A mozi elott állt egy lány,
megkérdeztem: kire vár.
Mindegy kire, - mondta o,
jöhet kutya, kovako,
mesebeli takarmány,
hit, hazugság és ármány,
szomjas csapos, vak koldus,
butikus és rebellus.
Tolókocsi, két mankó,
szélhámos és fajankó.
Közbevágtam: - Van még jegy?
- Földszintre, erkélyre?
- Egyre megy. -Nincs. -
és sorolt tovább.
Kérdeztem én: - Van gyufád?
Mire o: - Nincs, elfogyott.
Másfél évig ropogott.
Fellobbant és sercegett,
megsütött egy herceget.
A herceg ekkor elfújta,
beteg karját ápolta.
- No, mennem kell, -
mondtam, én - beszéltünk már eleget.
- Ugyan menj már, ne menj még,
elmondom egy versemet.
Az index, az L&R vagy a mi szerverünk szarakodik szerintetek? Nálatok mi a helyzet hozzászóláshagyásügyileg, meg frissítésügyileg? Nálam min. 5 perc hozzászólások között és min. 2 perc egy frissítés.
So are you to my thoughts as food to life,
Or as sweet-season'd showers are to the ground;
And for the peace of you I hold such strife
As 'twixt a miser and his wealth is found.
Now proud as an enjoyer, and anon
Doubting the filching age will steal his treasure;
Now counting best to be with you alone,
Then better'd that the world may see my pleasure:
Sometime all full with feasting on your sight,
And by and by clean starved for a look;
Possessing or pursuing no delight,
Save what is had, or must from you be took.
Thus do I pine and surfeit day by day,
Or gluttoning on all, or all away.
