A 41-es hozzaszolasomban erintettem a bevandorlas kerdeset, mint olyan eszközt, amivel erösiteni lehetne hazankat. Ugy tünik, az Miniszterelnöki Hivatalban mar el is kezdödtek a mühelymunkak. A junius 5-ei Magyar Hirlap irt erröl, egyelöre elegge altalanossagban, kivancsian varom majd a konkretumokat. Mindenesetre mielöbb ki kell dolgozni egy bevandorlasösztönzö programot! Nem lesz könnyü, mert a bevandorlasnak viszonylag jelentösnek kell lennie, de nem szabad tulzasba vinni.
Itt a cikk egy reszlete:
"Népesedéspolitikai koncepción dolgozik a Miniszterelnöki Hivatal
Már dolgozik egy új népesedéspolitikai koncepción a Miniszterelnöki Hivatalon belül működő demográfiai ad hoc bizottság. Kutatók szerint a drasztikus népességfogyás miatt szabályozott bevándorláspolitikára is szükség lesz. Ehhez munkahelyeket is kell teremteni, figyelmeztetnek, ám kereslet egyelőre inkább csak a szakképzetlen munkaerő iránt mutatkozik.
........
A kutatók ezekkel szemben azt látnák megoldásnak, ha a jelenlegi 100 ezerről 110-120 ezerre nőne az évi születésszám, 80-85-re emelkedne az átlagos élettartam és évente 10-15 ezerrel több bevándorlót fogadna az ország, mint ahányan tőlünk elköltöznek. "
Magyar Hirlap, 2001.06.05
http://www.magyarhirlap.hu/Archivumindex.php3?cikk=100000032390&next=0&archiv=1
Egy erdekes cikk a mai Magyar Nemzetböl. Gondolkoztam melyik topicba tegyem be, sokba beleferne, de meg ebben van a legnagyobb lehetöseg arra, hogy a cikkben felvetett kerdes magyar külpolitikara gyakorlando hatasat a legaltalanosabb ertelemben megvitassuk.
Nem masolom ide a teljes cikket, csak egy kedvcsinalot. Akit erdekel az alabbi cimen erheti el:
http://www.magyarnemzet.com/news/fullstory.php/aid/24217
"Stratégiák és ingerküszöbök
Kétezeregy tavaszán már senki nem kérdőjelezi meg a macedóniai albánok igényének jogosságát az anyanyelvi felsőoktatáshoz – az erőszakos események kirobbanása után a tetovói albán egyetemnek dollármilliókat ígért Nyugatról, a macedón kormány szerint az egyetem hamarosan megnyílik. Romániában tízévnyi demokratikus küzdelem után sem sikerült a magyarságnak visszaszereznie évszázados múlttal büszkélkedő egyetemeit – a budapesti költségvetés kétmilliárd forintos támogatásából létrehozandó erdélyi magyar magánegyetem ideiglenes működési engedélyének kiadását is húzza-halasztja a román akadémiai akkreditációs tanács.
Tetovo és Erdély – slágertéma az előbbi, kipipált feladat a másik. A fegyveres konfliktus kirobbantói elérték, hogy az albánkérdés hetekig vezető hír a világhíradókban – az erdélyi magyar egyetem ügye pedig jó ideje részletkérdés, mert „Romániában megoldódott a kisebbségi kérdés”, parlamenti képviselőik, ha éppen nincsenek is hatalmon, jól megegyeznek a kormányzó erőkkel, oldják meg maguk a problémáikat...
.......
Nem szándékom tanulságot levonni az „erőszakos albán” és a „türelmes magyar” stratégiák hatékonyságáról. Nem elemzem a csapatok taktikáit sem, azt boncolgatva, ki ismeri jobban a nyugati politikusok ingerküszöbét, a csipetnyi erőszaktól is irtózó, de a szőnyeg alá söprő megoldásoktól cseppet sem viszolygó lelkivilágát.
Teljesítménycentrikus korban élünk, s ahogy a dolgok állnak, Tetovóban előbb lesz egyeteme a kisebbségnek, mint Kolozsvárott."
Kedves zoliku!
Egy nem regi hir cafolja a Japan peldadat is. A jelenlegi japan miniszterelnök celul tüzte ki egy erösebb Japan hadsereg megteremteset. Nyilvan öket is zavarja, hogy a gazdasagi sulyukhoz nem jarul megfelelö politikai suly es ez nagyban korlatozza az orszag mozgasteret, erdekervenyesitö kepesseget.
Kedves zoliku!
Nem ertek teljesen egyet veled. Az igaz, hogy a gazdasagi megerösödes a legfontosabb. De, Nemetorszag is hiaba volt gazdasagilag erös, politikailag szinte semmi volt, amig az alkotmanyaban benne volt, hogy nemet katonak nem lephetnek idegen földre. Ezert volt nagyon nagy jelentösegü, amikor a boszniai helyzet miatt megszavaztattak a nemet parlamentben a valtozast. Vagy masik oldalrol nezve: Franciaorszag mar reg sehol nincs gazdasagi erö tekinteteben, megis politikailag nagyon erös poziciokat epitett ki, nem utolsosorban katonai potencialjara alapozva. Kiegyensulyozott politikai erdekervenyesiteshez kiegyensulyozott gazdasagi-katonai-diplomaciai hatter kell. Es itt jön be egy dolog, amiben szerintem felreertes van közöttünk. En nem azt mondom, hogy nekünk nagy hadsereg kell. En azt mondom, hogy nekünk az orszag meretehez, jelentösegehez, földrajzi helyzetehez es ambicioihoz mert hadsereg kell. Az azert nevetseges, hogy a regioban sokkal kisebb allamok nagyobb hadsereget tartanak fenn, de a hadseregünk röhejes a hozzank merhetö nagysagu, de sokkal kedvezöbb politikaföldrajzi helyzetben levö Belgiumhoz vagy Hollandiahoz kepest is. Es persze nem csak a meretre gondolok itt, hanem a felszereltsegre is.
Mas. Amit szinten hianyolok meg, bar a sajtoban jelentek meg mar gondolatkiserletek erröl: ki kell dolgoznunk egy jol atgondolt bevandorlasi strategiat. Ami fontos, nem a hatarontuli magyarok szamlajara. Miert ne jöhetnenek ukranok, oroszok, romanok, szerbek stb. letelepedni itt, csaladot alapitani, beolvadni. Belathato idön belül meg kell allitanunk a nepessegfogyast, nosza könnyitsünk a bevandorlasi felteteleken!
Kedves hegyivadász!
Igazad van, egy dolgot leszámítva. Teljesen fölösleges a nagy hadsereg, helyette inkább erős, tőkeexpanzióra képes gazdasági potenciál kell. Németország és Japán példája mutatja ennek az útnak a helyességét, akik az amerikai biztonsági ernyő alatt (az USÁ-val együttműködve) békés eszközökkel is meg tudták szerezni azt a befolyást, aminek a megszerzésére katonai eszközökkel nem voltak képesek.
zoliku
Szinte mindenben egyetertek veled, es szerintem Karolyi a magyar törtenelem egyik leggyaszosabb szereplöje, nem tiszteletet, hanem megvetest erdemel. Vegtelenül elkeseritö, hogy a haboru lezarultakor NEM alltak idegen csapatok hazank földjen, Karolyinak meg sikerült egy fel ev alatt eljatszani a 2/3-at. DE, nem hiszem, hogy most ezen kellene tepelödni, különösen nem ugy, hogy Orban bezzeg mit tett volna. Valoszinüleg sokkal többet, de ezzel tul sokat nem mondtunk. Karolyinal meg talan Kovacs Bologato Laszlo is többet tett volna. :))
Sokkal fontosabb az, hogy mit tesz most Orban es mit tehetne meg, hogy befolyasunkat megerösitsük a Karpat-medenceben. 1990 ota majd' minden szomszedunk meggyengült, vagy gazdasagilag, vagy területben, lakossagban, vagy mindkettö. Kinalja magat az alkalom, hogy a regio viszonylag legstabilabb, gazdasagilag legerösebb allama növelje befolyasat. Ezt szerintem Orbanek nagyon jol felismertek es alapvetöen jo iranyt tartanak. Egy dolog, amiben ugy erzem ök sem eleg hatarozottak. A hadseregünket meg kell erösiteni! Nevetseges, hogy a honfoglalo magyaroknak több katonaja volt, mint nekünk. Az egy dolog, hogy a NATO tagjai vagyunk, de ez nem potolhatja az erös nemzeti sereget. Enelkül a nemzet külpolitikaja felkaru orias.
Es meg egy dolog, amiben keveslem az eddigi lepeseket. Vitan felül mi vagyunk a regio gazdasagilag legerösebb allama (Ausztria most nem szamitva). A szomszedaink mind baromi melyen vannak, most kellene erös gazdasagi poziciokat kiepiteni, hogy a regio gazdasagi potencialjabol minel nagyobb reszt tudjunk kihasitani magunknak. Sajnos nem latok egy komoly, a tökeexpanziot tamogato intezkedest, pedig most "bagoert" lehetne poziciokat szerezni.
Szóval 1918 (tényleg csak röviden):
1. Károlyi Mihály nem ismerte fel: demokratikus átalakulás nem lehetséges, ha a nemzeti alapproblémák nincsenek megnyugtatóan rendezve. 1918-ban képtelen program volt az (ál)demokratikus átalakulást hirdetni, amikor a nagy nehezen felépített modern magyar nemzet államának léte került veszélybe (megjegyezném: ez utóbbi probléma elsődlegességét még a kommunisták is jobban átérezték akkor).
2. Aki túlságosan ragaszkodik az alkotmányos formulák betartásához, menthetetlenül bukásra van ítélve (kivéve, ha az ellenfelei is ilyen hülyék...). A rendeleti kormányzás legalább olyan jó találmaány, mint 52%-os kormánytöbbség mellett kikerülni a kétharmados törvényeket...
3. Károlyi abba bukott bele, amibe az SZDSZ a kilencvenes évek végén: nem ismerte fel, hogy a liberalizmus csak nemzeti formájában életképes Magyarországon, természetes szövetségesei pedig a (nem szélsőséges) jobboldali politikai erők. A magyar liberalizmus számára a baloldallal való együttműködés eddig mindig végzetes volt.
Vajon mit tett volna Orbán 1918-ban? Miért lenne Kassa ma is magyar város?
1. Egész biztos, hogy nem szereli le a frontokról RENDEZETT ALAKULATOKBAN hazatérő csapatokat. Tudom, hogy horthyasan hangzik, de nemzeti hadsereget szervez belőlük. És persze felveszi a harcot a román és cseh agresszorokkal.
2. A KMP 1918 november 24-én alakult meg. Már a következő napon be kellett volna rendelni a hangadókat, és félreérthetelenül közölni velük: vagy együttműködnek a kormánnyal, és ezt írásban is kinyilvánítják, vagy 24 órán belül vasra lesznek verve. Nem lett volna nehezebb Kun Bélát pórázra fogni, mint Torgyánt és Csurkát...
3. Miért nem rendezett a tisztán magyarlakta városokban (Kassa, Szabadka, Marosvásárhely) a kormány magyar nemzeti gyűléseket, ahol kinyilvánították volna a megjelentek, hogy Magyarországon akarnak élni? (Esetleg egy-két külföldi diplomata jelenlétében...). Orbán megtette volna, és nem csak két városban.
4. Nem használta ki Károlyi az olaszok szerbellenességében rejlő lehetőségeket, ahogy a friss lengyel nemzeti mozgalommal sem keresett kapcsolatot (holott 1848/49 óta tudjuk, hogy ők Franciaországgal ellentétben természetes szövetségeseink).
5. Miért nem ismerte fel Károlyi, hogy Franciaországgal lehet packázni, mert NAPÓLEON ÓTA KÉPTELEN ARRA, HOGY KATONAILAG ELÉRJE KÖZÉP-EURÓPÁT!!! Ha akarná, sem tudná, megbüntetni Magyarországot. Orbán Viktor viszont idejében felismerte, hogy Oroszország már nem a régi, ezért lehet vele konfrontálódni...
6. Kérdem én, miért nem vette fel Károlyi a kapcsolatot az óriási nemzetközi befolyással bíró cionista mozgalommal (holott a dualizmus liberális zsidópolitikája komoly erkölcsi tőkét jelentett Magyarországnak). Sokat tudtak volna a zsidók segíteni az érdekeink képviseletében. A törökök bezzeg kihasználták ezt az esélyt, kicsit nagyobb is lett az államuk. Na és Orbánról egy gondolat: harmadik éve képes azt megcsinálni, hogy a honi zsidószervezetekkel úgy tudott baráti kapcsolatot kialakítani, hogy a szélsőjobboldallal sincs rossz viszonyban.
Erdekes interju jelent meg Molnar Gusztavval ma a Nepszabadsagban, Kopott államok, gyöngülő nemzetek
cimmel. Sok mindennel nem ertek egyet vele, de erdekes, vitara ingerlö gondolatai vannak. Különösen nem tartom meggyözönek a nemzet gyengüleseröl szolo reszt es az olasz, francia peldai szerintem egyaltalan nem alkalmazhatoak a magyar viszonyokra. Magyarorszag soha nem volt olyan szetszabdalt föderalista allam, mint pl. Olaszorszag. Korzika sem jo pelda, mert csak azt tamasztja ala, hogy a csak par szaz eve megszerzett szigetet a francia allam soha nem tudta rendesen integralni. A magyar törtenelem soran soha nem akart pl. a Dunantul önallosulni az orszag többi reszetöl.
Itt a cikk:
"És akkor előbukkant egy mondat. A Merlin Színház étterme zsúfolásig telve, az előadók az SZDSZ legendás kulcsemberei, március idusa van, finom és kevésbé finom politikai elemzések kora, a hallgatóság körében intellektuálisan megalapozott, indulatoktól mentes, érvelős, kormányellenes hangulat. És ekkor Molnár Gusztáv azt találja mondani, bele a balliberális aurába, hogy „a Fidesz meg fogja nyerni a választásokat, a következô kormányzati ciklus alatt az országot beviszi az Európai Unióba, majd ott áll csodálkozva, mert nem tudja, hová került, milyen közegben van az ő szép nemzetállamos eszméivel.” Pont, idézőjel bezárva. Felkerestem a mondat tulajdonosát, a Teleki László Intézet kutatóját: hogyan is gondolta ezt az egészet, s miért most hozakodott vele elő?
– A közbeszéd előterébe tolakodott ügyek árnyékában mintha elfeledkeznénk arról, hogy a holnapra elfelejthető aktuálpolitikai hisztériákon túl néhány, közös sorsunk további alakulása szempontjából fontosnak tűnő dolgot meg kellene beszélni.
–Magyarul, azt mondja: nem arról beszélünk, amiről kellene?
–Azt. Nem vesszük komolyan például, hogy Európai Unióban ádáz vita folyik arról, milyen legyen az EU mint föderális állam, hogy ott tulajdonképpen intézményi forradalom zajlik, másrészt pedig Kelet-Európában megfigyelhető egy ellentétes folyamat, amit én az intézmények kollapszusának, összeomlásának neveznék. Ez azt jelenti, hogy az államok elkopnak, miközben a nemzetek vitális ereje, ami száz éve még meghatározó volt, gyöngül. A pártok, a parlamentek működésében egyre több az üresjárat. A nemzetállam mindenütt válságban van. Elhasználódott, tehát túl kell lépni rajta. Az Európai Unión belüli országok ezt az életveszélyes történelmi mutatványt úgy hajtják végre, hogy alattuk már ott van az EU komplex, a hangsúlyt egyre inkább a nemzetalatti és nemzetek fölötti dimenzióra helyező struktúrájának biztonsági hálója.
–Például?
–Olaszországban most szavazta meg a parlament a föderális alkotmánymódosítást, Párizs pedig közjogi kompetenciákat készül adni Korzikának, helyi parlamenttel és végrehajtó testülettel. Igaz, óriási vita bontakozott ki ez ügyben. A Le Figaro például élesen kiáll a hagyományos központi hatalom eszméje és gyakorlata mellett, a Le Monde főszerkesztője és a lap ugyanakkor a girondista hagyományokhoz visszanyúló politikai decentralizálást vallja magáénak. Az unión kívüli Kelet- és Délkelet-Európában ugyanez a folyamat az államok csődjét, lebénulását vagy teljes szétesését idézi elő, ahol a központ úgy érzi: ha kihull a kezéből a nemzet irányításának legfőbb eszköze, az erős állam, akkor szétesik minden, és „természetesen” ezzel vége a nemzetnek is.
–Térjünk haza: az ettől való félelem miatt nincsenek például igazi régiók Magyarországon?
–Nálunk azért nincsenek valódi kompetenciákkal rendelkező politikai régiók, mert még nem fogtuk fel, hogy az Európai Unióban ez a dolgok rendje.
–Nem azért, mert a mi hagyományaink mások?
–„Nekünk, magyaroknak” valóban nincsenek ilyen hagyományaink, hiszen Horvátország és Erdély különössége egy másfajta – horvát, illetve bolgár vagy bizánci – államiságra vezethető vissza, nem sui generis jelenség, mint a karoling Európában. Ám Európa mint történelmi és – potenciálisan – politikai egység nem más, mint a karoling Európa, és így végeredményben csak azokat az országokat fogja magába olvasztani, amelyek magukévá teszik ennek az Európának az intézményeit. Ezért mondtam, hogy a Fidesz – de nemcsak a Fidesz! – még nem tudja, hova is igyekszik valójában. A magyarországi politikai elit számára a régió annyi, mint a pénzalapok kilobbizása, majd a leosztás levezénylése. Ennyi.
– Ön szerint miért miért van ez így?
– Mert egyik nagy párt, sem a Fidesz, sem az MSZP nem szeretné igazán az önálló politikai régiók létét. Ezzel ugyanis a központi hatalom csorbulna, és el kellene ismerniük, hogy mindazt, ami gazdasági és társadalmi értelemben már rég nincs a kezükben, politikailag is elveszítik.
– És az SZDSZ?
– Az SZDSZ-nek volt néhány regionalista megnyilvánulása, de végül is a politikai nemzet egysége számára is szent és sérthetetlen. Nem jelent alternatívát a jobboldal historizáló, anakronisztikus nemzetfelfogásával szemben.
– Miért idegen önnek a jobboldal nemzetfelfogása?
– A jobboldal Európa legtöbb országában – nem mondom, hogy éppen mindenütt – kilátástalan utóvédharcot folytat a nemzetállam védelmében. Gondoljunk csak a gaulle-istákra vagy a torykra. Szánalmasak. A Fidesz nem ilyen. Orbán úgy jobboldali, ahogy Blair baloldali. Hatékonyan. A fideszesek kezdettől fogva – ezt tanúsíthatom – otthon voltak Erdélyben és a többi határon túli „tartományban”, és jól tudják, hogy a kül-magyarok bizonyos értelemben még a száz évvel ezelőtti nemzet logikája szerint élnek. Ez jól megfigyelhető a március 15-i ünnepségek során, amikor magyar zászlókkal lehet felvonulni, koszorúzni, amikor egyfajta karnevalisztikus, megfordított világban mindenki megélheti, hogy valóban része a nemzetnek, amelyből kiszakították. A Fidesz szimbolikusan vállalta fel a nemzeti egység politikáját. Ez ellen a magyarországi lakosság egyáltalán nem tiltakozik, mert miért is tiltakozna. Ebben a mozzanatban az a döntő, hogy a nemzeti egység gondolata már nem központi kérdés a számára, de nem is olyasmi, ami zavarná. Ezért alakul ki az a látszat, hogy az egész ország a Fidesz mögött van ebben a kérdésben.
– Miért nem szimpatizál a bal-liberális nemzetfölfogással?
– Mert például olyasmiket állítanak, hogy az erdélyi magyarság kizárólag a román politikai nemzet részeként keresse a boldogulását, hogy legyenek csak türelemmel, mert a sorsuk így lassacskán majd jobbra fordul. Ha Románia az eltelt nyolcvan évben nem volt képes arra, hogy történelmi és kulturális értelemben integrálja, és ezzel a román politikai nemzet részévé tegye az erdélyi magyarságot, most, amikor a nemzetek asszimiláló ereje immár a múlté, még kevésbé tudja ezt megtenni. Amiből egyáltalán nem következik, hogy a magyar államnak ez – az erdélyi magyarok úgynevezett reintegrálása – majd sikerülni fog.
– Mit fogadna el, milyen nemzetfelfogást? Mondjuk konkrétan Erdély ügyében?
– Egyetértek azzal, hogy a magyar államnak a határon túli magyarokat bizonyos kedvezményekben kell részesítenie. De naivitás azt képzelni, hogy ezzel majd megvalósul valamiféle „határokon átnyúló nemzeti reintegráció”. Indokolatlannak érzem mind a hisztériát, mind az „újraegyesüléssel” kapcsolatos ábrándokat. Itt a lényegi differencia az én felfogásom és a bal-, vagy jobboldali liberálisoké között. Mellesleg: a szocialistákról nem nyilatkozhatok, mert nem tudok arról, hogy volna értékelhető álláspontjuk e kérdésben. Erdély ügyében ma már túlhaladott nemzetben, pontosabban csak nemzetben gondolkodni. A modern transzszilvanizmust viszont, tehát azt a felfogást, amely Erdélyt nem a magyar vagy a román nemzetépítés tárgyának, hanem autonóm szubjektumnak tekinti, járható útnak tartom. A húszas évekbeli transzszilvanizmus párhuzamos lokalizmusok egymásmellettisége volt. A mai mindenekelőtt megpróbálja megvalósítani az erdélyi magyarok, románok, a maradék németek és a többiek kommunikációját, amit egy későbbi szakaszban egy új, közös politikai nyilvánosság megteremtése követhet. Ennek az egymás felé fordulásnak és önállósulásnak komoly következményei lehetnek Magyarország felé is. Ha az autonóm Erdély Bocskai és Bethlen Gábor idejében tulajdonképpen a tiszántúliak műve volt, hátha most fordul a kocka, és a nemzeti sorompókon átnyúló erdélyi és az egyre komolyabb tényezőként fellépő vajdasági regionalizmus lesz majd inspiráló hatással Kelet-Magyarországra. Az egészen biztosnak tűnik számomra, hogy a lokális érdekeiket tudatosító erdélyiek és vajdaságiak felé ma nem lehet sem Belgrádból, sem Budapestről nemzetállami sémákat és álmokat közvetíteni. Különösen, ha ezt egy olyan, hamisan értelmezett pragmatizmussal kombinálják, amely a fővárosok közötti alkudozásokat részesíti előnyben a Budapestnek, Bukarestnek és Belgrádnak egyaránt kellemetlen regionális autonómiákkal szemben. Új eszme és új gyakorlat kell. Ha már arról van szó, a tartományi autonómiák rendszere a magyar érdekeket is hatékonyabban, és főként távlatosabban szolgálja, mint az etnikai alapon álló, etatista magyar nemzetfelfogás. Ilyen értelemben gondoltam mindazt, amit a Merlinben mondtam, ennyit tudok ahhoz az egy mondathoz hozzátenni."
Lenne még egy-két megjegyzésem:
A Lengyel László és Aczél Endre-féle agypucolókkal szemben nekem az a véleményem, hogy Magyarországnak jelenleg igen széles a nemzetközi mozgástere, mivel geopolitikai szempontból stratégiai fontosságú övezetben helyezkedik el. Nézzen rá mindenki az eurázsiai térképre, és látni fogja, hogy amerikai szempontból két kiemelten fontos régió is van a nagykontinens nyugati szélén: az Európai Unió térsége és a Közel-Kelet (értem ezalatt Izraelt, az olajövezetet, a Szuezi-csatornát, és részben a Kaszpi-térséget is). Az előbbi régió az USA legfontosabb világpolitikai szövetségese, az utóbbi az energiaforrásai és a tranzitszerepe miatt jelentős (az Európa-félsziget és az Indiai-óceán medencéje között helyezkedik el). Nyilvánvaló, hogy a kettő között szorosabbra kell vonni a kapcsolatot, ami ugye olaj- és gázvezetékekben, autópályákban, vasútvonalakban, légifolyosókban, kommunikációs hálózatokban testesül meg. Ennek a logisztikai rendszernek ki kell épülnie, és lehetőleg úgy, hogy Oroszországot és a potenciális csatlósait elkerülje. Mi az egyetlen lehetséges útvonal? Egyszerű: a Törökország-Balkán-félsziget-Magyarország tengely! Nos, ennek a tengelynek a két végpontja Törökország és MAGYARORSZÁG! A köztük lévő terület pedig az a Balkán-félsziget, amelynek a kipucolásába (azaz a helyi diktátorok és az oroszbarát despoták eltávolításába) körülbelül egy évtizede kezdett bele a NATO, pontosabban az USA és a finnyáskodó csatlósai. Mivel a tengelyt Magyarország kapcsolja rá az Unióra ezért kiemelten fontos a szerepe, legalább annnyira, amennyire fontos a török államé, amelyik beékelődik a Közel-Keletbe, és amely nélkül nem lehet garantálni Izrael biztonságát.
Magyarország és Törökország... Két hasonló fontosságú térséget fednek le. Mindkettőnek van birodalmi múltja, mindkettő gazdagabb és erősebb, mint az egykori részeiből képezett ország-szörnyszülöttek. Van azonban egy lényeges különbség: Törökország az iszlám vallás, a kurd-kérdés, a bőséges és olcsó munkaerő, a rendkívül eltérő fejlettségű belső régiók problémái miatt nagyon nehezen illeszthető be az Unióba; az amerikaiak minden erőfeszítése ellenére a mai napig nem tudták rábírni az Uniót, hogy fűzze vele szorosabbra a kapcsolatait. MAGYARORSZÁGNAK VISZONT ILYEN PROBLÉMÁI NINCSENEK: MÁSKÉPPEN FOGALMAZVA MINDEN OLYAN ELŐNNYEL RENDELKEZIK, AMELLYEL A TÖRÖKÖK RENDELKEZNEK, ÉS EGYETLEN OLYAN HÁTRÁNY SEM SÚJTJA, AMI A TÖRÖKÖKNÉL PROBLÉMÁT OKOZ. Növeli az ország jelentőségét az is, hogy az európai stabilitás szempontjából kiemelt fontosságú francia-német-lengyel-ukrán-tengely legsebezhetőbb része, Ukrajna dél felől csak Magyarországon át kapcsolható be az európai hálózatba.
(Ajánlom mindenkinek, hogy olvasgassa a történelemkönyveket, például az előző századforduló angol-német konfliktusát a Berlin-Bagdad vasút miatt, a Szuezi-csatornáért folyó háborúk (1914-18, 1941-43, 1956) történetét, vagy éppen Zbigniew Brzezinski tavaly megjelent elemzését...)
A következtetés: Magyarország sokkal fontosabb, mint amilyennek első látásra tűnik, és semmi ok nincs arra, hogy azt a meghunyászkodó külpolitikát folytassa, ami már többször is a vesztét okozta az elmúlt évszázadban. Nagyon helyesen teszi az Orbán-kormány, ha dacolni mer Moszkvával vagy akár Brüsszellel is, mert megteheti: mindkét félnek szüksége van rá, és mindkét fél tudja, hogy aki Magyarországba rúg bele, az az Egyesült Államokat rugdossa (ami ugye nem bölcs dolog...).
Ennyi. Legközelebb megírom, miért lett volna jó, ha 1918-ban egy Orbán Viktor stílusú politikus kezébe kerül a hatalom.
Amit írtál az a Fidesz önhitt véleménye, mert ezek a gondolatok tűnnek ki a megnyilatkozásaikból. Feleslegesnek tartom, hogy minden pontra reagáljak mert majd 2002-ben választ kaptok arra, hogy hányan helyeslik ezt a külpolitikát.
Egy pont azért nagyon veszélyes, mert rossz magyaros mentalitást tükröz. Már sokszor megmutattuk, hogy a magyar az aztán igen!! Mi lett belőle= Trianon, Don-kanyar stb.
Kedves, ez nem ilyen egyszeru. Az önálló állammal nem rendelkezo nemzetekben igen eros törekvés él/élt az önálló nemzetállam megteremtésére. A vh. következményeképpen ezeket a törekvéseiket már nemcsak artikulálni tudták, hanem az idealista amerikai politika támogatásával meg is tudták valósítani.
A nemzetállamok létrehozásának tehát mindössze a tendenciáját gyorsította fel az elso világháború.
Zoliku, következtetésednek se füle se farka. Kedvelem a fantáziádat, de értelmetlen dolog a jelen viszonyait a múltba kivetíteni.
Nem volt olyan nagy érdem beállni a NATO héják közé. Vagy azt gondolod, hogy OV két szép szeméért vettek fel minket a NATO-ba. Nem, ők már akkor tudták, hogy támadni fogják a szerbeket és ezért felvonulási terület kellett nekik (emlékezz vissza, a felvételünk után kb. két hónappal indultak a támadások). Namármost, egy tagállamnak illik alkalmazkodnia a többiekhez.
De az is lehet, hogy rosszul gondolom.
K.Trout, merre vagy?
Es nehogy egyeterts velem! Hogy fogunk akkor vitatkozni? :)
Azert is süllyedt a topik annakidejen, mert a megjelentek nagy resze alapvetöen egyetertett egymassal. Aki nem, az meg nem nagyon jelent meg. Tan keves volt az anyazas?! :(
"meg meri fegyelmezni azokat (pl.
Amnesty International), akik az 1910-es éveket idéző rágalomkampányokat indítanak Magyarország lejáratására. "
AZ AI-t a vilag egy kormanya sem tudja megfegyelmezni, legfeljebb betilthatja a teruleten , vagy lefogathatja az aktivistait, de megfegyelmezni na ne rohogtess. Meg persze csaholhat ellene.
Egyetértek, azzal a kiegészítéssel, hogy ha kerekei is lettek volna, és atombombája is. :-)
Egyébként Szabadka és Kassa nem 1918-ban volt utoljára magyar város.
Azt nem mondom, hogy egyet is értek veled, de legalább legtöbbször érveket és véleményeket látok tőled, nem indulatokat. Legalábbis amelyik topicban eddig összefutottunk.
Valoban erdekes, hogy amig a romanok, es a szlovakok minimum megketszereztek letszamukat a tersegben, addig, mi valamivel tobb mint 30% os nepessegszaporulatot ertunk el egy evszazad alatt.
Az 1920 evekbeli 10/10/2 R/M/Sz arany mara 22/13/5 re modosult.
A valasz pedig Trianonban keresendo, ez egyertelmu.
Korabban inditottam egy topikot Magyarország regionális külpolitikája
cimmel, de par hozzaszolas utan sajnos elsüllyedt. A topicnyitoban van egy-ket erdekes cikk belinkelve es a hozzaszolasok is jok. Erdemes elolvasni!
Akar össze is lehetne vonni a ket topikot.
Ha 1914-ben az Osztrák-Magyar Monarchia nem indít lelkesen háborút Európa ellen, akkor Kassa ma is magyar város lenne. Nem Trianon az oka az ország csonkolásának. Az csak a következménye az oknak.
Íme, egy új téma, és kezdetnek néhány megjegyzés:
1. Az Orbán Viktor vezette kormány szakított a Kádár János-Horn Gyula-Kovács László-féle lakájdiplomáciával: el meri mondani a véleményét a nemzetközi fórumokon, fel mer vállalni konfliktusokat, meg meri fegyelmezni azokat (pl. Amnesty International), akik az 1910-es éveket idéző rágalomkampányokat indítanak Magyarország lejáratására.
2. Orbán Viktornak volt bátorsága arra, hogy a Jugoszlávia elleni légicsapások idején a Kósáné-féle álszent béketurbékolást figyelmen kívül hagyva a NATO héjái közé álljon, és tevékeny részt vállaljon a Milosevics-rezsim katonai és politikai megsemmisítésében. Úgy vélem, ez helyes lépés volt, hiszen sikerült úgy bebizonyítani a szövetségesi elkötelezettségünket, hogy közben a szerbekkel sem romlott meg végzetesen a viszony. A tegnapi Orbán-Djindjics-találkozó figyelemre méltóan baráti légkörben zajlott le.
3. Bebizonyosodott, hogy hazugság az a szocialista állítás, miszerint a szomszédos országok nacionalista kormányaival csak az MSZP tud szót érteni, a magyar nacionalisták csak rontják a viszonyt. A jelenlegi román kormánnyal aránylag jó a viszony, a román törvényhozás több, az ottani magyarok számára fontos törvényt elfogadott, és az Orbán-kormány is igen ügyesen manőverezett eddig a román-magyar tárgyalásokon. (Talán csak Németh Zsolt meggondolatlan erdélyi utazgatásai voltak hibás lépések, de ennek se kell túl nagy feneket keríteni.)
4. Okos döntés volt kimaradni az Ausztria elleni acsarkodásból. Ezek nem az EU akciói voltak, hanem a neokonzervatív forradalomtól félő nyugat-európai balos kormányok reakciói, ezért semmi keresnivalónk nem volt az osztrákellenes kampány álszent kiagyalói között. És azt se feledjük, hogy sikerült megerősíteni az osztrák-magyar barátságot. Persze, lehet, hogy egyesek majd felemlegetik: Ausztria a következő futball EB-t már nem velünk pályázza meg. Na és? Egyszer már elbukott a pályázat, nem hiszem, hogy második nekifutásra jobban ment volna.
5. Örülök, hogy szembe mert szállni a kormány az oroszokkal. A jugoszláv válság idején nem engedtük be az ország területére a hadianyagokkal megrakott kamionjaikat, és mertünk dacolni a Gazprommal is (bár a Borsodchem elesett, de a TVK még mindig a miénk).
6. Nem kell mindenáron lehasalni az EU előtt sem. Tény, hogy van kockázata annak, hogy időnként olyan hangnemben tárgyal az Unióval a kormány, mintha máris tagok lennénk, ráadásul nettó befizetők, de megéri vállalni ezt a rizikót, mert csak így kerülhetjük el, hogy lakájnak tekintsenek bennünket (az olyan ellenfelet, aki kiáll az igazáért, mindenhol tisztelik). Igenis, harcolni kell azért, hogy a lakosságszámunknak megfelelő mennyiségű képviselői helyet kapjunk az Európa Parlamentben, hogy a lehető legkisebb hátrányt szenvedjük el a munkaerőpiacon, és örülök, hogy meri vállalni a kormány a konfliktust a száj- és körömfájás-járvány miatti EU-intézkedések ügyében is. Amúgy Magyarország változatlanul a legfelkészültebb tagjelölt, és ne feledjük, hogy nem egy útszéli ország készül az EU-ba, hanem egy teljes jogú NATO-tag, amelynek a felvételét úgysem kerülheti el a Unió, mivel nélkülünk sem az ukrán, sem a balkáni régiót nem kapcsolhatják be az európai integrációba (azaz Brüsszelnek nagyon is kell egy stabil megbízható Magyarország!).
ÉS AKKOR MOST TESZEK EGY PROVOKATÍV KIJELENTÉST: HA 1918 ŐSZÉN EGY OLYAN KORMÁNY KERÜL HATALOMRA, MINT A MOSTANI (FÖLTÉTELEZVE AZT, HOGY A HADÜGY NEM KISGAZDA, HANEM FIDESZES KÉZBEN VAN), AKKOR SZABADKA ÉS KASSA MA IS MAGYAR VÁROS LENNE!
Nem is kell kenyai szintű reprodukció. Elégedett lennék egy koszovói albánnal...:-)
Esetleg meg lehetne vizsgálni, hogy a gazdasági tényezőkön kívül mi motiválta a szlovák, román népesség erőteljes növekedését (pozitív nemzeti önkép? gyakori áramkimaradások?:-))
Erről van itt szó: gazdasági és kultúrális felemelkedésre van szükség, mert igazi külpolitikai sikerről akkor veszélhetnénk, ha
- Mo.-t, 10 évi kínos huza-vona után végre felvették volna az EU-ba;;
- ha akár Délvidéken, akár Felvidéken, akár Kárpátalján, akár Erdélyben el tudtunk volna érni valamilyen autonómiát magyarjaink számara ,
- ha pl. az1990-es marosvásárhelyi magyarellenes román vérengzés (legalább európai) megbélyegzését el tudtuk volna érni,
- ha tudatosítani tudnánk szomszédaink minden egyes magyarellenes lépését, stb.
Tehát - mint ahogy írod - marad a magyarság csendes, kitartó, követkazates építőmunka (gazdaság, kultúra, oktatás, országkép, stb,) az egész Kárpátmedencében. Ennek keretében:
- külön pénzintézet a határin túli vállalkozások és ingatlanszerzések támogatására;
- a magyar irodalom, történelem, zene alaposabb és igényesebb oktatására az iskolákban,
- az nemzetközi világháló nyújtotta új lehetőségek felhasználása a magyar-magyar kapcsolattartásban.
De visszatérve eredeti témánkhoz: örülök minden kis diplomáciai sikernek, de mostanság ennél sokkal többre lenne szükség,. mert könyörtelenül repül az idő!
"a helyzet kulcsa a demográfiai mutatókban van"
- letagadhatatlan. Bizony Erdély bekebelezését a romák anyák alapozták meg. Most ugyan csökken a román népszaporulat (is), de nem annyira, mint a magyar. A moldáviából bevándorló románok számára pedig tejjel-mézzel folyó Kánaánt jelent Erdély. Érdekes, hogy a nagyobb gazdasági jólét általában negatívan hat vissza a születések számának alakulására (kivéve a bevándoroltakat). Ez óriási gond a "fejlett" nyugaton is.
