Györgyi Kálmán 120 ezer forint kártérítést kap
2001. július 5, csütörtök 15:45
BUDAPEST | Százhúzezer forint pénzbüntetést kell fizetnie Szeszák Gyula volt Hajdú-Bihar megyei főügyésznek -- a Fővárosi Bíróság ugyanis megerősítette a Pesti Központi Kerületi Bíróság elsőfokú ítéletét. Szeszákot Györgyi Kálmán volt legfőbb ügyész és egykori helyettese, Fábián János jelentette fel, mert a volt megyei főügyész az olajbizottság előtt bűnpártolással vádolta őket.
A Fővárosi Bíróság csütörtöki tárgyalásán megerősítette a Pesti Központi Kerületi Bíróság elsőfokú ítéletét, amely Györgyi Kálmán volt legfőbb ügyész és egykori helyettese, Fábián János feljelentése nyomán indult rágalmazás miatt. Az elsőfokú döntés 120 ezer forint pénzbüntetésre ítélte Szeszák Gyula volt Hajdú-Bihar megyei főügyészt.
A volt ügyészségi vezetők feljelentésükben azt sérelmezték, hogy egykori kollégájuk a parlament olajbizottságának 2000. május 8-i nyilvános ülésén azt állította róluk: 1992-ben az olajügyek kapcsán bűnpártolást követtek el, illetve akadályozták Szeszák Gyula főügyészi munkáját.
A csütörtöki tárgyalásra azért került sor, mert a volt Hajdú-Bihar megyei főügyész az első bírósági döntés ellen fellebbezett. A másodfokú bíróság szerint azonban az ítélet pontos és precíz volt. Szeszák ugyanakkor továbbra is fenntartja állításait, és sajnálja, hogy ez az akkori legfőbb ügyész és helyettesének felelősségét minősíti. Szerinte az első fokon eljáró bíróság az ügyben figyelmen kívül hagyott egyes bizonyítékokat.
(FrissHirek.hu-összeállítás)
Még mindig hisz itt sok ember a MESÉBEN?
Még mindig sokan elhiszik, hogy a legkisebb királyfi kiderítheti itt az igazságot, vagy le tudja majd vágni a hétfejű sárkány fejét (legalább egyet kettőt)???
Istenem ennyi naiv ember! Egy percig sem hittem, hogy bármit is napvilágra hozhatnak majd "hivatalosan" az igazságról hiszen akkor nagyon nagyon nagy embereknek kellett volna elismerni, hogy tényleg így történt!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
De ők legalább megpróbálták........tisztelet és köszönet érte!!!
Most olvasom az MTI-n:Olajügy - Pintér kontra Pallag per, elsőfokú ítélet: 1,25 milliós kártérítésEddig egy hír, no de az indoklás, már ha igaz, amit az MTI-ben összefoglaltak:A bíróság megállapította: Pallag László a sajtótájékoztatón valótlanul híresztelte azokat a tényállításokat, melyek szerint Pintér Sándor 1992 és 1996 között országos rendőrfőkapitányként tudta mi történik Bács-Kiskun megyében, többször megjelent az alvilág rendezvényein, és onnan hol 20, hol 50 millió forinttal távozott.Vajon hogy állapíthatta meg? Látta valaki, hogy nem volt ott??? Ilyen erővel bármit meg lehet állapítani!!!
"...ennél aljább propagandát már nem lehet kiötleni!"
De lehet:
>> A Német kormány felelös azokért a disznóságokért, amik késöb történtek. A fideszmpp teljesen ártatlan az uralkodásuk elött történtekért, viszont ök szabadították föl Európát a kommunista zsarnokság alól! <<
Az a szomorú, hogy ezt ök, és sok hívük komolyan hiszi!
Elstatisztikázgathatunk még egy darabig, a lényeg ugyanaz marad:
ha Szanyi úrnak igaza van, még a te adatsorod alapján sem veszíthetett volna egy petákot sem a nyugdíjak reálértéke 1994-96 között, holott a valóságban nem így történt. Ha viszont a Szanyi -féle elmélet marhaság, akkor Szanyinak semmi alapja nincs, hogy szemrehányást tegyen a mai kormánynak.
Üdv: MP
P.S.: tulajdonképp hol állítottam én azt, hogy nem voltak komoly bajok a gazdasággal '96 előtt? Mert ha jól emlékszem itt a Szanyi-féle közgazdasági marhaságról folyt a vita...
Az is jól látszik, hogy az 1994-es megugrás az 1993-as, a környező évekhez képesti mintegy dupla külföldi tőkebeáramlásnak köszönhető (és talán a kormányváltásnak). Mert az is látszik, hogy hiába négyszereződött meg a működőtőke báramlása 95-ben, a GDP növekedése visszaesett 0-ra. Ez azt mutatja, hogy igen csak nagy bajok voltak a gazdasággal, de hát ha nem hiszed, hát nem hiszed.
Az olajgate és az olajügyek
Adalékok a Horn-kormány felelősségéhez
D. Horváth Gábor
Szerző
Felküldve: 2000. szeptember 25.
A napokban megint egy új elemmel gazdagodott az úgynevezett parlamenti olajügy, amely talán további fejezeteket nyit meg az MSZP-nek a nyilvánosság elől gondosan elzárt, titkosított ügyleteiből. A Pallag-féle parlamenti bizottság által vizsgált olajügyeket a névhasonlóság miatt sokan összetévesztik a valóban csak a Horn-kormány számlájára írandó, 1995 végén kirobbant olajgate-üggyel, amely most a kisgazda politikus nevével fémjelzett „parlamenti olajügyekbe” csomagolva újra az Országgyűlés elé kerül.
Az olajgate Magyarország legújabb kori történetének legnagyobb korrupciós botránya, amely azonban mind tartalma, mind az okozott kár figyelembevételével súlyosabb az üzemanyaggal (gázolajjal, háztartási tüzelőolajjal, orsóolajjal, kerozinnal stb.) való manipulálásnál. A szocialistáknak a makrogazdasági folyamatokat is érintő, rendkívül hatékony akciójáról beszélhetünk, amelyik időben és kiterjedésben koncentráltabban zajlott „névrokonánál”, s amelyhez a konkurencia nélküli titkosszolgálat, valamint a számos konkurenssel rendelkező szervezett bűnözés tagjainak aktív közreműködése is szükséges volt. Szálai az MSZP nevű nagy baráti társaságon túl messzire vezetnek, Magyarország határain jócskán átnyúlnak. Azokat felfejtve eljuthatunk például az Egyesült Államokig és Franciaországig, ahol a bolgár titkosszolgálat vezetőinek részvételével zajló Gigastorage-botrány zajlott, a COCOM-listás termékek illegális forgalmazásával foglalkozó KGB-s és más titkosszolgálatokhoz tartozó szereplőkhöz a volt Szovjetunióban és Magyarországon, az MSZMP és a nemzetközi munkásmozgalom kapcsolatához, Ózd gazdasági tönkretételéhez, a titkosszolgálati eszközök „magánimportjához”, a spanyolországi ingatlanokhoz és a Postabank óriási veszteségéhez, a Metra Kft.-hez mint a gázimportot bonyolító tapétakereskedő céghez vagy a szolnoki kőolajkutató átjátszási kísérletéhez, de sorolhatnám a címszavakat. Az olajgate-ügy éppolyan mélyen beágyazódott a magyar társadalomba, mint a szocialisták, amit ők oly büszkén emlegetnek.
Csak az emlékezet felfrissítéséhez: az olajgate-ügy egyszerre két dolgot jelent. Az orosz–magyar kőolajszállítások manipulálását és Oroszország Magyarországgal szemben felhalmozott adósságának – 1994-ben körülbelül 1,7 milliárd dollár – magánzsebekbe történő terelését. Az akciókhoz természetesen szükség volt az állami bürokrácia – a Gazdasági, a Külügy- és a Pénzügyminisztériumban jelenleg is aktív – munkatársainak hatékony segítségére is, amely rendkívül olajozottan működött együtt e kérdésben a szocialista–szabad demokrata hatalommal. Az olajgate-ügyben természetesen az SZDSZ felelőssége is megállapítható, hiszen szinte mindenről tudott, ám csupán passzívan szemlélte koalíciós partnere nyomulását. Persze ma már az is nyilvánvaló, hogy a liberális pártot miért nem zavarta ezen közpénzeknek az „üvegzsebekbe” való terelgetése. Az SZDSZ gazdasági érdekkörei ugyanis köztudomásúan nem Oroszországba vezettek-vezetnek. Erről közvetlenül is meggyőződhet bárki, aki egy kicsit is nyomon követi például a főváros és az állam között zajló metrópört. Többször felmerült az a magától értetődő kérdés: vajon mi lehet az oka, hogy Demszky Gábor főpolgármester folyamatosan kampányolt a valódi pénzt nem jelentő adósságdollárért megépítendő földalattival szemben azért, hogy – eladósítva a városlakókat és az országot – valódi pénzt igénybe vevő nyugat-európai hitelből finanszírozza a beruházást? (A választ mindannyian tudjuk.) A Magyar Nemzetben olyan dokumentumot is közreadtunk már, amely bizonyíték arra, hogy a polgári kormány elleni egyik SZDSZ-es kampányfogás, a metróépítés Demszky-féle forgatókönyve a korábban kormányon lévő két koalíciós párt közötti alku mentén jött létre.
Talán sokan emlékeznek arra a parlamenti esetre, amikor Dunai Imre akkori ipari miniszter a Fidesz, az MDF és a KDNP pártonként két képviselőjének a kőolajszállításokkal és az orosz államadóssággal kapcsolatban feltett azonnali kérdéseire képtelen volt magyarázatot adni, hiába tódult a fejébe jól láthatóan a vér. A tárca vezetőjének felkészültségét jól illusztrálja az MDF-es Demeter Ervinnek adott válasza, miszerint „ünnepélyesen közlöm, hogy magyar behozatalban a nyersolaj-behozatal liberalizált, bárki behozhat nyersolajat az országba, ha ehhez a technikai és pénzügyi feltételei megvannak, akár a Demeter úr csinálhat holnap egy vállalatot, és fölajánlja nekem, hogy kész megszervezni az orosz olaj ellentételezését, minden további nélkül kiadom neki az erre vonatkozó megbízást”. A további kérdések is az MSZP-hez közeli cégek, vállalkozói körök ügyletei miatt záporoztak az ipari miniszterre, s talán jelzi az akkori „médiaegyensúlyt”, hogy a Híradó felelős szerkesztője csak az országgyűlési tudósító többszöri felháborodása miatt engedte adásba az anyagot, ami – parlamenti tudósítás lévén – meglehetősen szokatlan módon az időjárás-jelentés elé került. Az írott és az elektronikus sajtó a későbbiekben is az ügy horderejéhez méltatlan módon foglalkozott az olajgate-tel, az egyetlen Magyar Fórumot leszámítva, amelyik hónapokon keresztül tartó terjedelmes cikksorozatban számolt be az ügy hátteréről és eseményeiről. (Azóta meglehetős esetlegességgel foglalkozik vele a magyar sajtó. Utoljára a Soros Alapítvány lapjának tekinthető Élet és Irodalom adott közre az adósságállománnyal foglalkozó, súlyos tárgyi tévedéseket tartalmazó cikket, amely leginkább az MSZP vállalkozói tagozatának egykori elnöke, az olajgate-ben leginkább érintett vállalkozó, Hujber Ottó közönséges PR-jának tekinthető.)
A parlamentben kirobbant olajgate-botrányt a Horn-kormány sem tudta megkerülni. 1995 decemberében jelentést íratott, amelynek célja szerint egyebek mellett „határozott lépéseket kell tenni a magyar–orosz kereskedelmi forgalomban évek óta meglévő és jelentős nagyságú magyar hiány csökkentésére”. A szocialista holdudvarhoz tartozó cégek (Nádor 95 Rt., Famáka, majd Lorry Kft., Intertraverz Rt., Agrolízing Rt., Vagonlízing Rt., Bertinus Kft., Petroltank Rt. stb., stb.) ügyleteiről, amely anyag semmitmondó ténymegállapításai és jelentős hiányosságai ellenére is súlyos személyi összeférhetetlenségekről számolt be mind az orosz–magyar kőolajszállítások közé ékelt amerikai–magyar HFT – amelynek kifogásolt tevékenységét felfüggesztette –, mind az államadósság elköltésének engedélyezése, az erre létrehozott tárcaközi bizottság eljárásával és személyi összetételével kapcsolatban. Következtetéseinek és intézkedéseinek tervezetei azonban jóindulatúan is felelőtlennek minősíthetők, amikor is azt állapította meg, hogy az állami pénz törvénytelen és szemérmetlen megcsapolására összeállt cégekről szóló „vizsgálat során törvénysértés elkövetésére utaló vagy annak gyanúját megalapozó adatok nem merülnek föl”, és ehhez hasonló komolytalan intézkedéseket rendelt el: „biztosítani kell, hogy a döntések kialakításában egyéni érdekek ne játszhassanak szerepet”.
Az olajgate-botrány kirobbanása parlamenti vizsgálóbizottság felállítását vonta maga után, amelynek elnökévé az MDF-es Demeter Ervint, a jelenlegi titkosszolgálatokat felügyelő minisztert választották. A vizsgálóbizottság vezetése a hatékony működés érdekében különböző politikai alkukra kényszerült, mivel a bizottság kisgazda tagja, valamint szocialista és szabad demokrata tagjai folyamatosan akadályozták a munkát. A vizsgálóbizottság jelentése, amelyet a parlament később elfogadott, nem sokban különbözött az előbb említett, a kormánynak készített jelentéstől. Megállapította a kőolajszállítás és az adósság hasznosítása körében tapasztalt személyi összeférhetetlenséget, és kimondta a kormány politikai felelősségét. Nesze semmi, mondhatnánk.
A kőolajszállításokba ékelt HFT kipöckölésén túl az orosz államadósság hasznosításának csatornái továbbra is a szocialista nagyvállalkozók zsebébe irányultak. A MiG-gépek megvásárlását követően a maradék 800 millió dollár felének, körülbelül 400 millió adósságdollárnak lett gazdája. A lehetőséghez – időnként komikus körülmények között – hozzájutó cégek közül egyedül Kapolyi Lászlónak a System Consulting nevű cége az, amelyik időre és folyamatosan eleget tett-tesz a Magyar Államkincstár felé fizetési kötelezettségeinek (120 millió adósságdollár), s amelyikről a Magyar Villamos Művek Rt. egyébként is úgy ítéli meg: a legolcsóbban szállítja külföldről az áramot Magyarországnak. A többi ügylet „eredményességéről” csak egy szám: e pillanatban 68 millió, az államkincstárnak befizetendő dollár „tűnt el”, amely a nem teljesítő cégeknek a konkrét és igen nagy hasznot hajtó üzleteken felüli haszna. Perek sora indult el velük szemben, ahol a felperes a magyar állam, jelesül az államkincstár, a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat és a kényszerűségből konszolidált Postabank.
Az orosz államadósság szocialista érdekkörben történt hasznosítása nem tudott eleget tenni az MSZP-kormány által kijelölt céloknak, amely szerint határozott lépéseket kell tenni a magyar–orosz kereskedelmi forgalomban évek óta meglévő és jelentős nagyságú magyar hiány csökkentésére. Ennek mértéke máig sem változott jelentősen, öszszege valamennyivel több mint egymilliárd dollár.
A „parlamenti olajügyek” és az olajgate-ügy láthatóan összekapcsolódik az MSZP mint párt és az előző kormánykoalíció felelősségének megállapításakor, azonban tartalmukat tekintve két különböző bűncselekménycsoportról beszélhetünk.
Bár az is megtörténhet, hogy a magyar örökségként ránk maradt, de szerencsétlenül, a dilettáns privatizáció, a politikusok nép -és nemzetellenes bűnpártoló magatartása eredménye képpen magántőkévé avanzsálódott államvagyont visszakövetelik a polgárok.
Ennek ellenőrzésére és kivitelezésére profi "szakembereket" lehet szerződtetni, akik Irakban, Argentinában, Ukrajnában stb. hozzáértésüket olyan magas színvonalra emelték, amiről a Magyar Rendőrség, az FBI, és különleges alakulataink még hallomásból sem tudnak. Tisztes díjazásként minden Magyar Államkasszából "tévedésből" magánkézbe került, ám félreérthetetlen rábeszélőmódszereik közvetkeztében visszafizetett összeg 1-2%-val olyan mértékű elkötelezettséget és szervezettséget tanusítanának megbízójuk, a magyar nép iránt, hogy a kelet-európai régió leggazdagabb országa lehetnénk, a most állati sorban élő embereknek pedig végre emberhez méltó életszínvonal jutna. Annak a pár rábeszélhetetlennek pedig lehet nyitni egy kisebb fajta temetőt a Munkásmozgalmi Panteon szomszédságában, nem állnának hosszú sorok, hogy leróják kegyeletüket.
Szóval... mint minden "Ebben a sötét utolsó tróger országban " ez is megtörténhet. Szerencsére....
Hát ez, amit én nem akarok: nem lépek egyetlen pártba sem! Mert akkor mi lenne, az, amit én akarok, vag amit szeretnék??? Nem, hanem amire kihasználnának!
Igenis elvek és a többséget képviselő törvények kellenek, és francba a bukott politikusokkal!
Ebben a sötét utolsó tróger országban tényleg minden megtörténhet.
Kapunk nagy összegzést a csúnya bácsikról, píárilag az orcánkba.
Az m1 híradó szenteskedő híreit minálunk odahaza hangos nebaszdmegezés kíséri, és szerintem nem vagyunk ezzel egyedül. Ez az egy, ami biztató, ennél aljább propagandát már nem lehet kiötleni. Felvetném, hogy a kormánypíárimázs lepereg a palira vett népekről, sőt a visszájára fordul.
Epilog:
A kormánytöbbség a legnemesebb hagyományait követi a bolsevik mozgalomnak. Nem humor, azok a csókák találák fel saját koruk képviselőházában, hogy lehet a létszámunk lepkefing, de akkor is mi vagyunk a többség, és mi dirigálunk.
Ahhoz nem elv kell, hanem gyakorlat, márpedig arról nem szövegelni kell, hanem csinálni: be kell lépni a pártokba (ki-ki abba, amit a legkevésbé utál), és normális, emberarcú jelölteket kell állítani. Akkor persze elvész a fanyalgás lehetősége, ráadásul csinálni is kell vmit, így hát ez a megoldás nem nép*üü.
Nem sikeredet túl duplára a gondolatod: mondhatjuk akkor azt is, hogy majd minden magyar bűnpártoló, mert elfogadta, eltűrte azt amit???
Nem, nem, én azt tapasztaltam meg anno, hogy fejétől bűzlik a hal - már ha büdösödik -, s ez miért lenne most másképp? Mit tehetsz Te magad, vagy én magam a nagypolitika ellen? Azon túl, hogy itt-ott néha felháborodsz? Most legalább kimondhatod, de vajon elég-e ez? És mi lenne a megoldás? Igen szimpatikus gondolat, hogy amost politizáló és urizáló komplett parlament kitiltható lenne, de vajon milyen elv kellene ahhoz, hogy választani lehessen olyanokat, akik azt végzik el, amit rájuk bíznak, s nem a fejünkre a dolgukat???
A négy kerekem megvan, köszi (mi sem bizonyítja jobban, minthogy WePi és CsabA feltűnően csöndben vannak egy ideje:-)), a három szoba és a három gyerek még kicsit várat magára.
Akkor nagy tévedésben vagy, mert a GDP csökkent a Bokros-csomagig és azon túl is még egy ideig, ami növekedett az az ipari termelés volt, és az is amiatt, hogy folyamatosan jött be a külföldi tőke.
Nem azért, hogy már megint kötözködjek, de Szanyi úr akkora marhaságokat hord itt össze... Honnan veszi, hogy a gazdasági növekedés és a reálbér/nyugdíjak egy az egyben meg kell, hogy feleljenek egymásnak?
És mi a helyzet 1994-98-as ciklussal, amikor nem az volt a kérdés, hogy a reálbér/nyugdíj hány százalékkal növekedjen, hanem hogy mennyivel csökkenjen, holott a gazdasági növekedés még a legrosszabb években is 2-3% körül volt?
Az a legjobb, hogy az Antall-kormány hozta azokat a törvényeket, amik lehetővé tették az olajpanamákat, a Boross-kormány megerősítette ezen törvényeket éa a Horn-kormány volt az amelyik MEGSZÜNTETTE ezeket e törvényeket. Na akkor most ki a felelős kormányszinten??? Dehát a fidesz-diktatúrától már megszokhattuk ezeket a hatalommal való visszaéléseket, a kérdés csak az, ki hiszi el? Ahogy a kommunizmus alatt se hitte el a lakosság nagy része a sok hazugságot, úgy most se hiszi el azokat, de hát ezek a fideszes fiúk a kommunizmus alatt tanultak mindent, úgy látszik kamatoztatják is az ott tanultakat.
