Nekem most még egy év múltán is felejtős. Megjelenéskor meghallgattam párszor az albumot, aztán még kb. egy hónap múltán elővettem egyszer-kétszer és annyi, egy éve nem hallgattam bele. Lapos, számok megjegyezhetetlenek, fantáziátlan az egész, igaz sokáig Megadeth-tet is egyre kevesebbet hallgattam, próbáltam új előadókat, albumokat, és más műfajokat felfedezni (country). Továbbra is tartom, hogy ez az együttes 2004 után felejtős, egyedül talán a Dystopia, ami emlékezetes tőlük, a több album egykutya, átlagos, felejthető.
Pedig mostanában egyre többet előszedem a Megadeth albumokat. 15 évet klasszikus gitároztam, aztán kb. 10 évet semmit, most meg ennyi év után lett elektromos gitárom, elkezdtem azon tanulni. Rendes, 24 bundos, de utángyártott Floyd Rose karos Jackson, mi más, bár csak az olcsóbb, indonéz alapmodell (JS32), abból is Randy Rhoads aszimmetrikus V, mert balkezesben nem volt Kelly vagy szimmetrikus King V, amit eredetileg akartam. Régen drágák voltak ezek, ma már az alapmodellek ára lement, kb. használt laptop ára, használtan még olcsóbb, de az nekem a balkezesség miatt nem alternatíva, mindenki csak jobb kezeset ad el. A kiegészítők ára is lement, hangoló, húr, plusz nem kell már erősítőt venni (kiváltják a digitális pluginek és előerősítők), vannak rá alternatívák, meg a kottákat is ingyen le lehet tölteni, így anyagilag hozzáférhetőbb hobbi, mint régen. Sok mindennek a számítógépvezérelt CNC tömeggyártás lehozta az árát.
Azóta más szemszögből is látom az albumokat. Korábban a Peace Sells-t és a SFSGSW-ot lenéztem a gyér hangzása miatt, de így, hogy némelyikbe belejátszottam, tutorial/cover videókat néztem róla, látszik, hogy milyen komplex, eredeti anyagok, megnőtt irántuk a tiszteletem. A RIP nem kérdéses, arról régen is tudtam, hogy technikai szempontból non plus ultra. A CTE-n már egyszerűbbek a dalok technikai szempontból, de még mindig nagyon jók, a Youthanasia, ami tiniként a kedvencem volt, ma már üresebbnek, egyszerűbbnek hat, a Cryptic még inkább, bár nézegetem ezeket a nótákat is, mert könnyebben tanulhatók egy kezdőnek. Ami még így technikai szemmel kiemelkedik, az a Hidden Treasures. A Risk-ről és a később albumokról nem tanulok semmit egyelőre, azok annyira úgyse mozgattak meg soha.
Egyébként kicsit csalódás ez az elektromos gitár. Könnyebbnek gondoltam, mivel a profik kezéből anno könnyűnek tűnt, meg tabulatúrák alapján korábban láttam, hogy könnyebb fogások vannak benne, mint a komoly zenei klasszikus gitáros anyagokban. Így abban a tévhitben éltem, hogy könnyebb, és csak a torzítás, erősítők miatt szól jobban. Tévedtem, nem hogy könnyebb, sokkal nehezebb a klasszikus gitárnál. Nem is a fogások, hanem az egésznek a részletessége, buktatói, húrlefojtások, palm mute szaggatás, apró pengetési finomságok (pengetési szögek, irányok, húrkihagyás, stb.), amik nagyon trükkösek, könnyű elrontani, oda nem illőt belezengetni, ritmust is nagyon nehéz hozni, az is igaz, hogy túl kezdőként a szintemet meghaladják még az egyszerűbb Megadeth nóták is. Szólók még nehezebbek, még a lassabbak is, húrbelezengést, belegerjedést elkerülni, meg hogy a hangok folyamatos legato-ban, jó hangtónussal szóljanak, hajlítás/vibrato beleillő legyen, ritmusból közben nem kiesni, hogy ne csak hangokra szétesett fosnak hangozzon az egész. Lényegesen nehezebb, mint azt az ember gondolná, csak akkor látja a nehézségét, mikor míg kipróbálja.
Már eleve a hangolással, Floyd Rose tremoló beállításával és áthúrozásával oltári nagyokat lehet szívni egy kezdőnek, gitárnak neki kell esni háromféle imbuszkulccsal, plusz csavarhúzóval, négy oldalról, nyolc helyen tekergetni minden szutykot, ahhoz, hogy a hangolást megtartsa, ne legyen semelyik bundnál hamis, aztán utána, hogy az ember bedugja egy audio interface-be, onnantól ráömlik a DAW és Plugin host alkalmazások, VST és LV pluginek, hangrendszerek kavalkádja, elég sok szakértelmet igényel, mire az ember be tudja állítani, hogy jól szóljon, vettem inkább egy gyufásdoboz méretű, VOX Metal fülhallgatós mini előerősítőt, annak a preset-jeivel könnyebb, jobban szól, de még így is nehéz volt kinyomkodni. Az erősítők drágábbak, meg ide az albérletbe túl hangosan lennének, helyem sincs neki. A pengetők sem sima téma, milyen vastag, milyen kemény, milyen anyagú-alakú, csomót megvenni, végigpróbálgatni. Húrból ugyanez, milyen vastagságú, milyen huzagolású, bevonatos, anélküli, agyrém. Már ekkorákat szív az ember, még mielőtt akármit, egy boci-boci tarkát tudna játszani rajta. Főleg az első 2-3 hétben volt rettenet frusztráló. Akinek nincs valami helyi hangszerboltos, rokoni, vagy profi gitártanári segítsége (nekem nincsenek ilyen opciók, ahol most élek), annak ez egy nagyon nehéz műfaj, főleg 40 éves kor után nem érdemes erőltetni. A YouTube-on van fent egy csomó tutorial, tanító videó, de mindegyik mást mond, máshogy mutatja, el lehet veszni az információtömegben. A Songbook-ok, tabulatúrák is több helyen pontatlanok. Sajnos a másfél évtizedes gitározási tapasztalat sem nyom sokat a latba, lehet azért, mert egy évtizede volt, vagy mert ez egy egész más műfaj, nem sok mindent lehet hasznosítani, a kettőből elég kicsi az átjárás.
Nálam az album első 2/3-a a többszöri hallgatás ellenére egyelőre egy nagy massza. A Dystopia sokkal változatosabb volt, nálam továbbra is a Mission To Mars + a 2 utolsó feldolgozás a menő. Mindezek ellenére le a kalappal előttük, hogy ennyi idősen egy ilyen masszív anyagot leraktak, ez már önmagában nem kis meglepetés, még ha én nem is nagyon tudok mit kezdeni az albummal, de ez már a számomra teljesen érdektelen témájú videóknál is várható volt. Egyébként aki ismeri (és ki ne ismerné) a Gyalog-Galopp-ot, az már az album felvezető introjánál nehezen bírhatta ki mosoly nélkül. A jelek szerint Mustaine nem nagyon találkozott ezzel a filmtörténeti alapművel.
Én is most emésztem az új albumot. Jó -jó csak olyan vegytiszta az egész. Jobb lenne vmi So far féle kásás gitárhangzás is, valami kísérletezés pár nótában. A számok tényleg egyformák kicsit.
Na, sikerült végre végigkagylóznom az albumot. Ez egy vérbeli trash metal album, ami nyilván utat talál a közönségéhez. Mármint ahhoz a közönséghez, aki ezt várta tőlük. Az album szerintem nem rossz, mindenképpen messze fölötte áll a szintén brutálisnak, erősnek, ripnek, arcletépősnek beharangozott, majd halk pukkanással végződő UA-nak és 13-nak. A Dystopia mindenképp változatosabb anyag volt, itt egyelőre még nem könnyű különbségeket keresni a számok között, s komoly bajban lennék, ha előre meg kéne neveznem a húzónótákat, amik majd a koncerteken tutira elő fognak kerülni. A tölteléknóták az album közepére keveredtek, a két feldolgozás a végén egész jóra és hangulatosra sikerült. Számomra a Mars-nóta volt a legínyencebb falat az albumon, bár ott túl erős volt a váltás az elején, emiatt maradt némi hiányérzetem. Szóval még ha nem is jön be igazából, azt azért el kell ismerni, hogy nagyon komolyan odatették magukat a fiúk. Mustaine hangja talán messze itt a leggyengébb, de ez már az uccsó KIMB remixen újra felénekelt These Boots számán is érezhetően kijött, mert óriási volt a kontraszt a többi számban hallható 'eredeti' Mustaine-orgánumhoz képest, de hát az öregedés miért is kivételezne a hangszálakkal. Ha ez lenne az utolsó album, akkor annak mindenképp tisztességes alkotás annak ellenére, hogy a hírekben sokat hivatkozott CTE vonatkozásokat még mindig nem találom rajta. Eddig egy kritikát olvastam az albumról, ami nagyon pozitívan mutatta be (már-már feltűnően).
Pozitívumok:
- hangzás;
- az új dobos srác sokat hozzátesz;
Negatívumok:
- viszonylag egyforma számok;
- a folyamatos ének/mondanivaló/szófosás miatt a zene túlságosan háttérbe szorul;
- sok a rádió/híradó/távrecsegő + egyéb hangulatfestő háttérszöveg;
Még csak az első számig jutottam, azért még reménykedek. 2-3 éve azt nyilatkozta, hogy van még benne 2 album, így a magam részéről számítok még egyre.
Nálam a TWNAH-val futott zátonyra művészileg a csapat, sajnos a Risk negatív fogadtatása teljesen beszűkítette a csapat mozgásterét annak ellenére, hogy szerintem kiváló album volt, nálam talán az egyik leghallgatottabb annak ellenére, hogy nálam is a CTE volt a csúcs. Arról kár vitázni, hogy a Risk megadeth vagy sem, mert amit Mustaine azt írja rá, hogy megadeth, akkor az is az. Olyan, minta a zenekar közönsége erőszakkal szűkítené be végül a zenét az általa legjobbnak véltre, aztán ez a vége. Egyébként többre becsültem volna, ha a Super Collider helyett kap egy Risk 2 címet az album, de ezt még Mustaine se merte volna megrizikózni. A 2000-es évek második 8db albuma leginkább a tehetetlen önismétlésről szól, egy best of albumot talán össze lehetne rakni belőlük.
De azért legyünk korrektet: a zenekarok egy-két kivételtől eltekintve (pl Maiden) 3-4 albumig tudnak általában karaktereset és maradandót alkotni, ehhez képest a Megadeth a '90-es éveket is becsülettel lenyomta, ahogy írtam a 8. albumig a minőség teljesen rendben volt. Metallica - s bár a hasonlóságok és a közös múlt ellenére mégis nehéz összehasonlítani a két csapatot - az utolsó igazán maradandó dobásuk az a bizonyos (és kicsit unalmas) fekete albumuk volt annak ellenére, hogy a szakma nem véletlenül talán legprofibban működő csapata.
Egyetértek, így egy év múltán megkésve reagálva. Szerintem is a CTE volt az abszolút csúcs, ami olyan erős lett, hogy nem csak a Megadeth legjobb albumának tartom, de összességében is nekem a kedvenc albumom, az összes között, amit életemben hallottam, minden műfajt, együttest beleértve. Tudom, hogy az oldschool fanok nem szeretik, mert nyálnak és túl popposnak tartják, de tévednek.
Nekem azzal sem lenne bajom, ha nem hogy középtempót nyomnának, de egyenesen lassúznának. Még a ggem is a földhöz verném, ha olyan album jönne ki, amin ilyen érzelmileg lehúzós nóták jönnének ki, mint a Trust és Túleman, ha azoknak a színvonalát hozná mindenben. Sőt, én már a Risket, TWNAH, TSHF albumokat is visszasírom, még egy olyan kalibernek is nagyon örülnék, de reálisan ez a szint nem várható el már.
Az új album átlagosnak tűnik, az a színvonal, amit az első két előre kiadott nóta sejtetett. Zeneileg nem lenne olyan rossz, több helyütt tetszenek az intrók, riffek, dobolás is jó, az új basszter se nyomja rosszul, de Mustaine hangja most is nagyon lehúzza szokáshoz híven, sőt, talán ez az eddig leggyengébb vokálteljesítménye, amit stúdióalbumon hallottam tőle. Ettől eltekintve is kicsit sablonos, önismétlő lett az egész lemez szerintem. A 2016-os album ennél jóval erősebb volt.
Ezért kár volt 2, sőt, majdnem 3 évig húzni a megjelenést. Értem, hogy covid és belső botrány miatt nem adták ki, de én nem várattam volna ezért a publikumot. Mindegy, azért azt hittem, hogy utolsó albumnak nagyobbat dob Mustár papa, mert az tuti, hogy már nem ad ki többet, legalábbis új stúdióalbumot nem. Túlságosan kiöregedett már ehhez, nem csak ő, de Talicskáéktól sem várok már új lemezt. Lehet tévedek, de nem hinném.
Hát, a második nekifutás is pont ugyanolyan lett, mint az első. Eddig a RIP volt a felemlegetett példa, de egyik album sem emlékeztetett rá, most a CTE, ehhez képest RIP-es darálás. Ki érti ezt...
Nálam a klip első pillanatában elhasalt a dolog: "Dave Mustaine presents" szerepel ott, ahol csak ennek kellett volna lennie: "Megadeth presents". Ez kb mindent elmond vele kapcsolatban. Mustaine tényleg úgy gondolja, hogy a neve ekkora húzónévnek számít még bárhol is? Szerintem már rég nem az, s a magam részéről - bármennyire is bírtam anno a fickót -, összehasonlítva a két csapat marketing értékét, vagy csak a bulijaik nagyságát, mindenképp külön dimenzió. Egy metallica koncert ma is eseménynek számít, egy megadeth-koncert pedig már rég nem (előzenekarként nincs is rá jelző). S erről csakis ez a f@sz tehet, senki más. Szerintem lesz még egy album, máskülönben miért jött volna vissza Lomenzo?
Ezzel a kijelentéssel vigyáznék azért, hogy Lars csak feldobolta csapattagként a demónótákat, de semmit nem tett hozzá. Végül is lehet igaz is, de ne feledjük, hogy Mustaine szeret ilyen téren jóízűeket hazudni, pl. ugyanezeket mondta Menzáról is, csak feldobolta, amit kellett, ki volt tagadva szerzőkénti feltüntetésből emiatt, közben meg akinek van füle, az tudja, hogy hazugság, mert hallatszik azokon az anyagokon, hogy Nick szerzői vénája is bele van adva, egész máshogy vannak megírva, mint amiket Mustaine előtte és utána tényleg egyedül írt.
A két talicskás basszer szerintem rendben van, mindkettőt egyformán bírom, Jason se volt rossz, és ez az indián fószer is badass. Szerintem a Metallica nem ezen úszott el, hanem simán kiöregedtek ők is, túlzottan meggazdagodtak, elkényelmesedtek, ihletet vesztettek lettek. Lehet kicsit szigorú is vagyok velük szemben, lehet szimplán az öregedés az oka.
Az új dalra a legjobb jelző az, hogy lapos. Nem is várok az új albumtól sokat. Az meg külön nem tetszik, hogy ennyire el van halasztva a kiadása. Elvileg már 2020-ban kész volt, de akkor covid miatt nem adták ki, aztán Ellefson távozása miatt újra kellett venni az új basszer részeit, de azóta is el lett halasztva többször, legutóbb júliusról szeptemberre. Mi a brének ennyit rajta ülni, ha egyszer rég kész van? Adják már ki, legyünk túl rajta, úgyis valószínű az utolsó albumuk. Túl öreg, túl kiégett, egy újabbal már úgyse rukkolna elő Mustár papa. Szomorú, de ez van, el kell fogadni, hogy a régi nagyok véglet kiöregedtek, Talicskáék is. A motivációjukat, ihletüket már rég elveszítették úgy is.
A Maiden-nel egyedül a hangerő volt a bajom, az fölöslegesen volt feltekerve max-ra. Amúgy nagyon ott volt, az új albumot szerencsére letudták a legelején, nyilván ők is tudják, hogy kár erőltetni.
Az új megadeth-dal viszont nálam egyelőre parkolópálya. Dühös, agresszív, de valahogy mégsem érintett még meg. Inkább Peace Sells-es vonal, mint CTE. A 13 idején temettem őket utoljára ennyire magamban, ez a szám pedig valahogy a Never Dead nótát juttatja eszembe. Keménykedés és darálás a köbön, de kb semmi sem marad meg belőle. Aztán persze lehet, hogy csak meg kell még hallgatni pár ezerszer és jó lesz:)
...[kieg.] Olvasni lehetett, hogy amúgy is megint feszült volt a viszony a 2 Dave között. Mustaine álszentségét ismerve simán el tudom képzelni, hogy ez a balhé neki pont kapóra jött. Először megvédem azzal a szöveggel, hogy még nincs elég információ a hivatalos állásfoglaláshoz, aztán meg nagyon sajnáljuk Junior, de meg kell válnunk egymástól: tudod a kiadó, meg a menedzsment, meg a rajongók...stb. Ja, és nagyon sajnáljuk.
Most néztem meg a Mötley Crüe-ről készített filmet (The Dirt). Háááát, ennél korhatárosabb filmet nem nagyon lehet elképzelni az biztos, pedig a hozzáértők szerint az igazán durva részek ki is maradtak a filmből. Ehhez képest Junior "balhéja" még csínytevésnek sem minősíthető.
Dave-Vince balhére nem emlékszem régi Hammerekben sem olvastam ilyesmit, neten nem írnak róla. A Type -al volt egy fellépésük 99-ben lehet akkor történt az ügy. Amúgy amikor a Typer énekese meghalt Dave búcsúzott tőle.
Anno volt valami csörte a Mötley Crüe-vel is. Arról nincs valami infód? Egyszer egy Mustaine interjúban tettek fel olyan kérdést neki, hogy szerinte ki a világ legrosszabb énekese. A válasz Vince Neil volt :))) Azon kívül a Mötley Crüe-t is szapulta ugyanakkor, de a konkrét mondatokra már nem emlékszem, viszont rendesen beléjük szállt. Másik csörtéje állítólag a Type 0' Negative énekesével volt állítólag. Úgy mesélték, hogy összeszólalkoztak valahol a Backstage-ben és a srác simán összecsukta Mustaine-t, akinek a keze is eltört akkor (ez gitárosnál elég problémás dolog ugye)
Pedig ez a legenyhébb dolgok közül van egy rocksztár életéből, még ha az az illető épp Junior is. Egyrészt óriási képmutatás ez az egész, másrészt az internet sokadik átka, hogy tömegeket lehet valaki ellen hangolni egy pillanat alatt még akkor is, ha nem ütközik törvénybe az adott cselekedet.
Amúgy lehet hogy tényleg meg kellett vámi Ellefsontól. Minden egyes bandával kapcsolatos hírben benne van az ügye. Szokásos karaktergyilkosság ugyebár. Dave-nek dönteni kellett üzletileg , a kiadó kirúgja őket stb. szívás.
Azt nem tudtam, hogy vissza akart menni. Bár én ezt a mostani srácot is bírom, alapvetően szimpatikus gyerek azzal a félig pogány/indián megjelenésével, de azért Jason volt a legjobban odaillő tag. Pont ma voltam a Libriben, s volt ott egy könyv, amiben a metallica-számok voltak leírva (volt, amit sikerült 4 sorban összefoglalni:). Bár háttértörténetekként volt feltüntetve, igazából - amiket én láttam pont az nem volt leírva, csak hogy zúzós vagy sem, milyen érdekes sorok vannak benne...stb. Ilyet mustaine is írhatna egyébként 200 nótával a háta mögött. Az elejére lapozva volt egy Lars interjú, amiben Dave kirúgását ecsetelte: a lényeg az volt, hogy Dave 15-20 sör után vezette a turnéjárgány, csomó életveszélyes helyzetet okozva ezzel(bár ha hagyták részegen vezetni, akkor az az ő saruk is). Állítólag mindenki színjózan volt, s akkor született a megállapodás hátul, hogy ez túl sok nekik. Dave a könyvében leírta ugyanezt a jelenetet, csak arról felejtett el beszámolni, hogy hulla részeg volt vezetés közben. Aztán a fene tudja mi és mennyire igaz, egy dolog biztos: ezeknek a srácoknak elég a zenéjüket szeretni: mert a személyiségüket tök fölösleges...
Az új megadeth albummal kapcsolatban van egy rossz érzésem megint: Dave azt nyilatkozta, hogy a lemezen hallható dallamok a teljes karrierje alatt összegyűjtött ötletekből születtek 15 és 55 éves kora között. A gond az, hogy pontosan ez volt a Thirteen koncepciója is. Meg is látszott az eredményen a koherencia teljes hiánya. Egyedül a Whose Life sikerült faszán és a Public Enemy még valamennyire. A New World Order se lett volna rossz, de azért az mégiscsak a klasszik felállás nótája (lenne). Az album többi része totál kuka.
Jasont 2-3 alkalommal láttam talán élőben, nagyon jó gyerek volt. Kiszállása hatalmas veszteség, a két hűlye elkúrta. Övék a banda, kész. Vissza akart menni később, nem engedték.
Lehet, hogy nincs valóságalapja Jason vélt pénzügyi részesedésének, ez is csak 1 infó volt a sok közül. Ami biztos: őt bírtam a legjobban a csapatból. S bár élőben nem láttam csak videón, de ahogy amit azokon művelt a színpadon, az valami brutál volt. Ami még nagyon szimpatikus volt benne, az egyik korai metallica honlapon a tagok adatinál a példakép sorban: mindegyik tagnak vagy Clint Eastwood vagy valaki más mozihős volt felsorolva, nála meg csak ennyi: "my father"
Maiden: tök jó, hogy Bruce végül visszatalált (ha nem jött volna, asszem Maiden végleg ment volna a levesbe), viszont a visszatérte utáni albumokat pont miatta nem hallgatom, mert 99%-ban a hangját toál kieresztve kiabálva énekel csak, nyoma sincs benne a régi választékos stílusának, ami talán a Seventh Son-on volt a legjobban megfigyelhető (Infinite Freams - Can I play with Madness - The Evil that Men do). Iszonyat fárasztó hallgatni most a légvédelmi szirénás énekstílust egyhuzamban.
"Azokról a bulikról hála a jó égnek lemaradtam, biztos elsírtam volna magam, ha látom a maident az eklubban vagy a pecsában"
Hát én végignéztem ezt a sötét korszakot. Gondold el, amiken nagyobb bulin voltam: 88Maiden MTK pálya full show, 91 Mötley, MET, ACDC Népstadion atomjó koncert, 92GUNS: a mánia nagy volt a koncert közepes, de mindegy.
Aztán Dickinson lelépett, a Gunsnak annyi lett, A MET tagjai alterba mentek át festették magukat, Load, reload, necces volt. Nemcsak a grunge hanem a technoláz is betett a dolgoknak keményen.
A 98as maiden eklub koncerten Murray gitáros tőlem két méterre állt, szakadt eklubos buli volt. Még a 99es MET koncerten az MTK pályán is a lars-hetfield páros totál indiszponált volt, egyedül jason próbálta a közönséget lelkesíteni.
Múltkor a Megadeth, Overkill pecsa is szomorú volt.
Én Jason pénzgondjairól nem hallottam. YT-on azt olvasom hogy a MET korrekt az embereivel meg jason is a jogdíj miatt nem beszél a múltról. Azt a Bob Rock-ot kéne kibaszni tőlűk aki jasonra azt mondta hogy Cliff után nektek sose volt igazi basszeretek stb. Jasont mindenki imádta.
