Körmös Bauer néhány éve már a pokolban, de mivel tegnap a lengyel Nil tábornok filmben lengyel internacinalista társai körömletépő tevékenységét láthattuk, itt néhány sorban jelezzük, nem felejtettük el, emlékünkben megőrizzük és időnként fia, Bauer Miklós, az SZDSZ jeles politikusa szemére vetjük apukája szönyeg alá sepert cselekedeteit...
Most Ausztráliából iderángatnak egy meglehetősen gyenge lábakon álló vád alapján egy embert, ezzel szemeben Bauer Miki (akiről jóval többb és szilárdabb inormációk állnak rendelkezésre emberiség ellenes bűnök tekintetében) ágyban, párnák között, bíróság előtti kellemetlen pillanatok nélkül húzott át a túlvilágra.
Drága Rákosi elvtárs! 1954. febr. 21.
Nagy kéréssel fordulok Rákosi elvtárshoz. Az elmúlt évben a BM vizsgálati szervei ártatlanul és indokolatlanul 10 hónapon keresztül fogva tartottak. Ártatlanul és indokolatlanul: a BM, illetve a KEB közölte velem, hogy nem tettem semmit, ami büntető eljárásra adna alapot, de nem merült fel ellenem semmilyen politikai vagy erkölcsi kifogás sem. Ártatlanul és indokolatlanul szenvedtem 10 hónapon keresztül, ártatlanul és indokolatlanul szenvedett családom is, de rehabilitálva mégsem lettem, sőt szabadulásom óta újabb igazságtalan ítéletek sújtanak. A KEB polgári származásomra hivatkozva kizárt a Párt soraiból. Kizárt annak ellenére, hogy a Pártnak számos polgári származású értelmiségi tagja van, akik közül a felszabadulás előtt bizony csak kevesen tudták – vagy akarták – tanújelét adni a párt iránti feltétlen áldozatkészségüknek. Kérem azonban, Rákosi elvtárs, ne értsen félre: én nem azért érzem magam a Párthoz tartozónak, mert a Pártban vannak még olyan személyek is, akiket inkább a becsvágy fűt, mint a lelkesedés a munkásosztály ügye iránt – nem! Én azért akarok a Párt tagja maradni, mert ugyanabból a különös anyagból vagyok gyúrva, mint a többi kommunista, és azért, mert egyszerűen nem tudok más lenni, mint kommunista, nem tudok másként élni, csak mint kommunista, nem tudok máshová tartozni, mint a Párthoz, nem tudok másért élni, mint a Pártért! Engem vádolnak azzal, hogy államvédelmi munkám során vettem jegyzőkönyvbe egyes őrizeteseknek Péter Gáborra vagy más volt államvédelmi vezetőre tett vallomását – ez alaptalannak bizonyult –, a BM vizsgálati szervei viszont az én ügyemben következetesen nem vették jegyzőkönyvbe azokat a vallomásaimat, amelyek csak a legkisebb mértékben is kompromittálók lehettek volna jelenleg fontos beosztásban lévő elvtársakra. Drága Rákosi elvtárs! Nagyon, nagyon nehéz helyzetben vagyok! Sokszor vívódom magamban, hogy mi a helyes, mit kell tennem, hiszen ha valakit a saját anyja fojtogat, s mégis életben szeretne maradni, vigyáznia kell, nehogy az anyjának okozzon fájdalmat. Igyekezni fogok ezt mindenképp elkerülni. Nagy kéréssel fordulok tehát Rákosi elvtárshoz! Kérem, segítsen rajtam, nyújtson segítséget ahhoz, hogy visszakapjam párttagságomat és munkába állhassak. Kérem, hallgasson meg személyesen is, ha bármilyen kételye lenne abban, amit most leírtam. Kérem, Rákosi elvtárs, bízzon bennem, és én nem fogok segítségére méltatlanak bizonyulni.” Gerő Ernő megjegyzése: „Intézkedtem, hogy a BM azonnal adjon neki 2000 forint segélyt és 14 napon belül helyezze el.” 1954. február 27.
Ugyancsak elküldte a Vasárnapi Újság szerkesztőségébe idevonatkozó közleményét a Tiszta Kezek Alapítvány: „Megkezdtük annak vizsgálatát, hogy dr. Bauer Miklós, az ÁVH egykori alezredesi rangot elnyert tisztje miként lehet a Budapesti Ügyvédi Kamara tagja. Mint ismeretes, dr. Bauer Miklós ügyvéd dr. Eörsi Mátyás SZDSZ-es képviselővel közös ügyvédi irodát működtetett. Az ügyvédi törvény rendelkezése szerint nem lehet ügyvéd az, aki életmódja vagy magatartása miatt az ügyvédi hivatás gyakorlásához szükséges közbizalomra érdemtelen. Budapest, 2000. augusztus 2. Aláírás: Dr. Pécsi Kálmán.”
Élete végéig börtönbe küldhetik a 88 éves Arnold Meri észt „szovjet háborús hőst” ha bűnösnek találják a kedden ellene megindult perben. A tüdőrákkal küszködő Meri a vád szerint 251 észt civil Szibériába történő deportálásáért felelős.
Deportálások, amelyekről nem sokat beszélnek
Az 1939-ben kötött Hitler-Sztálin paktum titkos záradékában a náci Németország vezetői Észtországot a Szovjetuniónak vetette, ugyanebben az évben megjelentek az ország területén az első szovjet katonai bázisok. A moszkvai széleskörű háborús fenyegetések hatására 1940-ben bábkormányt erőltettek Észtországra, majd a Szovjetunióhoz csatolták.
Közvetlenül a második világháború hadi cselekményinek észt területekre jutása előtt bebörtönöztek és a Szovjetunióba deportáltak 10 000 szovjetellenes tevékenységgel vádolt észtet. Az 1941. nyarán Észtországot elfoglaló német egységek 1944-ig megszállva tartották az országot. Ugyanezen év őszén az előrenyomuló vörös hadsereg elől Svédországba, Finnországba és Németországba menekült több ezer észt család. Észtország a háborúban elveszítette nemzeti kisebbségeit: a nácik elhurcolták a zsidókat, a szovjet hadsereg elől elmenekültek a nyugati partvidéket benépesítő svédek. 1949-ben Moszkva az emberi jogokat, de saját törvényeit is figyelmen kívül hagyva Szibériába deportált több, mint 20 000 embert, többségükben nőket és gyerekeket. A szovjet-ellenes belső ellenállás az '50-es évekig folytatódott az észt erdőségekben.
A sztálini terror végének megegyezéssel az 1956-os évet tartják: ebben az évben kezdődött meg a Szibériába deportáltak tömeges visszatérése Észtországba.
Létezését igazolva ügyeket koholni olyanok szoktak, akiknek a valaguk van veszélyben, pl. kirúgják őket, esetleg, pláne, kinyírják őket (pl. a II vh orosz lágerparancsnokait, akiket a nagy emberínségben a frontra akartak küldeni, ami a kinyírással egyenértékű, erre ők koholtak pereket a lágerban). A Wiesenthal-központot ez a veszély nem fenyegeti, arra akkor is fog pénz jutni, ha már a legfiatalabb, mondjuk 1930-ban született nácik is minimum 150 évesek lennének.
Ennek a kérdésnek a szempontjából - hogy ti. Bauerről miért kussolnak, Zentain meg miért őrjöngenek - bármilyen paradoxnak hangzik, de lényegtelen az, hogy Zentai valóban náci volt-e vagy sem. Az, hogy az volt-e, egy másik kérdés. Szerény magánvéleményem szerint igen, mert ha nem lennének meggyőződve róla, hogy bűnözött, akkor nem mozgatnának meg ennyi követ, hogy elővegyék. Példastatuálásra ugyan minek ölnének ennyi energiát egy 80-valahány éves vén groggyba, akiről senki se hallott, amikor sokkal nagyobbat szólna valami arab terrorista (vagy "terrorista") előbányászása.
Az ausztrál ügy elég nagy nemzetközi sajtóvisszhangot kapott. A dr. Bauer féle ügy, mivel sokkal kézzelfoghatóbb bizonyítékai vannak, megérne egy ugyan ilyen sajtóvisszhangot. De mégsincsen. Mi lehet az oka?
Bauer és Zentai. Két nyolcvan fölött járó ember, két hosszú életút. Mondja meg már valaki, miért a kettős mérce a cselekedeteik megítélésében? Tényleg kiváncsi vagyok.
"A lapunk által megkérdezett jogi szakértők elmondták, a sérelmezett szövegben nincsen konkrét közösség, ami ellen uszítanának. Ávósok ugyanis már nincsenek, ebből kifolyólag úgymond gyerekeik sem, tehát nem tudni, milyen közösség ellen izgathatott volna Tomcat."
Ez csak egy ügyvédi trükk, amely természetesen jól jön egy ilyen, Népszava szerű, újségnak nehezen nevezhető kiadványnak.
Tegyük hozzá, hiányos, avagy jóindulatuabban fogalmazva kiegészíthető:
"Marosán György 1962-ben elmondta, hogy dr. Ries maradványait hosszú ideig tartó kutatás után egy váci meszesgödörben találták meg a sínek mentén. “Dr. Ries István személyével kapcsolatban lehetetlen nem szólni dr. Bauer Miklós ávó-alezredesrôl... Idézzük csak a nagykereskedô-csemete Rákosihoz küldött jelentésébôl, az 1950. július 22-én készült eredeti okiratból: »Beismerô vallomása elôtt a sírás, a piszkosság okozta megalázottságot leszidással, leköpéssel és néhány pofonnal igyekeztem fokozni.« Ugyancsak Bauer alezredes, amikor az egyik vizsgáló panaszkodott, hogy ôrizetese nem vall, gúnyosan jelentette ki: »Nem tudtok kihallgatni. Látjátok, az én ôrizetesem inkább meghalt.« Dr. Ries Istvánról van szó.” (Farkas Vladimír szerint Riest agyonverték. Ő számol be arról is, hogy dr. Bauer Miklós csepegtetôs módszerrel akarta vallomásra bírni, vagyis vizet csöpögtettek a fejére.)"
