Morus 1478. február 7-én született Londonban Sir John More bíró fiaként. Fiatal korában Morton püspök udvarában szolgált, ahol az egyházi méltóság fényes jövőt jósolt a fiatalembernek. Tanulmányait az Oxford egyetemen végezte, ügyvédi szakmáját Londonban tanulta. 1501-ben már ügyvéd, de nem követte apja példáját, hiszen a kolostori élet is vonzotta. A parlamentbe 1504-ben választották meg, és 1504 vagy 1505-ben meg is házasodott. VII. Henrik királlyal nem egyeztek túl jól, a király haláláig Morus visszavonult a politikai élettől.
A következő király, VIII. Henrik szolgálata alatt teljesedett ki politikai pályafutása: a titkos tanács tagja, kincstárnok és a lancasteri hercegség kancellárja; a parlament elnöke lett. Egyházi kérdésekben a katolikus vallást védte a beszivárgó reformáció ellen, sőt a királyt Luther támadása ellenében külön röpiratban megvédelmezte. 1529 VIII. Henrik Morust lord-kancellárrá tette meg és reá bízta az állampecsétet.
„A király jó szolgája, de előbb Istené”
Morus új méltóságában is megőrizte azt a rendkívüli önzetlenséget és részre hajhatatlanságot melynek első sorban gyors emelkedését köszönhette, de buzgó katolikus létére a protestáns hit követőit erélyesen üldözte. Bukását az okozta, hogy ellenezte a király válását, és egyház alapítási szándékait. 1532-ben lemondott minden tisztségéről és visszavonult a politikai élettől.
Morus nem vett részt Anne Boleyn, az új királynő koronázásán. Ugyanakkor az 1534-ben kihirdetett új örökösödési rendre sem volt hajlandó felesküdni, így a király a Tower-ba záratta. 1635. május 6-án kivégezték. Utolsó szavai: „A király jó szolgája, de előbb Istené.”
Morus számos jogi, jogbölcseleti és teológiai munkát ir, melyek 1559. jelentek meg először két kötetben. Leghíresebb latin műve az Utópia (De optimo reipublicae stau deque nova insula Utopia, I. kiadás. 1518). Ebben a műben egy olyan társadalomról és köztársaságról álmodozik, melyben SZABADSÁG, igazságosság és tökéletesség uralkodik.
