Július elejére beírtam a határidőnaptáramba, hogy Teleportálási Tanácsadó újabb részeit megírni.
Meglévő részekből forgatókönyvet készíteni.
Amint lesz valami felteszem, addig is aki még nem olvasta volna, még mindig elérhető a régi helyen.
Forgatási helyszinekhez szivesen várnék tippeket, ha kezdő filmrendezőt, netán amatőr filmes társaságot érdekel a dolog, e-mail-ben keressen meg.
Sikeresen visszatértem egy igencsak hosszúranyúlt teleportálásból, nemsokára befejezem a 9. részt, sőt elkezdem a 10.-et is, ha kapok egy kis bíztatást. ;-)))
Jómúltkor elmentem egy meredek sziklaval mellett. Az volt a nagyon gaynús, hogy nem volt rajta még moha se meg semmi. Korábbi leckékből okulva felkészülten vártam hogy lecsapjon rám az álnok, de nem csapott le. Hosszas rugdosás és heccelés után bele kellett nyugodnom, hjogy túl paranoid vagyok, és az ott valóban egy kopár sziklafal volt. A szemétdombra nem gyanakodtam. S ez hiba volt. Az bizony egy aljas ragadozó teleport volt. Szemétdombnak álcázva. Tehát mostantól nem árt a szemétdombokra is dafigyelni. Mert komoly baj forrása lehet. Szerencsémre Olyan helyre kerültem ahol az égvilágon semmivel nem találkoztam, csak egy nyűgös teleporttal, aki némi kenőpénz ellenében vbisszajuttatott ide.
Tele van a világ korrupt teleportokkal. Nem árt odafigyelni erre is.
Még a fogkefém meg a törülközőm se volt nálam, pedig mint említettem feltűnően paranoid vagyok, és ritkán esik meg hogy nem vagyok felkészülve a váratlan dolgokra... meg is lehet nézni... megvan az eredménye.... Szóval csak óvatosan... ;))
...semmi nem az aminek látszik...
...de erre Munchausen mester is felhívta már párszor a figyelmet...
Nos, nemsokára jönnek az újabbnál újabb részek, de olyan messzire keveredtem a legutóbbi teleportálásom során, hogy időbe telik visszatérni, még jó, hogy üzenni tudok, mert szerencsére vittem magammal néhány párosított fotont, aztán az itthagyottakon keresztül sikerült egy kicsit gyorsabban eljuttatni az infot, mint a fénysebb.
Na béke veletek, néha nézzetek rá a topic-ra, mert mostmár közel a visszatérésem és a világért nem venném a lelkemre, hogy lemaradjatok az új részekről. ;-))
Kicsit hosszúra nyúlt ez a szünet, az új részeket a következő évezredben lehet majd itt és ott olvasni.
Addig is mindenkinek boldog új évezredet kívánok!
-=Munch(A)usen=-
Sorry, sajnos nagy átállások vannak itt a vituki domain-ben, szolgáltató váltás, s.t.b. meg az én teendőim is kicsit megszaporodtak, de azért ne csüggedjetek, mert lesz még 10. rész, fejben már kész van, csak be kellene pötyögnöm, nzp@bigfoot.com, pedig már újra jó. ;-))
Én szívesen válaszolnék magánban, de sajnos az emailedről (bigfoot) visszapattan a level.
Ezzel ni: The domain 'infobox.vituki.hu' you are trying to send to does not have a DNS entry.
Szerencsére halad, ma is löktem rajta egyet, csak ez a mocsok perl nem volt hajlandó, hogy open (MACIFUL, "+>akarmi.txt") esetén létrehozzon nekem állományt a public_html könnytáramban, pedig szépen tud appendelni, törölni, meg minden, csak éppen létrehozni nem tud, gondolom a webserver-ben momentan apache kellene valamit piszkálni, azért def. írásjogot nem szerencsés a public_html-nek adnom ugyi. Na azért nem csüggedem, mert esetleg csinálok valami data alkönyvtárat, aztán meglátjuk, hogy aztse szeretei-é... ;-))
Pedig olyan ügyesen leteszteltem, unless (-e "akarmi.txt") {kreate();} hozzafuz(); volt az elképzeles. Na mind1, mostmár lassan elolvasok némi doksit erről a perlnyavajáról. ;-))
:::::::: Na a többit magánban. ;-)))
Köszi, kissé szétszórt vagyok manapság, hiába a sok munka. ;-)))
ps: Nemtom, te földi idő szerint hány telet éltél már meg, de jómagam a 30. telem után abbafejeztem a szemantikai különbséget, (azóta gyak. absztinens vagyok) persze ki tudja, lehet, hogy az agyberendezésem úgy maradt örökre, na mind1, azért vigyázz a sok teleportálással, mert még a végén olyan rutinos teleportáló leszel, hogy egyszer csak azt veszed észre, hogy úgy átalakít a sok teleportálás, hogy alig lötyög majd valami kis vér az alkoholodban. ;-))
Ja. Csak ha linket szursz be, akkor kell az idezojel mindket helyen, nem csak a nyito...
a href="linkide"
:-)
Egyébbként én utoljára szombaton tele-portáltam magam de nagyon.
Bár én ezt nem portálásnak hívom, hanem piálásnak, de ez csak szemantikai kulonbseg... :-))))
Teleportálási tanácsadó 9. rész folytatása.
A Sedler interface-el sajnos nem lehetett működésre bírni, ott csak a főmenü volt látható, nyílván a rendszer adatbázisának méretei
indokolhatták az egyszerűsítést, szerencsére itt a múzeumban az egész rendszer működött, a menürendszert is gyerekjáték volt használni, így aztán
hamar eljutottam a dorombig és igazán mellbevágó volt a története. Kiderült, hogy egy szomorú emlék kötődik a tárgyhoz, ugyanis az első földi ember, aki eljutott Trafalmadorra, többek között ezt a kis hangszert hozta magával, a hírességét, annak köszönheti, hogy a Trafik a gazdájának tartoznak hálával az életükért, ugyanis néhány évvel ezelőtt, egy titokzatos betegség kerítette hatalmába őket, és Mátyás DNS-e nélkül aligha menekülhettek volna meg a biztos haláltól. Azóta minden Trafi egy darabka emberi DNS-t hordoz, Mátyás DNS-ének egy darabkáját, akit ennek ellenére viszont a honvágy erősen gyötört, és hiába tartóztatták, hazateleportált, emlékül itt hagyta a Trafiknak a dorombját, amit ők azóta is nagy becsben tartanak és őriznek rendületlenül.
Miután a doromb "titka" nem volt titok többé előttem, jobbnak láttam, ha elmegyek ahhoz a teremhez, aminek a szomszédságában azt a memóriachipet tartják, aminek megszerzése volt küldetésem fő célja. Egészen a terem ajtajáig mentem, majd gyors iramban elindultam a múzeum másik szárnya felé, az esernyő szárához, ahol a terv szerint egy alakváltó teleport fog rám várni, akinek a segítségével juthatok majd el az ellenállási mozgalom titkos bázisára. A tervem az volt, hogy lemérem, mennyi idő alatt juthatok el az ajtótól a teleportig, már majdnem a célomnál voltam, mikor hirtelen egy Trafi állta el utamat, elmondta, hogy az akció sikerült, a kezembe nyomott egy zsákot, ami teli volt zsebteleportokkal, majd közölte, hogy húzzak haza, a küldetésem sikeresen végetért. Miután kissé értetlenül bámultam rá, nem voltam erre a fejleményre felkészülve, közölte velem, hogy csak a csali szerepét töltöttem be, míg a trafalmadori védelmi rendszer az én megfigyelésemmel volt elfoglalva, más ügynökök végrehajtották az eredeti feladatot. Többet nem mondott, elrohant, én pedig jobbnak láttam, ha mielőbb hazatérek, és a zsebteleport segítségével hazateleportáltam.
Azért voltam biztos benne, hogy földi eredetű a
doromb, mert jól olvashatóan bele volt vésve, hogy Terstyánszky Mátyás. Kimondottan népszerű kiállítási tárgy, sőt alighanem valamiféle kegytárgy lehetett, mert ebben a teremben jó néhány Trafi bóklászott és közülük többen hosszasan időztek a földi eredetű doromb mellett. Tőlük megtudhattam volna, hogy miért van itt ez a doromb, mi a története, de valahányszor kommunikálni próbáltam velük, folyton lepisszegtek, úgylátszik, náluk a múzeum látogatáskor a szájzár fel a divat, amúgy is nagy csönd uralkodott a termekben, persze ez már megint csak az én szemszögemből, illetve fülszögemből volt igaz, mivel a Trafik a diójukon keresztül remek közvetítést kaphattak, a dolog nem hagyott nyugodni, eszembe jutott, hogy érdekes módon, mikor a Sedler Interface-el való virtuális sétám során ráakadtam a dorombra, már akkor megkérdeztem Trafi barátomat, és most vált gyanússá, hogy ő is kitért az egyenes válasz elől, pontosabban valamit motyogott arról, hogy valamiféle jelkép a tárgy, de aztán hirtelen másra terelte a szót, bevallom, akkor én sem éreztem fontosnak, hogy többet megtudjak a tárgyról, de most látván ezt a szinte vallásos áhítatot a doromb körül, elhatároztam, hogy kinyomozom, hogy mi is ez valójában. Mint már említettem, Mador nem éppen a turisták Mekkája, igen mostohán bánnak azokkal, akik nincsenek rákötve az információs rendszerre, szerencsére a Trafik azért többnyire barátságosak és készségesen útbaigazítják a kérdezőt, de itt a múzeumban nem voltak hajlandóak beszélgetésbe elegyedni. Viszont szerencsére beugrott, hogy az egyik teremben volt egy rendszer, a régi, talán több száz vagy több ezer éves Trafi múlt egy darabkája, amit mintegy kuriózumként lehetett tapizni, piszkálni, óriási előnye volt a többi dologgal szemben, hogy ez kivételesen nemcsak a dión keresztül dumált, hanem olvasható volt a kivetítőjéről a szöveg. A Sedler interface-el sajnos nem lehetett működésre bírni, ott csak a főmenü volt látható, nyílván a rendszer adatbázisának méretei indokolhatták az egyszerűsítést, szerencsére itt a múzeumban az egész rendszer működött, a menürendszert is gyerekjáték volt használni, így aztán hamar eljutottam a dorombig és igazán mellbevágó volt a története. Folyt. köv...
Elfogott a honvágy és szerettem volna már
túllenni ezen az átkozott madori "kiránduláson". Behunytam a szemem és elképzeltem, amint otthon, a földön vagyok, de hirtelen újra megszólalt a csipogóm, ezúttal az - Álljon készen! - felirat volt leolvasható róla, ezekszerint előbbi tévedésüket kijavították. Magamban jót röhögtem, ezek csak nem azt hitték, hogy kézen álltam egész idáig... Na mindegy egy kicsit bosszankodva, de lassan elindultam a történeti múzeum felé, hogy amennyiben sürgős bevetési parancsot kapok, ne tartson sokáig, míg a oda érek. Madoron csak a tömegközlekedést ismerik, azt viszont nagyon jól, ugyanis fantasztikusan jólszervezett és gyors felszíni és felszín alatti közlekedési eszközökkel utazhatnak a Trafik, csak sajnos felirat szinte sehol sincs, a Trafikat a diójuk segíti a tájékozódásban, én sajnos a kérdezősködésre voltam utalva, szerencsére a Trafik nagy része igen készségesen segített, meg szerencsém is volt, mert egyetlen átszállással megúsztam az egész utat. A történeti múzeum, impozáns épület volt, engem leginkább egy óriási esernyőre emlékeztetett, kicsit nehezen akadtam rá a bejáratra, de végül a követős módszer bejött, mert az egyik arra kószáló Trafi is a múzeumba tartott, így aztán szorosan követve őt jómagam is bejutottam. Innen már könnyen tájékozódtam, mivel a Sedler interface segítségével, már behatóan megismerkedtem a múzeum belsejével. Egyelőre nem akartam feltűnést kelteni, nomeg kíváncsi is voltam, a madori hivatalos történelemre, elkezdtem hát bejárni a csarnokot és megszemlélni a három dimenziós életképeket és jeleneteket, amik valószerűtlenül élethűek voltak, a látogatók így magam is gond nélkül belesétálhattunk a termekbe, ahol vérfagyasztóan élethű ősi madori, sajnos vagy szerencsére már régen kihalt állatok és növények között, eredeti terepen tekinthettük meg a híres madori őstrafik tetteit, láttam háborúikat, gyűléseiket, rohangálhattam mellettük a vadászataikon, ahol az ősi vadászzsákmányt a nagytestű, kissé a mi zsiráfunkra hasonlító hosszúnyakú növényevőt a Pagmit hajkurászták és zavarták szakadékba. Nem sokban különböztek a ma élő Trafiktól, talán egy kissé soványabbak és alacsonyabbak voltak, mint a maiak, hogy őszinte legyek, pont olyanok voltak mint most mi magunk, csak a bőrük volt világoskék kicsiny zöld pöttyökkel. Annyira élethű volt minden, hogy valósággal még a tűzön sütött Pagmihús szagát is lehetett érezni, bár ezt már kétségtelenül csak bemagyaráztam magamnak. A következő teremben láthattam, amint fülsiketítő zajjal száll le egy űrhajó és látható volt, amint később a belőle kirajzó androidok bekerítenek egy kétségbeesetten védekező őstrafi települést és a gázzal elkábított őstrafikat összegyűjtve a hajóra cipelik őket, ahol azután különféle műtétek hajtanak végre rajtuk, majd az egész társaságot visszacipelve a faluba mennydörgő robajjal felszállnak. A többi teremben is a történelmük különböző fejezeteiről láthattam élőképeket, míg elértem azokba a termekbe, ahol a tárgyi emlékeket őrizték. Ezek hasonlóan a mi múzeumainkhoz tárlók mögött voltak, bár itt az üveget valószínűleg valami láthatatlan erőtér helyettesíthette, mert a tárgyak körül néha furcsa kékes hullámzást lehetett észlelni, ezért pontosan nem is tudnám megmondani, hogy megint csak háromdimenziós képeket, vagy magukat a tárgyakat láttam ott. Még a Sedler interface-el történő bóklászásom során ráakadtam egy igen érdekes történelmi relikviára, ez egy földi eredetű tárgy volt, azthiszem az egyetlen földi eredetű tárgy az egész múzeumban, egy egyszerű kis földi hangszer egy doromb volt ez a tárgy, mivel nem volt a dióm a hallóidegeimhez applikálva, ezért sajnos nem tudtam, hogy miért kerülhetett a múzeumba, csak találgathattam, de minden bizonnyal fontos szerepet tölthetett be a Trafik történelmében, ha ide került, ráadásul egy hatalmas terem közepére, láthatóan központi tárgyként. Azért voltam biztos benne, hogy földi eredetű a doromb, mert jól olvashatóan bele volt vésve, hogy Terstyánszky Mátyás. folyt. köv.
Elgondolható hát, hogy mekkora szerencsém volt, hogy éppen egy olyan űrhajó állt az óvóhelyen, amibe éppen berakodtak... valami eleddig számomra ismeretlen mütyüröket, később, megtudtam, hogy az úti cél Salivary és állami megbízásra a cserekereskedelmi egyezség fejében szállítanak mütyürt a nyálarcúaknak, ugyanis sikerült megegyezni velük, hogy a kötelező sorkatonai szolgálatukat ezentúl a nyálarcúak a trafalmadóri kiképzőbázisokon fogják eltölteni. Vállalván az életveszélyt is, megkértem az egyik Trafi rakodómunkást, hogy a következő adag mütyürrel egyetemben engemet is teleportáljon át az űrhajóra, egy kicsit szeretnék a belsejében körülnézni, de legnagyobb sajnálatomra nem volt hajlandó megalkudni, itt Madoron ezeket nem lehet megvesztegetni semmivel, a szabály az meg szabály, meg aztán a raktér még ezen a hajón is el van szigetelve a hídtól, a vezérlőfülkétől. Még egy kicsit alkudoztam volna, de lelkesedésemet komolyan lelohasztotta a következő szállítmány nyomtalan eltűnése, őszintén szólva, ezek után a hajó belsejére nem is voltam már annyira kíváncsi. Mivel a berakodás is rövidesen leállt és a Trafik is elhúztak csokoládészünetre, Elindultam, hogy közelebbről szemügyre vegyem a rakományt, de egy kirittyentett vén Trafi szipirtyó terebélyes teste állta el az utamat, kiderült, hogy az ellenállási mozgalom küldte értem, a kezembe nyomott egy másik csipogót és elcsámpázott. A riadót közben lefújták és mindenkit felszólítottak az óvóhely mielőbbi elhagyására, én is jobbnak láttam, ha kikolbászolok gyorsan, annál is inkább mivel a PH érték jelzőm megint csökkenő értéket mutatott, meg nem sok kedvem volt újra nyálburokba öltözni. A felszínen a szokottnál is nagyobb nyüzsgés fogadott, a kajáldákban egyszerűen nem volt üres szék, jobb híján egy utcai árus pultjáról kaptam föl egy zacskót, de csak baromi ízetlen Salivary Krillből készült kemény kekszszerűség volt benne, fanyalogva rágcsáltam, mikor megszólalt a csipogóm, de az üzenet mindössze annyi volt, hogy - Álljon kézen!. Egy darabig nem értettem mit akarnak, de aztán rájöttem, hogy nem kézen, hanem készen kell állnom, ennél készebb pedig mint amilyen most vagyok, nem is igazán lehetnék. Elfogott a honvágy és szerettem volna már túllenni ezen az átkozott madori "kiránduláson". folyt. köv.
Egy teleport nem teleport... Kell vagy három-négy, aztán lehet egy klassz lakásunk. A fürdőszoba mondjuk valahol egy tengerpart homokjába ágyazva, a
dolgozószoba egy New yorki felhőkarcoló kétszázvalahányadik emeletén, a hálószoba - nyitható üvegajtóval - egy lakatlan szigeten (hogy ne zavarjuk
zajongásunkkal a szomszédokat), a konyha (sorbaállítva sok másikkal egyetemben) rálátással egy tetszőleges étteremre, a garázsban pedig, ott
remélem, virág nőne a lomokon... Na tessék, már a teleport is az emberi harácsolás áldozatává válik. ;-))) Majd ott fog űlni a sok beképzelt, hatalomdölyfös szaralak a kis luxusbörtönében és minden reggel majd remegve várja a hírt, hogy a bigi boyok betörtek a jól lezárt kincseskamrájába és ellopták a teleportjait. Nem-nem, nekem ilyen vagizás nem kell, különben is, a tengerparton mindig nagy a zaj, este a tenger mormolásától nehezen jönne álom a szememre, a gyakori viharok miatt pedig sokszor csapkodná a szalugátert is a tengerparton amúgy is szinte állandóan fújó szél. Dolgozószoba meg nem kell, ha néma csend vesz körül, akkor leblokkolok, - lehet, hogy a random zajt alakítom át random irodalommá, ezen még nem gondolkoztam - kell egy kis nyüzsi, a nagy almát meg nem kedvelem, olyan bugris ott mindenki... ;-)) (bocs a nem bugrisoktól) a lakatlan sziget viszont jó ötlet, ha nagyon hiányzik a bigcity, akkor úgyis pillanatok alatt odateleportálhatok, nem? Konyha jöhet, szeretek magamnak főzni, garázsra viszont nincs szükségem, autóellenes vagyok, addig amíg ezek a halálpöffékelő szörnyetegek a mócsingos olajüzlet bádogbaöntött rémálmai zaklatják mindannyiunk tüdejét, néha teljesen feleslegesen és megmagyarázhatatlan módon A-ból B-be igyekvő természetparazita gázpedálnyomkodóik félreértelmezett igyekezetétől fűtve, addig bojkottálom az autóipart, ha nekem mutatsz egy 50-es évek beli Bentley-t, én nem a finoman és cizelláltan kidolgozott form-ot látom benne, a mérnöki nyersmunkára applikálva, hanem egy feleslegesen megmaradt öreg pöffencset, na ennyit a garázsról, ha lesz is, akkor viszont tényleg jó ötlet bele minidzsungelt dugni. ;-))
ps: Megaztán őszintén, most nem ingyér olvashatod az egészet, na ugye... Ha kiadnám magánkiadásban az összes förtelmemet, akkor az eddigi béka segge alatti életszinvonalam is csak lecsökkene, mert még rajtam hajtanák be a szerzői jogdíjat is.
Egy teleport nem teleport... Kell vagy három-négy, aztán lehet egy klassz lakásunk. A fürdőszoba mondjuk valahol egy tengerpart homokjába ágyazva, a dolgozószoba egy New yorki felhőkarcoló kétszázvalahányadik emeletén, a hálószoba - nyitható üvegajtóval - egy lakatlan szigeten (hogy ne zavarjuk zajongásunkkal a szomszédokat), a konyha (sorbaállítva sok másikkal egyetemben) rálátással egy tetszőleges étteremre, a garázsban pedig, ott remélem, virág nőne a lomokon...
=/8-)
Ott álltam hát a fal mellet, egy madori
óvóhelyen a szivárvány minden színében pompázó nyálburkomban, aminek láttán még a hülye is kitalálhatta, hogy nem Trafi vagyok, nekik ez a kisebb
PH esés meg sem kottyant volna ugyanis. Miután kissé már mindenki megállapodott, éreztem is, hogy sokan megbámulnak. Viszonylag kevés "turista" látogatja Madort és azok is inkább szkafanderben mint nyálburokban nyomulnak, ha nagy ritkán elhagyják a semleges PH-jú zónát. Még jó, hogy hamar megtörtént a kiegyenlítés és PH érték jelzőm jelezte, hogy mostmár nem kell használnom a nyálburkomat, mert igazán kellemetlen volt a sok kövér Trafi fürkésző tekintetét állni. Miután lehántottam a nyálburkot jobbnak láttam, ha elpályázok a mostani helyemről, meg különben is kíváncsi voltam az óvóhelyre, főleg arra a részre, ahol menekülés esetére antigravitációs teherűrhajók, illetve a mesterséges teleportállomások sorakoztak, ilyen antigravos űrhajót ugyanis még sohasem láttam, csak annyit tudtam ezekről, hogy Azu teknikával készültek és valószínűleg ezek a legveszélyesebb tárgyak az univerzumban, mivel működési zavaruk esetén akár egész galaxisok válhatnak köddé. A kifejlesztésük során az Azuk is sikeresen megsemmisítették majdnem az egész világukat, csak néhány utazó menekült meg közülük, ezért talán az Azu az egyetlen faj a galaxisban, akik egytől-egyig gyakorlott teleport utazóknak és technikai zseninek tekinthetőek, ritkán lehet Azuval találkozni, egyrészt baromi visszataszító és gusztustalan a külsejük, nem is szívesen mutatkoznak, másrészt iszonyú munkamániások, gyakran megülnek egy helyen és évekig különféle technikai jellegű találmányaik bütykölésével foglalkoznak, teljesen megszállottak e-tekintetben. Igaz, könnyű nekik, mivel az Azuk átlagéletkora inkább évezredekben mint években mérhető, ez még akkor is igaz, ha rendszeresen felrobbantják, elégetik vagy más módon megsemmisítik magukat kísérletezés közben.
Az előttem tornyosuló Azu antigravitációs teherűrhajó méreteit tekintve impozáns volt, az alakjáról és színéről már kevésbé volt elmondható az előbbi jelző, engem legalábbis egy nagy rakás lócitromra emlékeztetett, lazán egymásba fonódó barnássárga rücskös felszínű gömbökből álló hideg tömeg volt, a hideg itt szó szerint volt értendő, ugyanis a külső és belső burok közötti köpenyekben 0 kelvint alig meghaladó hőmérséklet uralkodott, beszállni, berakodni ezekbe csak mesterséges teleportálás segítségével lehetett, a mesterséges teleportok viszont csak véges távolságra voltak képesek elteleportálni a beléjük helyezett tárgyakat, ráadásul 100 teleportálási kísérletből 2-3 sikertelenül végződött, ilyenkor a szállítandó tömeg nyomtalanul eltűnt, vagy az univerzum sötét anyagának tömegét növelte, ezek után érthető, hogy csak végszükség esetén használták ezeket az űrhajókat. Elgondolható hát, hogy mekkora szerencsém volt, hogy éppen egy olyan űrhajó állt az óvóhelyen, amibe éppen berakodtak... folyt. köv.
Igen! :)) Köszköszköszköszköszköszköszköszköszköszköszköszköszkösz.... ;-)))
Szóval van nekem egy problémám. Van egy teleportom és elromlott. Hibakeresés véljából rá szeretném dugni a notebookomat, de nem tudom hogy a
teleport melyik portjára dugjam. Nos? :))) Sajnos az elromlott teleportot nem lehet javítani, mivel a teleportok érző és értelmes lények, ha úgy érted az elromlását, hogy nem hajlandó teleportálni, akkor minden bizonnyal egy mély depresszióba esett teleporttal van dolgod, ez esetben azthiszem már csak fantázia kérdése, hogy számára örömérzet okozása céljából melyik portjára is kell dugni a notebookot. ;-))
