Nemrég olvastam Mikszáth Kálmántól a Két választás Magyarországon című (politikai szempontból örökzöld) alkotást -- és még erről is de Mello jutott eszembe...
"LEHÁNTVA AZ "ÉN" BURKAIT Javaslom, vegyünk most egy másik gyakorlatot. Kérlek, írd le egy darab papírra, határozd meg valami tömör kifejezéssel, mi is vagy. Például: üzletember, pap, emberi lény, katolikus, zsidó, bármi. Néhányan, amint látom, olyasmiket írtak, mint eredményes, világjáró, kompetens, élő, türelmetlen, összpontosított, alkalmazkodó, békítő, szerető, az emberi faj tagja, túlszervezett. Ez tehát, bízom benne, önmagatok megfigyeléséből ered. Mintha egy másik embert néznétek.
Vedd észre, hogy az "én" nézte a "magam"at. Ez egy érdekes jelenség, amely mindig is tűnődésre késztette a filozófusokat, misztikusokat, tudósokat, pszichológusokat, hogy tudniillik az "én" képes megfigyelni a "magam"-at. Úgy tűnik, az állatok egyáltalán nem képesek erre. Úgy tűnik, hogy bizonyos nagyságú intelligencia szükséges ahhoz, hogy valaki ezt képes legyen megtenni. Amit most adok nektek, az nem metafizika; nem filozófia. Egyszerű megfigyelés és józan ész.5 A Kelet nagy misztikusai valóban erre az "én"-re utalnak, nem a "magam"-ra. Tulajdonképpen e misztikusok közül néhányan azt magyarázzák nekünk, hogy először dolgokkal kezdünk, a dolgok tudatára ébredünk, majd a gondolatokéra (ez a "magam"); végül pedig a gondolkodóéra. Dolgok, gondolatok, gondolkodó. Amit mi valójában keresünk, az a gondolkodó. Ismerheti-e a gondolkodó önmagát? Tudhatom-e, mi az "én"? E misztikusok közül egyesek ezt hozzák fel: megvághatja-e a kés önmagát? Megharaphatja-e a fog önmagát? Láthatja-e önmagát a szem? Ismerheti-e az "én" az `én'-t?" De engem most egy határtalanul praktikusabb dolog érdekel, mégpedig az, hogy mi nem az "én". Olyan lassan haladok majd, amennyire lehet, mivel a következtetések megsemmisítők, kétségbe ejtők. Szörnyűek vagy elborzasztóak, attól függően, hogy mi a meglátásod. Ezt hallgasd meg: Én vagyok-e a gondolataim, a gondolatok, melyeket gondolok? Nem. A gondolatok jönnek és mennek; én nem vagyok a gondolataim. Én vagyok-e a testem? Arról informálnak minket, hogy testünkben sejtek milliói cserélődnek vagy újulnak meg minden percben, úgyhogy minden hetedik év végén egyetlen olyan sejtünk sincs, amely hét évvel korábban a testünkben lett volna. A sejtek életre kelnek és elpusztulnak. De, úgy tűnik, az "én" megmarad. Így tehát én vagyok-e a testem? Nyilvánvalóan nem. Az "én" valami más és több, mint a test. Mondhatnád, hogy a test része az "én"-nek, de az egy változó rész. Mozgásban, változásban van. Ugyanazzal a névvel illetjük, de az állandóan változik. Mint ahogy ugyanazon a néven nevezzük a Niagara-vízesést, pedig a Niagara-vízesést víz alkotja, amely szakadatlanul változik. Ugyanazt a nevet használjuk egy örökkön-örökké változó realitásra"
"Tény, hogy Isten körülvesz téged, te pedig nem látod őt, mert "tudod", hogy ő milyen. Annak útjában, hogy Istenről víziód lehessen, a végső korlát Istenről alkotott koncepciód. Elvéted az Istent, mivel azt hiszed, hogy ismered. Ez a szörnyű dolog a vallással kapcsolatban. Ez az, amiről az evangéliumok beszéltek: a vallásos emberek "tudták", ezért rázták le Jézust. Istenről beszélve az a legmagasabb rendű tudás, ha azt tudod, hogy megismerhetetlen. Túlontúl sok szó esik Istenről; elege van ebből a világnak. Túl kevesen ébredtek tudatára, túl kevés a szeretet, túl kevés a boldogság, de hadd ne használjuk még e szavakat se. Túl keveset adunk fel az illúzióinkból, a hibáinkból, a kötődéseinkből és kegyetlenségünkből, túl kevés a tudatosulás. Ettől szenved a világ, nem a vallás hiányától. A vallásnak a tudatosulás hiányáról kellene szólnia, a tudatára ébredésről. Nézd, mivé korcsosultunk."
Bár eléggé pang a fórum, de azért hátha valaki tudna segítni...
A. De Mello könyvet szeretnék vásárolni, de sajnos már nem nagyon találok...esetleg ha valaki tudna abban segíteni, hogy hol lehet még kapni, légyszi a j.mihalik@atlastelecom.hu címre küldjön már egy mailt...
Ja, még annyit: természetesen az önismeretre gondolok, amikor tapasztalati tényt említek. Jókat vigyorgok, miközben olvasom :)))))))) Lenyügözően bátor és merész!!! :))))) A nehézség a dologban sajnos éppen az, hogy az embernek nincs mindig kedve ahhoz, hogy tudatában legyen a saját motivációinak. Tehát: a gyakorlat. :)))))))) Figyelni, figyelni, figyelni!!!!
ADM számomra az a fajta spiritualista, aki formába foglalja és alátámasztja, szép és okos szavakkal azokat a dolgokat, amiket szétszórva, innen-onnan összeszedve, életbe beépítve, de rendszerbe nem foglalva, tapasztalati tényként megélek évek óta.
Csodálatos!!! És őt neked köszönhetem, Füvi! :))
(Ja, és Hajósnak, mellékesen :))) Pszt, nehogy meghallja! :)))
Most olvasom az Ébredj tudatára könyvet, és tudod mit mondok? Megdöbbentő! Ez a tüz, ez az élet!! Nem gondoltam volna! :)))) Ez az életerő! :)))) Fantasztikus!!
Benne volt a szíve. Nagyon benne volt.... Nem csodálom, ha infarktus. Talán odaadta magát nagyon... Fene tudja :)))
Felhoztam, hátha még valaki Álomhajóson és rajtam kívül olvasta az "Ébredj tudatára!" c. könyvét és van véleménye róla. Nem csak a könyv, hanem a hozzá írt egyházi előszó is érdekes.
