"Miért nem lehet szeretni mindenkit? Miért csak vágy és mi az oka, hogy nem valósaág?"
Rögtön szögezzük le: én szeretet párti vagyok !!!
Plusz,folyton ott lebeg elottem Krisztus tanítása: szeressétek egymást; ahogy én szeretlek benneteket, nektek az ellenségeteket is szeretnetek kell stb.
Mégis a mindennapi élet gyakorlata azt mutatja, hogy az emberek nem szeretik egymást, és ha oszinte akarok lenni, magamban is felfedezem gyakran, hogy némely emberekre képtelen vagyok szeretettel nézni ill. gondolni.
Okok:
1./ Hibás szeretet-fogalom az agyakban.
2./ Félelem a veszteségektol (pl. halál, stb.)
3./ Istenbe vetett bizalom hiánya.
Persze ha az egészet leegyszerusítjük, és a szeretetet a "nem akarom a vesztét" - tel tesszük egyenlové akkor már sokkal jobb a helyzet, s akkor a magam részérol merem vállalni, hogy 'minden embert szeretek a világon'.
Üdv. tivadar
Na ne...mióta követelmény, hogy mindenki szeressen mindenkit? Nem követelsz egy kicsit sokat az emberektől? Mert 6 milliárd felebarát azért kicsit megterhelő lenne, nem?
Kedves Agy, én már megkaptam ezért a magamét egy másik topicban, mégsem tudom elhinni, hogy itt mindenki szeret mindenkit. Nagyon szeretném, ha így lenne, de szvsz nincs így, még a hívok között sem. Nem szabad a vágyakat (szándékokat)és a tényeket összetéveszteni.
Szia: tiv
Más kérdés, hogy emeberi fejjel ez megtalálható-, megérthető-e
Nem lehet hogy hinni kell benne és nem bebizonyítani? Mi emberek mindent be akarunk bizonyítnai de hogy bizonyítunk be valamit amire a mi logikánk nem képes? Erre ezt azt mondjuk mert nem tudjuk bebizonyitani ezert baromsag. Szerintem nem megerteni kell egyszeruen hinni kell benne es bizni a hitemben.
Hát szvsz nem !!! Isten ugyanis szeret bennünket, szemben velünk, akik nem szeretjük egymást
Ne már Tiva!
Ez nem igaz. Mi miért nem szeretjük egymást? Szerintem pont ezt a kölcsönösséget kell itt megtanulni a Földi oviban. Isten is szeret minket mi is őt és egymást.
>>Ha létezne abszolút igazság, akkor sem akarnék tudni róla...<<
Nagyon helyes !
Nem hiszem hogy arról bármit is lehetne TUDNI.
A tudás és az igazság fogalmak, tatok tőle, hogy kizárják egymást.
Szerintem valahogy másképp üdvös megközelíteni, semmiképpen sem tudással.
Ha igazán mélyen magába néz az ember ráébredhet kicsoda valójában, csak tennie kell amit a természete megkíván...
Mivégre vagyunk? Magunkért, egymásért...
Zagyvaság?
Számunkra a világ _van_, akár igaz akár hamis...és magába foglal mindent ami igaz vagy hamis...a mi számunkra a világ sosem lesz mentes az ellentmondásoktól, a paradoxonokat vagy elfogadjuk, vagy folytatjuk a többezeréves szélmalomharcot valami abszolút igazság elérése érdekében...
Vagy nem lenne a világ hirtelen színtelenebb, ha ráébrednénk az abszolút igazságra, nem éreznének az utódok valami zsarnoki nyomást, amit az örök és változtathatatlan igazságok átadásával a nyakukba akasztanánk?
Ha létezne abszolút igazság, akkor sem akarnék tudni róla...
Persze hogy létezik abszolút igazság...egy neked, egy nekem, egy valaki másnak...
Az embernek emberi szinten kell igazságokat alkotnia, ami "sajnos" magában hordja a változást...ezáltal nem abszolút...de had kérdezzem meg:
Minek is lenne egy embernek szüksége bármiféle abszolút igazságra?
Ha visszatekintünk, láthatjuk, emberek születtek, éltek, meghaltak, generációk váltották egymást, építettek, romboltak, szerettek, gyűlöltek, hittek és tagadtak...minden ment a maga útján anélkül, hogy abszolút igazságokat ismertek volna...
Szerintem kell hogy létezzen abszolút igazság, mert tapasztalhatjuk, hogy körülöttünk létezik egy világ és ha ez létezik, akkor szükségszerűen kell létezzen valahol, valahogy igaz dolog is, különben, ha minden hamis lenne, akkor hogyan létezhetne az egész ?
De ha esetleg a világ nem is létezik, azaz hamis (ahogy ezt sokfelől hallani ), akkor is valaminek kell lennie ami létezik (hisz ha nem létezne, akkor ki/mi számára volna hamis az egész?), és ha létezik valami, akkor ott igazságnak is kell valahogy lenni, hiszen ha nem lenne, akkor abszolút hamisan hogyan létezhetne az a valami?
Ám ha tegyük föl elméletileg esetleg mégis abszolút hamis az a valami (tehát minden), ami a nemlétező de annak képzelt dolgokon túl létezik, akkor az abszolút igazság az lenne, hogy abszolút hamis az egész, tehát még ezesetben is létezni kellene valamiféle igaságnak.
Szóval szerintem valószínűleg teljesen kizárható hogy nem létezik abszolút igazság.
Más kérdés, hogy emeberi fejjel ez megtalálható-, megérthető-e ?
Kedves Újvári !
"Isten szerintem ugyanúgy tekint a mi legtöbb filozófiai kérdésünkre. "
Hát szvsz nem !!! Isten ugyanis szeret bennünket, szemben velünk, akik nem szeretjük egymást.
Te most azt a tábort képviseled ezzel a felvetéssel, akinek az isten egy ugyanolyan valaki, mint mi, emberek csak sokkal nagyobb tudású, ezért o lenéz sot megvet bennünket.
Már emberben sem kedvelem, ha valaki pl. lekezeli a háziállatait, mert azok olyanok amilyenek. Ez egy belso gog, ami embernél sem helyes, de Isten esetében szvsz nyugodtan kizárható.
Elnézésedet kérem, ha félreértettelek volna, ez esetben rád nem vonatkoznak a célzások.
Szeretettel: tiva dr.
'Az Istenes részre nem reagáltál pedig érdekelne az is. '
Sziagy ! Szvsz Isten maga az Igazság, hiszen Ő "csinálja ezt az egészet", amit életnek nevezünk. Tehát hiába tűnik néha igazságtalanságnak, szvsz nem lehet más, mint Igazság. Mi emberek, akármilyen baromi okosak vagyunk, akárhány diplománk, miegymásunk van, nem tudjuk a dolgokat felülről, kívülről vagyis elfogulatlanul, mindenki szempontjából jónak látni, itélni.
Vigyázzunk, össze ne keverjük az Igazságot az igazságossággal, ugyanúgy mint pl. az alázatot az alázatossággal !
Az ember lázadós fajta; néha azt hisszük, mivel az Isten a képmására teremtett bennünket, egyenrangúak vagyunk vele és megkérdőjelezhetjük az intézkedéseit- hát nem. Csak az a nehéz döntés, vajon egy bizonyos történést isteni vagy emberi cselekedetnek itélünk-e. (Pl. baleset)
No egyelőre, ég veled: TV
Van valami abban amit mondasz. De :-)))))) vajon a tény abszolút igazság-e? Vagy csak a tényekről tudjuk bebizonyítani, hogy abszolút igazságok? Az Istenes részre nem reagáltál pedig érdekelne az is.
Kénytelen vagyok újra ismételni önmagam, de nem tudok szabadulni ettől az ördögi körtől.
Ha kimondjátok, hogy abszolut igazság nem létezhet, akkor ez önmagában egy abszolut igazság.
Ha erre az lenne a válasz, hogy ez is szubjektív, akkor viszon nem abszolut igazság, de ez azt jelenti, hogy nem igaz, hogy nincs abszolut igazság !!!
De az is lehet hogy az lenyeg (a valosag) nem a mult hanem az aktualis pillanat. Ezen belul is az anyag. . A multat az ugyananyira erzem valosagnak mint a jovot. Idon kivul igaz mind a ketto (mar ha eleve elrendeles van).
'Nézzük Trianont a román igazság és a magyar igazság szerint:'
SziAgy, én nem akarok erosködni, de asszem elbeszélünk egymás mellett. Ha ABSZolUT IGAZSÁGot keresünk (állítólag igen) akkor nincs magyar + román igazság, mert az csak igazság, de nem IGAZSÁG !
Vagy akkor nem ugyanarról beszélünk ! Ha te arra gondolsz, hogy olyan igazságot keressünk, ami megfelel (=elfogadható) minden élolénynek, de legalább az embereknek, akkor olyan BIZTOSAN NINCSEN !
Viszont a MULTat nem lehet megmásítani, az TÉNY, akár tetszetos akár nem, de tény. AZ, hogy elcsatolták az ország 2/3-át az tény. Hogy 54-ben kikaptunk a németektol 3-2-re, az tény,akármennyire is jobb csapat volt a miénk, abban a 90 percben a németek egyel több (szabályosak ítélt) gólt lottek ezért ok a regisztrált világbajnokok és nem mi. Ezek Tények,
tehát Abszolut Igazságok. Persze szvsz.
Üdv: Tiva
Oxi igazad van, de csak félig meddig :-))))))))
Nézzük Trianont a román igazság és a magyar igazság szerint:
román: Visszacsatolták hozzánk a jogos területeket
magyar: elvették tőlünk a jogos terüelteket.
Már abban sincs tényállás, hogy mit írtak alá csak a dátum stimkol.
'Azért itt figyelembe kellene venni, hogy a valóság szemszög kérdése. Nem biztos, hogy egy futballgyőzelem mindkét csapat számára ugyanazt a valóságot jelenti. Tehát nincs abszolút igazság!'
Kedves Irish !
Itt te most beleviszel egy szubjektív érzést a dologba. És épp ezért nincs (nem lehet) abszolut igazság !
Ám szögezzük már le, hogy ha Abszolut Igazságot (=Valóságot) keresünk, ott nincs helye egyéni érzelmeknek.
Pl. Trianon egy románnak igazság, nekünk magyaroknak nem, mert fáj, hogy valamit elvesztettünk. De ez csak érzelem, mert Trianon MEGTÖRTÉNT, s a megtörténtségen nem lehet változtatni. Ugyanakor belenyugodni sem kell, s lehet reménykedni abban, hogy egyszer majd... másképpen lesz ez a dolog.
De az, hogy 920-ban mit írtak alá, s mit csatoltak el, ez TÉNYVALÓSÁG, ezért IGAZSÁG. Olyan igazság, aminek ott, akkor, (nem tudom pontosan milyen okokból, de) meg kellett történnie.
Nem tudom, eléggé világos-e a fogalmazásom. TV.
Úgy gondolom, hogy az az abszolút igazság amiben mindenki hisz. Nos ilyen szerintem nincs jelen pillanatban. Ha már valaki nem hisz benne nem lehet egyetemes igazság. Persze felmerül egyből a tudatlanság kérdése vagy a felfogóképesség mértéke.
Tegyük fel Isten abszolút igazság. De milyen szempontból?
Üdv !
Csakhogy az abszolut igazság akkor is az, ha van, aki nem hiszi el.Hiszen a legtöbb tagadás magába foglalja, hogy "szerintem".Ez az a kiskapu, ahol befér az abszolut igazság.
Amikor az abszolut igazság létét firtatom, nem konkrét dologra (mint a 2x2) gondolok, hanem elvontra.Ebben az értelemben valóban a szemszög, azaz a szubjektivitás meghatározó.
Azonban mégis kell valami egyetemleges abszolut igazságnak lenni, hiszen a törvények, a szabályok (az együttélésre vonatkozók) is valahol ezt döngetik.
A ne ölj dolog is kétélü, ha halálbüntetésről, ember- vagy állatáldozatról van szó, de valahol megfogható ennek a lényege, hogy egy adott közösség szabályait megszegve ne ölj.
Biztosan nem sok ilyen alapigazság van, de lennie kell néhánynak, ami köré egy közösség kiépülhet.
És mi a valóság ? Minden ami már megtörtént, lezajlott, ami megmásíthatatlan.
Azért itt figyelembe kellene venni, hogy a valóság szemszög kérdése. Nem biztos, hogy egy futballgyőzelem mindkét csapat számára ugyanazt a valóságot jelenti. Tehát nincs abszolút igazság!
