Középiskolás koromban kötelező egyhetes meló volt minden évben. Ezt rendszeresen egy újpesti textilgyárban bírtuk tölteni, annak is a csomagolójában. Lélekemelő meló volt, midőn a dögnehéz textilkötegeket szépen be kellett csomagolni. Nos, volt egy év, mikor egyik nap becsomagoltuk, szpen nájlonba, masnival átkötve, mert exportra ment, másnap kicsomagoltuk, mert kiderült, hogy mégis selejtes... Következő nap ronda barnacsomagoólpapírba (ami ráadásul vágott, mint a ménkű), mert az is exportra ment, de a SZU-ba... :))))
Szép emlékem még az építőtábor, ahol leginkább szőlőt kapáltunk, kötöztünk. Egyszer sárgabarackot szedtünk, ami nagyon jó volt, mert utálom a sárgabarckot. :))))
Egyszer meg erdőt kapáltunk! Az gyönyörű volt! Félméteres fenyőerdőt először is meg kellett találni a derékig érő gazban, aztán szépen megkapálni. Később derült ki, hogy az erdőtelepítés előtt valamelyik - ideiglenesen hazánkban állomásozó - szovjet alakulat gyakorlóterepe volt, néhány kóbor fel nem robbant aknával. :(
A lexebb mégis az volt, amikor a helvéciai állami gazdaság palackozójában dolgoztunk egy napot... Életemben nem ittam annyi vermutot! Brrrrrrrr..... :))
Ha a kötelező diákmunkák játszanak, akkor idelökök párat:
Nr1: Ált. iskolás koromban mi is voltunk konzervgyárban paprikát csumázni. Loptunk onnan mindent, ami ehető és mozdítható volt, kedvenc haverom meg magát a paprikacsumát lopta ki kilószámra, majd másnap reggel visszalopta...Mivel a csuma kilója után fizettek.
Nr2: Ugyanezen alkalommal (vagy egy évvel később) ugyanabban a gyárban lekvárkonzerveket/befőtteket válogattunk. Végig kellett kopácsolni az összes tetejét, hogy melyik rohadt. Arra cca 4 perc alatt rájöttünk, ha egy kicsit eltekerjük a tetőt, majd vissza, levegőt kap és ugyanolyan hangja van, mint a rohadtnak. A selejt meg ugye szabadon "rabolható" volt. Annyi lekvárt azóta se fogyasztott a paksi lakótelep...
Nr3: Ez már gimnázium (Siófok), a BB szőlészetében szüret (se bor, se tömény természetesen, hogy rohadjanak meg). Napi norma 3 nagyobb műanyag ládányi szőlő. A frissen pubertált kis DRT hamar rájött, hogy egy kisebb műanyagot befordítva a nagyba kurva gyorsan meg lehet szedni a tervet, csak kellőképpen erőlködve kellet beleborítani a motyót a gyűjtőtartályba (persze műanyagostúl, mert kivenni szar lett volna a teljes TSZ-vezetőség és tanári kar szeme láttára). Egy hetet voltunk ott, hát embernek nem volt olyan jó színe ősszel, mint nekem...
Nr4 (ígérem az utolsó): Ez is gimi, de már D.földvár. Itt krumplit válogattunk, de a krumplival baseballozás sokkal szórakóztatóbbnak tűnt. Jól is ment a sport, míg az osztálytársak hülyébbik fele nem akart reflexpróbának alávetni és egyszerre hozzám nem vagdalt 10-15 kiló pityókát...Eztán váltottam a "futószalagon-jövő-krumplikhoz-én-ugyan-nem-nyúlok" módszerre és betegre unatkoztam magam...
Boldog diákévek....
Elnézést, ha sok lettem, vagy valakit feltartottam volna.
Még diják koromban (bár újabban megin az vagyok, de ez most mind1), amikor a Konzervgyárban voltunk társadalmi munkán kellett olyant csinálni, hogy:
volt egy futószalag amin érkeztek a frissen beüvegelt ecetes gusztusnélküliségek
erről a futóról mi lepakoltuk, rögzítettük őket nagy raklapokon, amiket egy targoncás továbbvitt egy másik futóhoz
a másik futóná más osztálytársak lepakolták a raklapról az eceteséket, közben végigkopogtatták - asszem eccer se szólt ki senki se az üvegből, úgyhogy még a folyamat eleje valszínűleg jól működhetett - és rápakolták egy újabb futószalagra, aminek a végén más osztálytársak másik (megjegyzem valamivel kisebb, tehát biztos lényeges elem lehetett) raklapra rakták át az egészet
raklapot targonca újabb futóhoz
az újabb futó végén újabb osztálytársak (jah voltunk vagy 35-en ekkor még, mint pisis elsősök) dobozokba pakolták 4-esével az ecetesüvegeket és a dobozokat valami raklapra lavírozták.
Na elvileg itten volt a folyamat vége, de persze soxor nem, mer akkor micsinált volna az utánunk következő brigád.
Úgyhogy gondolom ők laprakról le, futóra föl, futóról le, laprakra föl, laprakról le....
Innentől kezdve vált meggyőződésemmé az örökmozgó mégis léte!
Barátom a cipőgyárban szépen küdötte le magát:
1., kezdetben a csukák felsőrészét szabta - keresztbe-kasul...
2., átment a talp-felsőrész összeillesztésbe, de szétégetett mindent
végállomás:
3. a cipőfűzőre kerülő piros-sárga gyöngyöket kellett egyenként különválogatnia napi 8 órán keresztül.
általános nyolcadik után, sörpalackozó üzemben a kereskedelemből visszaérkezett üres üvegek szortírozása.
hat nap után kirúgtak.
az volt a meló lényege, hogy a rossz üvegeket (törött, repedt, stb) külön kellett gyűjteni. ezek mentek zúzúsra + üveggyárba. kitaláltam, hogy ezek már úgyis elromlottak, és jó lesz ezeket bekúrni a sarokba, olyan szépeket pukkannak : ))
ABC elv: mindig egy lépéssel kerülj közelebb ahhoz, hogy a vonal túloldalán a pali azt mondja: "Hát jó, mennyi?" Úgy is kell érteni, hogy minden kétkedő kérdésre olyan választ adjunk, ami további pozitívumot kínál, cáfolja a kétségeit, és elterelje a problematikus dolgokról. És mindenféle nyomulás ellenére, sem szabad megfeledkezni arról, hogy rendszeresen meg kell kérdezni: "Akkor hova küldhetem a számlát?"
1. 1 napig cipőbolti eladó '90-ben egy olyan boltban, ahol tudjátok, még ilyen fém polcokra voltak felaggatva a cipők. Abból lett elegem, hogy fehér köpenyben és kismamacipőben kellett reggeltől estig egyhelyben állni, és rögtön kioktattak a nénik, hogy azt kell figyelni, hogy mikor lop a kedves vevő. Másnap már nem mentem...
2. 2 napig műanyag házszámokkal házaltunk egy barátnőmmel (nyáron, hatvan fokban). Kaptunk egy bazi nagy táska házszámot, azt kellett elsózni (pl. épülő házaknál).
3. Szintén 1 napig (szintén nyár, hatvan fok) egy szörpgyárban szörpkiöntögető. Magyarul a már bepalackozott, de időközben felforrt szörpöket újra ki kellett nyitni és beleönteni egy bazi nagy műanyag hordóba. A gyárban egész nap kattogtak a futószalagok, a szörp miatt az egész telep tele volt darazsakkal, ragadtunk mint állat, és ráadásul egy sztahanovista nő mellé osztottak be, aki állandóan b*sztatott, hogy meg tudok én több üveget is fogni egyszerre!!!
"Viszont az Always Be Closing elvet ott tanultam meg.
Ma már használni is tudnám, és ellent mondanék a főnöknőnek, aki állandóan kötelezett minket a sablon vakerra."
haha, voltam telemarketinges is. 2 hét alatt 4 ügyfélkártyát eladtam! Mind a négyet az első két nap alatt!. Minél inkább gyakorlottabban mondtam a kötelező szöveget, annál inkább hallatszott a hangomon, hogy balfasz ügynök vagyok. Lásd Brókerarcok című film, mikor újságrendeléssel felhívják a gyereket.
Viszont az Always Be Closing elvet ott tanultam meg.
Ma már használni is tudnám, és ellent mondanék a főnöknőnek, aki állandóan kötelezett minket a sablon vakerra.
Sajnos nem tudok érdemben hozzászólni, mert az én tróger, értelmetlen melóm túlélte a nyarat és most is van :-)))
Ja de!!! Egy napig voltam ügynök...Aztán telefonon felmondtam; mikor kerestek másnap reggel, hogy hol vagyok, akkor mondtam, hogy: Oh bocs, elfelejtettem volna szólni, hogy mától nem vagyok??? :))) Majd letettem...
Két hétig ajtóforgató a Kempinskiben. A végén megbetegedtem, és leléptem. Hőgutát is kaptam, mert 35 fokban teljes menetfelszerelésben (babmérő sapi, meg Mikiegérkesztyű) kiküldtek a Lehelre virágért Gaby Dohmnak (Kriszta nővér a Klinikából).
Csak később mondták meg, hogy az ilyen komissiók idejére le szabad venni a sapit, meg a kesztyűt az utcán.
És kurva szar a pénz, és tök kiábrándító, hogy egy ilyen hót elegáns helyen mekkora suttyó mindenki. Plussz még suttyóbbakká válnak attól, hogy beképzeltek lesznek, amiért eg yilyen szállodában dolgozhatnak. Aprópénzért.
Ja és azt tudtátok, hogy a kempinskiben minden szobában égve kell hagyni a lámpát, hogy kívülről úgy nézzen ki, hogy mennyire televan, és mennyire keresett szálloda? gyakorlatilag ott nem ég csak a lámpa, ahol tényleg lakik is valaki, mert az éjjel alszik, napközben meg maga oltja le, mikor elmegy onnan...
Ja és nesze neked környezetszempontú multinacionális vállalatvezetési ideológia...
Életemben legelőször egy kupiban dolgoztam 10 napot, miközben évet halasztottam. Az újsághirdetésben panzióba kerestek recepcióst. (Természetesen a panzió mellett bár volt lányokkal.) Jó régen volt, meg kajla tacskónak néztem ki, úgy magyarázta el a főnök, hogy "figyelj, ide majd jönnek férfiak, adnak egy ötvenest (DEM), aztán egy, vagy két lány felkiséri, egy óra múlva lelép, nem kell kérdezősködni", mint egy hüjjének.
Egy pékségben tanultam meg, hogy milyen dolog naponta 50 kiló éppen kiolvadt almareszeléknek kifacsarni a levét.
Szétfagyott a kezem, de utána kaparhattam a padlóról a vizes lisztet.
Az is nagy karrier volt.
:-)
18 évesen a mágyóban mint nevelőnő a szinte velem egykorú- bár lélekben és tapasztalatokban jóval öregebb-csajszik között.....1 teljes hónapig...:)
De azér' lett egy-két haverom, meg azt is megtanultam, hogy hogyan kell kézzel betörni az üvegezett ajtót..:)
