-)
Így általában a párom gubbaszt este otthon a gép előtt, míg én gyerekek vacsora fürdetés stb...Aztán én be hulla fáradtan az ágyba, és másnap kiélem magam a neten a dolgozóban. Némi kis lelkiismeretfurdalással! :-)) Bár egyre kevesebbel!

lásd még Demolation(?) Man című Sylvester Stalone filmet... :-)

Ha nagyon durva lenne a leírásom, Venyige nyugodtan moderáltasson. De ez IMHO ebben a topicban egészen ON.

Szóval kb. 1 éve bejárta a net összes szenzációrovatát egy olyan készülékpár képe és leírása, amelyen virtuálisan ugyan, de a fiziológiai hatások tekintetében utánozza a nemi tevékenységet. A masinák úgy néztek ki, mint egy hordozható winchester, az egyiken bemeneti, a másikon kimeneti perifériával, hogy finoman fogalmazzak.
Használata: a bemeneti perifériát a férfi működteti, és a hálózatilag összekötött másik készülék kimeneti perifériája valós időben és térben közvetíti a mozgásokat a nőnek... :o))

Állítólag kamu volt a dolog a máris megvalósulást tekintve, de a technika jelen állása szerint valószínűleg könnyedén meg lehet alkotni!

Nem akarok kigyógyulni, mégcsak mostanában jövök bele.

"(erre volt egy kamu, de figyelemre méltó ötleten alapuló készülékpár)"
ezzel nem tudom mire gondolsz, beavathatnál.

Dehogyis, nem késő még!! :o))
A netfüggőség drasztikus móccerekkel ugyan, de igenis gyógyítható!!

Ha két gépetek van, akkor pl. igen egyszerű virtuális családi, sőt nemi életet élni (erre volt egy kamu, de figyelemre méltó ötleten alapuló készülékpár) :o))

Már késő...

Sziasztok,

Venyigének és Lappának mondom, hogy sajnos nekem még ez így nem megy, hogy egy kis htmunka, egy beírás. Ha ide kavarodok, akkor bizony nem akaródzik abbahagyni, míg azt nem veszem észre, hogy már megint mingyá kelni kell. Úgyhogy engem bizony eléggé frusztrál a dolog, de mindig meg bírom ideologizálni magamnak, hogy miért jó nekem inkább itt, mint a konyhában pl. Netezek, de lelkifurdalással. egyelőre. Gyanítom ez változni fog idővel, (csak rosszabb lesz:), így kezdődik a függőség. Ahogy Hacsek barátunk is említi.

Még vmi eszembe jutott, hogy ezidáig miért nem bírtam két beírásom között mosogatni egyet, ez pedig az a tény, hogy egy gépre voltunk ketten: egy függő (ez a társam), meg egy pár (ez én vagyok), s ha nagy nehezen kiharcoltam a lehetőséget magamnak, hogy ide férjek, csínyján kellett bánnom az ugra-bugrálással, s ki kellett használtjam a helyzetet. Mostmár van nekem is gépem, béke van, meg sok mosogatlan.

S még vmi, engem először a géphez egy játék kötött, s csak azután a fórum. A játékot meguntam, miután az összes létező variációját kiismertem, meg végig jáccottam. A tasztal pedig nem olyan, aminek a végére lehet érni.

No, minden jót!

Kedves Hacsek!

Köszi, hogy ilyen kedvesen marasztalod a topicomba beíró kedveskisgyümölcsöt....

és a Plankton

[szia kiskörte!]

Én például tudom egyszerre csinálni a dolgokat. Míg felfő a leves, olvasgatok egy kicsit. Mielőtt elmosogatnék, írok egy hozzászólást. Amíg jár a mosogép, küldök egy levelet.

És akkor se lelkiismeret-furdalás, se vágyakozás a net felé... :-))

Lappa

Kiskörte!
Ne szépítsük a dolgot: itten te a netfüggőség, még közelebbről a tasztalfüggőség tüneteit boncolgatod párodon és magadon.
Volt már erről nem is egy topic, a legjelentősebb talán az volt, amelyben valaki klinikai-laboratóriumi pontossággal leírta a függőség 5 fokozatát. Ahányan csak olvastuk, magunkra ismerhettünk valamely fokozatban (én akkor 4-es fokozatúnak minősültem, az 5-ös már egy speciális elmekórtani eset leírása volt).

Szóval vigyázz magadra, egy családban untig elég egy súlyos netfüggő...

Szia Kiskörte!:-)))

De jó, hogy jöttél. Én a netözvegy kifejezést igazából nem kedvelem, mert néhányan igencsak pejoratívan használják. Igazad van abban, hogy ha nem vagy sokat, akkor kiesel a dolgokból. De ha egy topicba sokat írsz (mondjuk ide:-), akkor már nem is lényeges, hogy tudj mindent:-))) Én pl. van, hogy hetekig nem tudok jönni, mégsem gond, mert addig a többiek jóóóól elbeszélgetnek, majd csak leírja valaki tőmondatokban mi is történt... (itt pl. semmi nem szokott történni, tehát ez így egyszerű:-)

De a kérdésed jó nagyon!!!

Talán fel is tehetnénk itt mindenkinek, Titeket mennyiben frusztrál, ha nem megy a háztartás, munka meg egyebek, mert belemélyedtek a tasztal egy jó topicjába? Vagyis pontosabban félreteszitek-e a tasztalért az ilyen jellegű dolgokat?

Én gyorsan meg is válaszolnám: Én egyszerűen csinálom, ha ilyen dolgom van, akkor egyszerűen eltiltom magam attól, hogy este feljöjjek:-))) (persze nem mindig sikerül, de én gyenge jellem vagyok:-) És persze nálam egy jó könyv is pont ilyen tüneteket produkál. Szóval kb. 80%-ban sikerül, tehát nem teszek félre ilyen dolgokat, max. gyorsabban csinálom:-) És persze most is lelkiismeretfurdalásom van, mert holnap megint el fogok aludni...

és a Plankton

Sziasztok,

Venyigeszu, szerintem engem keresel, mert én vagyok a tipikusTasztalospár. Legalábbis az egyik. A topik elején találtam egy kifejezést, mégpedig azt, hogy "netözvegy", ami nagyon tetszett, és nagyon találónak éreztem magamra nézve eleddig. Vagyis addig, amíg be nem vezettetődtem ide. Most, hogy nekem is lehetőségem nyílt arra, hogy itt legyek, jobban viselem, ha a társam (mindenidejét, mínusz egy kicsit) ott ül a gép előtt.
Főbajom, hogy napi rendszerességgel én nem tudok fellépni, ezért soxor lépés hátrányban vagyok. Mire végigolvasok egy topikot, amibe szívesen beírnék addigra már nincs is kedvem beírni. Meg aztán volt mikor írogattam ide oda, és ha csak bele nem kötöttem vkibe, akkor olyanok voltak hozzásólásaim, mint a borsó, amit hánynak a falra.
A mostani helyzet is érdekes, mert miután már elég sokat olvasgattam, úgy érzem ismerlek néhányótokat, nektek pedig én teljesen ismeretlen vagyok. Mindegy.

Szóval az én társam az első tasztalosok egyike, és napi rendszerességgel itt van. Amikor én ide jutok, akkor enyhe lelkiismeretfurdalással ülök itt, miután az jár a fejemben, hogy ahelyett, hogy itt ülnék akár ki is teregethetnék, vagy a mosogatás vár, vagy készülhetnék a holnapi munkámra, vagy eccerűen csak aludnom kéne, mert korán kell keljek másnap, meg ilyenek. De azért, ha lehetőségem van, akkor hajnalba nyúlóan ide köt vmi, és marad a mosogatás, meg a többi. Mindezt azért írtam, mert szerintem ez a fő jellemzője annak, hogy ki igazán tasztalos, és ki "csak" pár.
De ide lehet ám szokni rendesen, úgyhogy lassan én is érzem, hogy ezek a mellékzöngék (mosogatás, alvás, stb) annyira elfontostalanodnak, hogy lassan teljesen természetessé válik, hogy minden este itt ülök, és akkor már én se Tasztalospár leszek, hanem főTasztalos.
(erről lehet hogy nyitni kéne egy topikot, hogy ki milyen lelkiismerettel ül itt. kinek mennyire természetes, hogy otthon az a fő dolga, hogy csak beszél a nagy világba, ennek mik az előnyei, meg a hátrányai. A munkahelyről netezőkről nem is beszélve.)
Erről nagyon sokat tudnék írni, de miután így is már elég hosszúra sikeredett, majd legközelebb.

Mindenkinek minden jót!

Hú de szép hóbagoly! :)))

Egyszer régen csináltam (Vágó nyomán) egy "Fele sem igaz" kvízt, amiben volt egy kérdés:

Élnek-e hóbaglyok alaszkában?

a: Élnek hóbaglyok Alaszkában, de egyre nagyobb veszélyt jelent rájuk az emberi civilizáció. A növekvő ipari termelés környezetkárosító hatása a kipusztulás szélére sodorta az itt élő hóbaglyokat. Már csak néhányezer példány él ott.

b: Alaszka a hóbaglyok hazája. Bár életterük lassan fogy, de nagyjából százezresre saccolják az itt élő populáció nagyságát.

c: Az Alaszka élővilágát bemutató enciklopédia hóbaglyokról szóló fejezetében a következőt olvashatjuk: Alaszkában nem élnek hóbaglyok.

Lehet választani! Jó szórakozást! :)))

tudod az úgy volt, hogy airdrágámat rávettem, hogy kiskorú gyermekei kezébe adja a Harry Potter könyveket, majd rábeszéltem, hogy olvassa el ő is, és mikor ez megtörtént kaptam egy Hóbagolyt:-)))
és a Plankton

Ezek szerint ezt a madarkat betetted a kedvenceid koze???:)))

Én viszont mostan nagyon meg vagyok hatódva a hóbagolytól:-))) Azért nem okozott maradandó károsodást?

és a Plankton a Hóbagolytulajdonos mint HP (és az enyém szebb:-)))

Majd belerokkantam, mire sikerült egy hóbaglyot szereznem. :)
||||||||||||||||||||||
|||||||/\|||/\||||||
||||(O...O)||||
||||/!..V..!\|||||
|||/_!.....!_\|||
||||||\___/||||||
===mm=||||
||||||||||||||||||||||

Énisénisénis!:-)))

és a Plankton

Melyik?????

:-))) minden rímnek és rímfaragónak :-)))

Boldog és Békés Karácsonyt Mindannyiotoknak és Párjaitoknak!

és a Plankton

*** Boldog karácsonyt és még boldogabb, sikerekben gazdag új esztendőt kívánunk mindenkinek! :o)) ***

Annie és Kis

:)))

Ezt meg én rögtönöztem a Nagy Rímhányó modorában.

Egy nyű,
élete nem könnyű!
Most épp a nagy tölgy fája
a legnagyobb munkája.
Naphosszat azt rágja,
de kutyája sétája
déltájra hazavárja.
Közben álmot sző a szú,
s bár szabadsága nem hosszú,
pár napot pihen az idén
egy közeli venyigén

:)))

Hogy mennyire nem könnyű, álljon itt példaként ez a vers:

Romhányi József: Egy szu végrendelete

Egy szu beszorult a hokedli lapjába,
ráült a szakácsné százszor is napjába
és jött a baj csőstül, még a tetejébe,
az asztalos szöget ütött a fejébe.
Néha már percekig percegni sem tudott,
végül hát megírta eme testámentumot:
Fiam ki kalandos regényes, mint atyja,
a nagy mahagóni könyvszekrényt bújhatja.
Kerülje a drámát, a bölcseleti művet,
mert a nehéz könyvek szétnyűvik a nyűvet.
A nagy hármasszekrényt, mely koromszínű ében,
özvegyemre hagyom, járjon feketében,
ha a gyászév letelt, s férjhez menne ismét,
ne maradjon jussa tőlem, csak a kisszék.
Lányom, ki szégyent szégyenre tetézett,
lezabipetézett, kinn éljen eztán
a szemétládában, kegyelem deszkán.
Végül az anyósom, megérdemli nagyon,
rá a vadonat új, szép csőbútort hagyom.