OFF
Azért lettem Rahan, mert a Dr. Justice már foglalt volt.
ON
A félműveltséghez hozzátartozik az is , hogy most volt itt nálunk egy nagyon kedves barátnőm, és bemutatandó a várost ahol élek, és felnőttem kb. ezer új dolgot tudtam meg.
Tényleg fel sem tűnt, hogy ott ahol élek, (Győr) úgy megyek az utcákon, hogy nem nézek fel, nem tudok semmit a műemlékekről,városrészekről stb.
A gyakorlati analfabéta, aki mindent tud csak éppen érzéke nincs semmihez, nincs meg az a képessége, hogy összefüggéseiben lássa a dolgokat, néha a következô hasznot hozó lépésen kívül mást is figyelembe vegyen, vagy ne adj isten felfogja a döntései esetleges késôbbi hatásait stb.
Nem tudom az ilyesmit mennyire lehet tanulni, tanítani, de ez tényleg fontosabb lenne, mint akárhányadik Henrik karrierje.
Különben meg a kedv elvételrôl (fôleg matek) a vesémbe látsz.
Annyira sikerült elvenni a kedvemet a dologtól, hogy a mai napig kiver a hideg veríték ha számokat látok...
Zsosz
Hát, tényleg érezze jól magát vele, de azért amikor elgurul mellettem egy ilyen alak a nem akármilyen autójában, vagy látom a nem akármilyen házát, azért akkor le kell nyelnem azt a gombócot a torkomban. Persze, ez közel nem ezen múlik, de néha tényleg nagyon zavaró tud lenni...
Hazudnék ha azt mondanám, hogy egyáltalán nem zavar, hogy a gyakorlati érvényesülés és a valós tudás között valójában nem túl sok összefüggés van...
A vetélkedôk meg a fene tudja... Nem tudom ki mondta, talán Bartók: hogy a verseny a lovaknak való... Az a gondosan elôre megtervezett, körzôvel megszerkesztett drámaiasság, a vilogó összegek, a Mama összepisilja magát a nézôtéren... Ízlés dolga.
Professzor úr
Off
Tényleg nem vagyok egy képregény szakértô, a legjobban ezekben a dolgokban a hangutánzó dolgokat szerettem. Mondjuk amikor valakit pofán vágtak , akkor oda volt írva, hogy: "plash" vagy valami ilyesmi...
Rahan,
tökéletesen értem a problémád, akinek ma van egy kis esze, az így érez. Ma már egyszerűen nem létezik egyetemes tudás, a specialisták mindig többet fognak tudni külön-külön egy-egy területről, mint a mai legreneszánszabb ember. Azt is szokták erre mondani, hogy a másodlagos tudások terjeszkednek hihetetlen sebességgel (magyarán, hihetetlenül megnőtt a részletek kásahegye). Azt hiszem, a cél nem az, hogy minél több kását legyűrjünk a torkunkon, hanem, hogy képesek legyünk eldönteni, mi az, amit szeretünk, érdekel, és/vagy kell nekünk, és mi az, ami nem (lásd Hwb hozzászólását), plusz, hogy legyen fogalmunk, mi a bánatot is látunk. Egyszer egy tanárom azt mondta ezzel kapcsolatban: mindenről keveset, kevésről mindent. Tudott valamit az öreg.
A sznobizmus óriási haszna szerintem, hogy sokféle dolgot elolvastat, hátránya, hogy ego-növelésre fordítaná az így megszerzett "tudást". Kis odafigyeléssel ez talán megúszható.
Ja, a vetélkedők: szerintem sima pavlovi pankrációk, a műveltséghez annyi közük van, mint a kockás papírnak a matematikához, eszköz, cél nélkül.
1. "Aztán jönnek azok a kételyek, hogy más lényegesen kevesebb (ámde specializáltabb, naprakészebb, konvertálhatóbb stb.) tudásanyaggal hülyére keresi magát..."
erre csak azt tudom mondani, hogy erezze jol magat vele...
2. "Aztán még ott van az, aki esetleg valamelyik televíziós kvíz műsorban villog... "
na, ettol meg felmegy mindig a pumpa bennem....miert lenne az muveltseg, hogy 3,4 masodperc alatt rakom sorba monjuk az arpad-hazi kiralyokat??? ezek a musorok az egvilagon semmit nem mutatnak meg a muveltsegbol, inkabb meg kene nezni, hogy ezek a szerencsetlenek ezeket az un. "fontos" adatokat mijen kinnal es keservvel magoltak be eveken keresztul.... oke, elismerem, egy csomo kerdesre nem tudom a valaszt az ijen musorokban, de konyorgom, ha raszanna barki egy evet, akkor siman megnyerhet barmilyen huje vetelkedot...
Hát franc se tudja mi a jó technika, de sztm ezt nem lehet tudatosan tanulni, nem ilyen önszuggesszió vagy hasonló, azt hiszem alapvető ismeretek kérdése az egész, hogy bármerre el tudj indulni.
Sokszor ott rontják el a dolgot, hogy elveszik az ember kedvét bizonyos dolgoktól még fiatal korban, jó pl. erre a matematika és más reál tárgyak oktatási módszere a közoktatásban Mao.-n
Szóval elszúrják nekünk, gyermekkorban egyébként többé kevésbé el is dől ez a kérdés, ui. akkor tanuljuk meg alkapvetően az infokat megszűrni. Alapvetően pl. az érdekes nemérdekes kategóriák mentén, aztán később már a hazsnos nem hasznos értékpárok is megjelennek stb.
Nem tudom miért pont a haszontalan dolgokra tapadsz, de valószjnűleg az agyad nem tartja őket haszontalannak, és vannak szituk amikor igencsak jól jönnek, az illik tudni dolgokat persze meg gondolom nem is jegyzed meg. De őszintén az "illik tudni" dolgokat a legyen ön is milliomoson kívül hol kellene felhasználnunk a mindennapi életben? Jóformán sehol.
Pont ez a baj a közoktatással is, ilyen gyakorlati analfabétákat termel, aki nem tudja pl. mik az alapvető alkotmányos jogai, vagy teszem azt mit csinál az Alkotmánybíróság, de mondjuk elvileg tudja mettől meddig uralkodott VII. Henrik, vagy hogy a ciril írásjeleket Method és Ciril alkotta meg... Az annyit szídott angolszász okattási rendszer legalább nem nyomatja tele a gyerekek fejét ilyesmivel, hanem van nekik igazi állampolgári ismeretek stb.
Hát ha mondjuk a szűrés után Szerb Antal ugrik be az pont ennek az eredménye lehet:)
Mik azok a technikák amivel ki lehet szűrni a számunkra hasznos információkat? (elég hülye kérdés, de én következetesen tapadok a haszontalan dolgokra)
És mit csináljak ha ki is szűrtem, aztán eszembe jut mondjuk Szerb Antal?
Off:
A múltkor én konkrétan tönkrevágtam a mosógépet, mert izomból fordítva csavartam a... mittudoménmit...mindenféle piktogrammok voltak ott...
A praktikus dolgokhoz én is totál hülye vagyok, de ha nagyon megszorulok csodákra vagyok képes, azt hiszem ez a nyitja, mert amikor muszáj, sehol egy szakember egybôl mindent frankón "megszereltem".
Mindenféle praktikus ismeretel így vagyok, és azt mondom az ismerôseimnek, hogy: te OKOS vagy én meg BÖlCS vagyok...
Hát, kb tényleg valami olyasmi, hogy: "ott fenn a kötélen van valami fogalmunk az egészrôl..."
Aztán jönnek azok a kételyek, hogy más lényegesen kevesebb (ámde specializáltabb, naprakészebb, konvertálhatóbb stb.) tudásanyaggal hülyére keresi magát...
A sznobok kifejtik áldásos tevékenységüket, de az ilyen játékhoz nyilván valamiféle biztos anyagi háttér társul....
A tudósok vagy éhenhalnak, vagy részt vesznek abban az iparszerű tudományban aminek a tudáshoz (megismerés) vajmi kevés köze van...
Aztán még ott van az, aki esetleg valamelyik televíziós kvíz műsorban villog...
Persze ezek rettenetesen sarkított dolgok, de a rendelkezésünkre álló tudást; legyen az hivatalosan szerzett iskolai végzettség, vagy ösztönös megérzés elôbb-utóbb valami ilyesmi szolgálatába állítjuk.
Tényleg a fene tudja hol kezdôdik a túléléshez szükséges ismeretek megléte, az érdeklôdés, a műveltség, a sznobizmus.
Persze, talán nem is olyan fontos, hogy ezeket a fogalmakat definiáljuk, kicentizzük, én mégis néha úgy érzem, hogy kicsit belekeveredtem, valójában az zavar, hogy az ismereteim talán nem is valamiféle megismerés, hanem inkább a túlélés, esetleg a sznobizmus köré csoportosulnak.
Canberra azthiszem, de lehet hogy Ottawa?:)
No sztm ez eléggé érdekes kérdés mármint a félműveltség de nem kell megijedni. Nos vannak emberek akik nagyon jól el tudják adni magukat a félműveltségük elenére és sosincs vele gondjuk, aztán itt vagyunk mi és parázunk, negogy már bunkók legyünk. Az a helyzet, hogy nem köt le minket semmi sem igazából hosszabb távon, s hogy ennek mi az oka? Az ingergazdag környezet. És az ingerekkel érkező temérdek infromáció. Nos ma már nem polihisztotrokra van szükség, hanem egy olyan átfogó információszűrési technikára, amellyel sikeresen fel tudjuk dolgozni mindazt, amit kapunk. Egyébként így működik az emberi emlékezet is, ami lényegtelen az előbb utóbb kiesik ui. nincs elég hely (persze átmeneti zavarok adódhatnak, de aztén ami lényeges mindig eszünkbe jut). Volt egy ember akiről Ecotól olvastam azt hiszem (most nem jut eszembe a neve:) nos szóval ő mindent meg tudott jegyezni, sőt ez volt az átka is. ŰVégül már mozdulni sem tudott, MININDENT megjegyzett amit csak érzeékeivel feltárt!
Mondjuk minket nem fenyeget a paralízis veszélye, de azért azt meg lehet tanulni, hogy mi a lényeges információ és mi nem, ha meg elvétjük lehet belőle tanulni.
Szerintem az egyetlen megoldás az hogy ne szégyeljünk kérdezni ha nem értünk valamihez.
Ha az mások látják hogy valaki tényleg nem ért valamihez és őszintén megkérdi, akkor legtöbbször készségesen segítenek.
Kérdésem: Mi Ausztrália fővárosa mert nem jut eszembe és nagyon idegesít egész nap a fejemben volt (nem Sydney vagy Melbourne).
A legrosszabb az egészben hogy néha hajlamos vagyok lenézni másokat "műveletlenségük" miatt.
De szerintem is azzal van baj hogy iszonyatos mennyiségű információ zúdúl ránk,nem lehet lépést tartani mindennel. Meg aztán ott vannak azok a dolgok amik nem is érdekelnek,de mégis illene tudni...
Rahan
Szerintem már az egy NAGY dolog hogy te SAJÁTKEZÜLEG permeteztél.Gondolj bele,az amcsik 80% nem látott élő csirkét.De ott nem egy ügy.
Persze itt ha az ember túlélő akar lenni akkor ezermesterré kel felfejlődnie: tudni hogy kell kicserélni a zárat,beszerelni egy új kapcsolót meg ilyenek. Na én pont az ilyen praktikus dolgokhoz nem értek,ez idegesít a legjobban.Multkor anyámtól kérdeztem meg e-mail-en hogy a mosásnál a hatvan fok az sok vagy állíthatom nyugodtan kilencvenre a mosógépet :))).
Amikor megtudtam a választ...
jujj, de jo es erdekes ez a topic. en is pont ezeket erzem, es jo latni, hogy masok is szenvednek attol, hogy felmuveltseg meg egesz muveltseg meg sznobizmus meg ijenek. en igazabol azt gondolom, hogy a muveltseg egy baromi vekony hatarmezsgye, amin illegunk-billegunk, aztan egy csomoszor jol lezuhanunk rola (ilyenkor adjuk elo magunkat sznobnak pl.) es aztan visszamaszunk es probalunk tovabb egyensulyozni, de soha nem sikerul, de azert ott fenn a kotelen neha erezhetjuk azt, hogy van valami (barmi) fogalmunk errol az egeszrol, ami itt folyik korolottunk es amit talan jobb szo hijan vilagnak neveznek
Azt hiszem nem pont arra válaszok amit írtál, de valami olyasmi jut eszembe errôl, hogy ha valami van, amire nem tudom a választ, lett légyen az bármilyen egyszerű, akkor megkérdezem olyantól aki azt csinálja mondjuk 20 éve.
Emlékszem amikor a Faterrel tudományosan permeteztünk a szôlôben, és láttam, hogy a szomszéd öreg bácsi nagyon máshogyan csinálja, mondtam Apámnak, hogy kérdezzük meg az Öreget mi az ábra permetezés-ügyben, mert talán jobban tudja, mint mi. Persze nem kérdeztük meg, és gondolom sejted mi lett tízszer annyi energiabefeketésnek az eredménye...
Évszámok, nyelvtan, helyesírás romlása dettó. Nálam is ez a helyzet. Mondjuk nem csak az évszámokkal hanem mindenféle számmal, vagy annak a megjegyzésével gondom van, egyszer valahol hallottam, hogy az olvasási nehézségekhez hasonlóan vannak számolási nehézségek.... azóta kicsit nyugodtabb vagyok, mert tudom, hogy ebben szenvedek.
Megmondva a frankót, én is többször vettem a kezembe könyvet, mentem el moziba stb, olyasmi célzattal. hogy azt hittem ettôl aztán művelt leszek és bizonyos helyeken recitálhatok a fentiekbôl.
Eleinte azért nem szerettem a sznobokat, mert én is az voltam (vagyok) aztán rájöttem arra, hogy akárhogyan is van a sznobok akaratuk ellenére talán a kultúra leghatékonyabb terjesztôi.
ez a megfigyeles lehet,hogy nem tartozik szorosan a temahoz,de eszrevettem,hogy vannak olyan lelkiszegenyek,akikegyszer eletukben radobbennek,hogy "de muveletlenek",vesznek egy nagy levegot,elolvasnak mondjuk egy jo hosszu konyvet,aztan arrol temaznak evekig,mint a picasso kalandjaiban az enekesno.
nekem pl.nagyon rosz a memoriam,azt hiszem egy kezemen meg tudnam szamolni hany evszamot tudok,amire nem vagyok buszke egyaltalan,de en ezt nem nevezem muveletlensegnek,hogy magamat nyugtassam.meg ugy latom a nagybetuket sem szeretem hasznalni,a helyesirasom romlik,pedig nyelvtanbol bajnok voltam altalanosban.
nem vagyok betojva attol,ha esetleg kiderul,hogy
felmuv.vagyok,viszont tenyleg nem rossz elgondolkodni a kerdesen egy kicsit.
Kösz, Drótmalac.
A műveltség fogalmát már biztosan sokan és sokféleképpen definiálták.
Nálam valami olyasmi szokott előfordulni, hogy valami felkelti az érdeklődésemet, fellobban a szalmaláng, felkutatok, elolvasok mindent amit ezzel kapcsolatban elérek, beleélem magam, próbálok a dologgal azonosulni stb. Aztán szépen lassan elfeledkezem a dologról... Az a gyanúm, hogy teljesen más minőségű az ilyen tudás, mint egy valóban megalapozott ismeret.
Például ezért is irtóztam mindig az oktatás szervezett formáitól, mert csak azzal tudok foglalkozni ami érdekel, ami valahol megérint.
Na, pont ezzel van bajom, hogy rájöttem mennyire keveset tudok, és azt a keveset is összefüggéseiből kiragadva, felületesen.
Néha azon veszem észre magam, hogy inkább valamiféle pszichológiai érzékre támaszkodva próbálok műveltnek látszani, közben meg pontosan tudom, hogy nicsenek mély ismereteim a dologról.
Persze, gondolom a műveltség nem öncélú dolog, inkább talán életforma, meg eszköz valamihez.
Félműveltség helyett talán jobb lenne a felületes ismereteket használni.
Rahan, jól fogalmaztál. Szerintem aki sok sok időt rááldoz arra, hogy a világot megismerje, kb. 5-6 év alatt azért átláthatja a dolgokat... bár így is csak odajut, hogy rájön: mennyire keveset tud.
Én is információs túlterheltségben szenvedek azt hiszem, és természetesen ezeknek az információknak a nagy része használhatatlan. Egyrészt azért, mert a nagy részük a média által kreált ál-információ, kamu, töltelék, a másik részük nagyon gyorsan devalválódó szakmai, munkával kapcsolatos dolog, ami ugyan nem teljesen használhatatlan, de tudás és műveltség szempontjából inkább valamiféle ballaszt.
Ma már tényleg képtelenség mindent tudni, akár csak egy területről is; nekem mégis nagyon szimpi a reneszánsz típusú ember, aki talán attól az ami, mert a dolgok lényegét látja, és teljesen lényegtelen az, hogy tudása, képességei milyen területeken nyilvánulnak meg adott esetben.
Nem tudom mennyire szoros az összefügés az olvasottság és a műveltség között,de abban teljesen igazad van hogy közhelyek felemlegetésével, könnyű műveltnek látszani. Engem mindig elképeszt, hogy társaságban emberek sült baromságokat beszélnek pl. a keleti kulturákról, teljes a fogalomzavar, földrajzi és történelmi tévedések,de ha elhangzanak bizonyos kulcsszavak pl. meditáció, karma stb. akkor mindenk azt hiszi, hogy az illető a téma szakértője..
Szvsz a mai világban, Magyarországon, elég könnyű műveltnek lenni, vagy inkább annak látszani. Az átlagember szörnyen műveletlen, jobban mondva olvasatlan.
Tud valaki adatot, hogy hány könyvet olvas havonta egy ember? Persze az se mindegy, hogy mit.
